Kul Tiras és a rejtélyes Tol Barad

Réges-régen, még mielőtt az orkok betették volna a lábukat Azerothra, a primitív ember lények még törzsekben éltek királyságok helyett. Az Arathi törzs vezetője, egy Thoradin nevezetű ember, elhatározta, hogy egyesíti az összes létező törzset egy nagy ember birodalomba. Azért, mert a troll őslakosok napról-napra egyre nagyobb veszélyt jelentettek számukra, és Thoradin tudta, hogy ha az emberek összeállnak, akkor sakkban tarthatják a trollokat. Így az Arathi törzs elkezdte összegyűjteni a különböző törzseket azzal, hogy harcban legyőzte őket, majd felajánlott nekik egy békés helyet a Thoradin által elképzelt birodalomban.

Hamarosan az emberi törzsek egyetlen nagy nemzetbe, az Arathorba tömörültek, és Strom városa lett a fővárosuk. Évekkel később északról jött nemes elf követek keresték fel Thoradint, hogy segítséget kérjenek tőle a trollok legyőzéséhez. Thoradin felajánlotta a királyság támogatását, de nem adta ingyen – a nemes elfeknek 100 embert kellett megtanítaniuk cserébe a mágia használatára.

A Troll Háborúk győzedelmes befejezése után a nemes elfek által kitanított emberek elhagyták Stromot és saját nemzetet alapítottak – Dalarant. Az idők folyamán egyre több és több ember hagyta el Stromot, hogy saját városállamot hozzanak létre: Gilneast, Alterac-ot, Lordaeront, Azeroth királyságát (amit később Viharváradnak neveztek) délen és természetesen Kul Tirast. Kevesen maradtak Stromban és a várost átnevezték Strom Erődjének (Stromgarde).

Kul Tirast egy Khaz Modantól nyugatra található szigeten alapítottak, Viharvárad és Lordaeron között. Mint egy szigeten élő nemzet, Kul Tiras is az exporttal és a halászattal tudott boldogulni, lenyűgöző létszámú kereskedőflottát építve – és egy lenyűgöző hadihajó flottát, amellyel a kereskedőhajóikat tudták védelmezni. Az Első Háború idején Kul Tiras egy virágzó nemzet volt, amelyet Büszkerév Daelin (Daelin Proudmoore) vezetett. Büszkerév egyik legközelebbi barátja az az Anduin Lothar volt, aki éppenséggel az Arathi vérvonal utolsó élő leszármazottja volt.

A Második Háború során Anduin arra kérte Büszkerévet, hogy csatlakozzon a Szövetséghez, cserébe a Főadmirális, a Szövetség összes flottájának ura címet ajánlotta fel. Büszkerév beleegyezett, és ő vezette az összes tengeri támadást az orkok ellen. Sajnos néhány flotta az orkok támadásának áldozata lett – köztük a Harmadik Flotta is, amit Büszkerév legidősebb fia vezetett. A Harmadik Flottát sárkányháton lovagló orkok támadták meg, és bár keményen küzdöttek, a sárkányok hatalmának nem tudtak ellenállni.

Itt lépett be a képbe Tol Barad. Tol Barad ugyanis eredetileg egy szigeten lévő erődítmény volt, ami a régebbi időkben Stromhoz tartozott. A citadella stratégiai elhelyezkedése kiválóan alkalmassá tette arra, hogy innen indítsanak támadásokat az orkok ellen, de a Végzetpöröly Orgrim (Orgrim Doomhammer) által vezetett orkok nem akarták lábukat lóbálva hagyni, hogy a Szövetség mindenfajta csetepaté nélkül támadjon. Megtorlásul egy teljes haderős inváziót indított a sziget ellen.

A végső ütközet véres, brutális és meglehetősen gyors volt. A sziget erői nem tudták tartani az ork támadókat, akik gyorsan lemészároltak minden élőt a szigeten. Miután ez megtörtént, hínárokon és bogarakon kívül nem sok minden maradt a szigeten; az eredeti erődöt a földdel tette egyenlővé az ork vérszomj. Azt mondják, hogy a halál aurája lengte körül a sziget környékét még évekkel később is, miután már a Második Háború véget ért. Tol Barad nem volt más, mint egy sivár emlékeztetője a Horda olthatatlan vér utáni vágyának.

A Második Háború vége utáni években Kul Tiras úgy döntött, hogy Tol Barad szigetének követelése egy kiváló ötlet lenne. Hogy miért? Nos, az ok sehol sincsen igazán leírva, de végül Kul Tiras az egykori erődítmény helyén egy börtönt épített. Ez egy mágia-börtön volt, hasonlóan a viharföldi (Netherstorm) Arcatrazhoz és a dalarani Ibolya Börtönhöz (Violet Hold). Azt állították, hogy Dalaranból és Viharváradból jött varázslók felügyelték a komplexumot, amely nemcsak háborús bűnösöket, de démonokat és élőholtakat is őrzött, de senki se tudott a börtön létezéséről. Ez egy jól-őrzött titok volt, amelyről senki nem beszélt – és a börtönt vezető varázslók senkit sem engedtek Tol Barad közelébe, és ügyeltek rá, hogy senki ne tudja, hogy mi van a szigeten.

Ezalatt Azeroth ment a maga útján Tol Barad nélkül – és Kul Tiras nélkül is, ahol a szigeten élők a Szövetség fő hadiereje szerepének betöltése után rejtélyes módon elnémultak. Büszkerév Daelin halála után feltételezik, hogy jelenleg fiatalabb fia, Tandred vezeti Kul Tirast. Kul Tirast mindössze a Durotar környéki vizeken úszkáló pár flotta jelezte, amelyek valószínűleg Büszkerév Daelin utolsó flottájának maradványai lehetnek. Kul Tiras Tol Baraddal együtt feledésbe merült.

Ahogyan a Kataklizma során a kontinensek átformálódtak, ugyanúgy a szigetek is. A Horda a Szövetséggel együtt felfigyelt az előbukkanó Vashj’irra, és mindketten magukénak akarják tudni a területet. De mindkét frakció felfedezte emellett Tol Barad elfeledett szigetét, és a Keleti Királyságokhoz (Eastern Kingdoms) és Gilneashoz való közelsége mind a Horda, mind a Szövetség számára meglehetősen vonzó. De amit felfedeztek a szigeten, az ugyanakkor mindkét felet megállásra kényszerítette.

Nem tudjuk, hogy mi történt a mágusokkal, akik eredetileg a börtönszigetet őrizték; sehol sem találhatók, és a szigeten úgy tűnik, hogy senki nem akarja megtárgyalni, hogy mi történt velük. A börtönök még léteznek, tele rabokkal – élőkkel és démonszerűekkel – és mondani se kell, és mondanom se kell, hogy egyikük sem túlságosan boldog attól, hogy már húszegynéhány éve itt tartják fogva. Néhány cellában már csak rothadásnak indult rabok mérges szellemeit lehet megtalálni. Az, hogy miért börtönözték be ide ezeket a lényeket … semmilyen adat, vagy nyilvántartás nincsen róla.

Tol Barad ugyanakkor nemcsak egy börtönsziget volt; volt egy másik lakott része is a szigetnek. Ez a hely még a déli börtönöknél is különösebb, ha lehet ilyet mondani. A Második Háború csatájának egykori szövetséges és horda nyughatatlan szellemei vívják vég nélküli csatájukat az elfeledett erdőkben. A szigetet, úgy tűnik, hogy a Farson Erődből (Farson Hold) irányítják, de az eddig odaküldött felderítő csapatok egyike sem tért vissza, így valószínűleg az erőd és lakói számára mind a Szövetség, mind a Horda ellenség.

Így egy Rozsdahegy Falvának (Rustberg Village) nevezett apró város települt a sziget partjára, ahol a Szövetség és a Horda együtt dolgozik egymás oldalán. De van valami különösen gyanús a kisvárosban és annak lakóiban – különösen abban, ahogy a Szövetség és Horda csapatai megjelenésére reagálnak. Úgy tűnik, hogy az egész város banditákból és tolvajokból áll, talán a börtönből szökött tolvajokból. Ki tudja igazán megmondani?

De úgy tűnik, hogy ez Tol Barad lényege – egy rejtély egy rejtélyen belül. Mi történt az eredetileg a börtönöket felügyelő mágusokkal? Miért hozták létre elsődlegesen a börtönöket? És ami fontosabb, miért nem tudott senki ezeknek a börtönöknek a létezéséről? Mi folyik Rozsdahegy Falvának lakói között és miért bolondultak meg Farson Erőd katonái? Valójában úgy tűnik, hogy a sziget egyetlen értelmes lényei a múlt csatáinak szellemei, akik vég nélkül harcolnak egymás ellen.

Van néhány teória ezekkel kapcsolatban:

Először is, a rejtélyes falu lehet, hogy csak egy csapat kalóz, akik ezen az apró szigeten vertek tábort. Ez így értelmes is, hiszen a sziget kiváló hely, amelyen a Viharváradból Lordaeronba tartó kereskedőhajók keresztülmennek. Másodszor, lehet, hogy a börtön néhány cellájából elszabadult rab, akik északra vándoroltak és egy közösséget hoztak létre. Ennek is van értelme, megmagyarázza, hogy a falubeliek miért töltenek annyi időt az új szövetséges és hordás táborhelyek készleteinek ellopásával – és majdnem ugyanennyi időt az emberek hátbadöfésével. A harmadik teória egy kicsit távoli, de megmagyarázná Farson Erőd lakóinak elmebaját is. Gondolkodjunk csak el egy percre: Mikor is láttuk utoljára együtt dolgozni a Hordát a Szövetséggel anélkül, hogy kevés figyelmet fordítottak arra, hogy igazából ellenségek?

Igen. Lehetséges, hogy Tol Barad, ami feltételezhetősen egy hatalmas mágia-börtön Arcatrazhoz és az Ibolya Börtönhöz hasonlóan, valami hatalmasabbnak keltette fel a figyelmét, mint egy csapat kalóznak, vagy a Szövetségnek és a Hordának. Ebben a pillanatban elég közel van Vashj’irhoz, ahol a nagák a Régi Istenekkel (Old Gods) egyezséget kötöttek. Ebben az esetben lehetséges, hogy egy mélyen a tengerfenék alatt ólálkodó Régi Isten hatott a sziget lakóira. De ha ez igaz, akkor van valami elképzelhetetlenül hatalmas a szigeten, ami felkeltette a Régi Isten figyelmét – és mostanáig nem láttunk semmit, ami azt igazolná, hogy ez az eset áll fenn.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.