T&K – Az éjelfek kultúrája

Az éjelfek egy fura népség, és ezt az életstílusuk is mutatja. Ugyanakkor nem minden róluk szóló állítás igaz. Egy hónapot töltöttem el a kaldoreiek között – ahogy ők szeretik magukat hívni – és kellemesen csalódhattam a saját előítéleteimet illetően.

Először is, a legtöbben úgy tekintenek az éjelfekre, mint fákat ölelgető, mindent-szerető béke-őrzőkre. Közel sem ennyire szörnyűek – tudják, hogy hogyan pusztítsanak, ha szükséges. Emlékszem, egyszer egy helybeli druida azt a feladatot adta nekem, hogy menjek ki a vadonba és öljek meg egy csomó ragadozót, hogy a prédáik újraszaporodhassanak. Az éjelfek nem haboznak, ha a természet egyensúlya érdekében ölniük kell, és időnként kivágják azokat a fákat, amelyek elveszik a fényt és a talajt más őshonos növény elől. Amikor még keveset tudtam róluk, ez a felfedezés teljes sokként ért, de van értelme, ha az ember belegondol.

Ugyanakkor néhány éjelf egy kicsit … túlbuzgó a munkája során. Látszólag az éjelfeknek megvan a maguk elképzelése arról, hogy milyennek kellene a természetnek lennie. Az ő elképzelésük szerint a „természet” egyet jelent az „erdővel”. Nem lennék meglepve, ha számos éjelf úgy érezné, hogy az egyetlen „természetes” természet az, amit a saját földjeiken belül teremtenek és ápolnak, és ez az, ami miatt olyan nagyon szét akarják terjeszteni az erdőket.

Számos éjelf élvezi, hogy időtöltésként a természet működését vizsgálja – még azokon a területeken is, amelyek tele vannak veszélyes teremtményekkel, mint az Árnyékszurdokban (Shadowglen) található Árnyfonal Barlang (Shadowthread Cave), ami tele van 3 láb hosszú fahálós (webwood) pókokkal. Egy fickót, akit ismertem, egyszer megmérgeztek ezekbe a barlangokba tett napi látogatásai során. Nem minden elf ennyire könnyelmű, de az éjelfek jobban kedvelik a dinamikusabb természetű állatokat és férgeket a statikus növényzetnél – és hé, ez nem olyan, hogy sokáig kell várnod, hogy lásd, minthogy hogyan nőnek a fák Kőrisvölgyben (Ashenvale), nem? Gyanítom, hogy egy éjelf jobban örül, ha lát egy csapat jávorszarvast, ahogy harcolnak a nőstényért, mint csak ülni és elmélkedni egy lélegzetelállító tájon, és ez jobban is illik az ő vad természetükhöz.

Az éjelfek közeli kapcsolatban állnak az erdei élőlényekkel, ami a legjobban a városaikon belül fedezhető fel. Lidérfények (wisp) repkednek mindenfelé, a növényeket egészségesen és életben tartva, a famunkákra vigyázva. Az Ősök (Ancients), akik letáboroztak a gyülekezőhelyeik középpontjában, a gyerekeket háborúra és tudományokra tanítják, és egyensúlyt tartanak fenn a természettel. Cenarius gyermekei, a nimfák és a Liget őrzői, az utcákon járkálnak, és az éjelf gyermekekkel játszanak. A gondozók szerető állapotban tartják az ő nemes hippogriffeik és a félelmetes kimérák fészkeit. Még a szokványos vadak is bőségesen jelen vannak, a legkisebb békától kezdve a legerősebb medvékig, mind harmóniában élve az elfekkel.

Az éjelf építészet is tükrözi a tiszteletüket és az egyensúlyt a természet iránt. Konkrétan senki se vág ki fákat. A druidák bűbájokat használnak arra, hogy fát nyerjenek ki a lidércfények és az Ősök segítségével, aztán hatalmas rituálékat mutatnak be, hogy elültessék a fákat, amik így ház és egyéb építmény alakban kezdenek el nőni. A bányászok csiszolt márványokat és kvarcokat hoznak a közeli bányákból, és az isteni (divine) mágia formálja újra ezeket a köveket, nem az ő két kezük. Szemtanúja voltam egy új épület „növekedésének”, és egyszerűen megdöbbentő volt. A druidák a terep körül álltak körben, miközben a lidércfények ki-be szökkelltek a fák halmai és a kövek között, ezzel növelve a rítus erejét, és néhány óra alatt a druidák növesztettek egy teljes kétemeletes házat, pontosan a megjelölt helyen. És ezek az épületek folyamatosan nőnek! Így van; a házaik élnek. Soha nem láttam még csak hasonlót sem. Akármennyire is utálok ilyet mondani, nemzeti büszkeség ide vagy oda, az ő növekvő építményeik megelőzik még a törpök kőmunkáját is szépségben és kézművességben egyaránt.


Minden éjelf kultúra kiindulópontja Darnassus városa, ami Teldrassil ágai között található. Itt pihennek meg és érzik jól magukat az éjelfek. Gyerekek futkorásznak az utcákon, nevetve, védve és nem tudva a kinti világ gonoszságairól. Bolondos lényecskék repkednek az ágak körül, zökkenőmentesen beleilleszkedve a többiek életébe. Nagymértékű kereskedelem bontakozott ki Darnassus és Theramore között, és most már más fajok is járkálnak az éjelfek utcáin.

Szóval mit is csinálnak az éjelfek kikapcsolódásképpen? Ahogy már korábban említettem, korlátlan ideig szeretik szemlélni a természetet és leggyakrabban azokat az erőszakos dolgokat, amiket a vadak produkálnak, de emellett másban is örömöket lelik. Először is, ott vannak a bárjaik. Amíg számunkra ez egy modern találmánynak tűnik, addig az éjelfek mindig is tartottak fenn épületeket az ivásra és a pihenésre, ahol egymásnak vagy a fiatalabbaknak meséket mondanak, vagy csak énekelnek, míg el nem múlik az éjszaka. Bár nem olyan lármásak, mint más népek kocsmái, vannak elég szembetűnő hasonlóságok.

Erről eszembe jutnak az ételeik és italaik. Nem lehet egyetlen népről sem beszélni anélkül, hogy a kedvenc ételeiket ne említsük meg. Egy este elmentem egy bárba, hogy lepihenjek, és nem is vártam mást nektáron és ambrózián kívül. Hogy mennyire nem volt igazam! Kaptam egy elég masszív sült vaddisznót, többfajta sajtot és egzotikus kenyereket a remélt bogyókkal és gyümölcsökkel. A fűszerek, amiket használnak, számomra egzotikusak, de őszintén megmondom, úgy esznek és isznak, akárcsak mi. Jó, talán nem annyiszor, mint mi.

Ezen az estén az éjelfek egy teljesen speciális és egyedi dologgal is megismertettek, amivel egyedül a kaldoreiek rendelkeznek. Holdbogyólé (Moonberrry juice). A név egy pillanatra se tévesszen meg. Ez igazából valami nagyon erős cucc. Erjesztett és desztillált bogyókból készül, amelyek csak a holdkútjaik közelében nőnek, és ettől a holdbogyólé kap egyfajta szellemi löketet is, ami a legmámorítóbb itallá varázsolja. Ha ezt a dolgot iszod, úgy érzed magad, mintha felhők között lebegnél a derű érzésébe bugyolálva. Mindent szeretni fogsz, miután iszol egy pohárral a léből. Úgy hallottam, hogy a varázs- és bűbájhasználók egy extra löketet kapnak az italtól. Állítólag ha iszol belőle, elég nagyszámú manát ad, felfrissítve a lelket ugyanúgy, ahogy a szellemet. Nem igazán értem a működését, de a druidák elég kipihentnek tűnnek számomra.

Az egyik legnehezebb dolog számomra azt elképzelni, hogy mit jelenthet az idő az olyan fajok számára, akik sokkal tovább élnek nálunk, törpöknél. Ez a tulajdonság nagyfokú türelmet eredményez, hiszen akik hosszú ideig élnek, van elég idejük kivárni a történéseket, ülni és jól érezni magukat napokon át. A sietség és a kapkodás majdnem szitokszó számukra; és még arra is jobb szeretnek időt áldozni, hogy eldöntsék, hogy szükség van-e a gyors cselekvésre. Az emberek és az orkok (relatíve) rövid élettartamuk miatt, jobban szeretnek a jövőre fókuszálni. Az elfek és a törpök ugyanakkor a legtöbbször megelégednek a jelennel. A jövő még nincs itt. Észrevettem, hogy ez a gondolkodásmód bizalmatlanságot szül a rövid-életű népeknél, mint ahogy egyfajta felsőbbrendűséget eredményez az elfeknél és más hosszú életű népeknél.

Eltérően más népektől, az éjelf családok laza, törzsi kötődésűek, ellentétben a civilizációjukkal. Ahogy azt egyikük megfogalmazta: fontosabb az a család, amit magad választottál, mint az, amelybe beleszülettél. Lefordítva: nem az számít, hogy kik a szüleid, hanem az, hogy kikkel veszed körül magad. Az egyes közösségek közösen nevelik fel a gyermekeiket, ezáltal hosszú és tartós kapcsolat alakul ki közöttük egészen addig, amíg szellemileg mindenki kötődik a másikhoz. Az éjelfek nem házasodnak össze a szó hagyományos értelemében, de egy egész életre szóló társat választanak. Társadalmilag az éjelfek kombinálják azt, amit az emberek tradicionálisan matriarchális és patriarchális elemeknek mondanak. A hagyomány úgy tartja, hogy egy druida kötelességei férfimunka, míg a női varázshasználók (nem az arcane mágiára gondolok) a legjobb papnők. A nők ennek a népnek a harcosai is, és csak néhány férfi harcos és vadász található. Ezek a férfiak, akik aktívan részt vesznek a harcokban, vagy vad karom-druidák (fierce druids of the claw), vagy rejtélyes és félreértett démon-vadászok. Jelenleg ez a trend változóban van, de a legtöbb éjelf még tartja magát az évezredek óta tartó tradíciókhoz.

Az éjelf törvényeket és harci szokásokat néha nehéz megérteni, mert sokan összekeverik a papnők és a druidák szerepeit, szóval hadd tisztázzam ezt a kérdést. Az éjelf papnők irányítják a Vigyázókat, az éjelfek seregét, amely főleg nőkből áll. A druidák nem katonák, nem a közösségek vezetői és nem is döntőbírák. A druidák jönnek-mennek, ahogy nekik tetszik, és összességében elég rejtélyes figurák. A druidák nem rendelkeznek hatalommal a Hold papnői vagy a Vigyázók felett. Emellett a Vigyázók egyik kötelességeként, a papnők tartanak fenn spirituális kapcsolatot az éjelfek és az isteneik között. Úgy tűnik, hogy kizárólag a félisteneiket tisztelik még az erdőiknél és elavult útjaiknál is jobban. Valahányszor egy vadász rátalál egy egészséges bakra, amellyel vacsorára jóllakatja a családját, elmond egy imát Elune-nak, megköszönve, hogy ételt küldött a számára. Valahányszor egy eltévedt éjelf hazatér hosszú útjáról, Malorne-nak mond egy imát, amelyben felmagasztalja, amiért megmutatta neki a helyes utat.

Az éjelfek elit harci csapata a Vigyázók, ezek a hagyományos női harcosok, akik őrjáratokat tartanak az erdőkben és harcolnak a területükért. A Vigyázók hasonló szokásokat tartanak fenn, mint a nemes elfek Íjászai, ami nem meglepő, hiszen valaha egy nemzetség voltak. Számos Vigyázó vadásznőként teljesíti a kötelezettségét, éji kardfogú párducokon lovagolva, vagy szélharcosként hippogriffen repülve. Amíg a hagyományos fegyvereik az íj és a holdkard volt, a modern éjelf harcos inkább valódi kardot használ. Akárcsak a Horda, az éjelfek is keveset értenek a technológiához, habár esetenként puskás is található a soraikban.

A sötét és dermesztő felügyelők tartanak rendet a népen belül. A felügyelők járnak el bíróként, esküdtként és sajnos túlságosan gyakran, végrehajtóként is. A felügyelők általában nők, és gyakran egy egész rendőrkülönítménnyel vannak körülvéve, akik segítenek nekik és megfigyelőiknek fenntartani a békét az éjelf városokban. Minden kisebb várost egy-egy felügyelő tart szemmel; minden kerület egy-egy felügyelő saját birodalma az olyan nagy városokban, mint Darnassus. A leggyakoribb büntetés a bebörtönzés, amely közül az életfogytiglani földalatti börtön a legrosszabb. Egy felügyelő és az ő kiválasztott milíciája van megbízva ezeknek a börtönöknek a felügyeletével, amely túlságosan sokszor teszi őket túlbuzgóvá és fanatikussá a munkájukkal kapcsolatban. Árnyékdal Maiev, Haragvihar Illidan felügyelője a legszembetűnőbb példája annak, hogy az évezredek alatt hogyan lehet beleőrülni ebbe a munkába. Egy életfogytiglani ítélet messze meghaladhatja az elkövetett tett mértékét, ahogy azt Illidan mai napig tartó fogsága is mutatja – de ez a gyakorlat még inkább elterjedhet ezekben a háborús napokban. Más jellegű büntetéseik a pénzbüntetés és a közösség érdekében való tevékenység, mint pl. segíteni a druidáknak a fák ápolásában.

Suttogószél Tyrande egymaga irányítja az éjelfeket évezredek óta. A fődruida szerepe (korábban Malfurion, most Fandral) szintén fontos, mivel ő irányítja az éjelf népesség kicsi druida szegmensét. Évezredek óta a druidák őrzik a Smaragd Álmot, és a néppel inkább Tyrande áll szorosabb kapcsolatban, mint a druidák. Fandral és Tyrande különösen nem jönnek ki jól egymással. Nincsenek nyílt összetűzések, de Fandralt eléggé frusztrálja, amikor Tyrande (és, amikor nincs kómában, Malfurion) elképzelései nem egyeznek az övével. Ki nem állhatja Tyrande-ot és Malfuriont, de nem mondja ki nyíltan a véleményét, és nem is cselekszik egyenesen velük szemben. Inkább csak Elune magasabb rangú papnői és a magasabb rangú druidák tartanak ettől a személyes széthúzástól; az éjelf társadalom többsége nem érzékel belőle semmit.

Az olyan tapasztalt történész és utazó, mint én, felfigyel arra, hogy a különböző foglalkozásokban jelen lévő nemi korlátozásoknak ma már nincsen nagy szerepe. Hagyományosan csak az éjelf férfiak válhattak druidákká és csak az éjelf nők lehetett Vigyázók. Mivel olyan sok éjelf meghalt a Harmadik Háború során, Malfurion és Tyrande együtt elhatározták, hogy elérkezett az ideje a nemi korlátozások szüneteltetésének. Arra is gondolhat az ember, hogy a Szövetség többi tagjánál látott férfi és női egyenjogúság késztette őket erre, de ez nem igaz – mindentől függetlenül jutottak erre a döntésre.

Bár a Légió emléke erősen bennük él, és az arcane mágia azt bizonyítja, hogy romlottabb, mint valaha, a csábítás mégis túl nagy néhány éjelf számára. Az arcane mágia körültekintő használatával alakultak ki a démon-vadászok, azonban a túl nagy óvatosság magával hozta, hogy számos elf nem bírt mértéktartó maradni, és ismét az arcane mágia felé fordult. Ez olyan, mint az újrafelfedezése egy régi drognak; a függőség igazából soha nem múlik el. A hagyományőrzők félnek, hogy az arcane mágia újbóli felfedezése ugyanolyan ártalmas lesz a népüknek, mint a hagyományos és druidikus szerepek megváltozása.

Ez nem egy egyszerű átalakulás. Számos fiatal elf számára a rövid-életű népek olyan különlegesnek tűnnek, hogy versenyezni akarnak velük, és nevetségesnek tartják azokat, akik már több ezer év óta élnek és nem érzik szükségét a változásnak.

Darnassus-i Kisokos

Néhány nagyon elterjedt éjelf mondat lefordítva.

• “Ande’thoras-ethil.” = “Legyen kevesebb gondod” (Búcsúzás)
• “Andu-falah-dor!” = “Legyen helyreállítva az egyensúly!” (Csatakiáltás)
• “Ash karath!” = “Tedd!”
• “Bandu thoribas!” = “Készülj a harcra!” (Az ellenség kihívásakor.)
• “Elune-adore.” = “Elune legyen veled.” (Köszöntés)
• “Fandu-dath-belore?” = „Ki megy oda?”
• “Ishnu-alah.” = “Jó szerencsét.” (Köszöntés)
• “Ishnu-dal-dieb.” = “Jó szerencsét a családodnak.” (Köszöntés)
• “shan’do” = “Megbecsült tanár” (Rang és a tisztelet jele.)
• “thero’shan” = “Megbecsült tanítvány” (Rang és a tisztelet jele.)
• “Tor ilisar’thera’nal!” = “Hadd féljen az ellen!” (Csatakiáltás)

(Forrás: Wow RPG – Alliance Player’s Guide 125-127. p.)

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).