Teldrassil gyógyulása

A Rémálom után még Teldrassilban sem fenékig tejfel az élet, habár itt nem pusztított a Kataklizma. Az éjelfek ugyanis nem sok magyarázatot kaptak arra vonatkozóan, hogy mi is történt az eltűnt Agancssisakos Fandrallal, és hogyan ébredt fel a kómából Haragvihar Malfurion. Emellett pedig egyre többen érzik, hogy a Sárkány Aspektusok áldása ellenére még mindig jelen van valamiféle rontás a világfán.

A rontást pedig egy bizonyos fel-moha okozza, amelyet senki nem tud, hogy honnan ered.  Cenarius lánya, az Erdőségek Védelmezője, a driád Tarindrella visszatért Árnyszurdokba (Shadowglen), ahol felfedezte, hogy az Árnyékfonál Barlangban (Shadowthread Cave) élő erdőhálós pókok között is terjed a korrupció, ráadásul nagyon mélyen gyökerezik bennük. Megvizsgálva a pókokat rájött, hogy bizony ezt nem külsőleg kapták meg, hanem születésüktől kezdve a vérükben hordozzák. Ez pedig egy dolgot jelent… az anyapók, Githyiss kell, hogy hordozza a rontást. Githyiss megölése után azonban egy totemet találtak mellette… egy furbolg totemet.

A közelben élő Bütyökfenyő (Gnarlpine) törzzsel már korábban is meggyűlt az éjelfek gondja, azonban reménykedtek benne, hogy Teldrassil megáldásával ők is meggyógyultak. Sajnos azonban nem így történt. Valószínűleg egy fel-moha mérgezhette meg vezetőjüket, Ursalt, a Mancsot. Gaerolas Talvethrent, a hibernált Karom Druidái (Druids of the Claw) Főfelügyelőjét is megsebesítették, aki elárulta, hogy ezzel nagy veszélyben forognak a Ban’ethil Sírdomb Üregben (Ban’ethil Barrow Den) alvó druidák, akiknek szellemei a Smaragd Álomban tartózkodnak, hogy beteljesítsék megállapodásukat Yserával. Ha elkapják őket a furbolgok, örökre a Smaragd Álom foglyai maradnak, mivel a törzs sámánjai egy olyan bűbájt alkalmaznak, amelyek a druidák szellemeit el tudják szakítani fizikai testüktől, így a druidák testét felhasználhatják saját céljaikra. De felébreszteni őket csak egy rítussal lehetséges, amelyhez szükség van a Hollókarom Talizmánra, a Fekete Tollszálra, az Ég Zafírjára és a Fészkelés Rúnájára, amelyeket a druidák megszentelt ládákban rejtettek el az Üreg mélyén. A relikviák megszerzésével és Ursal megölésével aztán Haragkarom Obennek (Oben Rageclaw) sikerült felébreszteni az alvó druidákat. A korrupció azonban ezzel még nem volt megfékezve.

Mindeközben Denalan a növényeket vizsgálva jutott arra a meggyőződésére, hogy valóban van valami rontás, amely körülveszi Teldrassilt. A timberlingeket, ezeket a járó szálfákat, a természet elementáljait vizsgálta, akik Teldrassil növényeinek és állatainak állapotát tükrözik vissza. Az, hogy ezek a lények is agresszívek és haragosak voltak, szintén azt jelezte, hogy valami még mindig gyógyításra szorul. Különleges táptalajokkal kísérletezett, remélve, hogy ezzel talán a timberling magokat még meg tudja gyógyítani. Zöldmáglyás Rellian (Rellian Greenspyre), aki druidaként szintén a timberlingeket vizsgálta, elmondta, hogy a timberlingek egymást fertőzik, és a magokat sem lehet teljesen meggyógyítani, hiszen a fertőzést öröklik a szülőtől.
Denalan emellett észrevette, hogy a timberlingeken található tumorok szintén a fertőzésüket jelzik. Csak egy timberling lehet a fertőzés forrása, és valószínűleg neki van a legnagyobb tumora. Sajnos ő Tölgyuszály (Oakenscowl), aki valaha fajtájának vezére volt. Ebből látszik, hogy a fertőzésnek nem számított, hogy ki nemes és ki nem. Denalan megszerezte a Büdös Feketemohának fel-mohával átitatott szívét. Habár a moha eltávolításával még mindig fertőzött maradt a szív, a Denalan által készített táptalaj megtisztította a szívet. Úgy tűnik, hogy van remény Teldrassil számára.

Árnyszurdokban az ifjú hősök segítségét kérték a korrupció megállításához. Nekik azonban még sokat kellett tanulniuk, ezért elküldték őket a holdkutakhoz, amelyek az Örökkévalóság Kútjának, annyi szörnyűség forrásának a vizét is tartalmazzák. A holdkutaktól vizet nyerhettek, és népük, a Kadoreiek történetével is megismerkedhettek közben a holdkutaknál tartózkodó Kaldorei Árnyak segítségével.

A Hyjal Hegyi csata óta sok minden megváltozott népünk számára. Nordrassil csak egy halovány árnyéka régi önmagának, amikor ereje legyőzte Archimonde-ot és elüldözte a Lángoló Légiót. A halhatatlanságunk – létünk alapeleme! – elveszett. Az Árulót kiszabadították börtönéből, és Haragvihar Shan’do eltűnt a Smaragd Álomban. Sötét idők jöttek el mindannyiunk számára.

Miután Haragvihar Malfurion elmet, a duridák között zűrzavar támadt és új vezetőre volt szükségük. Agancssisakos Fandral fődruida fellelkesítette a druidákat és meggyőzte az Ősök Körét (Circle of Ancients), hogy itt az idő az újjáépítésre. Aziránti törekvésükben, hogy visszaszerezzék népük halhatatlanságát, az Ősök Körének jóváhagyásával Agancssisakos és a leghatalmasabb druidák felnevelték Teldrassilt. Habár új otthonunk lett, halhatatlan létünk nem tért vissza.

A Fődruida felkereste a sárkányokat, hogy ahogyan Nordrassilt az ősi időkben, most Teldrassilt áldják meg. De Nozdormu, az Idő Ura elutasította, hogy áldását adja, és megfedte a druidát arroganciájáért. Vele egyetértésben Alexstrasza is visszautasította Agancssisakost, és az ő áldása nélkül Teldrassil fejlődése hibás és félresiklott lett. Agancssisakos visszatért darnassusi enklávéjába, folyamatosan kutatva, hogy hogyan lehetne megáldani Teldrassilt és visszaszerezni népe halhatatlanságát.

Az idők folyamán Agancssisakos egyre jobban eltávolodott népünktől. Néhányan azt állították, hogy minket hibáztat, a népét, fiának elvesztéséért az Áradó Homok Háborúja (War of the Shifting Sands) során. Mások a Suttogószél Tyrande-dal, népünk ragyogó fényével, a darnassusi vezetőnkkel való egyre jobban elmérgesedő konfliktusairól pletykáltak. A Cenarion Kör számos druidája azonban határozottan állította, hogy ő csak azt akarja, amit a Kaldoreiek számára a legjobb, és kijelentették, hogy biztosan szolgálni fogják őt a végsőkig. Agancssisakos Fandral a mi bűneink és ostobaságaink terhét cipelte, és ezzel mindannyiunk tiszteletét kivívta.

Az elmúlt hetekben azoknak, akik Teldrassil tetején élnek, elmosódtak emlékeik, ahogyan az idő megragadta életük egy részét. Miután kitörtünk ebből a ködből, azt láttuk, hogy Agancssisakos Fandral és sok közeli követője nyomtalanul eltűnt. De helyébe Haragvihar Shan’do lépett, aki felébredt álmából, és visszatért szeretett Suttogószél Tyrande-jához. És visszatértével megjelent Alexstrasza és Ysera, hogy végül felajánlják áldásukat Teldrassilnak. Habár még egy kis rontás megmaradt, amitől muszáj megtisztítani a fát, Teldrassil ágai megváltoztak. A növekedés újraindult. Senki sem tudja, hogy mi várható, de Malfurion és Tyrande egyesülésével egy új remény ébredt a Kaldoreiek számára. Remély, amely megnyugvást hozott az árnyra, amely oly sokáig borult népünkre.

Miután így összegyűjtötték a hősök üvegcsékben a holdkutak vizeit, ismét Tarindrellával találkoztak, aki elmondta, hogy a korrupció megjelenése igazából bármilyen furcsa is, de jó jel. Ez a rontás nagyon mélyen benne gyökerezett Teldrassilban és csak a sárkány aspektusok áldása hozta a felszínre, ahol végre megküzdhetnek vele az éjelfek. Tarindrella a hősöknek az összegyűjtött vizekkel és Teldrassil megújult erejével egy időre hatalmas energiával tudta felruházni a hősöket, hogy legyőzzék a fel-mohák, és minden rontás eredetét. A hősök harcba indultak, hogy beteljesítsék Elune bosszúját. És a korrupció forrása nem volt más, mint Lord Xavius maradványa, amely megmaradt a Rémálomból.

A harc végén maga Suttogószél Tyrande mondott köszönetet a hősöknek bátor tettükért, amellyel megmentették Teldrassilt. A sürgető kérdésre, hogy mi történt Malfurionnal és Fandrallal, azonban diplomatikusan csak ennyit válaszol:

A legegyszerűbb válasz adom a kérdésedre, amit csak adhatok. Malfurion visszatért hozzám… hozzánk… de még nehéz idők várnak ránk. Agancssisakos eltávozott, és a világ fájdalommal van tele – Malfurionnak sok mindent kell meggyógyítania, és ehhez segítségre van szüksége.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..