Velen, a próféta

“A Fény maga az élet, amelyből mindannyian eredünk és amelybe egyszer mindannyian visszatérünk.”

Időnként felvetődik a kérdés, hogy ki a leghatalmasabb lény Azerothon, kinek van a legnagyobb ereje. Egy kérdés, amelyre sokféle válasz adható, de ahol a válasz lehetőségek között ritkán látjuk Velen próféta nevét. Pedig a draeneiek vezetője kétségtelenül hatalmas erő birtokában van. Ő azonban nem fitogtatja ezt az erejét, nem azzal próbál érvényt szerezni szavainak. Velen próféta csendben, szinte a háttérben meghúzódva irányítja és vezeti népét a számukra kijelölt úton.

Velen próféta tudomásunk szerint a legidősebb élő személy Azerothon, legalább 25.000 éves, hiszen nem tudjuk, hogy mennyi idős volt akkor, amikor kénytelen volt elhagyni szülőbolygóját, Argust. Azt helyet, amelyen az eredarok szinte paradicsomi körülmények között éltek. Ahol két társával, Archimonde-dal és Kil’jaedennel együtt triumvirátusban irányították az eredarok társadalmát és életét, mígnem egy nap felkereste őket egy hatalmas lény, Sargeras, aki felajánlotta nekik, hogy még hatalmasabbá teszi az eredarokat, ezt az amúgy is rendkívüli képességekkel és tudással rendelkező fajt, cserébe pedig Sargeras szolgáiként felkeresnek más világokat, hogy azok népeit egyetlen nagy közösségbe egyesítsék. Sargeras jószándékúnak állította be magát, és Archimonde és Kil’jaeden hamar készek voltak csatlakozni hozzá. Velen azonban társaival ellentétben rendelkezett egy különleges képességgel: a Látás képességével, melynek segítségével beleláthatott Sargeras, a bukott titán szörnyű tervébe: hogy az általa ígért utópia csupán hazugság, esze ágáan sincs egyesíteni békében a világ népeit, helyette csak halált és pusztítást hozna a bolygókra. Látta, hogy népéből milyen új faj válik: a man’arik, egykori formájuk elkorcsosult változata, akik teljesen a pusztításnak szentelik életüket.
Velen nehéz döntés előtt állt: hiába próbálta meggyőzni két társát, jóbarátját, már-már fivéreit arról, hogy milyen szörnyű sors is vár valójában rájuk, ők elutasították és együtt elfogadták Sargeras ajánlatát. Velen úgy érezte, hogy nincs kiút a sötétségből. Végső kétségbeesésében az eredarok által szentként tisztelt Ata’mal kristálytól próbált segítséget szerezni. És ekkor váratlan dolog történt: a kristályon keresztül egy rejtélyes lény válaszolt neki és felajánlotta segítségét: amennyiben Velen összegyűjti azokat az eredarokat, akik nem szándékoznak Sargerashoz csatlakozni, akkor ő segít nekik elmenekülni az Argusról. Velen pedig összegyűjtötte ezeket az eredarokat és az utolsó pillanatban sikerült a rejtélyes lény dimenzió-hajójával, a Genedarral elmenekülniük Argusról Kil’jaeden kezei közül. Kil’jaeden nehezen viselte el jóbarátja, Velen döntését: árulásnak tartotta, és megfogadta, hogy bosszút áll egykori társán. Ekkor vette kezdetét Velen és az őt követők hosszú-hosszú ideig tartó vándorlása a világegyetemben.

Ezalatt a vándorlás alatt sok mindent megtudtak segítőikről: megtudták, hogy K’ure volt az, aki válaszolt nekik és azt, hogy ő egy naaru, egy pozitív, Fényt árasztó energia-lény. Velen és a magukat hamarosan draeneieknek nevező egykori eredarok sokat tanultak a naaruktól és hamarosan elsajátították a naaruk által kibocsátott pozitív energia, a Fény használatát. Megismerkedtek és elköteleződtek a naaruk célja mellett: egy olyan sereget létrehozni, amely majd képes lesz a sötétséggel szembeszállni és azt legyőzni. Nem tudjuk, hogy mennyi ideig járták az univerzumot, hány világot látogattak meg, ahonnan Kil’jaeden és szolgái folyton továbbűzték őket.

Végül aztán egy piciny bolygón értek földet, vagyis csapódott bele űrhajójuk. Mivel úgy tűnt, itt nem találnak rájuk, lassan elkezdtek megismerkedni új lakóhelyükkel és kezdték felfedezni annak élővilágát és környezetét. A bolygót saját maguk után Draenornak nevezték el. Igyekeztek elrejteni otthonaikat a bolygón őshonos orkok elől és velük viszonylagos békében egymás mellett élni.

Azonban Draenor sem maradhatott a végső otthonuk: Kil’jaeden ugyanis egy idő után tudomást szerzett arról, hogy hol talált menedéket magának a szemében áruló Velen, és hamarosan egy terv is kirajzolódott a fejében: az orkokon keresztül fogja bosszúját beteljesíteni. Miután sikerült az idős sámánt, Ner’zhult rávennie, hogy működjön együtt vele, már készen is állt az ork sereg. A draeneiek egyszercsak azon kapták magukat, hogy egyre többször és többször támadják meg őket az addig semleges orkok. Velen hiába próbált magyarázatot kérni Ner’zhult nem kapott, helyette a sámán Durotant küldte, hogy kapja el. Velen próbálta az ifjú vezérnek is elmagyarázni, hogy valójában micsoda az orkok által szentként tisztelt Oshu’gun hegy, azonban magyarázata süket fülekre talált, Durotan mégis szabadon engedte őt, az ata’mal kristályait azonban elvette.

A támadások pedig egyre erőszakosabbak lettek, a Ner’zhul helyébe lépő Gul’dan már a draenei települések ostromát és leigázását adta parancsba új mestere kívánságára. Hamarosan elesett Telmor és a Velen próféta lakhelyéül szolgáló Karabor temploma is. Utoljára Shattrath városát ostromolták meg az orkok, ahol fel-energiával átitatott esőt bocsátottak a védőkre és az ott maradottakra az ork warlockok, akik hamarosan mutálódni kezdtek. A draeneiek Velennel együtt a Zangar tenger mocsaraiban húzták meg magukat, és igyekeztek láthatatlanok maradni Kil’jaeden szolgái előtt. Ekkoriban Velennek mutálódott draenei társairól, a Megtörtekről (Broken) volt látomása: miszerint a Megtörtek fognak majd segíteni az eltévelyedett és útját vesztett draeneieknek. Emiatt is fogadta örömmel az egykori vindicatort, Nobundot, aki részt vett Shattrath ostromában, azonban Megtörtként képtelen volt a Fényt használni: helyette új elemek szóltak hozzá, és hosszas tanulás után ő lett a draeneiek első sámánja. Velen tanácsára Nobundo a többi, érdeklődő draeneinek is elkezdte tanítani a sámánizmus tanait.

Amíg a draeneiek „illegalitásba” vonultak, az orkok vezetésében jelentős változások történtek. A Sötét Portálon át megtámadták Azeroth lakóit, azonban végül visszaverték őket. Amikor Ner’zhul Kil’jaeden haragjától való félelmében megpróbált újabb és újabb portálokat nyitni más világokra, az általa felszabadított hatalmas energia szétszabdalta Draenort több kisebb darabra. A draeneiek az Azerothról érkezett Alliance Expedition tajgaival együtt a most már csak Külső Földeknek (Outland) nevezett területen ragadtak. Majd egy évtizeddel később megjelent Illidan és csapata, köztük Napjáró Kael’thas (Kael’thas Sunstrider) és az ő vérelf csapata, akik a naaruk dimenziós hajójában, a Tempest Keepben alakították ki főhadiszállásukat.

Velen próféta úgy érezte, hogy itt az ideje, hogy a draeneiek búcsút intsenek annak, ami Draenorból megamaradt, és újabb menedéket keressenek a maguk számára. Ehhez azonban szükségük volt egy hajóra, így Nobundo segítségével Velen maga vezette az ostromot a Tempest Keep egyik része, az Exodar megszerzése érdekében, hogy azzal hagyhassák el a bolygót. A vérelfek azonban, miután észlelték a draeneiek szándékát, tönkretették az Exodar „motorját”, melynek következtében a rosszul működő hajó és utasait egy hónapnyi keringés után az Örvénylő Semmiben (Twisting Nether) éppen Azerothon landoltak.

A megsérült Exodar Kalimdor északi részén landolt, és leszakított pár apró szigetet Sötétpartról (Darkshore), amelyeket az Azúrködös szigetnek (Azuremyst Isle)  illetve a Vérködös szigetnek (Bloodmyst Isle) neveztek el. A becsapódás után nem sokkal a draeneiek felmérték a terepet és új lakókörnyezetet igyekeztek kialakítani maguknak Exodarban. Igyekeztek az általuk okozott károkat enyhíteni, és barátsággal fordultak az első nép felé, akikkel találkoztak: az éjelfek felé. Hamarosan megismerkedtek az éjelfek szövetségeseivel, és örömmel tapasztalták, hogy a Szövetség harcosai közül milyen sokan ismerik és használják a Fény energiáit. Emellett megtudták, hogy a bolygó lakosai többször is szembeszálltak már Sargeras rettenetes seregével, a Lángoló Légióval (Burning Legion).

Velen nem töprengett sokáig: az eddig elszigetelődött és mostanra igencsak megfogyatkozott létszámú draeneieknek szövetségesekre van szüksége a túléléshez és ahhoz, hogy szembeszálljanak közös ellenségükkel. Felajánlotta népét és annak tudását a Szövetség számára, akik azt el is fogadták, így a draeneiek segíthették újdonsült társaikat, amikor azok az újból megnyílt Sötét Portálon át a Külső Földekre portyáztak. Itt az Azerothra utazott és a Külső Földeken rekedt draeneiek és Megtörtek ismét találkozhattak egymással és közösen segíthették a Szövetséget abban, hogy megdöntsék a Fekete templomban Illidan uralmát, illetve megakadályozzák Kil’jaeden megidézését Azerothra. Velennek fontos szerepe volt abban is, hogy a vérelfek M’uru szívével megtisztították a Napkutat (Sunwell), és létrejöhetett Liadrin Úrnő vezetésével a Vérlovagok Rendje (Order of the Blood Knights). Ezt követően Velen draenei csapatokat küldött Északszirtre (Northrend) a Szövetség hadjáratához.

Nem sokkal azután, hogy Északszirten sikeresen legyőzték Arthast, a draeneieknek sikerült megjavítaniuk és használható állapotba hozniuk az Exodart. Több draenei is szorgalmazta, hogy ideje lenne tovább állniuk, amit kellett, megtették szövetségeseik felé, de nekik saját otthont kell találniuk. Amikor Halálszárny (Deathwing) mesterkedéseinek hatására az elementálok nyugtalankodni kezdtek, Velen próféta maga is hajlott afelé, hogy jobb lenne tovább állni, még mielőtt bekövetkezik az, ami Draenoron.

Azonban úgy tűnik, hogy Velen meggondolta magát: elég az örökös menekülésből és bujkálásból, helyette egy sokkal fontosabb dologra kell koncentrálni: a naaruk által kijelölt feladatot kell beteljesíteni, miszerint létre kell hozni a Fény seregét, hogy szembeszállhassanak a Sötétséggel a végső küzdelemben. Éppen ezért úgy döntött, hogy a draeneiekkel együtt Azerothon marad, és továbbra is segítséget nyújtanak a Szövetségnek. Ezt Velen a Szövetség vezetői előtt is kifejezte Darnassusban, amikor Genn Greymane vezetésével Gilneas népe kérte felvételét a Szövetséghez. Ez volt az a hely, ahol Velen próféta először találkozott Viharvárad (Stormwind) királyának, Varian Wrynnek egyetlen fiával, Anduinnal. A találkozás sorsdöntő volt; Velen régen érezte, hogy valakiben ennyi Fény lakozzon, éppen ezért elfogadta az ifjú herceg azon kérését, hogy vegye magához tanítványául és maga mutassa meg, mire képes a Fény, mi mindent lehet vele elérni.

A draeneieknek azonban egy új problémával kellett szembenézniük: a Kataklizma után menekültek tömegei jelentek meg az Exodar előtt, hogy ezekben a vészterhes időkben magától a Prófétától kapjanak iránymutatást és segítséget. Anduin maga is felelősségre vonta mesterét, hogy miért nem figyelmeztetett senkit a Halálszárny jelentette veszélyre. Velen azonban kizárólag a Lángoló Légióval kapcsolatos látomásaival volt elfoglalva, és azzal, hogy hogyan lehetne legyőzni a Légiót. Mikor már a menekültek lázadozni kezdtek és úgy látszott, hogy a vérontás elkerülhetetlen lesz, Velen még akkor sem volt hajlandó a lábai előtt heverő problémával foglalkozni. A fiatal Anduin azonban felrázta az univerzum gondjaival foglalkozó prófétát, és figyelmeztette, hogy minden lény önmagában egy univerzum, akinek szüksége van a védelemre. Velen mélységesen elszégyellte magát, amiért egy halandó ifjúnak, aki őhozzá képest csak egy pillanatot élt még, kellett figyelmeztetnie erre a legalapvetőbb igazságra. Velen kiment a menekültek közé, és lenyugtatta őket, megígérte nekik, hogy a draeneiek segítenek begyógyítani Azeroth sebeit.

Velen igyekszik ezt az ígéretét azóta is betartani. Továbbra sem ő az a vezető, aki személyesen vezeti a csatatérre katonáit, azonban a háttérből irányít és vezet bölcsességével. Továbbra is tanítványának tekinti Anduint, és ő volt az, akihez a sebesült herceget Varian király vitte, amikor Garrosh majdnem megölte. Jelen volt Garrosh tárgyalásán, méghozzá tanúként, ahol tanúbizonyságát adta, hogy kész megbocsátani azoknak, akik ezt kérik tőle. Később az August Celestialokkal folytatott megbeszéléseket, hogy tovább bővítse mérhetetlen tudását.

El sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehet a Prófétának lenni. Látni a múltat és a számtalan lehetséges jövőt. Látni világokat, amelyek létrejönnek, majd egy szemhunyásnyi idő múlva elpusztulnak. Látni a végtelen lehetőséget és elfogadni azt, hogy nem mindig tudja megakadályozni annak bekövetkeztét. Velent a Fény vezeti, de őt is gyötrik a kétségek, ő se tévedhetetlen. Neki is naponta meg kell tanulnia, hogy mennyi hangsúlyt fektessen a Látomásokra és Jóslatokra, és mennyit a pillanatnyi jelenre, arra, ami igazán körülveszi őt.

Velent sokan nem veszik komolyan számításba, hiszen inkább a háttérbe húzódik, és inkább csak terelget, mintsem parancsolgat és irányít. Emiatt talán nem tűnik olyan hatalmasnak és tettrekésznek, mint mások, de a látszat csal. Azeroth lakosai az alternatív Draenoron egy másik oldaláról ismerhették meg Velent. Hiszen hába él ez a Velen egy alternatív idővonalon, ő attól még a valódi Velen próféta egyik alternatívája csak. És ez az alternatív Velen, amikor a legnagyobb szükség volt rá, képes volt cselekedni, ahogyan addig még talán soha: azért, hogy népét és az egész világot megmentse, jobban mondva esélyt adjon nekik, feláldozta saját magát, és megmutatta, mekkora is az ő hatalma, hiszen egymaga képes volt K’arát a naarut visszahozni void állapotából. És ezzel a tettével bebizonyította, hogy a végső cél, a Sötétség legyőzése érdekében nincsen pótolhatatlan ember, és nincs olyan áldozat, amit ne lehetne meghozni. Még akkor is, ha az áldozat ő maga.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.