A mogu és a trogg

Réges-régen a hegyek alatt élt egy lény, amelyet troggnak hívtak. A hegy barlangjai és járatai között vándorolt, mindent megvizsgált és megszagolt, és elégedett volt. Aztán egy nap találkozott egy moguval.
– Milyen erős karjaid vannak – mondta a mogu a troggnak. – A varázslatommal még erősebbé teszem, hogy legyőzzék ellenségeimet.
– És milyen jó orrod is van – mondta a mogu a troggnak. – A varázslatommal még hatalmasabbá teszem, hogy kiszagolja az ellenségeimet.
– És milyen jó az irányérzéked – mondta a mogu a troggnak. – A varázslatommal soha nem felejtesz el egyetlen ösvényt sem, így kiismerheted az ellenségeim útjait.
A mogu az Örök Virágzás Völgyének vizét használta ahhoz, hogy ebből a lényből fegyvert kovácsoljon.
Amikor a füst felszállt és a köd eloszlott, mit látott a mogu? Egy grummlit, aki vigyorogva állt előtte.
– Az erős karjaiddal, a kifinomult orroddal és a kiváló irányérzékeddel – mondta a mogu a grummlinak – vidd el ezt az élelmet a keleti farmoktól a nyugati falhoz. Találj meg minden utat a kettő között, és jelents nekem minden ellenségről, akit meglátsz.
És így a grummli elindult erős karjaival, kifinomult orrával és ösvényt soha nem felejtő eszével, hogy „ellenséget” keressen, ahogy a mogu mondta. Elszállította az élelmet, és felfedezte az utakat, de nem talált egyetlen ellenséget sem.
– Mi hír az ellenségeimről? – kérdezte a mogu a grummlit. – A hegyszorosokban rejtőztek el? A folyó melletti barlangokban bújtak el? A farmok földjein bújkálnak?
A grummli csak pislogott és gondolkodott. Gondolkodott, gondolkodott és végül így szólt:
– Szagoltam az orrommal és néztem a szememmel, azonban egyetlen ellenségedet sem vettem észre. A hegyekben hozeneket láttam, aptó alagutakat fúrva. A folyó melletti barlangokban a vizekkel beszélő jinyukkal találkoztam. A földeken pandarenekkel, akik furcsa táncot jártak…
A mogu eltűnődött a dolgon, majd megnyugodott.
A mogu a grummlit még sokszor elküldte, és az valahányszor visszaérkezett, mindig ugyanezeket kérdezte tőle. És a grummli válasza is mindig ugyanaz volt.
Amit a mogu nem vett észre, az az, hogy a hozenek azért építették az alagutakat, hogy a moguk védelmi vonala mögé férkőzhessenek. A jinyuk azért hallgatták a vizeket, hogy rögtön tudják, hogy hol válaszolnak először a moguk a felkelésre. És a pandarenek nem táncoltak, hanem a fegyver nélküli harcra képezték ki magukat.
Amikor a lázadás elkezdődött, a mogu majd’ felrobbant dühében.
– Azt mondtad, hogy egyetlen ellenségemet sem találtad! – mondta a mogu a grummlinak.
A grummli hatalmas vigyorral az arcán így válaszolt a mogunak:
– Azt láttam, amit látni akartam. Te azt hallottad, amit hallani akartál.
FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.