A Hadúr és a Monk

Egyszer egy martalóc mogu hadúr olyan hatalomra tett szert, mellyel a Jáde Rengeteget fenyegette.

– Újjá fogom építeni a mogu birodalmat! – jelentette ki a Jáde Kígyó Templomának kapui előtt. – És a ti fajtátok ismét szolgálni fog minket.

A várfalról egyetlen monk hangja szólt vissza:

– Mennyi mogut tudtál összeszedni, hogy megmérkőzzél velünk?

– Magammal hoztam egy százfős mogu hadsereget! – provokálta a hadúr büszkén.

– De ezek mögött a falak mögött mi ötszázan vagyunk – mondta magabiztosan a monk.

A mogu hadsereg ettől összezavarodott, és kétkedni kezdtek a vezetőjükben. A kétség eltöltötte a szívüket, és a sereg elfutott.

A Hadúr nagyon dühös lett! Otthagyta a templomot és mogu szövetségeseket keresett magának. Hosszú viták, fenyegetések, ígérgetések és könyörgések után a mogu újra kiállított egy sereget.

A Jáde Kígyó Templomának kapuinál a mogu hadúr így kiáltott:

– Hatszáz mogut hoztam magammal, hogy párbajra hívjam a te ötszáz csenevész védődet.

A várfalról egyetlen monk hangja szólt vissza:

– Említettük már, hogy minden monkunkra jut egy kifejlett moguevő kígyó? Mindig olyan éhesek.

Erre a mogu hadsereg ismét szétszéledt, hátat fordítva elhatározásának és tagjai az erdő mélyébe futottak.

A Hadúr ismét nagyon dühös lett! Ismét megpróbált csapatot toborozni. Bár évekbe telt, de visszatért, ezúttal egy hatalmas hadtestnyi moguval, quilennel és olyan fegyverekkel, amiket az ősi császárok sírjaiból csentek el.

– Térdre, ájtatosok! – kiáltotta a Hadúr. – Ezer mogut és ötszát quilent hoztam magammal kapuitokhoz. A mágia és a sötét erők fegyverei várnak hívásomra.

A várfalról egyetlen monk hangja válaszolt:

– És megtaláltad már a kémünket? Ő mindig olyan okos.

Erre a mogu légió tagjai egymásnak estek. Mindenki a másikat tartotta árulónak vagy besúgónak. A moguk között nem volt bizalom, csak erő.

Csata tört ki a templom előtt, ahogy a moguk egymást pusztították, szabadon bocsátva kétségük, haraguk, félelmeik, gyűlületük, erőszakosságuk és kétségbeesésük teljes súlyát.

Amikor a füst eloszlott, csak a Hadúr maradt a kapuk előtt. Sok korábbi szövetségesét megölte, és nem maradt egyetlen barátja sem, aki segített volna neki elfoglalni trónját.

A templomból egyetlen pandaren monk lépett elő, végignézett a csatatéren és elkezdte feltakarítani a törmeléket.

– Hol van a sereged? – kérdezte a Hadúr.

– Te hoztad őket magaddal – felelte mosolyogva a monk. – Barátom, ha neked kell az első ütést mérned, akkor már vesztettél.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).