Li Li útinaplója 8. rész – A Kun-Lai Orom

Azt hittem, hogy a Jáde Rengeteg az, ami egy hatalmas kiemelkedő földdarab, de össze sem lehet hasonlítani Kun-Lai Orommal. Az ottani hegyek olyan nagyok, hogy még a hőlégballonból nézve is szinte ki kellett törnöm a nyakam ahhoz, hogy lássam, hogy hol olvadnak bele a havas csúcsok a felhőkbe.

Úticélunk – a Fehér Tigris Temploma – Kun-Lai észak-keleti részében székelt. Ahogy a Jáde Rengetegben és a Krasarang Vadonban található templomok, úgy ez is Pandaria egyik legendás égiének lett emelve. Ezesetben Xuennek, a Fehér Tigrisnek. A ballon kapitánya, Shin is úgy utalt erre a lényre, mint az erő szellemére, amely tökéletesen jellemezte ezeket az éles hegyeket.

A templom talaja be volt fagyva, mikor megérkeztünk. A mancsaim teljesen elgémberedtek, mire az összes halas hordót lepakoltuk. Még a mosómedvém, Shisai sem tudott elmenekülni a hideg elől. Tetőtől talpig hó borította a bundáját, és a bajszai jégcsapok lettek. Még lehet, hogy sajnáltam is volna a kis fickót, ha nem lett volna olyan zsémbes mostanában. Előző éjjel is, megpróbált megharapni, amikor rajtakaptam, hogy egy halat akart lopni a hordókból!

Valami nem volt rendben vele, de nem tudtam mi az… még nem.

Miután leraktunk a szállítmányt, újra felszálltunk az égbe, és Kun-Lai Orom déli részén található köves fennsíkra mentünk. Észrevettem egy jinyu települést az Inkgill Tavacska mellett. Reméltem, hogy sokat megtudhatok ennek a kétéltű népnek a kultúrájáról és gazdag történelméről. És ami még fontosabb, tudni akartam, hogy hogyan teszik bele azokat az apró halakat a buborékokba, amelyek ott lebegtek a levegőben.

De nem volt lehetőségem felfedezni Inkgillt. Valójában semmit nem tudtam évezni Kun Lai csodálatos kilátásából. Ahogy teltek a percek, Shisai egyre veszélyesebb és kiszámíthatatlanabbá vált.

– Mérges – magyarázta Shin, amikor észrevette a mosómedve viselkedését. – De ez nem az ő hibája…  – Ezután a pandaren elmesélte nem, hogy az egyik sha – a tiszta düh lénye – elszabadult a magas hegyekben lévő börtönéből. Terrorizálta a sztyeppét, és az itt élő különböző népek erőszakoskodni kezdtek egymással.

Hogy még rosszabb legyen a dolog, egy bozontos jak-fejű nomád nép, a yaungolok vándoroltak erre a területre nyugatról. Ezek a hatalmas barmok úgy viselkedtek, mintha övék volna ez a terület, és az útjukba álló településeket sorra felgyújtották. Shin nem tudta, hogy vajon a yaungolok hirtelen felbukkanása kapcsolatban áll-e a sha-val, de az biztos, hogy ezek a brutális lények nem teszik Kun-Lait biztonságosabbá.

Habár mi nem tudtunk sok mindent kezdeni sem a sha-val, se a yaungolokkal, azért a mosómedvémen tudtunk segíteni. Shin azt mondta, hogy ismer egy személyt, aki képes meggyógyítani Shisai dühkitöréseit: Bátor Yont.

Yon egy apró barlangban lakott a Kota Tetőn, amely egy távoli hegység Kun-Lai délnyugati részén. Elég bogaras pandaren volt, aki híres volt arról, hogy vadállatokat szelídít meg és megtanítja őket harcolni. Szerencsére Shin régi jóbarátja volt Yonnak, így az idomár otthonában fogadott minket, és hajlandó volt Shisaion segíteni. Óvatosan megvizsgálta a morgós mosómedvét. Ezalatt gyakran a barlangjában tartott állatokhoz fordult, hogy kérdezzen tőlük valamit, vagy csak suttogott nekik valamit. De ami igazán meglepett, azok a furcsa pulóverek, csizmák és sálak, amik a falon lógtak. Az látszott, hogy különböző fajta állatok számára lettek kötve. És mindegyik ruhadarabba bele volt kötve Yon valamelyik háziállatának a neve!

– Nevess, ha akarsz – mondta védekezőn a szelídítő, amikor észrevette, hogy a ruhákat bámulom. – De itt fent a hidegben fontos, hogy egy háziállatot melegen tarts. Tudod, meghúzhatják az izmaikat.

Hát igen… Yon egy kicsit furulyás volt, de én kedveltem. Emlékeztetett a Kóbor Szigeten élő monk mestereimre, akik az egész életükben az általuk választott harcművészetet gyakorolták. Csak ahelyett, hogy elérné a belső egyensúlyát, Yon nyuszikat harcoltatott bébi-krokodilokkal. Ami szintén szuper.

A következő nap folyamán Yon különböző módszereket mutatott meg nekem, hogy hogyan kezeljem Shisait és „összpontosítsam a haragját.” Rájöttem, hogy ezalatt azt érti, hogy tanítsam meg a mosómedvét, hogy hogyan harcoljon más állatokkal. Soha nem gondoltam volna, hogy az én kis szedett-vedett szőrgolyóm képes lesz taktikát használni egy harc során, de kiderült, hogy meglepően jó benne!

Shisai valójában képes volt felvenni a versenyt Yon harcedzett állatkáival (köszönhetően természetesen az én stratégiai tanácsaimnak.) Ezenkívül a harc lenyugtatta Shisait. Két ütközet között újra a régi önmaga volt, bár kicsit több seb volt rajta.

A következő reggelen elhagytuk Kota Tetőt Shinnel és Shisai-jal. Mielőtt elmentünk volna, Yon adott nekem egy zsákból a régi háziállat-felszereléseiből: rágó-játékokat, hogy lekezelhessem Shisait, ha morcossá válna, falatkákat és minden egyebet. A szelídítő nem kért fizetséget érte. Nagyon tiszteltem őt ezért. Azért segített Shisainak, mert szereti a vadállatokat megszelídíteni. És, nos, az is közrejátszhatott, hogy tudta, hogy egy árva peták sincs nálam.

Shin kelet felé irányította a ballont, miközben arról beszéltünk, hogy hol fog kirakni nekem. A beszélgetésünk közben egyszer csak valami megragadt a szememet a földön. Pandarenek tucatjai léptek át egy hatalmas kapun Kun-Lai déli határában.

Shin a Magasztos Égiek Kapujának hívta. Teljesen megdöbbent azon, hogy nyitva van. Ugyanis többezer éve zárva volt. A falon túl egy olyan terület fekszik, amely már csupán legendákban és mítoszokban létezett: az Örök Virágzás Völgye. Olyan hely volt ez, ahova csak nagyon kevesek tették be a lábukat.

Más szavakkal, a völgy minden felfedező megvalósult álma volt, és már pontosan tudtam, hogy hova megyek legközelebb.

.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).