Az arakkoák virágzása és bukása

A mostani alkalommal végig vesszük az arakkoák történelmét egészen napjainkig a mi idővonalunkon, vagyis azt, hogy Draenor szétrobbanás után Outlanden mi történt velük. A WoD kiegészítőben zajló eltérő eseményeket a következő alkalommal tárgyaljuk. Arak Isteneit érdemes előtörténetként elolvasni.

Az Apexis

Nem tudjuk, hogy Rukhmar mikor és hol hozta létre az első arakkoákat, vagy hogy hol és mikor jött létre az első birodalmuk. A régészeti kutatások eredményei azonban azt mutatják, hogy az Apexis birodalom még azelőtt élt és virágzott a mai Blade’s Edge Mountains területén, mielőtt még az arakkoák délre vándoroltak volna, Spires of Arakba, vagyis Arak Ormai közé. Az arakkoák az egyik legrégebbi civilizáció Draenoron, és technikai tudásuk a draeneiekével mérhető.

Az Apexis Birodalomról szinte semmit nem tudunk, nem tudjuk, hogy kik irányították és hogy miért haltak ki, egyetlen maradvány utánuk a fejlett napenergiát hasznosító technológiájuk és a ritka és értékes Apexis Kristályok, amelyek kristályként őrzik magukban a nagy mennyiségű napenergiát. Az Apexiseknek tervrajzaik voltak egy repülő „Égi Templomról” (Temple in the Sky), de hogy ezt valaha is megvalósították, arról nem tudunk. Amennyiben igen, lehetséges, hogy oda távoztak és ezért tűntek el, azonban utalásokat találtak arra is, hogy esetlegesen az Apexisok által épített Apexis Őrök (Apexis Guards) fordultak uraik ellen.

Az Apexis technológia azonban a mai napig értékes néhány nép számára. Rukhmar Követői (Adherents of Rukhmar) egész Draenort igyekeznek átfésülni az ősi leletek után, hogy aztán a Kitaszított Arakkoák (Arakkoa Outcasts) elleni háborújukban felhasználhassák azokat. Azt állítják, hogy Rukhmar akarata szerint őket illeti az örökség, valójában azonban véletlenül botlottak bele az olyan helyekbe, mint az Apexis Ásatás (Apexis Excavation).

Rukhmar Követői mellett Ogri’la orkjai is igyekeznek megérteni ezeknek az Apexis relikviáknak a működését, hogy ezzel is támogatni tudják Ogri’lát.

A Követők és a Kitaszítottak

A következő jelentős arakkoa civilizáció a napimádó Nemes Arakkoák voltak, akik szülőföldjük magas hegyeinek csúcsain megalapították Égigér (Skyreach) fenséges városát. A legnagyobb és legmegbecsültebb királyuknak Terokkot, a Karomkirályt (Talon King) tekinthetjük, akiről úgy tartották, hogy az istennő, Rukhmar megszemélyesítője. A király sokszor viselt egy maszkot, hogy így titokban járkálhasson a népe között. Terokk számára a legkedvesebb személy lánya, Lithic volt, aki egy arany bokaperecet kovácsolt neki, hogy azt állandóan viselhesse.

A Karomkirálynak sok ellensége is volt, köztük szellősiklók (wind serpents), stalkerek, kolosszusok és saberonok. Egyik ellensége a Vérsörényes saberonok (Bloodmane saberon) vezetője, Pridelord Karash volt, aki egyszer háborút indított az arakkoák ellen. Terokk azonban egymaga jelent meg a harctéren csapati helyett, és az összes saberont megölte.


De akármennyire is szerették és tisztelték Terokkot az arakkoák, Égigér bölcsei (sages of Skyreach) féltékenyek voltak rá, és maguknak akarták megszerezni hatalmát. Ezért Terokk ellen szövetkeztek, és a Karomkirályt lányával, Lithic-kel együtt levetették az égi városból arra a helyre, amely az egykori isten, Sethe halála nyomán alakult ki, Sethekk Üregbe (Sethekk Hollow). Bár Terokk túlélte a zuhanást, Lithic sajnos nem; és kétségbeesésében Terokk megadta magát a sötétségnek, amely elsorvasztotta és eltorzította testét, amíg csak egy szárnyatlan árnyékává nem vált egykori önmagának.

Égigért pedig a továbbiakban a bölcsek uralták, akik magukat hamarosan Rukhmar Követőinek kezdték el hívni. A Követők szigorú kasztrendszert vezettek be, és egy arakkoa társadalomban betöltött helyét már születése pillanatában meghatározták. Az arakkoák olyan magasan éltek a hegyek tetején, hogy nem kellett félniük a brutális Széttört Kéz orkok (Shattered Hand orcs) támadásaitól. Úgy tekintettek le a hatalmas ormokról, mintha megtestesült istenek lettek volna… és az alsóbb kasztú arakkoákat elevenen égették meg a nap iránti áldozatukként. A napimádó Követők elkezdték tiltani a sötét mágia használatát az arakkoák között, akik pedig ezt a törvényt megsértették, és akárcsak sötét mágiáról szóló írásokat tartottak maguknál, azokat levetették a mélybe, a Sethekk Üregbe, akárcsak Terokkot.

Ahogy egyre több arakkoát taszítottak bele a mocsarakba, hamarosan a túlélőkből is egy civilizáció kezdett el kialakulni, ők lettek a Kitaszított Arakkoák. Testük Sethe átkának köszönhetően elkorcsosult, hátuk meghajlott, és szárnyuk többé nem volt alkalmas arra, hogy felrepülhessenek az égbe. Az átok generációról generációra szállt, és nem volt ellene gyógymód. Hogy mégsem nyelte el őket az őrület és a sötétség, az annak volt köszönhető, hogy Terokkot megszólította az árnyak közül Anzu, a hatalmas hollóisten. Terokk az ő unszolására és bátorítására gyűjtötte maga köré a Kitaszított Arakkoákat, akikkel együtt járták be Sethekk Üregét, mígnem rátaláltak Anzu Szemére (Eye of Anzu), amelyen keresztül először tudtak találkozni Anzuval.

A hollóisten sötét erőkkel ruházta fel Terokkot és követőit, akikből idővel a Karompapok (Talonpriests) lettek. Terokk Anzu és a követői segítségével megépítette Skettist, a menedékvárot, hogy megvédje Rukhmar nemkívánatos gyermekeit, a Kitaszított Arakkoákat.

A történelem során az arakkoák valamikor elözönlötték a Tanaan Dzsungelt és megtámadták a Vérzőüreg klánt (Bleeding Hollow clan), arra kényszerítve az orkokat, hogy félelmükben elbujdossanak falvaikban, mígnem Hóttszem Kilrogg (Kilrogg Deadeye) győzelemre nem vezette őket. Ha a mai Pokoltüzes Félsziget (Hellfire Peninsula) területén található Den of Haal’eshben élő arakkoák ezeknek a támadó arakkoáknak a leszármazottjai, akkor feltételezhetjük, hogy a Kitaszítottak voltak felelősek az invázióért.

A Sethekk felemelkedése

Ahogyan az évek teltek, úgy romlott le Terokk egészsége, miközben a gyász továbbra is mardosta szívét, Sethe átka pedig az elméjét bomlasztotta. Lassan megutálta a világot, elhagyta Skettist, és ő maga is feláldozott népe alsóbb kasztjába tartozókat azért, hogy a sötét erők között gyógyírt találjon magának. Még Kitaszított társai sem tudták az okát az állapotának, az egészet annak tulajdonították, hogy lassan elfordultak korábbi istennőjüktől, Rukhmartól. Annak reményében, hogy megfiatalítsák királyukat, a Karompapok az árnyak birodalmába zárták Terokkot, aki után csak a lándzsája, a maszkja és az írásai maradtak hátra.


Egy idő múlva, amikor Rukhmar Követőinek támadásai egyre folytonosabbak és erősebbek lettek, a Kitaszítottak megpróbáltak ismét kapcsolatba lépni Terokkal. A szertartásuk azonban eredménytelen volt, és vezető nélkül a Kitaszítottak egyre gyászosabbak és kétségbeesettebbek lettek. Ekkor kezdett egy új kultusz, egy új szekta megjelenni közöttük: ez volt a Sethekk kultusz, akik a halott istent, Sethet követték a minél nagyobb hatalom reményében. A Kitaszítottak egyre inkább belesüllyedtek a sötétségbe, és a Sethekk követői lassan átvették az irányítást a Kitaszítottak társadalmán belül. Terokk eltűnésével Anzu Szeme is eltűnt, és így minden kommunikáció megszűnt a Kitaszítottak és az egyetlen isten között, aki törődött velük, miután saját társaik ellökték őket maguktól. A Sethekk Sethe erejének kihasználásával megpróbálta megkeresni a hollóistent, hogy saját akaratukhoz kössék őt.

Mára Anzu egyetlen követői az arakkoákon belül a Grishna kultusz, akik Outland északi részén Blade’s Edge Mountainsban találhatók.

Arakk Ormainak eleste

Az arakkoák évszázadokon át képesek voltak túlélni Draenor vadságát, habár szörnyen megszenvedték az ork Horda pusztítását. Mire az ork Hordák átvonultak rajtuk, a Kitaszítottak és a Sethekk felhagyott a Sethe iránti kultusszal és új isten után néztek, aki egy meg nem nevezett Old God lett. A Sötét Konklávéként (Dark Conclave) ismert csoport az Árnyholdas Völgyben (Shadowmoon Valley) megpróbálta megidézni ezt az új mestert, hogy megállíthassák a Hordát, azonban Gul’dan egy nagyerejű varázs használatával elpusztította táboraikat, és szellemeiket is kicsavarta, hogy így akadályozza meg a szertartásukat.


Az arakkoák először a Lordaeroni Expedíció tagjaival találkoztak Azeroth népei közül. Egy Grizzik nevű arakkoa, aki megelégelte népe szenvedését az orkok kezétől, felajánlotta segítségét és tudását Danath Trollbane-nek, akinek seregét így elvezette a Vérzőüreg klán erődjéhez Auchindounban, és segített is nekik a harcuk során.

Amikor Draenor széttört és a Külső Földekké (Outland) vált, Arak Ormai teljes egészében elpusztultak, és vele együtt Rukhmar és az ő Követői is, illetve Sethe maradványa is. Csak a Skettisben maradt, illetve az Ormokat elhagyó Kitaszítottak és a Sethekk tagjai maradtak életben a robbanás után.

Terokk öröksége

Mire az újkori Szövetség és az új Horda a Külső Földekre érkeztek, addigra Terokk követői – akit még mindig mélyen tiszteltek az arakkoák – a nevében gonosz dolgokat vittek véghez Terokkar Erdejében (Terokkar Forest), a Karomkirály pedig a feltételezések szerint elvesztette mentális csatáját Sethe átkával szemben és végleg megőrült. A megmaradt arakkoák most apróbb kolóniákban, úgynevezett veilekben éltek. Veil Shienorban és Veil Reskkben a Skettis Szeme (Eye of Skettis) segítségével tudta Terokk felügyelni ezeket a területeket. Veil Skithben az arakkoák Terokk Sötétkövét (Darkstone) használták oltárként. Veil Rhaze-ban Terokk az Auchindoun robbanásában meghalt arakkoák szellemeit élesztette fel. A Skettishez legközelebbi kolóniában, Veil Shalasban az arakkoa bölcsek háborút indítottak a Fény ellen.

Néhány arakkoának azonban sikerült kitörniük Skettisből, ezzel pedig kiszabadították magukat Terokk és a hatalomtól megrészegültek őrületéből. A naaru A’dal segítségével Shattrath Alsó Városában (Lower City) találtak maguknak menedéket, és Skettis Menekültjeinek (Skettis Exiles) kezdték magukat hívni. Ők Terokk seregeivel szemben csatáztak, és minden segítséget szívesen fogadtak.


A Shettek szintén távoztak Skettisből, azonban egy teljesen más ok miatt: amikor az Árnytanács (Shadow Council) akciói eredményeként Auchindoun felrobbant, egyIkkis nevű arakkoa kijelentette, hogy ez az arakkoák Old God ura eljövetelének jele volt. Ikkis és követői ezért elindultak Auchindounba, ahol a Shettek Hallsként ismert helyen vertek tábort. Ikiss maga egykor a repülő arakkoák egyik mélyen tisztelt bölcse volt, de miután elkezdte kutatni az igazságot Terokk bukása mögött, Rukhmar Követői száműzték, a Sethek Üregbe dobták, és így maga is egy megtört, repülni képtelen arakkoává vált. Ikiss bukása után még jobban Terokk bűvöletébe került, míg végül saját magát is a Karomkirály reinkarnációjának tekintette, magát és követőit mesterük igaz követőinek, és így, az arakkoák igazi vezetőinek gondolták magukat. Sikerült uralmuk alá vonniuk a hollóisten, Anzu akaratát, aki annak idején megmentette őseiket a teljes őrülettől. Cserébe arra utasították Anzut, hogy támadja meg a Smaragd Álmot (Emerald Dream), ezért a Szövetség és a Horda követői megrohamozták erődítményüket, és véget vetettek mind Ikiss, mind Anzu életének.

Ezalatt Skettis mélyén az arakkoák készek voltak szembeszállni bárkivel, aki akadályozni próbálta abbeli szándékukat, hogy visszahozzák Terokkot az árnyak birodalmából. Feketeszél Tavának (Balckwind Isle) közepén egy szigeten várta Terokk a csillagok megfelelő állását, amelyek majd jelzik visszatértének idejét. Hogy ezt megakadályozzák, azok a bajnokok, akik legyőzték Ikisst, Skettis Menekültjei és a Sha’tari Légierők (Sha’tari Skyguard) segítségével megtámadták Skettist és időnek előtte megkezdték Terokk megidézését. Emiatt az őrült Karomkirály csak gyenge másolata volt egykori önmagának, akit valójában megidéztek volna, így könnyedén győzhették le őt a közbeavatkozó kalandorok, ezzel végezve Arak utolsó örökségével is.

Habár sok arakkoa maradt a Külső Földeken, egykor virágzó civilizációjuk mára teljesen széttört és romokban hever. Isteneik vezérlése nélkül kizárólag saját erejükön múlik az, hogy eldöntsék, mi lesz a sorsa népüknek, ennek a nagyszerű és rendkívül intelligens fajnak.

 – Amennyiben tetszett az írás, kérlek lájkold a Facebook oldalon, ha pedig véleményed vagy észrevételed van a leírtakkal kapcsolatban, azt kommentben a lap alján tehet meg. –

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.