Vérpatás Baine – Ahogy előttünk apáink 6. rész

Az átlagosnál sokkal nagyobb és kivételesen sápadt quilboarok kezdték körbevenni az összegyűlt harcosokat. Ahogy mozogtak, természetellenesen magas hangok hagyták el szájukat, amelyek sértették a támadók fülét. A testük hamuszürke volt, undorító sötétzöld tüskékkel borítva, a fejükből nagy, kócsányon lógó szemek álltak ki. Egy fejjel magasabbak voltak bármely quilboarnál, amellyel a taurenek, vagy más fajok találkoztak, és a szemükből áradó intelligens rosszindulat sugározta, hogy sokkal ellenállóbbak, mint testvéreik, akik nem sokkal korábban Baine, Hamuul és a Napjárók támadásának áldozatai lettek.
Baine a Napjáróit megállásra utasította, mivel minden oldalról körbevették őket. Csak hátrafelé tudtak menni. A levegő súlyossá és nehézzé vált az émelyítő, földes szagtól, ahogy egyre több és több hamuszínű szörnyeteg töltötte meg az üreget. De nem érkezett támadás. Úgy tűnt, mintha felmérnék támadóikat, hogy tervet készíthessenek következő lépésükhöz.

Garrosh megragadta a fejszéjét, és így kiáltott:
– Ti kísérteties szörnyetegek! Hadd vessünk véget ennek az egésznek, most!
Baine igyekezett túlkiabálni Garrosh-t:
– Hadfőnök, a nyílt felszínre kell jutnunk. Minden elveszett, ha idelent maradunk! – Hamuul egyetlen kézmozdulatára apró gyökerek emelkedtek ki a földből és a járatok labirintusán át a kijárat felé haladtak.
– Gyorsan kövessük! – parancsolta Baine.
Maguk után vontatva az üvöltő Garrosh-t, Baine, Hamuul és a Napjárók sietve szaladtak a felszínre, amelyet éppen akkor értek el, amikor Hamuul varázslata véget ért. Most már volt elég helyük a helyezkedésre. Amíg Garrosh az alagút bejáratára figyelt, Baine kiragadta a goblin jelzőpisztolyt Garrosh övéből és a levegőbe lőtt. A zeppelinek elindultak feléjük, de nem elég gyorsan mozogtak. A természetellenes lények elözönlötték a felszínt, erősen hunyorogva a kora reggeli fényben.
Baine előrelépett, és a quilboarok hátráltak, mivel bizonytalanok voltak saját területükön kívül. A tauren Hamuul felé fordult, mire a fődruida felemelte kezét és az összegyűlt tömeghez kiáltott:
– Volt egy jobb megoldás, olyan, amelyet mindannyian figyelmen kívül hagytatok. Nézzétek a Földanya áldását! – Ezzel Hamuul előrelépett és egy kiáltással botját a földbe szúrta.
Víz támadt fel masszív sugarakban előtte, beborítva a legtöbb albínó quilboart és villámgyorsan visszasöpörte őket az alagútba. A többieket a földre teperte a robbanás, a megbántott Garrosh-sal együtt. A taurenek rendíthetetlenek és mozdulatlanok maradtak, odaszegezve a földhöz, amelyet oly nagyon tiszteltek.
Egy új patak kezdett folyni onnan, ahol Hamuul megvetett botját, keresztül száguldva a sziklákon, le az alagúton át a föld mélyébe. Ahogy a quilboarok ismét felálltak, Baine egy újabb lépést tett feléjük.
– A föld bőkezű azokhoz, akik tisztelik. Mindannyiunk számára van elég víz. Észre fogjátok venni, hogy ez a patak maga alakítja ki medrét ezeken a járatokon át egy földalatti tóhoz. Fogadjátok el ezt az ajándékot, és ne háborgassatok minket többé.
A quilboarok lassan visszatértek alagútjaikba, ahogy a fény a Muglore-t övező hegyeket megvilágította. A hajnal nagy jelentőséggel bírt a taurenek számára, mint az újjászületés szimbóluma, de ma újfajta tiszteletet keltett bennük a Földanya és ajándékai iránt. Az első támadás során elesett quilboarok holttestein át visszatértek Narache Táborba. Garrosh csendben gyalogolt, túl mérges volt ahhoz, hogy megszólaljon. Baine rájött, hogy igazán meg se lepődik ezen a reakción, miközben Garrosh gyors lépteit figyelte.
Végre odaért hozzájuk az első zeppelin, és egy kötélhágcsót eresztettek le a földre. Baine fölnézett a léghajóra, majd vissza a köréje gyűlt Napjárókra. Pillantása Garrosh-ra esett, majd pár pillanattal később a léghajóra nézett és bólintott.
– Menj és vezesd a Hordát. Ha ismét szükségünk lesz a közreműködésedre Mulgore-ban, értesítünk. – Ezzel hátat fordított a továbbra is néma hadfőnöknek, és elindult Dörgő Meredély felé, nyomában Napjáróival.
***
Az éjszaka leszállt Mulgore-ra, hosszú árnyékokat vetve a földre. Tábortüzek pettyezték a domboldalakat és réteket, ahogy minden tauren az estéhez készülődött. Ma nyugodtan fognak aludni, tudva, hogy otthonaik újra biztonságban vannak. Baine sátra előtt Messzivándorló Szürkepata és néhány törzstársa várakozott. Végül így szólt:
– Acélozzátok meg lelketeket. Ezt meg kell tennünk.
Belépett a nagyszobába, mögötte szorosan törzsének tagjaival, ahol Baine próbált pihenni, és halkan megkérdezte:
– Főtörzsfőnök, kaphatnánk egy percet?
Baine fáradt mosollyal az arcán állt fel.
– Természetesen. Mit tehetek értetek?
Az idős tauren lehorgasztotta a fejét és így szólt:
– A bátorításod ellenére a szívünket továbbra is gond nyomasztotta. Előkészítettük utazásunkat, és a reggel korai óráiban távoztunk. Tanúi voltunk győzelmednek a quilboarok felett, ami igazán inspiráló volt. Valóban egy vezető erejével és bölcsességével rendelkezel, csak túl vakok voltunk ahhoz, hogy lássuk. Szégyelljük, de be kell vallanunk, úgy éreztük, hogy el kell hagynunk ezt a földet, és most alázatosan a bocsánatodat szeretnénk kérni, Főtörzsfőnök.
Baine egy kézmozdulattal leintette.
– Zavaros és bizonytalan időket élünk. Gondokkal teli szíveteknek könnyű megbocsátani. Ezek a quilboarok nem fognak többet zaklatni minket Mulgore-ban, de ez nem jelenti azt, hogy minden gondtól megszabadultunk. Minden oldalról problémák vesznek körül minket, külsők és belsők egyaránt, de csak együtt vagyunk képesek túljutni rajtuk.
Baine a sátra bejáratához ment, és hosszú időn keresztül nézelődött. Látta, ahogy Dörgő Meredély az estére készülődik, hogy a távolban szétszórtan tüzek égnek. Homályosan látta Narache Tábor sziluettjét, ahol a fiatal tauren harcosok most térhettek vissza a képzésükhöz. Szükség lesz rájuk az elkövetkezendő próbáknál, a próbáknál, amikor népe összes tagjának hitét és megbizhatóságát próbára teszik.
Baine bólintott, és az előtte álló kis csoport felé fordult.
– Népünk sok-sok éve járja ezt a földet, és ezen idő alatt sok mindent megtanultunk a világról. A szövetségeseinknek szüksége van bölcsességünkre és iránymutatásunkra. Az apám valaha ígéretet tett a Hordának, hogy visszafizethesse azt, amit a Horda tett egykor népünkért. Én a magam részéről, beváltom ezt az ígéretet.
– Vége –
FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

3 thoughts on “Vérpatás Baine – Ahogy előttünk apáink 6. rész

  • 2011-09-30 at 5:28 du.
    Permalink

    Ennek a történetnek a leírása is naggyon jó lett köszönjük szépen bárki is fordította!!!

    Reply
  • 2011-09-30 at 5:55 du.
    Permalink

    Köszönön a dicséretet, természetesen én fordítottam, ha nem így lenne, akkor odaírnám a fordító nevét is 🙂

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.