T&K – Az éjelfek történelme

Ahogy azt nem győzik hangsúlyozni, az éjelf a legrégebbi civilizált faj Azerothon, minden civilizált és mágikus dolog eredete. Minden mágia a kaldorei-ektől származik, az isteni és később az arcane is; és az első igazán jelentős civilizáció is az éjelfek településeiből alakult ki. Ahogy mondani szokás, minden az éjelfektől származik.

Volt idő, amikor az egész világ egyetlen hatalmas kontinens volt, és a különböző fajok egyszer csak megszülettek. Jóval azelőtt, hogy az emberek feltűntek volna, vagy hogy a törpök először felbukkantak volna földalatti otthonaikból, az éjelfek már nagyszerű városokat építettek és a világ erőit fedezték fel. 10.000 évvel ezelőtt a kaldoreiek Elune istennőhöz fordultak a papnők segítségével, valamint a föld szellemeihez a férfiak segítségével. A társadalmukat utópiának is hívhatjuk, a szépség, a béke és az egyetértés paradicsomának. Ó, természetesen azért nem voltak naivak; nagyszerűen meg tudták védeni vagyonos városaikat és a holdkutakat, és a nők egy nagyszerű katonai szervezetbe tömörültek, akiket Vigyázókként ismerünk. Felügyelők biztosították a rendet az utcákon, és azt a néhány elfet, akik megpróbálták tönkretenni azt a tökéletességet, amiért a többiek annyit dolgoztak, elfogták.
Aztán elszabadult a pokol, ahogy a Lángoló Légió szeme elé került ez a világ.

Az egyik éjelf királynő, Azshara és az ő szolgálói felfedeztek egy új és eddig kiaknázatlan mágikus erőforrást, az arcane mágiát. A legközelebbi szolgáival együtt kutatta az arcane mágia titkát és megtanulta annak használatát. A démoni erő gyorsan megrontotta őt és szolgáit, akik magukat quel’doreieknek, vagy a Nemesenszületetteknek nevezték. A hatalommal való visszaélésük féktelen volt; és ahogy egyre romlottabbá váltak, felkeltették a Légió érdeklődését is. Amikor a Légió felfedezte az Örökkévalóság Kútját, Sargeras, minden démonok ura, kapcsolatba lépett Azsharával. Arra az esetre, ha Azshara portált nyitna az Örvénylő Ürességre, Sargeras végtelen hatalmat ígért neki. És természetesen ezt ő elfogadta.
Az Örökkévalóság Kútján keresztül a Lángoló Légió hordái beléptek a világunkra és elindultak, hogy meghódítsák maguknak. Számosan a Nemesenszületettek közül felismerték a hibájukat és a Légió ellen fordultak. Számosan egyszerűen elmenekültek. Azok, akik Azsharával maradtak, minden vagyonukat a Légiónak adták, mivel hű szolgálataikért még nagyobb hatalmat ígértek nekik. Azshara és az ő fajtája teljesen Sargerasnak ajánlották magukat, és amikor kisebb démonok jelentek meg a portálján keresztül, a királynő azt tervezte, hogy annyira kiszélesíti a portált, hogy maga Sargeras is át tudjon rajta kelni.
A megrontott Nemesenszületettek és a Légió között Azeroth jövője borúsnak látszott. Csak Haragvihar Malfurion druida és társa, a papnő Suttogószél Tyrande párját ritkító vezetésével menekülhetett meg Azeroth. Malfurion és Tyrande, oldalukon az elit Holdőrökkel és egy csapat arcane mágiahasználóval harcoltak a démonok ellen. A mágiahasználók közül sokan áldozatai lettek a Lángoló Légiónak, de Haragvihar Illidan, Malfurion testvére, összegyűjtötte a túlélőket és a démonok ellen vezette őket. Erre az időre Azshara portálja már teljesen kitöltötte az Örökkévalóság Kútját és Sargeras úton volt, így a hősöknek nem sok idejük maradt. Mivel Illidan maga is mélyen kötődött az arcane mágiához, ezért nem értett egyet a bátyja tervével, hogy pusztítsák el a Kutat. Illidan igénye, hogy a világnak körültekintően használva szüksége van az arcane mágiára, süket fülekre talált, és csak felbosszantotta a többi éjelfet. Illidannak ezt követően sikerült figyelmeztetnie Azsharát Malfurion azon tervéről, hogy magát a Kutat szándékozik megtámadni, majd néhány üvegcsényivel lopott a Kút vizéből. A csata káoszában aztán Illidan eltűnt.
Azshara próbált szembeszállni a Kutat támadó Hold Őrökkel, de a varázslatot elrontotta. A hősök elpusztították a Kutat, de nagy árat fizettek érte: a Hasadást. A Kút elpusztítása Azshara félresikerült varázslatával együtt a turbulens mágikus energiák egy olyan borzasztó hatását okozta, ami a kontinenst három különálló részre szakította. A hullámok elsodorták a Nemesenszületettek nagyszerű városát Azsharával és követőivel együtt, akik évezredekre eltűntek a szemünk elől. A királynő feltételezett sírjának helye, a megállíthatatlan Viharörvény dühösen tombol, emlékeztetve a világot a Nemesenszületettek bűnére és büszkeségére. A kaldoreiek ezután sztoikus nyugalommal szervezték újjá az életüket és a közösségeiket, és minden újra jóra fordult. Vagy arra kellett volna fordulnia.
A Hasadás után nem sokkal Illidan három fiolányit a Kútból vett vízzel a Hyjal Hegyhez vitt és a hegycsúcson lévő nagy tóba öntötte. Így létrehozta a második Örökkévalóság Kútját, és visszahozta az arcane mágiát erre a világra. A második Kút létrehozásával Illidan újra Azerothra hozta a démonok felbukkanásának veszélyét is. Bűne nem maradt büntetlenül, mivel Illidanon a bátyja rajtaütött, és örökké tartó fogsággal sújtotta. Árnyékdal Maiev Felügyelő és az ő Vigyázói Sírhalom Szakadék alatt őrzik örökké éberen.
Félve egy újabb Hasadástól, hárman a nagy Sárkány Aspektusok közül a Kút felett elültették Nordrassilt, a Világfát és varázslatokkal vették körül. Alexstrasza varázslata védettséget nyújtott az éjelfek számára a betegségekkel és a járványokkal szemben, Nozdormu halhatatlanságot biztosított számukra és Ysera a Smaragd Álomhoz kötötte a fát. A Világfa őrizte a Kutat, elrejtve így az Üresség szeme elől és megakadályozva a démonok újbóli megjelenését. Malfurion kinyilvánította, hogy az arcane mágia ettől kezdve túl veszélyes, és a használatát betiltotta. Mivel a megmaradt quel’doreiek képtelenek voltak elfogadni az utlimátumot, ezért egy üvegcsével loptak a Kút vizéből, és elfogadták, hogy a tengeren túlra száműzzék őket; ők lettek ezután a nemes elfek.
Hogy megvédjék Nordrassilt és őrizzék a Kutat, Malfurion összegyűjtötte az összes druidát egy zárt tanácskozásra, ahol alávetették magukat annak, hogy mély álomba zuhanjanak, miközben a szellemüket a Smaragd Álomba küldik. Kalimdor köré egy hatalmas ködsorompó ereszkedett, hogy még az Azerothon lévők szeme elől is elrejtse a Kutat. Tyrande és az ő Vigyázói őrizték a Hyjal Hegyet. A többi éjelf közben csak élte a maga halhatatlan életét, gondozták a fákat Kőrisvölgyben és azon túl, várva arra a napra, amikor a druidák újra felébrednek. A béke végre elérkezett Kalimdor és a kaldoreiek számára.
Na, most ugorjunk pár ezer évet, egészen a démonok harmadik betöréséig Azerothra. Hirtelen a köd, amely Kalimdort őrizte, felszállt, feltárva az elveszett kontinenst azoknak, akik már el is felejtkeztek Kalimdor létezéséről. Még a Nemesenszületettek leszármazottjai, a nemes elfek is nagyrészt megfeledkeztek őseik földjéről. A démonok ugyanakkor nem felejtettek; és Archimonde, a nagy eredar boszorkánymester seregei Nordrassil és az alatta lévő Kút után áhítoztak.
Biztos vagyok benne, hogy innentől ti is ismeritek a történetet, de a teljesség kedvéért megpróbálom az eseményeket az éjelfek szemszögéből megírni, amennyire csak tudom.
Az éjelfek először a ködsorompó elvesztét akkor vették észre, amikor a felderítő járőrjeik egy orktábornak estek áldozatául. A hódítókkal szemben azonnal bizalmatlanságot éreztek, és érzéseiknek engedve megtámadták az orkokat; de egy még félelmetesebb hódítóba botlottak: a Lángoló Légióba. Tyrande papnő, félve a legrosszabbtól, Holdtisztásba utazott és felébresztette a druidákat, legelőször is párját, Malfuriont. Hamarosan megtudták az éjelfek, hogy Cenarius félisten meghalt az orkok kezétől, és bosszút esküdtek haláláért, de ennek végrehajtása előtt egy nagyobb problémával találták szembe magukat. A Lángoló Légió ugyanis nem várt.
Csak a Szövetség, a Horda és az éjelfek együttes seregével lehetett a Lángoló Légiót visszaszorítani. Vállalva a nagy árat, Malfurion és a druidák mégegyszer összegyűltek. Megidézték a föld összes szellemét abban a pillanatban, ahogy Archimonde leereszkedett a Hyjal Hegy csúcsára és megragadta a Világfa ágait. Kőrisvölgy szellemeinek és a Nordrassil erejét felhasználva, Malfurion egy borzasztó robbanást idézett elő, elpusztítva ezzel Archimonde-ot és vele együtt a Világfa nagy részét is. Azonban ezzel az éjelfek elvesztették a halhatatlanságukat, és néhány éjelf megvetette Malfurion választását. Megértem. Malfurion gyors döntést hozott az éjelfek érdekében, ami azonban nem egyezett az éjelfek szándékával, hogy a világ megmentése érdekében adják fel halhatatlanságukat. Nemes áldozat, de sokan még mindig neheztelnek amiatt, hogy nem adtak nekik választási lehetőséget. Mintha lett volna más választásuk.
Habár Nordrassilt meggyógyították, még egy-két évszázad kell a Világfának ahhoz, hogy visszanyerje korábbi dicsőségét és erejét. Továbbra sem megbékélve azzal, hogy elvesztették a halhatatlanságukat, egy csoport druida Agancssisakos Fandral vezetésével egy második Világfát hozott létre, Teldrassilt és egy új fővárost emeltek az ágai között. Bár Teldrassillal és Fandrallal kapcsolatban elég nagy a bizalmatlanság, Darnassus maradt az éjelf kultúra és élet központja. Még azt is megengedték – igaz, kelletlenül – a Szövetség többi tagjának, hogy belépjen a városba. Ugyanakkor a druidák a fa ágai között érezhető rossz dolgokról beszélnek, és még én is éreztem valami furcsát, amikor ott jártam. Csak reménykedni tudok abban, hogy Teldrassil jó ötlet volt. Felismerve azt, hogy segítségre van szükségük ahhoz, hogy életbe maradjanak ebben az új világban és hogy szembeszállhassanak a Hordával, akik ezt a kontinenst választották új hazájuknak, az éjelfek vonakodva bár, de csatlakoztak a Szövetséghez. Theramore és az éjelfek között megindult a kereskedelem, a két kultúra megosztja egymással az ötleteit és az értékeit. Ugyanakkor az éjelfek zárkózottak maradtak; csak a Szövetségnek szóló megbecsülés és az irántam való tiszteletük miatt meséltek el nekem ennyi mindent a történetükről. Még mindig vannak helyek, amelyek túlságosan is szentek ahhoz, hogy egy törp vagy egy ember bemerészkedjen benne, és csak amikor egy kis italozásra kerül a sor, akkor oldódnak fel igazán.
Jelenleg Malfurion mély kómában van, és Holdtisztásban alszik. Senki se tudja, hogy miért van kómában, és senki se tudja, hogy hogyan kellene felébreszteni. Hiányával az ellenőrzés Agancssisakos Fandralra maradt, aki az új archdruida lett. Kómája előtt Malfurion ellenezte Fandral tervét, hogy ültessenek egy új Világfát. Miután Malfurion kómába zuhant, Fandral találkozott a többi druidával és Malfurion nélkül, aki szembeszállt volna vele, meggyőzte őket arról, hogy bölcs dolog lenne egy új Világfa létrehozása. A legtöbb druida hitt abban, hogy Fandralnak van igaza a fával kapcsolatban, és ezért létrehozták Teldrassilt.(Forrás: Wow RPG – Alliance Player’s Guide 123-125.p.)

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.