Tyrande és Malfurion – A hit magjai 3. rész

– Nem hagyom, hogy ma meghalj itt. Esküszöm – Shandris erősen megszorította Holdlándzsás Vestia csuklóját, de a papnő csak még jobban sírt.

– Latro – Lemaradt! Ó, Elune, vigyázz rá. Elment, elment… – A nő sírása erősödött, és Shandris észrevette, hogy a néhány megmaradt menekült idegesen sutyorgott. Mindegyik a saját érzelmeinek áradatát próbálta legyűrni, miközben küszködtek, hogy elhagyják a háború sújtotta szigetet.

– A férjed is azt akarná, hogy menj tovább, Vestia. Meg kell tenned érte. Mindenkiért, aki ma itt az életét adta. Kérlek. – Shandis könyörgőn nézett a vonakodó éjelfre. Érezte, hogy a fatorony elmozdul a talpa alatt, ahogy gyökerei gyengültek; nem maradt már sok idejük hátra.

Nagy megkönnyebbülésére Vestia lenyelte könnyeit és hagyta, hogy Shandris a hippogriffhez vezesse. A madárszerű teremtmény sötétkék tollazata szinte fekete volt az esőtől, de a szeme fényes és éber maradt.

– Vidd őt a szárazföldre. Légy óvatos a szelekkel – figyelmeztette Shandris, és hálás volt, hogy a hippogriff jelentős intelligenciával rendelkezett. Egyetlen átlagos madár sem tudott repülni ilyen viharos időjárásban, de az előtte álló nemes lénynek volt rá esélye.



Vestia és a hippogriff lassan eltűntek felhők között, és Nelara szaladt fel a feljáróhoz.

– Tábornok! Szükségünk van rád lent: a nagák megpróbálják összetörni a tornyot!

– Juttasd el a többi túlélőt a szárazföldre, Nelara. Van elég hippogriff nektek és majdnem az összes Vigyázónak. Kérj segítséget Thalanaarból amilyen gyorsan csak tudsz!

Nelara meglepetten nézett rá.

– Nem foglak itt hagyni. Még te sem tudod legyőzni a nagákat segítség nélkül.

– Teljesítsd a kötelességedet, Vigyázó – válaszolta élesen Shandris. – Az a parancsod, hogy visszavonulj.

– Nem fogod meggondolni magad, ugye? – Nelara lehajtotta a fejét, és Shandris úgy érezte, hogy látja, ahogy az esőcseppekkel keveredve egy könnycsepp is legördült Nelara arcán.

– Egyszer megmentette valaki az életemet, amikor azt gondoltam, hogy minden elveszett – mondta lassan a tábornok. – A legnagyobb megtiszteltetés lenne számomra, ha ugyanezt az ajándékot adhatnám valaki másnak. – Elindult lefelé a feljárón a csatazaj felé. – Ande’thoras-ethil, Nelara.

– Visszaküldök érted egy hippogrifft, amikor megérkezünk – kiáltotta. – Várj a torony tetején.

Nehéz volt Shandris számára, hogy ne mondja meg a fiatal Vigyázónak, hogy a terve lehetetlen, de egy pillanattal később hallotta, hogy Nelara a maradék hippogriffeket hívja és egyedül hagyja őt.

Miután utolsó parancsait is teljesítették, Shandris belevetette magát a torony aljában zajló kaotikus ütközetbe. A keskeny épület egy természetes útszűkület volt, és így néhány Vigyázó is sikeresen védhette meg az épületet belülről úgy, hogy elbarikádozták a bejáratot és onnét lőtték a másik oldalról támadó nagákat.

Shandris felemelte az íját és határozott begyakorolt ritmusban kezdett lövöldözni.

– Felváltalak titeket, Vigyázók. Menjetek a legfelső szintre, a hippogriffek már várnak rátok.

A többi éjelf túl fáradt és sebesült volt ahhoz, hogy megkérdőjelezzék parancsát. Shandrisnek fájt a néhány elhullott Vigyázó holttestének látványa a padlón. A megmaradt éjelfek egyesével haladtak felfelé, vékony vércsíkokat hagyva maguk után. De távozásuk látványa újult erővel töltötte meg Shandrist. A nyilai életeket vásároltak meg most: minden halott naga újabb pár pillanatnyi időt jelentett Holdtollú Erőd lakóinak, hogy elhagyják a területet.

De tudta, hogy a torony védelme nem tart ki sokáig. A nagák támadása fokozatosan törte meg a barrikádot, és egy fénycsóva tűnt fel, ahogy az egyik szirén egy varázslatot hajtott végre Shandris irányába. A tábornok elkáromkodta magát és eltakarta az arcát, ahogy a palánk darabokra tört és a faszilánkok beborították az egész szobát. Amikor leeresztette a karját, a szirén állt előtte két nagyméretű myrmidonnal körülvéve. Finom jelvényei, amelyek a rangját jelezték, világítottak a homályban. Egyre több naga sorakozott fel mögéjük.

– Bizonyára te vagy a tábornok. Én Szenastra úrnőt szolgálom – kántálta a szirén. – Mily öröm találkozni.

Shandris megszorította az íját. – Azt majd meglátjuk.

A naga parancsnok gúnyosan végignézett rajta. A pikkelyek és tüskék ellenére a modora tökéletes utánzata volt a Nemesenszületettek leereszkedő stílusának, amelytől megfagyott vér a tábornok ereiben.

– Tudod, nem kell ezt tovább folytatnunk. Az úrnőm felhatalmazott rá, hogy felajánljam a békénket bizonyos feltételekkel.

– Milyen mérhetetlenül nagylelkű. Akkor mit akar?

– Add nekünk uralkodód az áruló királynő, Tyrande fejét.

Shandris egy nyilat eresztett a naga hízelgő mosolyába. A teremtmény megrázkódott, a torkához kapott, de sikolyai nyomán vér fröccsent ki. A padlóra süllyedt, miközben fulladozott.

Shandris hidegen nézett a testőrökre.

– Ezt vigyétek az úrnőtöknek.

Egy pillanattal később mind rajta voltak. Shandris kikapta csatabárdját, és az első kettő myrmidonnal könnyen végzett, de egy háromágú szigony szegeződött a karjába és elejtette a fegyvert. Egy másik penge vágott mélyen az oldalába, amelytől elállt a lélegzete, miközben visszatántorgott. Mindenhol nagák voltak, mérgesen támadtak és csak egyetlen módon védhette meg magát.

Shandris Elunet hívta és utolsó megfeszített erejét is beleadta az imádságba, de olyan gyorsan lobbant fel és halt meg benne, mint egy leégett gyertya.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).