Vérpatás Baine – Ahogy előttünk apáink 2. rész

Rövid időn belül általánossá vált, hogy Mulgore különböző vízkútjaitól vízszállító karavánok jártak Orgrimmarba. Ott a vizet szétosztották, és Durotar lakóinak ismét volt friss vizük az otthonukban. Alkalmanként a jelentések banditatámadásokról is hírt adtak, de általánosságban a vízszállítmányok nagyon kicsi gondot okoztak.

Az első támadás Mulgore-ban szinte sokkolta Baine-t. Nemcsak az, hogy a saját szülőföldjén történt, hanem az, hogy egy brutális vérengzés volt. A nyomozás azonban nem talált semmi nyomot az elkövetőkre, illetve az indítékokra vonatkozóan. Semmit sem vettek el a holttestektől, és a szekereket is összetörték, bár nem volt bennük semmi érdekes. A szekerek csak a vízzel teli hólyagokat cipeplték. A fűben talált vérnyomok alapján néhány testet elhurcoltak, de a karaván többi tagját mind megölték.

Baine tanácstalan volt. Először attól félt, hogy ez egy megtorló támadás volt a száműzött Grimtotemek részéről, de Hosszúléptű felderítői semmi jelét nem találták annak, hogy ők is érintettek lettek volna. Éppen ezeket a jelentéseket bújta, amikor egy ork küldönc közeledett felé, és megköszörülte a torkát. Baine felnézett, és intett az orknak, hogy lépjen be.

– Minek köszönhetem a látogatásodat?
– Üzenetet hoztam a Hadfőnöktől. – A követ kibontotta a levelet és olvasni kezdte. – A taurenek főtörzsfőnökének, Vérpatás Baine-nek Pokolsikoly Garrosh, a Horda Hadfőnöke a következőket üzeni: Örömmel tölt el, hogy a vízszállítmányok időben érkeznek. Ugyanakkor figyelmedbe ajánlom, hogy a legutóbbi szállítmányokat egy ismeretlen ügynök megfertőzte. Elvárom, hogy ezt sürgősen hozd rendbe.

Baine egy pillanatra elgondolkodott, szemöldökét ráncolva: – Azok a szállítmányok Télpata Falvának kútjaitól származtak. Mondd meg Garroshnak, hogy személyesen nézek utána.

Ezzel a követ eltávozott, és miközben Baine az egyik harcosára bízta, hogy ügyeljen Dörgő Meredélyre, előkészült a Dél-Mulgore-ba tartó útjára.

***

Baine komor arccal vizsgálta a kút körül fekvő testeket. Egy totális vérengzés helyszíne volt. Három karavánt törtek össze teljesen, és ami nem volt leszögellve, azt mind ellopták, köztük az általuk szállított vízzel telt húlyagokat. A szekerek kodói eltűntek, és nyolc karavánőr holtteste feküdt körbe akörül a hat munkás körül, akiket megpróbáltak megvédeni. Az őrök ez alkalommal jobban fel voltak készülve, és legalább egy tucat quilboar holtteste hevert véletlenszerűen a terület körül.

– Quilboarok, de jobban felszereltek. Látjátok azon azt a páncélzatot? Többféle Hordás minta egyvelege. Még nem láttam korábban ilyen jól szervezett quilboarokat. – Baine gondolkodóba esett. – Mindig is a teljes béke akadálya volt itt, Mulgore-ban a konok quilboarok fenyegetése. Apám sem tudott velük soha párbeszédet folytatni. De ha most új a vezetés, talán ez alkalommal tárgyalhatunk egymással.

Baine a legközelebbi Hosszúléptűhöz fordult.
– Szólj a Narache Tábornak, hogy próbáljanak kapcsolatba lépni a Szedrespengéjű Szurdokban lévő quilboarokkal. Nem válaszolhatunk vérengzéssel a vérengzésre és nem fogok kiterjedt háborút folytatni a földjeimen. Néhány napig a régi szálláshelyemen maradok Vérpata Falvában. Tájékoztassanak, amint tudnak.

Baine a küldöncéhez fordult: – Mondd meg Garroshnak, hogy megvannak a tettesek, és megoldjuk a helyzetet.

Garrosh pár órán belül válaszolt is, ahogy arra Baine számított. A hadfőnök ragaszkodott hozzá, hogy utasítsanak csapatokat, hogy szerezzék meg a földet és űzzék el a támadókat. Azzal zárta levelét, hogy amennyiben Baine nem képes ezt teljesíteni, ő maga fogja megtenni.

Baine felhorkantott. – Ez nem fog megtörténni. Reméltem, hogy Garrosh belátja, hogy el kell kerülnünk egy újabb konfliktust. Ám legyen. Mondd meg Garroshnak, hogy értékeljük a támogatását, de pillanatnyilag nincsen szükség katonai hadműveletekre, mivel tárgyalásokat kívánunk folytatni. Imádkozom a Földanyához, hogy sikeresek legyenek.

***

A következő nap a Hosszúléptű felkereste Baine-t régi szálláshelyén.
– Új híreim vannak a quilboar helyzettel kapcsolatban, Főtörzsfőnök.

Baine reménykedve nézett rá. – Valami jó hírt hoztál talán?
– Minden lehetséges módon megpróbáltunk velük kapcsolatba lépni, de amint meglátták a követeinket, azonnal megtámadták őket. Minden kísérlet után véráztatva tértek vissza, és nem a saját vérük volt az. – A felderítő látta a csalódottságot Baine szemében. Gyorsan hozzátette: – De a halottak számát igyekeztek minimálisra szorítani. Csak annyira harcoltak, amennyi a visszavonuláshoz szükséges volt.
– Rendben van – sóhajtott Baine. – Felfüggesztjük a tárgyalási kísérleteket egyelőre. Meg kell találnom az agressziójuk forrását, ha fölösleges vérontás nélkül akarjuk megoldani ezt a problémát.

– Minden tiszteletem a tiéd, Törzsfőnök – szólalt fel Baine egyik tanácsadója –, de biztos vagyok abban, hogy egy kisebb csapat észrevétlenül be tudna lopózni és megölhetnék a vezetőjüket. Ha zűrzavart keltünk köztük, könnyebben elpusztíthatjuk őket.
– Egyáltalán nem. Tudom, hogy valahogy elérhető a béke. Nem hagyjuk, hogy a katonai akciók elcsábítsanak minket. Az Garrosh módszere, nem az enyém. – Visszafordult a türelmesen váró Hosszúléptű felé. – Menj, és add át az üzenetemet, és tedd hozzá, hogy senki sem léphet quilboar területre a kifejezett engedélyem nélkül. Meg fogom találni a választ erre az új fenyegetésre. – A felderítő távozott, és Baine készen állt, hogy visszatérjen apja otthonába.

Mielőtt elhagyta volna a sátrat, ismét szembefordult a tanácsadóival.
– A világ szétszakad, a Szövetség a határainkat zavargatja, és a Horda belülről falja fel önmagát. Szeretnék más megoldást találni a vérontáson kívül.

A korábban felszólaló tanácsadó ismét megszólalt. – Szeretnék egyetérteni veled, de ezek a quilboarok csak barbár ellenségek, akik éveken át vadásztak népünkre. Egy ilyen béke nem tartana sokáig.

Baine bólintott. – Talán. A béke lehet, hogy múlandó, de szükségünk van egy újabb konfliktusra a szülőföldünkön? – Ezzel elindult Dörgő Meredély felé.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).