A yaungolok végzete

Mint tudjuk, a Hasadás (Sundering) előtti egységes kontinens, a Kalimdor őslakói voltak a nomád shu’halok, akik széltében-hosszában vándoroltak e hatalmas földrészen, vadászó-gyűjtögető életmódot folytatva. A Hasadás azonban szétszakította az addig egységes kontinenst, és e borzalmas pillanatban nemcsak a későbbi Kalimdoron tartózkodtak taurenek. Voltak akik az északra szakadt földdarabon, a később Északszirtnek (Northrend) nevezett földrészen rekedtek, és belőlük lettek a taunkák. A shu’halok többsége Kalimdoron maradt, és itt élte tovább nomád életét. És voltak a Pandarián rekedt shu’halok: belőlük lettek a yaungolok.

Azon kívül, hogy a yaungolok hasonlítanak is a taurenekre, erre tárgyi bizonyíték is van: még a moguk idejéből, egy mogu császár, a Kegyetlen Qiang tudósai jegyeztek fel egy nomád népet, amelynek intelligens és békés vadászai vannak, és akik a birodalom nyugati szélén vándoroltak a széles pusztaságokon. Ezek a szelíd vadászok aztán a Hasadás után egy kemény és kegyetlen világba csöppentek. Északra nem tudtak tovább vándorolni, hiszen víz és köd zárta el az utukat. Keletre szintén nem tudtak vándorolni, mivel a hatalmas fal, a Kígyó Gerince (Serpent’s Spine) választotta el őket Pnadaria többi részétől. Hogy mi maradt nekik? A Townlong Sztyeppék vad és veszélyes vidéke. Az itt ragadt shu’halok igyekeztek alkalmazkodni ehhez a nyers vidékhez: ravasszá és kegyetlenné kellett válniuk, hogy életben maradjanak. Így lettek yaungolok.

Éppen ezért a yaungol törzsek vezetője is csak a legerősebb, legbátrabb, legellenállóbb lehet. Ezek a tulajdonságok a legfontosabb a yaungol társadalom számára, és ezt várják el a társadalom minden tagjától. Mivel azonban délről a mantidok támadása fenyegette folyamatosan őket, ezért nem engedhették meg, hogy folyamatos belviszályok tizedeljék meg a harcosok sorait. Ezért ahhoz képest, hogy milyen kegyetlenek, egy nagyon is emberséges megoldást találtak ki a problémák kezelésére: ha két yaungol között vita támad, akkor veszélytelenné tett fegyverekkel harcolnak egymással addig, amíg az egyik fel nem adja, vagy el nem ájul. A vezetőket is hasonló módon rituális párbajokkal választják meg. Aki vezető szeretne lenni, annak le kell szúrni a földbe családja zászlóját, és sikeresen meg kell küzdenie az összes kihívóval.

Bár a belső társadalmukba igyekeztek olyan szabályokat hozni, amivel minél kevesebb harcost veszthetnek el a belviszályok miatt, ez korántsem volt igaz az őket körülvevő ellenségekkel való küzdelmeikre. Harcmodoruk alkalmazkodott a Townlong Sztyeppék nyers és vad vidékéhez, és a helyi nyersanyagokból igyekeztek fegyvert kovácsolni. Így alakult ki a yaungolok hírhedt fegyvere, amit Yaungolajnak neveznek. Az égő olaj a yaungolok leghalálosabb fegyvere, legnagyobb harcosaik idején erősebb fegyver volt, mint a mágia. Az égő olaj ugyanis megsebzi áldozatát, felperzseli a földet, felégeti a lombok által nyújtott menedéket és búvóhelyet, és még a félelmetes mantidok támadásait is vissza tudták vele verni.

A yaungoloknak régi taktikájuk az, hogy több tábortüzet gyújtanak, mint ahányan vannak. Így az ellenség kémjei nagyobb számú yaungolt feltételeznek és így valódi létszámuk és azok pozíciói rejtve maradhatnak. Emellett a törzsek is állandó mozgásban vannak, csak rövid életű „Tűz táborokat” hoznak létre a nyersanyaglelőhelyek (olaj és vadak) közelében. A törzsfőnök feladata, hogy kijelölje, hogy hol építsék fel a tábort, mennyi ideig maradjanak és merre induljanak tovább.

A yaungolok harci technikája az, hogy gyorsan és erősen rátámadnak az ellenségre, hogy lekössék a figyelmüket, amíg a „tüzérség”, amely tűzmágusokból és ostromgépekből áll, az ellenfél leggyengébb pontját bombázza. Ha azonban rájönnek arra, hogy nem biztos a győzelmük, villámgyorsan képesek visszavonulni, hogy minél kisebb veszteséget szenvedjenek.

Bár az évezredek során a yaungolok is már hozzászoktak az állandó mantid támadáshoz, azonban a sha által megfertőzött mantidok támadása őket is meglepte. A yaungol hadurak úgy döntöttek, hogy a legnagyobb esélyük akkor van, ha elérik a falat és a falon túl keresnek maguknak biztonságosabb otthont Kun-Lai Orom közelében. A mantidok váratlan támadásával amúgy is nehezen küzdő és kevés létszámú Shado-Pan nem volt képes megakadályozni, hogy a yaungolok áttörjenek a falon. A yaungol hordák megérkezése Kun-Laiba pedig csak háborút vont maga után. A sha a mantidok mellett őket is nagyszámban megfertőzte és ettől csak még erőszakosabbá váltak. Emiatt a pandarenek és az itt élők tovább menekültek nyugatra és délre. Végül az újonnan érkező Horda és Szövetséges kalandorokkal összefogva sikerült a pandareneknek megállítaniuk és legyőzniük a yaungolokat. Azonban ne felejtsük el, hogy a yaungolok hatalmas túlélők. Biztosak lehetünk benne, hogy túlélik ezt is és tanulni fognak ebből az esetből.

És hogy mit mesélt Cho Történetjáró a yaungolokról?

– A tűz a legmágikusabb elem. Felmelegít minket, és megmelegíthetjük rajta élelmünket. A tűzhelytől lesz egy ház otthonná. Jó kezekben a tűz képes a vasat karddá és fegyverré alakítani. Azonban, ha felügyelet nélkül marad, a tűz városokat pusztíthat el. A tűz a változás eszköze.
– Réges-régen egy csoport nomád vadász járkálta a világot. A sors különös fintora folytán éppen Pandarián tartózkodtak, amikor Hasadás szétszakította Azeroth kontinensét. A vadászok csapdában találták magukat a Townlong Sztyeppéken, egy veszélyes és kegyetlen földön.
– Ezek az egykor nemes vadászok végül megtalálták a túlélés módját. A tűz volt a kulcs hozzá. Olajat húztak fel a földből. Ezzel melegítették otthonaikat, ételeiket és ezzel égették meg ellenségeiket. ERŐSEK lettek.
– A végzet lángjaiban megszülettek a yaungolok. Életben maradtak a falon túl is, mivel visszautasították, hogy saját törvényeiken kívül mások uralkodjanak rajtuk.
– Vajon a végzet kegyetlen volt a yaungolokhoz? Akár azt is kérdezhetnéd, hogy a tűz jó-e vagy rossz. A végzet olyan, mint a tűz; átalakít minket vagy elpusztít. Csak az számít, hogy mit teszünk vele.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..