Új rovat! – A Konfliktusok és a Rejtélyek földjei

Új rovatot indítok a blogon, méghozzá abban a témában, amelyre az egyik házi közvélemény-kutatásom szerint a leginkább kíváncsiak vagytok: a zónák és városok történetét.
 
Ehhez segítségnek a Történelem és Kultúra rovatnál használt Warcraft Roleplaying könyveket veszem alapul, méghozzá a Lands of Conflictot és a Lands of Mystery-t. Mindkettőt Bronzszakállú Brann írta a lore szerint, és a saját utazását és élményeit meséli el ebben. Szóval ez nem lesz kimerítő és átfogó, mint mondjuk, amit a wowpedián találni vagy a magyar nyelvű wowwikin, hanem csak az RPG-könyvek fordításai, de remélem, ez is sok érdekességet fog tartalmazni.
 
Egy fontos tudnivaló az adatokkal kapcsolatban: nem minden adat fog stimmelni a hivatalos lore-ral (habár ez is a hivatalos lore része), és Brann a Frozen Throne és a vanilla-wow közötti időben írta, szóval azóta már meghaladott (főleg a Cataclysm miatt). Ha valakinek van kedve segíteni a fordításban, szívesen küldöm az anyagot 🙂
 
Bevezetésül álljon itt mindkét könyv előszava, ahogy azt Brann írta:
 
 
A Konfliktus Földjeinek előszava
 
Őfelségének, Bornzszakállú Magni Királynak, Dun Morogh és Vaskohó jogos uralkodójának és a Céh Nagyfelfedezőjének;
Tomli Magellas Nagyfelfedezőnek és a Kalandozó Tanács minden tagjának:
 
A küldetést, amellyel jópár hónappal ezelőtt megbíztatok, Kaz’goroth jóvoltából teljesítettem, és ezennel bemutatom az utazásaim és kutatásaim eredményét ebben a szerény műben. A Konfliktus Földjei szerény nevet adtam neki, mivel a konfliktusok jellemzik a legjobban a keleti kontinensek ügyeinek jelenlegi szomorú állapotát – és azt, hogy mivel kell folytatni, ha a kelet népei egy nap el akarják pusztítani a Falkát.
Láthatjátok, hogy egy-egy példányt küldtem nyugatra a tengerentúlra abban a reményben, hogy olvasása bátorságot ad Büszkerév kisasszonynak és Thrall Hadúrnak, hogy visszatérjenek otthonukba, és segítő kezet nyújtsanak a Kel’Thuzad és szolgái ellen vívott harcban. Bizonyos, hogy azok a különös éjelfek és az az átkozott Fagyott Trón nem jelenthet annyit, hogy elpusztítsák egykori földjeiket és korábbi népük nyomorgással és félelemmel teli életeit. Bocsássatok meg, de egy kimerült törp is álmodozhat.
Az elmúlt évtizedekben (nem, az elmúlt évszázadokban is) a világ összes gondja itt gyökerezett keleten, és itt kell megoldást találnunk rá, a Járványföldek fertőzött talaján, Viharvárad utcáin, Vaskohó kapuinál. Bár több kimerültséggel és elszigeteltséggel találkoztam a keleti földeken, de több elszántsággal és még több reménnyel. Hiszem, hogy mi magunk képesek vagyunk megszabadulni az élőholtaktól és a démonoktól. Természetesen ehhez szükségünk lesz arra, hogy a megfelelő emberek legyenek a befolyással bíró pozíciókban, és általánosan egyet kell értenünk abban, hogy az együttműködés nagyobb eredménnyel jár, mint a kicsinyes civakodás; de legalább az összefogott ellenállás csírái már megvannak. Ebben az egyszerű kötetben található beszámolónak iránymutatást kell nyújtania Őfelségének és a Felfedezők Céhének, hogy hogyan lépjünk fel a Lidérckirállyal szemben a következő napokban és években.
Remélem, hogy a törekvéseim megnyerik Őfelsége és a Tanács tetszését. Ha bármi kérésetek vagy észrevételetek van, tudjátok, hogy merre találtok.
 
Üdvözlettel:
 
Bronzszakállú Brann
 
A Rejtély Földjeinek előszava
 
Őfelségének, Bornzszakállú Magni Királynak, Dun Morogh és Vaskohó jogos uralkodójának és a Céh Nagyfelfedezőjének;
Tomli Magellas Nagyfelfedezőnek és a Kalandozó Tanács minden tagjának:
 
Nos, végeztem. Miután hónapokon keresztül mocsarakon gázoltam át, sivatagokon gürcöltem keresztül, erdőkben ólálkodtam, tengeren úsztam át (és alatta), és a jeges sivárföldeken vánszorogtam keresztül, befejeztem a feladatot, amivel Fáradt Csizmában megbiztatok. (Lázas voltam, amikor felhívtatok, és nem voltam teljesen magamnál, amikor megkérdeztétek, hogy nem akarom-e vállalni ezt az utazást. Különösen, hogy éppen aznap értem vissza a keleti földeken tett utazásomról. Ah, mi törpök igazán ravaszok vagyunk.)
A nyugati földek érdekesek – talán még annál is jobban, mint a keleti földek, mivel elég keveset tudtam a nyugatról, mielőtt belevágtam volna ebbe az expedícióba. Kalimdor, a Déli Tengerek szigetei és Északszirt a rejtély birodalmai voltak számomra; és annak ellenére, hogy jópár titkot felfedtem, ezek a területek számos misztikumot tartalmaznak még. Így ez a kötet A Rejtély földjei nevet kapta, amely pontosan jellemzi, hogy milyen érzés fog el a nyugati földeken.
Amit találtam, az veszettül érdekes, de meghiúsítja terveinket. A Horda orkjai, taurenjei és trolljai határozottan letelepedtek Kalimdoron és (égjen le a szakállam) megbízható szövetségesek lennének a Falkáva és a Lángoló Légióval szemben. Minden okuk megvan rá, hogy utálják a démonokat és az élőholtakat. De ahelyett, hogy együttműködnénk velük, a Szövetség erői Kalimdoron ( és a világ többi részén egész pontosan), civakodnak a Hordával piti konfliktusokon, a legtöbbször tradícionális okok miatt. „Civakodást” mondtam, de a helyzet már szinte egy háborúig fokozódott, kedves barátaim. Nem hiszem, hogy nagyobb örömet tudnánk okozni a Falkának és a Légiónak annál, minthogy végignézhetik, ahogy a halandó népek egymást gyilkolják halomra, és így ők azt öröklik, ami megmaradt, mikor végeztünk. Diplomáciára és kézfogásra van szükségünk Magni, nem kardokra és puskákra.
A nyugati földeken persze vannak potenciális szövetségesek – a legnyilvánvalóbban az éjelfek. Ugyanakkor nekik is megvan a maguk baja, külső és belső egyaránt. Más erők is léteznek, de az ösztöneim (és a tény, hogy megpróbáltak megölni) azt súgják, hogy ellenségesnek bizonyulnak céljaink eléréséhez. Kentaurok, trollok, nagák – a világ tele van olyan népekkel, akik meg akarják enni a vesédet, és félek, hogy nincs elég erős törpünk, hogy szembeszálljunk velük.
Sötét idők ezek, barátaim. De ugyanannyira izgalmasak is.
 

Záró gondolat

 

Most más bejártam az egész világot. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen (és egész biztosan a legjóképűbb), aki ezt megtette a történelem során. El lehet képzelni, hogy ezek után az a gondolat, hogy felfedezőként (és régészként, és kalandorként és antropológusként…) folytatni a karrieremet, hirtelen milyen csekély jelentőséggel bír. Mit láthatok, tehetném fel a költői kérdést, amit még nem láttam korábban? Mi van még? Nem lesz az életem hátralévő része csalódás, mivel már elértem a legnagyobb felfedezéseket?
Erre én azt mondom: nos, a költői kérdésre csak annyit, hogy aki ilyet feltenne, azt jól elküldeném melegebb éghajlatra. Még hogy rosszul érezném magam ezek után. Ha van valami, amit megtanultam a rejtély földjein való utazásaim során az az, hogy a világ megszámlálhatatlan csodát hordoz magában. Az expedícióm legalább annyi kérdést felvetett, mint amennyit megválaszolt, és alig várom, hogy visszatérjek a vad nyugatra, hogy további válaszokat találjak – és a legjobb része a kérdéseknek, amiket megválaszolok, az, hogy újabb kérdéseket vetnek fel. A világ csordultig van lehetőségekkel és a megismerhetetlennel, és én mindig részt kívánok venni benne.
 
És ez csak Azeroth. Vannak rajta kívül más világok is… mi lesz a következő, Magni?
 
Bronzszakállú Brann
FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).