A sötét szívű Moguk

Ma is kegyetlen, félelmet keltő, intelligens nép a Moguk.
Eredetileg vad barbárok voltak, azonban rábukkantak az Örök Virágzás Völgyében (Vale of Eternal Blossom) lévő mágikus vizekre, amelyek a jinyukhoz hasonlóan őket is átformálták egy sokkal erősebb és intelligensebb fajjá.
 A moguk első császára, Lei Shen volt az, aki először fogta össze a különböző mogu törzseket akként, hogy riválisait egyesével legyőzte és megölte. A legenda szerint ebben egy rejtélyes ereklye is a segítségére volt, amely valószínűleg egy Titán tárgy lehetett. Ennek a Titán tárgynak az őrzésére építette meg Lei Shen a Mogu’shan Pancéltermeket (Mogu’shan Vaults), a környező épületeket pedig a Mogu Birodalmat dicsőítő egyfajta szentélyekké alakította át. Lei Shen, akit a Villámkirály (Thunder King) néven is ismertek, egy félelem-elvű birodalmat hozott létre, és ő alkotta meg a moguk első írott törvénykönyvét. Az első szabály az volt, hogy a zendülést, a lázadást és a felkelést nyilvános kibelezéssel büntette.

Akkoriban Pandarián a mantidok voltak a legerősebb és legfélelmetesebb nép. Mivel sokáig tanulmányozta őket, Lei Shen tudta, hogy soha nem fognak neki ők behódolni úgy, ahogy a többi nép. Ezért megparancsolta a szolgasorba vetett többi népnek, hogy építsenek egy hatalmas falat, amellyel elzárhatják a mantidokat Pandaria többi részéről. A Kígyó Gerincének (Serpent’s Spine) megépítése több nemzedéken át tartott, azonban a Villámkirály tudta, hogy alattvalóit maga a félelem fogja motiválni, mert a mantidoktól való félelem olyan erős volt, hogy megmozgatott hegyeket, létrehozott hadseregeket, egyesített birodalmakat és megépítette a falat.
A Villámkirály félelmetes harcos volt. Sisakjának puszta látványától megfagyott a vér az emberekben, lándzsáját és fejszéjét pedig olyan brutális pontossággal és gyorsasággal hajította, hogy villámcsapás volt a hangja, valahányszor eltalálta ellenfelét. Lei Shent végül egyetlen dolog tudta legyőzni: a halál. Halála után közismert sisakját a moguk a Guo-Lai Csarnokok legmélyén helyezték el több ezer terrakotta katona társaságában, míg testét a Kun-Lai Orom tetején található Hódítók Sírjában (Tomb of Conquerors) helyezték végső nyugalomra.
A moguk sosem tekintettek úgy a halálra és a halottakra, mint egy végső állapotra. Képesek voltak ugyanis a testet és a lelket szétválasztani egymástól, illetve képesek voltak mágiájuk segítségével az élettelen tárgyakba lelket ültetni és élőkké változtatni. Az ő mágia-használatukat nem lehetne az általunk is ismert varázsló vagy boszorkánymester kategóriába besorolni, mivel annál ez a fajta lélek-fogás és test-átalakítás sokkal összetettebb volt. A moguk ugyanis képesek a testet is átalakítani és más élőlényeket létrehozni. Ők hozták létre a Szaurokokat, a Grummlikat (Grummles), illetve agyagból a terrakotta katonákat és jáde-kövekből a Kőszülötteket (Stoneborn), ezeket a félelmetes és mogu mestereikhez mélyen hű harcosokat.
A Villámkirályt követő császárok továbbra is a félelmen alapuló engedelmesség alapján irányították birodalmukat és rabszolgáikat. Azonban hiába voltak fizikai és mentális fölényben, hiába volt hatalmas és sötét mágiájuk, a mogu császárok egyre önteltebbek lettek. Közöttük is különösen brutális volt II. Dojan császár, akit az a mániája, hogy befejezze apja munkáját, a lázadó szaurok légiók közötti Nagy Tisztogatást, arra késztetett, hogy hagyja ott trónját és egy végzetes katonai kampányra induljon. Katonai sátra fent állt a Krasarang Vadon egyik szikláján, és onnan nézte, hogy hogyan hajtanak végre népirtást a szaurokok között. Arra azonban nem számított, hogy a szaurokok 5. és 7. légiója az éj leple alatt megmássza a sziklákat, lesből megtámadják az ő hadvezéri sátrát, és őt magát a szikla szélére kényszerítik. Soha nem találták meg a holttestét. A halálát követő két zűrzavaros év alatt pedig a szaurokok csöndben eltűntek a vadonban.
A szaurok lázadást követően a moguk igyekeztek minden lehetőségét kizárni egy újabb felkelésnek. Ezért megtiltották a pandareneknek, hogy bármilyen fegyvert fogjanak, vagy viseljenek. Továbbra is úgy gondolták, hogy pusztán az erejüktől és mágiájuktól való félelem elég lesz a Mogu Birodalom fenntartásához. Erről az időről beszélt Cho Történetjáró is a kíváncsiskodóknak:
– Mitől félsz a legjobban a világon? Legyőzted a félelmedet… vagy a félelmed győzött le téged?
– A Hasadás előtti ősi napokban Pandarián a mogu császárok uralkodtak. A népemből rabszolgákat csináltak és a népem rettegett. A moguk a fájdalom és a kín, a sötét mágiák és a brutális fegyverek mesterei voltak. Nem volt pandaren, hozen vagy jinyu, aki ellenállhatott volna hatalmuknak. És a népem rettegett.
– A moguk építették a Kígyó Gerincét. A rabszolgák közül azok voltak a legszerencsétlenebbek, akiket azért küldtek az építésére és a védelmére, hogy élelem legyenek a mantidok számára. És a népem rettegett.
– Ahogy a birodalom nőtt, a moguk elkezdtek kísérletezni a Völgy titkaival. Szörnyű fegyvereket hoztak létre élő húsból és élő kövekből. És a népem rettegett.
– Önhittségükben a moguk nem vették észre, hogy bukásuk ott várt rájuk csendben, nem az ellenségeik, hanem a legyőzöttek között. A nap, amikor az első rabszolga felállt… és nem rettegett többé.
Valóban a moguk önteltsége okozta vesztüket. Vakságukban nem vették észre, hogy a fegyvertelen pandarenek a saját testükből kovácsoltak maguknak fegyvert. Hogy félelemmel és rettegéssel csak ideig-óráig lehet fenntartani a rendet, amíg a rabszolgasorba vetettek felül nem kerekednek félelmeiken. És a szaurokok után eljött a nap, amikor a pandarenek is fellázadtak.
Ebben az időben, 12-13000 évvel ezelőtt a moguk egyetlen szövetségesei a Zandalari trollok voltak. Amikor a pandarenek fellázadtak a moguk ellen, a Zandalarik megtámadták az akkor alakult Pandaren Birodalmat. Ezt a konfliktust Zandalari Troll Háborúknak, vagy Zandalari Háborúnak nevezik. A Zandalarik létszámban is fölényben voltak, ráadásul denevéreik hátán úgy tudtak harcolni, amire kezdetben nem tudtak válaszolni. Hamarosan azonban egy Jiang nevű pandaren felhősikló (cloud serpent) barátjával rájött, hogy hogyan tudják letaszítani a trollokat a hídról és denevéreik hátáról, és ez fordulópontot jelentett a háború során. Bár a harc még hónapokig eltartott, Ji egyre több és több pandarent tanított meg a felhősiklókon való repülésre. Ettől a naptól kezdve lett a sikló a remény jele a pandarenek számára, és ekkor alakult meg a Felhősikló Rend is (Order of the Cloud Serpent).
A háború végén a pandarenek elűzték Pandariáról a Zandalari trollokat, a mogukat pedig jelentősen visszaszorították, az Örök Virágzás Völgyéből azonban száműzve voltak. A Völgy védelmére a pandarenekből egy csoport, az Arany Lótusz (Golden Lotus) alakult.
A veszély azonban az utóbbi időben újra feléledt…
A birodalom széthullása után a mogu törzsek is szétszakadtak. Az utóbbi időben azonban ismét egyesültek, és egyelőre ismeretlen okokból az Örök Virágzás Völgyébe kívántak belépni. Az Arany Lótusz igyekezett mindent megtenni a távoltartásuk érdekében, ezért a Szövetség és a Horda kalandorainak segítségét is kérte a veszély elhárításához. Az Arany Lótusz vezetője, Zhi, a Harmónikus irányította a harcosokat az Arany lépcsőkhöz, illetve az Arany Pagodához, ahol a Szövetség és a Horda harcosai először találkoztak a moguk Kőszülötteivel, a terrakotta katonákkal, illetve a Quilenekkel, ezekkel a kőből létrejött oroszlán-kutyaszerű lényekkel.
A felderítők jelentése alapján hamarosan rájöttek, hogy a Guo-Lai Csarnokokba kívánnak betörni, valószínűleg ősi mogu ereklyék és varázstárgyak után kutatva. Ezt a pandareneknek mindenáron meg kellett akadályozniuk, azonban ez nem mindig sikerült. Néhány mogunak sikerült kicseleznie és megölnie az őröket, és behatolni a csarnokokba, ahol az élettelen jáde- és terrakotta-szobrokat felélesztették és a kőhadsereget vezetőjük, Zhao-Jin a pandarenekre uszította. A moguk három ereklyét akartak megszerezni: a Villámkirály harci lándzsáját, sisakját és fejszéjét. A bátor harcosok segítségével azonban sikerül a pandareneknek a moguk előtt megszerezniük a hatalmas erővel rendelkező tárgyakat és az Arany Lótusz vezetője, Zhi a Néma Szentélybe (Silent Sanctuary), ebbe az ősrégi mogu kriptába rejtette őket. A moguk azonban nem hagyták ezt bosszú nélkül, és még mielőtt az erősítés megérkezett volna, lecsaptak a Néma Szentélyben várakozó pandarenekre, és mindenkit megöltek, köztük Zhit is.
A moguk nemcsak a szentélyt támadták meg, hanem a Völgy határában lévő területek közül is többet elfoglaltak. Kőből készült katonáik száma végtelen, erejük kifogyhatatlan volt, míg az Arany Lótusz tagjai már elfáradtak és megsebesültek a rengeteg csatározásban. Ezért az Égieket (Celestials), Pandaria és a pandarenek védelmezőit hívták segítségül, akik feleltek is a hívásra, vihart és tornádót zúdítva a mogukra. Az Arany Lótusz csapatai Mogu’shan Palotába is behatoltak, ahol egy körterem közepén a pandaren Sinan, az Álmodó, valamint Anduin Wrynn várta a pandareneket. Az Égiek segítségével végül sikerült legyőzniük a mogukat és megölniük vezetőjüket, Zhao-Jint.
Ám nemcsak a moguk szerették volna hatalmukat visszaszerezni, hanem ismét megjelentek a mogukat támogató Zandalari trollok is, ráadásul az egyesített troll seregekkel. Az ő céljuk az egykori mogu császár, Lei Shen holttestének és seregének megszerzése volt a Hódítók Sírjából. Úgy tűnt, hogy céljuk azonban nem csupán egykori mogu szövetségeseik megsegítése volt: mivel a Kataklizma elpusztította otthonukat, ezért úgy döntöttek, hogy Pandarián alakítanak ki maguknak újat. Mivel támadásuk felkészületlenül érte a pandareneket, sikerrel jártak és a Villámkirály holttestét a Kun-Lai Oromhoz közeli Leszámolás Szigetére (Isle of Reckoning) vitték, amelyet már korábban elfoglaltak. Itt vezetőjük, Khar’zul próféta feltámasztotta a Viharkirályt, azonban az ideérkező pandarenek a trollokon kívül mást nem találtak meg. Végül sikeresen legyőzték a trollokat és Khar’zul prófétát sem, azonban sem a holttestet, sem az újjáélesztett Viharkirályt nem sikerült a mai napig megtalálni.
Végül Cho Történetjáró úgy döntött, hogy nincs más választás, be kell hatolni a legképzettebb harcosokkal a Mogu’shan Páncéltermekbe, hogy megvizsgálják, hogy milyen értékes és hatalmas tárgyakat őriztek itt a moguk, még mielőtt ők lépnének először és szereznék vissza ezeket. A Páncéltermeket a moguk által elvarázsolt kőőrök védték, akik lángokkal, karmokkal és agyarakkal felfegyverkezve óvták a moguk kincseit. Itt élt az Elátkozott Feng, aki valaha a Páncéltermek gondnoka volt, azonban egyszer lopáson kapták, és azóta a moguk császárai folyamatosan kínozták, majd újraélesztették, hogy újra kínozhassák. Néhányan azt mondják, hogy valójában egy féltékeny beosztottja rendezte meg az egész lopást, hogy így szabaduljon meg tőle.
De nemcsak Cho és segítői akarták megismerni a Páncéltermek titkait. A Zandalari trollok is támadást indítottak a Páncéltermek ellen, és vezetőjük, Gara’jal mindenáron fel akarta törni ezt az ősi szentélyt, hogy megtalálhassa a moguk által használt arcane energiát és megismerhesse annak titkait.
A Mogu’shan Páncéltermeket az egykori mogu császárok szellemei is védték, akik holtukban is félelmetes erővel és hatalommal rendelkeztek. Nevüktől még a föld is megremegett: Zian, a Végtelen Árnyék, Élesfogú Meng, Acélbőrű Qiand és Gyorstalpú Sebotai.
Miután az egykori császárok szellemeit is legyőzték, Cho és bátor csapata számára egy titkos átjáró nyílt a falban, amelyen át a titán ereklyéhez juthattak. A Titán lemezt egy rejtélyes égi sárkány, Elegon őrizte. Azonban nem ez volt az utolsó szoba a Páncéltermekben. Az utolsó szobát kőkatonák őrizték, akik évezredek óta mozdulatlanul várakoztak a harcra. A Császár akarata irányította őket egy szerkezeten keresztül. Legyőzése azt is jelentette, hogy egy időre a Mogu’shan Páncéltermek nem fognak veszélyt jelenteni.

Ugyanakkor nem lehet tudni, hogy vajon hány mogu varázstárgy és titán-eredetű ereklye van még rejtve Pandarián. Hogy hány sötét titkát nem is sejti még a világ varázslatuknak. A moguk nem fogják feladni, hiszen eddig sem tették. És a veszélyre nem biztos, hogy csak Pandariának kell felkészülnie…

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..