Li Li útinaplója – 2. rész

Második bejegyzés: Hajnali dilemma
A Kóbor Sziget körüli utazásom a Derengő Völgyben (Dawning Valley) folytatódik!
Követtem a Shu által létrehozott vízfoltot a térség füves dombjain és erdőcskéin át. A kis fickó mindig egy lépéssel előttem haladt, de nem törődtem vele. Az évnek ebben a szakaszában a völgy gyönyörű volt, tele lenyűgöző növényekkel és állatokkal, mint a borostyánlevelű kópék (amberleaf scamp) vagy a furfangos erdei tündérek, akik imádnak csínyeket elkövetni és bajt okozni. Mindig is szerettem őket. De a kedvencem a szigetnek ezen a részén a ragyogó vörös puzhu fák. Van valami mágikus bennük. A szirmaik hónapokig megtartják a színüket akkor is, ha leszedted őket.
A Történetjárók azt mondják, hogy Liu Lang ültette el a különböző facsemetéket és magokat szerte a szigeten hosszú éveken át. Vajon ez azt jelenti, hogy hasonló fajta növények és virágok találhatók Pandarián is? Ha így van, akkor talán ők is gyógyszernek és a fesztiválok dekorációjának használják a phuzu-szirmokat, akárcsak mi.

 
Akárhogyan is, de nyomát vesztettem Shu vizének valahol Wu-Song Faluban, a Derengő Völgytől északra. Hogy még rosszabb legyen a dolog, a településen senki sem vette észre! Hogy lehet nem észrevenni egy élő vízfoltot, amint keresztül táncol az utcákon? Bár azt hiszem, nem igazán hibáztathatom a lakókat. Lefoglalta őket a mindennapi munkájuk és a harcművészet gyakorlása. A sziget legjobb szerzetesei (monk) közül többen is Wu-Songban születtek és nőttek fel, részben azért, mert közel van a Shang Wi Gyakorlóterephez.
A gyakorlóterep keletre található a falutól, egy magas domb tetején. Egész nap visszhangzik a völgy az edzőbábuknak csapódó puszta öklök és fegyverek hangjától. Ahogy a terep felé tartottam, kettő pandarenbe botlottam, akik a legbölcsebbek közé tartoznak: Éneklőfelhő Aysaba (Aysa Cloudsinger), aki a Tushui módszer mestere és Tüzesmancsú Ji-be (Ji Firepaw), aki a Huojin módszer mestere.
Mindkét filozófia meglehetősen népszerű, de eléggé elkülönülnek egymástól. A Tushui mindenekelőtt azt tanítja, hogy a jót kell védeni. Csak egy helyes út van az életben, és mindig azt kell követni. Ugyanakkor a Huojin a szenvedélyről és a közvetlen cselekedetekről szól. Ennek az iskolának a hívei abban hisznek, hogy amíg a nagyobb jóért cselekednek, azt, hogy ezt a célt hogyan érik el, rugalmasan kezelhetik.
Mint a Vándorlók Útjának követője, nem hagyhattam ki azt a ritka alkalmat, hogy Aysát és Jit kérdésekkel bombázzam, ezért megkérdeztem tőlük, hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy megtaláljam a vízfoltot.
– Ülj, figyelj és várj, ifjú pandaren – mondta Aysa. – Shu egy ősi lény, és nem fog mindig válaszolni a hívásodra. Ha a vize meg szeretne találni téged, akkor meg fog. A kellő időben.
Ji megközelítése egy kicsit eltért.
– Csak akkor találhatod meg a vizet, ha elég alapos vagy, kicsit Stromstout. Nézz át minden fát és folyómedret. Ne hagyj egy követ se felfordítatlanul!
Végül mindkét módszert kipróbáltam. Először letelepedtem Fu Tavacskájánál, amely egy csendes rész a gyakorlótereptől délre. Ott ültem és mediáltam, számomra úgy tűnt, hogy órákig, de Shu vize egyszer sem bukkant fel. Aztán megfogadtam Ji tanácsát és felástam minden bokrot, amit találtam. Végül rájöttem, hogy ez az egész meglehetősen céltalan. Az én küldetésem a felfedezés. Ha Shunak volt valami oka rá, hogy idevezetett engem, talán az lehetett, hogy segítsen nekem megtenni az első lépést utazásom során.
Miközben visszafelé tartottam az Öt Hajnal Templomához, az utamat egy kordé vezetője, egy Lun nevű pandaren és az ő nagy jakja keresztezte. Épp akkor szállított ki egy kis ellátmányt a templomhoz és készen állt arra, hogy visszatérjen a Dai-Lo Gazdaságba. A szigetnek az a része éppen olyan jónak tűnt, hogy a következő állomásom legyen, mint bármelyik más. Sikerült rábeszélnem Lunt, hogy vigyen el a kordéján.
 De olyan érzésem volt, hogy Lunnak rossz kedve volt. Meglehetősen savanyú képet vágott, mintha beleharapott volna egy édes piros-babos zsemlébe, amit valaki avas jaksajttal töltött meg. (Ez megtörtént velem). Egy sor kérdés után kihúztam belőle az igazat: hozen-tolvajok fosztották ki az élelmiszerraktárait! 
Persze együttéreztem Lunnal, de hogy őszinte legyek, eléggé izgatott voltam. Dai-Lo felfedezése egy dolog, de kinyomozni egy hozen-tolvajlást úgy hangzott, mintha egy álmom vált volna valóra.
Utazásom következő állomása jó kis kalandnak ígérkezett!
FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).