T&K – A dzsungel trollok kultúrája

Figyelembe véve azt, amit eddig megtanultam a Sötétlándzsa törzs jelenlegi történelméről, főleg Vok’fontól, a törzs egy korábbi tagjától, cseppet sem csodálkozom rajta, hogy a Sötétlándzsás trollok úgy érzik, hogy nagy hálával tartoznak az orkoknak, valamint azon, hogy mára a Horda tagjai lettek. A számos dzsungel troll csoport közül a Sötétlándzsa törzs mindig is a kivétel volt.
Bárki, aki valaha is találkozott egy dzsungel trollal, tudja, hogy milyen kegyetlenek és barbárok tudnak ezek a lények lenni. Ezek a gonosz humanoidok brutális, kíméletlen, gonosz ördögök, akik folyamatosan háborúban állnak a civilizált társadalmakkal. Különösen szeretik az „alsóbbrendű” lények lemészárlását – ahogy azokat nevezik, akik jobban támaszkodnak a mágiára, mint a nyers erőre. Kedvelt célpontjaik az emberi és elf települések, karavánok és utazók, és ritkán hagynak a támadásaik során bárkit is életben. A csata során a dzsungel trollok hadműveleteinek az egyik fajtája, hogy amikor csak tudnak, szemtől-szembeni verekedésbe kezdjenek az elf ellenséggel. Habár nem tudom megmondani, hogy a legtöbb dzsungel troll miért gyűlöli ennyire az elfeket – még annál is jobban, mint az embereket -, ez talán összefüggésben van az elfekkel való múltbéli tapasztalataikkal. Végül is majdnem elpusztították az összes trollt – hogy magát a világot ne is említsem. De lehet, hogy egyszerűen csak az elfek érthetetlen tárgyalási stílusával áll összefüggésben.

A dzsungel trollok többsége ma Fojtótövis Völgyből és Zandalarból zúdul ránk, de megtalálhatók más területeken is, különösen Azeroth déli részén. Habár az nem tisztázott, hogy mi motiválja a számos dzsungel troll törzset, úgy tűnik, hogy mindet az a vágy kísérti, hogy az egykor hatalmas Gurubashi Birodalom elmúlt dicsőségét visszaállítsák. Azonban az, hogy képtelenek más népekkel – még más dzsungel trollokkal sem – szövetkezni, távoltartja őket attól, hogy egy hosszútávon ütőképes hadsereget hozzanak létre. A Sötétlándzsa törzs ismét csak kivétel, mivel már bizonyították lojalitásukat a Hordához. Ugyanakkor minden dzsungel troll törzs nagyon fegyelmezett és mindegyiket a legravaszabb vagy legerősebb egyén vezeti.
Amit összegyűjtöttem Vok’fontól, abból az derül ki, hogy a dzsungel troll férfiak irányítják népük életének minden részletét. Hatalmas törzsfőnökök, bölcs tanácsosok, megáldott gyógyítók, erős boszorkány-doktorok, kísérteties árnyék-vadászok, vad harcosok, leleményes járőrök és ravasz vadászok csak a törzs férfitagjai lehetnek.
A nőkre úgy tekintenek, mint a törzs férfitagjainak tulajdonára. Nincs hangjuk népük komplex szociális struktúrájában, és életük azoktól a férfiaktól függ, akik birtokolják őket. A női dzsungel trollok csak egy célt szolgálnak: népük szaporodását. A nő az apja (vagy ha az apja halott, a bátyja) tulajdona, amíg az úgy nem dönt, hogy felajánlja egy férjnek. Habár nem mertem túl sokat kérdezősködni a troll házasságok bonyolult voltáról és arról a szerepről, amit ezek a kapcsolatok a társadalmukban játszanak, azt megtudtam Vok’fontól, hogy a dzsungel trollok úgy tekintenek a feleségeikre, mint egyfelől trófeákra, amelyekre büszkék, másfelől mint egyszerű szolgákra, akiknek semmilyen joguk nincs.
A dzsungel troll társadalomban minél több felesége van egy harcosnak, annál több szál fűzi a törzshöz és annál több szövetségese van. Habár a harcosnak gondoskodnia kell az összes feleségéről, nemcsak presztízs, hanem politikai és szociális érdeke is az, hogy minél több felesége legyen. Végülis csak egy készséges apa vagy báty egyezik bele, hogy odaadja a nőt egy férjnek; ugyanakkor természetesen dönthet úgy is a férj, hogy az egyik feleségét odaadja egy másik dzsungel trollnak nagyrabecsülése jeléül. Az ilyen értékes ajándék a tisztelet és az ajándékozó és ajándékozott közötti kölcsönös barátság jele. Vok’fon azt mondja, hogy ezáltal az ősi hagyomány által köttettek szövetségek más törzsekkel, de a legtöbb férfi, akit ismerek, ezt ugyanolyan visszataszítónak tartaná, mint én. Nem ritka, hogy egy gyengébb dzsungel troll törzs a tisztelete és a béke jeléül felajánlja a feleségeit egy nagyobb és jobban szervezett törzs harcosainak. Sajnos a dzsungel trollok egyszerűen ennyire primitívek, de a Sötétlándzsa törzs tagjai közül – akik a szelídebb Horda befolyásától szenvednek, ahogy Vok’fon mondaná – néhányan megkérdőjelezik ezt az idejétmúlt életmódot. Ki merem jelenteni, hogy van számukra remény, bár őszintén kételkedek benne, miután láttam Vok’fon reakcióját, mikor felvetettem neki a nemek közötti kölcsönös tiszteletet és egyenlőséget. Ugyanakkor még a kegyetlen dzsungel trollok között is tisztelet vívnak ki azok a nők, akik kitűnnek a harcokban, szóval talán van remény.
A dzsungel trollok számos törzsre szakadtak, amelyeknek nem sok közük van egymáshoz. Bár ideiglenes szövetségeket és megállapodásokat kötnek, a dzsungel trollok többsége úgy hiszi, hogy ezek a dolgok azért vannak, hogy felrúgják őket. Talán jobban, mint bármely más troll faj, a dzsungel trollok a saját törzsük tagjain kívül nem bíznak másban. Így gyakran háborúznak az összes humanoiddal, köztük más törzshöz tartozó dzsungel trollokkal. Már régen rájöttem, hogy ezek a lények nagyon leleményes és akaratos egyének, akik rendkívüli túlélési ösztönnel vannak megáldva.
A dzsungel troll társadalom egyik leglenyűgözőbb nézőpontja az a mód, ahogy minden törzs kasztok rendszerére oszlik. Habár ők ezt nem mondják ennyire ki, de számos alcsoport bontja meg a törzset. Általában a csoport legerősebb, legaljasabb és legravaszabb tagja, a törzsfőnök hozza meg a népére vonatkozó minden fontos döntést. A törzsfőnök a legtöbbször egy harcos, aki számtalan csatában bizonyította erejét, és aki emellett képes nagy seregeket győzelemre vezetni. Lehet egy kiváló és karizmatikus boszorkánydoktor, pap vagy árnyék-vadász is. Bármelyik eset is áll fenn, a törzsfőnök mindenekelőtt egy erős hatalmú és mélyen tisztelt személy, aki újra és újra bizonyítja felbecsülhetetlen értékét a törzsnek.
Egy dzsungel troll törzs törzsfőnöke általában vaskézzel irányítja népét, mivel bármelyik harcos gyengeségének a legelső jele is kikezdheti vezető pozícióját. Amíg az, hogy valaki megkérdőjelezné a törzsfőnök vezetői képességét, nem mindennapos eset, addig a törzsfőnök és egy kihívó közötti párviadalra nagyon gyakran kerül sor. Ezek halálra menő küzdelmek, és a győztes vagy marad népének vezére, vagy ő lesz az új törzsfőnök. Más esetekben van, hogy egy ravasz személy együttműködik más trollokkal, hogy a gyengének bizonyult törzsfőnököt megöljék, hogy elfoglalhassa a helyét. Amikor egy ilyen akcióra fény derül, a legtöbb dzsungel troll egyszerűen úgy gondolja, hogy egy erős törzsfőnök először is megakadályozná az orgyilkosok akcióját, így azt is készségesen elfogadja, hogy kettejük közül az erősebb, a leleményesebb és az ambiciózusabb legyen az új törzsfőnök – és így az a troll, aki a legalkalmasabb arra, hogy újra dicsőségre vezesse őket.
Egy okos törzsfőnök ugyanakkor tudja, hogyan szerezze meg népének hűségét. Talán ennél is fontosabb, hogy képes olyan személyekkel körülvenni magát, akik osztoznak a vágyaiban és az ambícióiban. Megjutalmazza a hozzá hű harcosokat és bölcseket. Ezért fontos a törzsfőnök kísérete, nemcsak abból a szempontból, hogy a törzs jelenlegi és jövőbeni jóléte biztosítva legyen, hanem hogy a vezetője is életben maradjon. A törzsfőnök kíséretébe tartoznak a legagyafúrtabb tanácsadók és a törzs leghatalmasabb boszorkánydoktorai csakúgy, mint a legbuzgóbb testőrök.
Hacsak nem maga a törzsfőnök a törzs elsőszámú boszorkánydoktora vagy papja, akkor az ő jobbkeze tölti be ezt a szerepet. Tipikus, hogy a törzsfőnök a törzs legerősebb varázshasználójának tanácsaira és varázslataira támaszkodik. Ez a „jobbkéz” mindenben segíti a törzsfőnököt. Az ő szerepe elsősorban, hogy tanácsokkal lássa el a törzsfőnököt és támogassa őt minden döntésében. Ha a törzsfőnök a legerősebb varázshasználó az emberei között, akkor egy erős kard áll a jobb oldalán. Ha a törzsfőnök eltűnik vagy megölik, akkor a jobbkeze veszi át ideiglenesen a törzs vezetését, amíg ki nem kiáltják az új törzsfőnököt.
A törzsfőnök kíséretében számos bölcset is találhatunk. Ezek a személyek alkotják a „bölcsek tanácsát”, amit a legtapasztaltabb vezet. A tanács legtöbb tagja tapasztalt árnyék-vadász, pap vagy boszorkánydoktor, de néhány veterán harcost is meghívnak a tagjai közé. Ezek a trollok a belügyekben segítik a törzsfőnököt, például közvetítenek a törzstagok közötti vitákban, megtervezik az ellenséges területeken való fosztogatásokat, vagy biztosítják, hogy egy korábbi ellenség a szövetségesük legyen legalább egy kis időre. Ez a tanács általában egyetlen hangon keresztül szólal meg: a legtiszteletreméltóbb tag hangján. Egy dzsungel troll számára egy hely a tanácsban nagy megtiszteltetés, ami folyamatos jólétet és sokáig tartó presztízst jelent a családja számára.
Legutolsósorban a törzsfőnök kíséretének tagjai a hű testőrök, akiket nyilvánvaló okokból „szeletelőknek” hívnak. Általában a törzsfőnök egyik régi bajtársa vezeti ezt az elit harcosokból álló csoportot, aminek feladata a törzsfőnök és családjának védelmezése. Háborúban két funkciót szolgálnak. Az első és legnyilvánvalóbb, hogy semmilyen baj ne érhesse a vezetőjüket, miközben a csapatait a csatába vezeti. Ugyanakkor, mivel a szeletelők között vannak a törzs legerősebb harcosai, a törzsfőnök gyakran használja őket rohamosztagként és olyan fontos küldetésekre küldi őket, mint az ellenség csapatainak oldalba támadása, az ellenséges sereg vezetőjének megrohamozása, vagy az ellenség zászlajának elrablása a harci kedv csökkentése érdekében.
Egy dzsungel troll törzs nagy része harcosokból áll. A legkiválóbbak közülük kegyetlen barbárok, akik számos csatában bizonyították érdemességüket. Ezek a harcosok portyákat szerveznek, és a kevésbé tapasztalt harcosokat vezetik az ütközetekben. Minden dzsungel troll merész ellenfél, ugyanakkor képzett vadász. A dzsungel trollok azzal látják el a gyerekeket és az időseket (és tartják el asszonyaikat), amihez a legjobban értenek: harccal és vadászattal.

Kora gyerekkorban tanulják meg a dzsungel trollok a lándzsa- és késforgatást. A dzsungel troll csöppségek gyakran játszanak hegyes falándzsákkal és kiélesített pengékkel, és a brutális, valóságot utánzó harcaik során sokan meg is sérülnek. Az ifjakat megtanítják arra is, hogy hogyan kövessék az állatokat és a vad bestiákat. Hároméves koruktól a dzsungel troll gyerekek egyre többször csatlakoznak a vadászat során a törzs férfitagjaihoz. Mire elérik a felnőttkort, már kiváló vadászok. A dzsungel trollok durva törzsi élete rákényszerítette őket arra, hogy alkalmazkodjanak a változáshoz és állandóan résen legyenek a veszélyekkel szemben. Még egy fiatal, tapasztalatlan harcos is figyelemre méltó ellenfélnek bizonyulhat a harcban, de a legveszedelmesebb támadók azok, akik megtanulták uralni a dühüket. A leglenyűgözőbb az, hogy ezek a dühödt harcosok Vok’fon szavai szerint a bennük élő bestiából táplálkoznak. Nem hagyományos barbárok, ezért is hívják ők magukat legfőbbeknek.

Kevés dzsungel troll férfi riad vissza a harctól, de vannak, akik nagyobb szellemmel vannak megáldva társaiknál. Gyakran őseik hagyományos hitének vonzását érzik, és a hívásra válaszolva boszorkánydoktorokká, papokká, vagy (a Sötétlándzsa törzs esetében) sámánokká válnak; a leghatalmasabbak végül árnyék-vadászok lesznek. Ezek a trollok speciális szerepet töltenek be a törzs életében és számos előjoggal rendelkeznek. A gyógyítók, tanácsadók, a tudás és az ősi szertartások őrzői szájhagyomány útján tanulják mesterségüket. Általuk éleszti fel a tüzet a fiatalság szívében a törzs történelme, eredményei és az elmúlt napok dicsősége, így adva új reményt a népnek.
Csakúgy, mint a rokon troll fajok, a dzsungel trollok is a voodoo mágiát gyakorolják. A boszorkánydoktorok és az alkalmi papok, akikre úgy tekintenek, mint az ősrégi hit őrzőire, mutatják be a törzs számára kedvező hagyományos szertartásokat és ceremóniákat. Habár saját troll testvéreik nagyon mélyen tisztelik őket, a boszorkánydoktorokra és voodoo papokra eléggé ferde szemmel néz az összes többi faj – végülis kevesen értik meg különös életmódjukat. A Sötétlándzsa törzsben az ősi praktikák mellett megtalálható a sámánizmus is, ami lassan, de biztosan vált egyre elterjedtebbé a Hordához való csatlakozás után.

A legtöbb dzsungel troll törzs rendszeresen gyakorolja a kannibalizmust. A dzsungel trollok úgy hiszik, hogy az ellenség húsának elfogyasztásával nemcsak lecsillapítják az elhunyt szellemét, de ebből a szellemből maguk is nyernek egy darabot. Ezért azzal, hogy megeszik az ellenséget, a dzsungel trollok bebiztosítják, hogy az ellenség kártékony szelleme ne hozzon rájuk balszerencsét. Így semmilyen lelkifurdalást nem okoz nekik az, hogy felfalják a csatában legyőzött ellenséget, legyen az troll vagy más faj. Habár még jelenleg is tartják magukat ősi hiedelmeikhez a Sötétlándzsa törzsben, a Hordával való együttműködésük önmegtartóztatásra és más erényekre tanította őket. Más hitek, különösen az orkoké, szintén „megfertőzik” az ősi hagyományaikat – ahogy arra Vok’fon számtalan alkalommal emlékeztetett. Habár számomra úgy tűnik, hogy a Sötétlándzsa trolloknak még hosszú utat kell bejárniuk, mire igazán civilizáltnak mondhatják magukat, de legalább a nemes orkok már megtanítottak nekik néhány alapvető dolgot. A Sötétlándzsa törzs ma már nem gyakorolja a kannibalizmust – legalábbis nem nyíltan.

Vok’fon nyilvánvalóan nem szereti azt, amivé Sötétlándzsás testvérei fejlődnek. Úgy gondolja, hogy fokozatosan egyre erőtlenebbé válnak, és a civilizáció lesz az oka végső és elkerülhetetlen bukásuknak. Mindazonáltal a száműzött Sötétlándzsás még mindig úgy érzi, hogy mély hálával tartozik az orkoknak, és soha nem fogja elárulni őket. Ez a különös barbár becsületkódex a Sötétlándzsa törzs összes tagja között általános. Bármit is hisz Vok’fon, a Visszhang-szigetek dzsungel trolljai mindig is fajtájuk legcivilizáltabbjai lesznek. A régi időkben, még az Ősök Háborúja előtt, hatalmas birodalmat hoztak létre és tartottak fenn, amely az ősi Kalimdor teljes széltében és hosszában elterült. Nem lenne logikus azt feltételezni, hogy a civilizáció csírái mindig is megtalálhatóak voltak a dzsungel trolloknál? Nem lehet egyszerűen arra gondolni, hogy a Horda ráhatásával egyszer újra civilizált néppé válhatnának? Hát igen, egy törp mindig álmodozhat.

Három hét együttutazás után, Vok’fon magával egyenlőnek nyilvánított engem. Végülis nem lehet, hogy egyszerűen csak rokonlelkek vagyunk, akik ellentétes oldalon harcolnak? Egy régi aranyérem két oldala, ahol mindkettő sikertelenül próbál hosszan a másik szemébe nézni? Nem azt mondom, hogy szeretem a trollokat. Mert nem. De megoszthattam valami különlegeset korábbi fogvatartómmal. Igen, jól olvassátok, a korábbi fogvatartómmal. Vok’fon szabadon eresztett (máskülönben most nem olvashatnátok ezt), ami egy különös megnyilvánulása egy dühös harcos kedvességének, akit megöltem volna, ha nem lett volna olyan szerencsés, hogy ő ütött ki először engem. Legközelebb, ha találkozunk, az ellentétes oldalon fogunk állni. Addig is, nagyra értékelem mindazt, amit megtanított nekem a népéről, annak történelméről és különös életmódjáról.

(Forrás: Wow RPG Horde Player’s Guide 143-145.p.)
FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

One thought on “T&K – A dzsungel trollok kultúrája

  • 2011-10-20 at 6:00 du.
    Permalink

    Örülünk ,hogy kiszabadultál!(Ezért nem írtál egy hétig 🙂 )És az írás naggyon jó lett!

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..