Azerothi Históriák – A Napkút tombolása

Napkútnak hívták…
Az elmondhatatlan erő megszentelt forrása népünk minden porcikáját átjárta. Fényének melegében fürödtünk…. amíg a halál árnyéka ránk nem vetült.

Csak a Napkút elpusztítása után jöttünk rá, hogy mennyire függői lettünk mágiájának, mennyire szükségünk van rá, hogy táplálkozzunk belőle! A pusztulásunk utáni ébredéskor elneveztem népünket „sin’dorei-nek” – vérelfeknek. A népem hozzám fordult válaszokért. Gyógyulást ígértem nekik. Különös módon a démon Illidanban találtunk megváltást. Illidan az arcane erő új forrásait ajánlotta fel, ezért csatlakoztam hozzá a Külső Földeken (Outlnad) – megfogadva, hogy egy nap visszatérek és dicsőségre vezetem a népünket!
De Illidan listája rövid életű volt. Egyre türelmetlenebb lettem. Titokban, ami energiát csak tudtam, azt összegyűjtöttem. Egy pillanatig megérezhettem az IGAZI erőt… mielőtt elvették volna tőlem!
De… nincs veszve minden. A Napkút lényege fennmaradt, és védelmezői igyekeznek titokban tartani. Most visszatérek, tudva, hogy áldozatokat kell hozni, mielőtt visszaszereznénk a születésünktől megillető jogot. Egy új szövetséget kötöttem. Hamarosan a Napkút áldott sugarai ismét felragyognak és bevezetik erre a világra azt… aki ezt mind elhozta nekünk.

A Napkút, Quel’Thalas arcane mágiájának forrása az Örökkévalóság Kútjából származó vízből készült. A nemes elfek ebből a kútból nyerték az arcane energiát, amelyet rúnakövekkel védtek a Lángoló Légió elől. Egészen addig használták, amíg Arthas a kút vizével fel nem támaszotta lidércként Kel’Thuzadot, így szennyezve be a Napkutat. Miután félő volt, hogy a beszennyezett Napkútból ármaló fekete energiák megfertőzik a nemes elfeket, ezét Kael’thas úgy döntött, elpusztítja azt. A Napkút megmaradt energiáját azonban egy nemes elf varázsló, bizonyos Borel (aki valójában a vörös sárkány Korialstrasz volt) megmentette, és egy Anveena Teague nevű lány alakjában rejtette el.

A Napkút elpusztítása után azonban kiderült, hogy a nemes elfek túlságosan is függőjévé váltak az arcane-nak, ezért az elvonás következményeként letargiába estek. Az ifjú vezér, Napjáró Kael’thas (Kael’thas Sunstrider) ezért a nagákkal együtt a Külső Földekre távozott, hogy megoldást találjon, népét pedig Lor’themar Theron vezetésére bízta. A Külső Földekről visszaküldte követnek Rommathot, aki azt a hírt vitte népének, hogy csodás földekre bukkantak, Kael’thas pedig majd egyszer visszatér, hogy átvezesse népét a paradicsomba.

A Külső Földeken valóban nem tétlenkedett Kael’thas és serege. Miután a naaruk, ezek a puszta energiából álló értelmes lények elhagyták erődjüket, a Vihartornyot (Tempest Keep), a vérelfek megrohamozták a dimenziós erődöt, hamar legyőzték az automata védelmet és elfoglalták az épületet. Egyetlen valódi veszélyt az itt őrt álló naaru, M’uru okozott, azonban miután Kael’thas legyőzte őt, Quel’Thalasba küldte, hogy az ottmaradt vérelfek táplálkozzanak színtiszta energiájából. Ezüsthold városában (Silvermoon City) Vérreesküdött Astalor magiszter (Magister Astalor Bloodsworn) rájött, hogy a Fényre fel nem esküdött varázslók hogyan tudják kihasználni a naaru energiáját, és nemcsak csillapítani éhségüket vele. A korábbi papnő, Liadrin Úrnő úgy érezte, hogy a Fény elhagyta népét, ezért ő volt az első, aki megtanulta használni a naarutól lopott energiát a saját akarata szerint. Döntésével egy új rend született: a Vérlovagok (Blood Knights).

Időközben Anveena személye sem maradhatott teljesen titokban: a nemes elfeket korábban is eláruló Darkhan Drathir felfedezte a lányt és segítőit, köztük a kék sárkány Kalecgost, és csak közös erővel tudták legyőzni a támadót. Miután Anveena előtt feltárták valódi lényét, úgy döntött, hogy Ezüsthold városában marad, hogy segíteni tudjon a vérelfeknek.

A Külső Földeken Kael’thas egyre türelmetlenebb lett, mivel Illidan mégsem tudta teljesíteni nekik ígéretét. A vérelf herceg új szövetséges után kutatott és a Lángoló Légió egyik vezérének, Kil’jaedennek a személyében talált is. A Vihartoronyban manacellákat készíttetett, amelyekkel hatalmas mennyiségű energiát volt képes tárolni. Ezeket az energiákat aztán a Napkúthoz csempészte titokban, mivel arra készült, hogy Kil’jaedent megidézze Azerothra. Az immár magát Napkirálynak nevező Kael’thas visszatért Ezüstholdba, ahonnan magával vitte M’urut és Anveenát a Napkúthoz Quel’Danas szigetére, mivel céljai megvalósításához rájuk is szüksége volt. Ezután visszatért a Vihartoronyba, hogy onnan irányítsa a hadműveleteket, és egy csapatot Shattrath városa ellen küldött. A csapat vezetője, Voren’thal, a Látó, azonban a draeneiek döbbenetére letette a fegyvert és felajánlotta szolgálatait A’dalnak, mivel látomása szerint népét csak a naaruk menthetik meg. A’dal befogadta Voren’thalt és vérelf seregét, akik Scryers néven telepedtek le a városban.

Kael’thas tetteit a naaruk egyre aggodalmasabban figyelték, ezért az A’dal vezette naaru sereg, a Sha’tar összevonta erőit és támadást indított Quel’Danason a Napkút megmentése és Kil’jaeden eljöttének megakadályozása érdekében. Csatlakoztak hozzájuk Aldor draenei papjai és a Scryers vérelf varázslói, és közösen létrehozták az Összetört Nap Offenzívát (Shattered Sun Offensive). A M’uru energiájától megfosztott vérelf papok, paladinok és varázslók döbbenten álltak Kael’thas tette előtt: hercegük megfosztotta őket egyetlen energiaforrásuktól. Új forrás után kutatva Liadrin Úrnő is találkozott A’dallal:

– Miért szenveszted magad ennek a hitvány Liadrinnak a jelenlétével? – kérdezte A’daltól a draenei tábornok, Tiras’alan. – Ő és követői eltorzították a Fényt, és kicsúfoltak mindent, ami mellett mi kiálltunk!
– Türelem, tábornok – válaszolta a naaru. – A Fény mindenkit átölel, aki jószándékkal lépett be Shattrath-ba. Légy üdvözölve Shattrath-ban, Liadrin Úrnő. Régóta vártuk jöttödet.
– Köszönöm, hogy megengeded, hogy beszéljek, A’dal. Tudom, hogy sok szövetségesed megvet engem és lovagjaimat azért, ahogy M’uruval bántunk. Amikor Kael’thas „herceg” nekünk adta, hittük, hogy ereje segít népünket egy új korba vezetni. Rá kellett jönnöm, hogy az utunk rossz út volt. Elárult minket az, akit hercegünknek neveztünk. A hatalom iránti vágya arra sarkkalta, hogy megrontott vérelfeket küldjön, akik megtámadtak minket és elvitték M’urut a Napkúthoz.
– A mi népünk is súlyos veszteségeket szenvedett Kael’thas és ügynökei kezétől, Liadrin Úrnő. Nem a néped az okozója végzetüknek, de meg fogtok halni, ha nem változtattok a dolgokon. M’uru már régen elfogadta a szerepét, pontosan tudva, hogy mi fog történni vele. Te elfogadod a sajátodat?
– Én… én nem értem. Te… és M’uru… mindvégig tudtátok, hogy mindez meg fog történni?
– Nem én voltam, aki megjósoltam, hanem a draenei Velen:

    Ezüstös hold vérben fürödve,
    Félrevezetve az éjben, felfegyverkezve a törött Fény kardjával
    Összetörve, majd elárulva azáltal, aki a nap mellett jár,
    A legsötétebb órában érkezik a megváltás a vérre felesküdött lovaghölgy által.

– Most már tisztán látom – mondta Liadrin Úrnő. – Ezennel megtagadom hűségemet a Napjárók Háza és hamis hercege iránt. Vérlovagjaim pengéjét Kil’jaeden legyőzésének és Ezüsthold feltámasztásának szolgálatába állítom. Melletted fogunk harcolni, A’dal.
– Az Összetört Nap Támadás biztosan hasznát veszi a lovagjaidnak, Liadrin Úrnő. A Napkútért vívott csata csak az első lépcsőfok új utatokon. Shattrath nyitva áll számodra és azok számára, akik téged követnek.

Így a Vérlovagokkal kiegészülve kezdődött meg a csata Quel’Danas szigetén. Az egyesült erők először a Napöblöt (Sun’s Reach) foglalták el Kael’thas vérelfjeitől és a Lángoló Légió démonjaitól. Az arcane szentélyt, a fegyvertárat és a kikötőt azonban csak nagyon nagy áldozatok árán tudták visszaszerezni. Az elesettek emlékére egy emlékművet állítottak, és az özvegyek és árvák számára azonnal adományokat kezdtek gyűjteni. Fő küldetésükről azonban nem feledkezhettek meg: meg kellett állítani Kael’thast és Kil’jaedent.
Kael’thas a Magisztrátusok Teraszára (Magister Terrace) húzódott vissza tanácsadóival együtt. Bár sokan azt hitték, hogy a herceget már Vihartoronyban legyőzték, Delrissa papnő feltámasztotta Kael’thast és Quel’Danas szigetére hozta. Itt azonban már nem kerülhette el végzetét: Az Összetört Nap Offenzívának sikerült megölnie őt.

Ezzel azonban még nem értek véget a nehézségek. A Napkút Fennsíkon (Sunwell Plateau) Kael’thas iránymutatásainak megfelelően M’uru és Anveena segítségével a megrontott vérelf varázslók igyekeztek Kiljaedent megidézni. Kalecgos egy másik kék sárkánnyal, Madrigosával együtt próbálta segíteni a harcosokat. Sajnos Kalecgost foglyul ejtették, Madrigosát pedig megölték, és utóbbi csontjaiból Brutallus veremúr vérének keveredésével feltámadt Felmyst. Miután a draeneiek és a vérelfek egyesült seregei kiszabadították Kalecgost és megölték Felmystet, megtalálták M’urut és ami a naaruból lett: Entropiust, a void istent. Végül eljutottak a legbelső teremben, ahol már elég jól haladtak Kil’jaeden megidézésével. Anveenát összekötötték az idéző varázslattal, így erősítve annak hatását. Kalecgos igyekezett szerelme kötelékeit szétszedni, és ezzel megmenteni a lányt. Anveena végül szabadon engedte a benne rejlő energiákat.

– Anveena, fel kell ébredned, a világnak szüksége van rád! – kiáltotta Kalec.
– Most már csak a mestert szolgálom – válaszolta a megbűvölt lány.
– El kell engedned! Azzá kell válnod, ami valójában mindig is voltál! Itt az idő, Anveena!
– De én… elvesztem. Nem találom a visszafelé vezető utat.
– Anveena, szeretlek! Fókuszálj a hangomra, és gyere vissza hozzám! Csak te tudod megtisztítani a Napkutat!
– Kalec…? Kalec?
– Igen, Anveena! Hagyd, hogy a végzeted átöleljen téged!
– A rémálomnak vége, a varázslatot megtörtem! Viszlát, Kalec, szerelmem!
– Viszlát, Anveena, szerelmem. Kevesen fognak emlékezni nevedre, habár a mai napon megváltoztattad a végzet menetét. Ami egykor romlott volt, most megtisztult. Hősök, ne hagyjátok, hogy önfeláldozása hiábavaló legyen! Támadjatok most, amíg gyenge! Győzzétek le a Megcsalót!

Az Anveena által szabadon engedett energia segítségével sikerült Kil’jaedent visszaűzniük oda, ahonnan jött. A csata végeztével Velen próféta is megjelent a helyszínen:

– Halandó hősök, a mai győzelmeteket már régen megjósolták. Fivérem legyőzésének elkínzott kiáltása visszhangzik az univerzumban, új reményt adva mindazok számára, akik még szemben állnak a Lángoló Légióval. Ahogy a Légió végső veresége egyre közelebb lesz, legyetek büszkék rá, hogy végtelen számú világot mentettek meg a lángoktól. Ahogy ez a nap is valaminek a végét jelenti azért, hogy beharangozza valami újnak a kezdetét…

Ekkor Velen próféta egy hatalmas kristályt idézett meg az égből. A kristály betakarta az egész Napkutat.
– Entropius lénye – folytatta a draenei –, akit ma sikeresen legyőztetek, valaha a nemes naaru, M’uru volt. Életében M’uru a FÉNY és a REMÉNY végtelen energiáit közvetítette. Egy időben néhány félrevezetett személy megpróbálta ellopni ezeket az energiákat…
Ekkor Liadrin Úrnő lépett a terembe.
– Az önteltségünk megbocsáthatatlan volt – mondta. – Elátkoztuk az egyik legnemesebb lényt. Soha nem fogjuk tudni jóvátenni ezen bűnünket.
– Akkor szerencsés dolog az, hogy megszereztem a nemes naaru szikráját onnan, ahova esett! – kiáltotta Velen próféta. – Ahol hit lakozik, ott a remény soha nem veszik el, fiatal vérelf.
– Lehetséges volna?
– Lássátok, halandók – M’URU SZÍVE! Feddhetetlen. A Teremtés fényében fürdött – ahogy tette azt az Idők Hajnalán.
Ekkor M’uru szíve szétbomlott és a Napkútba áramlott. A Napkút lassan ismét halvány fénnyel kezdett világítani.
– Idővel a benne lakozó fény és remény nemcsak puszta erőforrásként fog újjáéledni – magyarázta Velen. – Esetleg egy egész nemzet lelkeként fognak újjászületni.
– Áldott ősök! – kiáltott fel Liadrin Úrnő. – Érzem… oly sok szeretet… oly sok kegyelem… nincsenek rá… szavak… amikkel leírhatnám…
– Az üdvözülés, fiatal barátom. Ez vár mindannyiunkra. Ég veletek…

Ezzel Velen távozott Quel’Danas szigetéről. A vérelfek életébe új remény költözött: bár a vezetőjüknek hitt személyt elvesztették, új energiát nyertek: a Napkút arcane energiáját ezentúl már a Fény energiája is átjárja. A vérelfeknek vigyázniuk kell értékes forrásukra. Rajtuk áll, hogy energiáját jóra vagy rosszra fogják fordítani…

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.