1 éves a Wowlore-fordítások!

Rendhagyó, ünnepi poszttal jelentkezem ma, mivel ma van egy éve, hogy elindítottam a blogot 🙂



A blogindítás azzal indult, hogy megfordult a fejemben a warcraft vezetőinek rövid történetének lefordítása. Csakhogy a wow-hungaryt sem akartam elárasztani az én írásaimmal, ezért gondoltam, hogy új fórumot keresek neki, és így jött létre a blog.

Azóta kicsit fejlődtem, folyamatosan mentem át ide korábbi írásaimat, amiket igyekszek javítani, illetve újdonságokkal is megpróbálkozok, mint a Blog- és cikkajánló. De azért a legnépszerűbbek a ti köreitekben is a történet-fordítások maradtak.

És akkor pár statisztika az oldalról, amit Ti, kedves Olvasóim hoztatok össze:

– vagyis először én, összesen 83 bejegyzést írtam a blogba

– az oldalt egy év alatt több mint 30.000-szer látogatták meg, a legtöbb látogatás novemberben volt, akkor 4.986 oldalmegjelenítés történt
– érdekes módon a legtöbbet látogatott bejegyzés egy októberi bejegyzés lett, méghozzá Tyrande és Malfurion történetének 1. része (mivel a történet további részei nem kerültek fel, ezért gondolom, maga a sztori nem aratott sok sikert). Baine történetét ellenben elég sokan végigolvasták, a 10-es listán a 6 részből 5 van fent (az 5. rész volt a legkevésbé látogatott). Ezenkívül Vol’jin, Lor’themar és Genn történetének 1-1 része került fel a listára, Garrosh pedig egyetlen résszel sem került fel (szóval ki a legutáltabb?)
– a leggyakoribb keresőszavak a wowlore, wow fordítások és ennek variációin kívül a genn greymane, thrall, tyrande és malfurion volt (na és kik a legkedveltebbek?). A keresőszavas statisztika amúgy a kedvencem, néha nagyon furi szavakkal is eljutnak ide, legutóbb a “rabok egymás ellen egy szigeten”, illetve a “magyar sámános zászló” kifejezésekkel is ezen az oldalon kötöttek ki.

– a látogatók országok szerinti eloszlása: 1. Magyarország, 2. Egyesült Királyság, 3. Szlovákia, 4. Románia (asszem mutatja, hogy a határon túli magyar kifejezés hamarosan az angliai magyarokra vonatkozhatna leginkább), 5. Egyesült Államok, 6. Ausztria, 7. Németország, 8. Szerbia, 9. Oroszország, 10. Spanyolország
 (de a héten pl. 2-en Indiából is ide látogattak)
– az olvasók 80%-a használ Windowst, de csak 8% használ Internet Explorert, a böngészők közül a Firefox nyert fölényesen 61%-kal

A blogot igyekszem tovább folytatni, bár most elég sok a munkám, mellette nyelvvizsgázni készülök, phd-zek, ősztől pedig a szakvizsga vár, de azért igyekszem. Vendégírókat továbbra is szívesen várok bármilyen témakörben! 🙂

Szóval boldog szülinapot Wowlore-fordítások!

És egy kis meglepetés, amelynek az Egy-két jófalat a Világ Végén nevet adtam:

Üdv mindenkinek!

Bizonyára már találkoztunk: Kylene vagyok, a Fogadó a Világ Végéhez pultoslánya. Emellett kiváló szakácsnő, már ezt csak bennfenteseknek árulom el. Mielőtt a Világ Végén kötöttem volna ki, sokfelé jártam Azerothon és itt, a Külső Földeken is, sokféle kalandot éltem át. Hát igen, Kael herceggel kalandos volt az élet! Aztán itt rekedtem Shattrath-ban, összeálltam Haris-szel és rávettem, hogy valósítsuk meg régi álmomat és nyissunk egy fogadót. Hogy mennyire örültek neki a többiek! De nehogy azt hidd, hogy csupa móka és kacagás egy ilyen fogadó vezetése! Körültekintően kell kiválasztanod a személyzetet és a vendégekkel is vigyázni kell, mert könnyen egymásnak ugranak. Múltkor is…

De eltértem a tárgytól. Ez nem a Hogyan legyünk sikeres üzletasszonyok a Világ Végén? című könyvem, hanem az Egy-két jófalat a Világ Végén. Mindig is szerettem főzni meg sütni, csak hát a szerelem kalandokra csábított… De azért nyitott szemmel, nyitott orral és nyitott szájjal jártam a világot. Tanultam kifinomult dalarani szakácsoktól, főztem együtt troll bennszülöttekkel, megismerkedtem a törp konyha kiváló remekeivel, a taurenek sültjeivel, a draeneiek egzotikus ennivalóival. És úgy döntöttem, hogy tudomásomat megosztom másokkal is. Olyan kevés háziasszony tud igazi vaddisznó-sültet csinálni! Így hát belevágtam a saját receptgyűjteményembe, amelyben mindig akad egy-két jófalat!

Jó étvágyat!

Karamellizált édes burgonya /Candied sweet potato/

Az ételekről a legtöbbet a zarándokok szakácsai, vagyis a Pilgrim’s Bounty szervezői tudják. Olyan egyszerű és nagyszerű ételeket készítenek! Mindig örülök, ha az őszi évszak végén összefutok velük és lakmározhatok egy nagyot asztaluknál. Ezt a receptet is az ő szakácskönyvükből tanultam. Nagyon egyszerű étel, nem sok hozzávaló kell hozzá, mégis különleges és nem mindennapi.

Csak egy kis édesburgonya, méz és pár szezonális fűszer kell hozzá, mint a fahéj és vanília. Ugye hogy nem sok? Ezekből általában a Pilgrim’s Bounty alatt jól be is szoktam vásárolni, hogy jusson egész évre. Hogy honnan szedi Ikabena ezt a sok édesburgonyát? Egyszer majd megkérdezem tőle a titkát.

Aztán fogod az édesburgonyát, megmosod, majd egy fedett lábasban sós vízben megfőzöd úgy 20 perc alatt. Ezalatt én 20 embert tudok kiszolgálni, és még Harist is összeszidom, mert megint flörtöl a vendégekkel, vagy – ami még rosszabb – a vendégek helyett azzal az átkozott döggel van elfoglalva.

Szóval miután összeszidtam Harist és megfőtt az édesburgonya, azt meghámozom, és elkészítem hozzá a szószt. A szószhoz a mézet összekeverem a fűszerekkel meg egy csipetnyi sóval.

Ezután egy serpenyőben vajat forrósítunk, és átsütjük benne a már megfőtt édesburgonyát. Hozzáadjuk a mézes-fűszeres keveréket, és addig sütjük, amíg az egész szépen nem fog karamellizálódni, és jó édesek nem lesznek a burgonyát. 

És már rakhatjuk is az asztalra. Higgyétek el, mind a tíz ujjatokat meg fogjátok nyalni utána!

(Hozzávalók:
500g apró burgonya,
4 evőkanál méz,
1 teáskanál fahéj,
1 teáskanál vanília,
1 teáskanál szerecsendió
50 g vaj)

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).