Mágia-elmélet 2. rész

Milyen különböző mágiákkal találkozhatunk a Warcraft világában?

Nos, kezdésnek ott van az a fajta mágia, amelyet a Szent Fény követői használnak, vagyis a legtöbb pap és paladin. Ez a mágia ugyanabból a forrásból ered, ahonnan a naaruk ereje és úgy tűnik, hogy közvetlen kapcsolatban áll minden élő dologgal. Aztán valamilyen szinten ehhez kapcsolódik az árnyék-papok által használt árnyék-mágia, amelyet bizonyos életciklusukban szintén használnak a naaruk. A boszorkánymesterek is képesek megérinteni ezt a sötétebb mágikus energiát, ahogyan a nekromanták is. Úgy tűnik, hogy ez a fajta mágia a fény és sötétség kozmikus energiáinak összeütközéséből ered.


Ugyanakkor, ezek nem az egyetlen mágikus erők a kozmoszban. A mágusok olyan mágiából táplálkoznak, amely elárasztja a materiális világot, és amelyet általánosan mindenki az arcane mágiaként ismer, és ez az, amelyet az eredeti Örökkévalóság Kútja a Nagy Sötét Túlvilágból vont ki. Az arcane mágiához lehet a leginkább erkölcsileg semlegesen viszonyulni, de elég sok mindent ki lehet hozni belőle, ha az őt használó személy érti a módját. Ez teszi annyira vonzóvá, és akik ezt a mágiát használják, gyakran a függőjévé válnak. A csábítás olyan erős, hogy még a Lángoló Légió démonjainak figyelmét is felhívja magára. És a Légió nem nagyon tud meglenni mágia nélkül.

Az arcane számos formája

Az arcane mágiával az a probléma, hogy nagyon sok alfaja létezik. Ez részben azok hibája, akik használják, mivel általában az őket érdeklő dolgokra specifikálódnak. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne ugyanabból a forrásból merítkeznének. Egy mágus, aki a nekromancia művészete iránt érdeklődik, mint Kel’Thuzad, attól még mágus és ugyanazt az arcane mágiát használja varázslataihoz. Miután meghalt és lidércként éledt újjá? Még mindig mágus és még mindig arcane energiát használ.

A nekromancia teszi ezt az egészet még bonyolultabbá, mivel úgy tűnik, hogy ugyanúgy használják azt az árnyék-energiát is, amelyet az árnyék-papok. Az árnyék-papokról, az égi mágiáról és az Elfeledett Árnyék Kultuszáról később még beszélünk. Most elég annyit megjegyezni, hogy az arcane mágiát használó mágusoknak, mint Kel’Thuzad és Naberius, sikerült hasonló erőket irányítaniuk és végül élőhalottá formálniuk. (Naberius mindezt a Lidérckirály segítsége nélkül tette meg, aki erejét Kil’jaedentől kapta.) Úgy tűnik, hogy az arcane képes utánozni vagy közvetlenül felügyelni ezt az árnyék-energiát ugyanúgy, ahogy képes elővarázsolni a tüzet, a vizet és más erőket, azonban jelenleg nem képes megérinteni a Fény erejét.

Úgy tűnik, hogy az arcane mágia a teljes materiális világban jelen van, valahogy összekapcsolódik a Nagy Sötét Túlvilággal kapcsolatban álló Örökkévalóság Kútján keresztül magukkal a Titánokkal, amikor azok létrehozták a Kutat és Azerothot. Hogy ezt miért tették, azt nem tudjuk, de tudjuk, hogy vannak fajok, mint a draeneiek, akik Kút használata nélkül is képesek kapcsolatba kerülni az arcane energiával.

Mivel az arcane-ról beszélünk, muszáj megemlíteni a felt is. A fel-mágia úgy tűnik, hogy egy megfertőzött és kicsavart formája az arcane mágiának, amely közvetlenül az örvénylő űrhöz és a Lángoló Légióhoz kapcsolódik. Akár ezt maga a Légió fejlesztette ki, akár csak egyszerűen rátalált, a fel-mágia mindig egy megrontott mágia és általában pusztán romboló hatást fejtenek ki vele. Bár vannak, akik egyszerre használnak fel- és árnyék-energiát (és ezt a kettőt gyakran nehéz szétválasztani), általánosságban a fel-mágia sokkal drasztikusabb, sokkal gyakrabban áll kapcsolatban démonokkal, és sokkal szembetűnőbb módon pusztító és romboló, mint az árnyék-mágia.

A Szent Fény és elfeledett árnyéka

A fény és a sötétség természetesen többek, mint egyszerűen bizonyos mágikus energiák forrásai. A Warcraft univerzumában egymással viaskodó filozófiák is állnak mögöttük. A naaruk megtestesítik ezt a konfliktust, mivel a fényhez vezető útjuk során áthaladnak az árnyékon, majd visszatérnek az árnyékba, ahova végül a fény is visszatér. Ez a folyamat részben a magyarázata annak, hogy hogyan tudott megújulni a Napkút. És ez az a konflikus, amit a világon égi mágiaként (divine magic) ismert filozófia is magában hordoz.

Minden nép máshogy közelít a Fényhez, habár az Ezüst Kéz Rendjének (Order of the Silver Hand) emberei és törpjei nagyrészt ugyanazt a filozófiát vallják, és a draeneiek Vindikátoraival és Argus Kezével hatékonyan tudnak egymás mellett működni. A vérelfek elég negatívan gondolkodtak a Fényről azt követően, hogy a Falka letartolta Quel’Thalast, de M’uru önfeláldozása, hogy újraindítsák a Napkutat részben mérsékelt ezen a nézeten.

A filozófia alapja, hogy azok tudnak kapcsolatban lépni a Fénnyel, akiknél az egyén és az univerzum harmóniában működik együtt egymással, és amikor eléri ezt a harmóniát, akkor a Fény akarata és az egyén akarata eggyé válik. Röviden, a hatalmas egyéni akaraterő képes elérni és megragadni a végtelen akaratát és egyetértésben cselekedni vele. Ha valaki boldog akar lenni, mások boldogságán kell munkálkodnia és olyan változásokat kell létrehoznia az univerzumban, amelyet magának is akar.

Ez a kapcsolat az egyén és a kozmosz között, a szándék, hogy valaki úgy változtat saját magán, hogy az egész univerzumot megváltoztatja, hogy kizárólag a jó szándék vezérli és ezért cselekszi a jót, ez a Fény ereje. Ez nem egy isten, és erejét tekintet nélkül adja mindazoknak, akik így cselekszenek.

A három erény

A Fény emberi követői kidolgozták a három erény tanát, amelyet fontosnak tartanak: tisztelet (ami azt jelenti, hogy valaki megérti, hogy milyen szoros kapcsolatban áll egymással az egyén és az egész univerzum, ezáltal a benne lévő minden dolog), állhatatosság (az állandó és kitartó elhatározás, amellyel az egyén túllép az ellenálláson, amellyel munkája közben találkozik) és a könyörületesség (annak megtanulása, hogy hogyan vezessünk rá másokat annak a kapcsolatnak a felismerésre, amely az egyén és az univerzum között fennáll, és hogyan segítsünk ezt nekik elérni.) Bár ezek a tanok kifejezetten a Szent Fény Egyházának tanítása, a mögöttük meghúzódó gondolatok részei mindazok gondolatainak és filozófiáinak is, akik megértik a Fény erejét.

Ami az árnyékot és a sötétséget illeti, az nem psuztán a Fény antitézise. Ahogy azt a naaruk életciklusánál látjuk, a kettő egymás mellett létezik és egymásból ered. Nem szabad összekeverni a Velen által emlegetett Sötétséget az árnyékkal, mivel M’uru elhullása és felemelkedése világítja meg azt a mélyebb igazságot, hogy az igazi ellenség az önzőség, amely megront és elpusztít mindent, amit nem szerezhet meg. És akkor elérkeztünk az Elfeledett Árnyék Kultuszához, amely egy olyan szervezet az Elhagyottakon (Forsaken) belül, amely azokat a személyeket foglalja magában, akik most az árnyékot használják, de életükben a Szent Fényt.

A Szekta hasonló erőt használ, mint a naaruk void, semmis energiája a sötét ciklusukban, vagy a voidcallerek. Az Elfeledett Árnyék Szektája egy olyan szervezetként jött létre, amely segített az Elhagyottaknak abban, hogy hogyan birkózzanak meg azzal az érzéssel, hogy a Fény elárulta és elhagyta őket (úgy tudjuk, hogy az élőholtak számára kínszenvedés és gyötrelem, ha a Fény erejével gyógyítják meg őket) és a Szent Fény Egyházának három erényét felcserélték olyanokkal, amely a Szekta új alapjain nyugszik. Ahol a Szent Fény az egyén és az univerzum közötti kölcsönös kapcsolatot és függőséget hangsúlyozza, ott az Elfeledett Árnyék az univerzum kapcsolatát hangsúlyozza az egyénnel annyiban, hogy az univerzum valójában az egyének, az egyének akaratának összessége.

Az egyénnek tisztelnie kell mások akaratát, miközben a saját céljai érdekében cselekszik. Még akkor is, amikor valaki a saját akaratának megfelelően cselekszik, kitartónak kell lennie a saját és mások akarata közötti csatában. Az egyénnek fejlődnie kell és személyes hatalmat kell szereznie ahhoz, hogy jobban irányíthassa a saját és az univerzum sorsát. És ahogy a naaruk mondják, az üresség nélkül fény sem lehet.

Legközelebb más mágia formákat vizsgálunk meg. Honnan ered a druidák ereje? És hogyan képesek a sámánok irányítani az elemeket?

(Forrás)

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).