A mogu és a trogg

Réges-régen a hegyek alatt élt egy lény, amelyet troggnak hívtak. A hegy barlangjai és járatai között vándorolt, mindent megvizsgált és megszagolt, és elégedett volt. Aztán egy nap találkozott egy moguval.
– Milyen erős karjaid vannak – mondta a mogu a troggnak. – A varázslatommal még erősebbé teszem, hogy legyőzzék ellenségeimet.
– És milyen jó orrod is van – mondta a mogu a troggnak. – A varázslatommal még hatalmasabbá teszem, hogy kiszagolja az ellenségeimet.
– És milyen jó az irányérzéked – mondta a mogu a troggnak. – A varázslatommal soha nem felejtesz el egyetlen ösvényt sem, így kiismerheted az ellenségeim útjait.
A mogu az Örök Virágzás Völgyének vizét használta ahhoz, hogy ebből a lényből fegyvert kovácsoljon.
Amikor a füst felszállt és a köd eloszlott, mit látott a mogu? Egy grummlit, aki vigyorogva állt előtte.
– Az erős karjaiddal, a kifinomult orroddal és a kiváló irányérzékeddel – mondta a mogu a grummlinak – vidd el ezt az élelmet a keleti farmoktól a nyugati falhoz. Találj meg minden utat a kettő között, és jelents nekem minden ellenségről, akit meglátsz.
És így a grummli elindult erős karjaival, kifinomult orrával és ösvényt soha nem felejtő eszével, hogy „ellenséget” keressen, ahogy a mogu mondta. Elszállította az élelmet, és felfedezte az utakat, de nem talált egyetlen ellenséget sem.
– Mi hír az ellenségeimről? – kérdezte a mogu a grummlit. – A hegyszorosokban rejtőztek el? A folyó melletti barlangokban bújtak el? A farmok földjein bújkálnak?
A grummli csak pislogott és gondolkodott. Gondolkodott, gondolkodott és végül így szólt:
– Szagoltam az orrommal és néztem a szememmel, azonban egyetlen ellenségedet sem vettem észre. A hegyekben hozeneket láttam, aptó alagutakat fúrva. A folyó melletti barlangokban a vizekkel beszélő jinyukkal találkoztam. A földeken pandarenekkel, akik furcsa táncot jártak…
A mogu eltűnődött a dolgon, majd megnyugodott.
A mogu a grummlit még sokszor elküldte, és az valahányszor visszaérkezett, mindig ugyanezeket kérdezte tőle. És a grummli válasza is mindig ugyanaz volt.
Amit a mogu nem vett észre, az az, hogy a hozenek azért építették az alagutakat, hogy a moguk védelmi vonala mögé férkőzhessenek. A jinyuk azért hallgatták a vizeket, hogy rögtön tudják, hogy hol válaszolnak először a moguk a felkelésre. És a pandarenek nem táncoltak, hanem a fegyver nélküli harcra képezték ki magukat.
Amikor a lázadás elkezdődött, a mogu majd’ felrobbant dühében.
– Azt mondtad, hogy egyetlen ellenségemet sem találtad! – mondta a mogu a grummlinak.
A grummli hatalmas vigyorral az arcán így válaszolt a mogunak:
– Azt láttam, amit látni akartam. Te azt hallottad, amit hallani akartál.
FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).