A félelfek történelme és kultúrája

A FÉLELFEK TÖRTÉNELME

 3.000 évvel ezelőtt találkoztak először egymással a nemes elfek és Arathi emberei. Igen, az elfek az emberek segítségéért könyörögtek. És sokan találták úgy, hogy jólesik rájuk nézni; a gőgös, de gyönyörű elf hölgyek találkoztak a magas, erős fiatal ember farmerekkel és katonákkal. De mik lettek az eredményei ezeknek az enyelgéseknek? Félelfek, akikkel gyakran rosszul bántak vagy elhagytak ugyanezek az elf nők, akik az embereket annyira jóképűnek és erősnek találták.
Theramore-ban egy részeg félelf tartott szóval egész éjjel, a kezdeti napokról mesélve. Igazi népmesék, amikben egy cseppnyi igazság sincs, de azért elmondják, hogy honnan is jöttek. Az első, amit elmesélt, az „Ezüstfarkas Elf” története, az első félelf gyermeké, akit az elfek magára hagytak. Farkasok találtak rá a vadonban, felnevelték, és ő lett Azeroth legerősebb harcosa. Nagyszerű történet, igaz? Egészen addig, amíg meg nem pillantott egy ember várost, ami rabul ejtette a szívét. Az emberek szívesen fogadták, aztán orvul megtámadták, megvakították és kényszerítették, hogy egy gályahajón dolgozzon közel 150 évig, mielőtt végül bele nem halt az evezésbe.

Aztán ott van a Csillagszedő (Starfelller) története, a valaha volt legbölcsebb félelfé, aki annyira utálta a világot, hogy egy hatalmas tornyot épített, hogy eljusson a csillagokig. Sajnos a csillagok visszautasították őt és visszavarázsolták a földre, ahol az esése egy hatalmas krátert hozott létre. Ez tiszta kitaláció (természetesen), de jól mutatja be azt a fájdalmas igazságot, amit azon az estén megtanultam: a félelf történeteknek ritkán van boldog vége.
Évekig, talán évszázadokig az elfek és emberek leszármazottjai kóborló száműzöttekként éltek. Ugyanakkor a jelen problémái megváltoztatták ezt a helyzetet. A Harmadik Háborúban mindenfajta nép egyesítette erejét, és sokan jutottak arra, hogy egy karakter személyisége fontosabb, mint az, hogy ki az apja-anyja. A félelfek a Szövetség ellenségei ellen harcoltak a többiek oldalán.
Sajnos a félelfek szomorú helyzetben maradtak a háború után. A mindig nyitott-szívű Jaina számos félelf menekült családot magával vitt Theramore-ba. Annak ellenére, hogy népe gondolkodásmódja egyre nyitottabbá vált, ez nem volt egy népszerű döntés. Nem mintha a városnak ne lett volna haszna a félelfek jelenlétéből; a félelfek kemény munkások jó képességekkel. Néhány értékelik is ezt. Ugyanakkor elég ember tartott távolságot velük az utcán ahhoz, hogy számos félelf elhagyja Theramore-t és Kalimdor vadvidékén vándoroljon.
Azt hiszem, hogy amit a félelfek igazán akarnak, az egy darabka otthon, egy félelf ország. Büszkerév Jaina (Jaina Proudmoore), bár szimpatizál velük, elmondta, hogy amíg a Szövetség és a Horda között fegyverszünet áll fenn, SENKINEK nem ajánlatos új otthont alapítania. Ez egy jó tanács, de nem mindenki hallgat rá. Talán a többség belenyugodott, hogy várjon az álmára, de a történelem folyását ritkán irányítják a belenyugvók. Azonban az elfek és az emberek előítéletei finomodnak, és van rá remény, hogy pár generáció múlva a félelfeket mindkét szülő faj magával egyenrangúnak tekintse.
Egy érdekes történet, amit egy Aranykardú Finall (Finall Goldensword) nevezetű félelfről hallottam. Ez a nő a dalarani nemes elf mágus, Aranykardú Kilnar (Kilnar Goldensword) lánya, és egy ismeretlen emberé (a pletykák szerint Büszkerév Daeliné, de nagyon kevés ember hisz ebben a mesében). Amikor Dalaran és az anyja a Falka (Scourge) áldozatául esett, Finall megpróbálta egyesíteni a megmaradt embereket és elfeket maga körül. Sajnos az emberek nem bíztak meg benne, és az őt lenéző nemes elfek visszautasították, hogy egy félvért kövessenek. Megbántva, de el nem tántorodva, Finall nem adta fel; úgy számolt, hogy a siker több személyt fog a zászlaja alá vonzani, mint a származása, és azóta is gerilla-harcot vív a Falka ellen.
A FÉLELFEK KULTÚRÁJA
A félelfek olyan kevesen vannak és annyira szétszórva élnek, hogy egységes kultúráról vagy társadalomról nehezen beszélhetünk; nehéz lenne azt mondani, hogy „a félelfek ilyenek”, vagy a „félelfek olyan dolgokat csinálnak”. Ugyanakkor tehetünk néhány általánosítást.
A félelf gondolkodásmód türelmes, praktikus, pesszimista és nem igazán rajong a zenéért vagy a művészetekért. A történeteikben a hősök azzal győzedelmeskednek, hogy türelmesek vagy okosak (ezekben a történetekben a nagyszerűségre vágyakozó félelfek általában szörnyű halált halnak).
Bizonyára hallottál már történeteket a lusta félelf vándorokról. Akik ilyeneket mesélnek, azok soha nem látták még egy félelf asztalos remekeit sem Theramore-ban. Fából épített házaik olyan erősek, mint a törpök kőből épült házai (elég összeadni az elfek tiszteletét a fa iránt és az emberek elszántságát). Még csak most tanulnak hajókat ácsolni, és elmondhatom, hogy még Theramore mester hajóácsai is le vannak nyűgözve tőlük. Emellett kiváló takácsok is, ezzel felemás kivételei az elfeknek (és a félelf divat sokkal kevésbé rikító, hanem sokkal praktikusabb). Ha egy meleg és vizhatlan köpenyt akarsz a téli viharok ellen, keress fel egy félelf takácsot.
Habár számos félelf nem hisz a mágiában, mégis talán az egyik legalkamasabb faj Azerothon az arcane használatára; magukban ötvözik a nemes elfek képességét az arcane mágia használatára, valamint a túlzott vakmerő használattól való bizalmatlanságot. Ugyanakkor a lordaeroni mágus kollégiumok elpusztulásával és a vérelfek megjelenésével még kevésbé akarják használni mágikus örökségüket.
Kockázatos dolog általánosítani. A legtöbb félelf nem ápolja a múltját, de van néhány elszigetelt csoport, aki igen. A legtöbb félelf passzív elszenvedője egy összetett üldöztetésnek, de azok, akik ellenállnak ennek a sztereotípiának, olyan módon teszik, amely megrengetheti az egész világot.
Ha a félelfek továbbra is ragaszkodnak a Szövetséghez, akkor elképzelhető, hogy a kultúrájuk a felvirágzását érheti meg, amellyel a világ ragyogó fényeivé válhatnak. Ugyanakkor néhány félelf válasza történelmi üldöztetésükre az volt, hogy átálltak a Horda oldalára. Néhány szervezet a Szövetségen belül éppen ezért megnyitja a kapuit a félelfek előtt is, hogy megállítsák ezt a tendenciát. A Szent Fény kultusza próbálja megszüntetni a népek közötti töréseket. Ez egy jó dolog. Azonban nem szeretek arra gondolni, hogyha a félelfek népe továbbra is balsorsától fog szenvedni, lehet, hogy úgy döntenek, hogy az egyetlen hely, ami még megmaradt számukra, az a Horda.
Félelf mondások
„Az élet túl hosszú ahhoz, hogy haragot hordozzunk, és túl rövid ahhoz, hogy elfelejthessünk egy igazságtalanságot.”
„Soha ne keverd össze az esztelenséget a szenvedéllyel!”
„Nem nehéz megtalálni valakinek a célját a világon. Megszerezni, ugyanakkor, közel lehetetlen.”
„Az elfek úgy növesztik magukban az arroganciát, mint az erdőt, amíg az emberek a város porában és bűzében vacsoráznak.”(Forrás: Wow RPG Alliance Plyer’s Guide 132-133. p.)

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).