Draenori Kalandok – A legendás Garona

Ha Garonára gondolunk, az első dolog, ami az eszünkbe jut, és ami annyira egyedivé teszi őt Azerothon, az az, hogy félvér. Garona egy félig ork, félig draenei nő, habár sokáig azt hittük róla – és ő maga is ezt hitte –, hogy félig ember. Garona soha nem ismerte az édesanyját, édesapjáról még ennyit sem tudunk, egy varázslat révén megfosztották gyerekkorától és idejekorán felnőtté változtatták, hogy az Árnyéktanács (Shadow Council) legfőbb fegyvere, egy irányítható orgyilkos legyen belőle. A félork nő egész eddigi életében igyekezett helyrehozni mindazt, amit önkéntelenül, parancsra – amelynek lehetetlenség volt ellenállni – teljesített, és amiért örök életében bűntudat mardossa.

Garona volt az orkok követe az Első Háború során, és ekkor vendégeskedett Medivhnél. A varázsló volt az, aki életében először vele egyenrangúként kezelte a félork nőt, ezért Garona hamarosan gyengéd érzelmeket kezdett táplálni Medivh iránt, és szerelmük eredményeként a nő terhes lett. Garona jelen volt, amikor Khadgar és Lothar megölték a szeretett férfit, aki elárulta az embereket és felépítette a Sötét Portált (Dark Portal). Nem sokkal ezután Garona Llane Wrynn király bizalmasává vált, azonban a nő az elméjét uraló parancs hatására kénytelen volt megölni a férfit. (Ezt az orgyilkosságot nézte végig Varian Wrynn, aki azóta se tudott megbocsátani a nőnek) Ezt követően Garona elbujdosott, és titokban világra hozta fiát, Me’dant, akit aztán élőholt mágus barátja, Meryl Winterstorm gondjaira bízott.

Bár Garona nem merte megkockáztatni, hogy saját maga nevelje a fiát, titokban folyamatosan figyelte Me’dan fejlődését. Évekkel később, amikor Me’dan élete veszélyben forgott, mégis felfedte magát, és megmentette a fiát. Ekkor azonban fogságba került, és legrosszabb rémálma vált ismét valóra: az ogre Cho’gall fogságába került, aki ismerte a varázslatot, amellyel az elméjét irányítani lehetett. Cho’gall pedig megparancsolta neki, hogy utazzon Theramore-ba, ahol ölje meg Viharvárad (Stormwind) királyát, ahogy azt tette korábban. Ez az orgyilkosság szerencsére nem sikerült neki, sőt, Vindicator Maraad, aki felfedte előtte, hogy valójából az ő húga volt Garona édesanyja, felszabadította őt az elméjét uraló varázslat alól.

Mivel Varian ki akarta végezni apja gyilkosát, Garona ismét menekülőre fogta a dolgot, azonban ez alkalommal nem maradt tétlen a bujkálásban, hanem az Alkony Pörölye (Twilight’s Hammer) szekta tagjait igyekezett módszeresen meggyilkolni. Az Alkonyi Fennsíkon (Twilight Highland) még a Horda kalandorai is segítettek neki abban, hogy megöljék Cho’gallt, azonban akkor nem jártak sikerrel, mivel az ogre mágus elmenekült az Alkony Bástyájába (Bastion of Twilight). Ahelyett azonban, hogy a félork nő a Bástyát megrohamozó csapatokkal tartott volna, akik végül sikeresen megölték Cho’gallt, Garona ismét eltűnt, és azóta nem is láttuk őt újra Azerothon.

Ami meglehetősen furcsa, ha belegondolunk, annak ellenére, hogy Varian továbbra is üldözi. Hiszen azért elvárható lett volna, hogy amennyire vehemensen üldözte Cho’gallt, ott legyen akkor, amikor az ogrét megölték. Hiszen Garona számára Cho’gall halála jelentette a teljes felszabadulást, a valódi szabadságot, mivel ő volt az utolsó személy, aki ismerte a varázslatot, amellyel Garonát irányítani lehetett volna. De lehet, hogy az ő története Azerothon így lett teljes, és most minden idejét fiával igyekszik tölteni.

/Aki ennél bővebben kíváncsi Garona történetére, az ezt a Történelemórát olvassa el, ahol Wolverine részletesen elmesélte azt./

Ugyanakkor most megismerkedhettünk egy másik Garonával, valakivel, aki egy alternatív Draenor gyermeke, de akinek a sorsa – legalábbis a kezdeti élete – nagyon hasonlít a mi Garonánkéhoz, mégis jelentős eltérések vannak közöttük.

Úgy tűnik, hogy Garona neve ezen az alternatív világon sem változott, továbbra is a Félork maradt a vezetékneve, amely félvér származására utalhat. Ugyanakkor ismerve ennek a Draenornak a történetét, a származása azért elgondolkodtató. Először is: ezen az alternatív Draenoron nem létezik Vindicator Maraad, Garona nagybátyja. Igaz, ettől még elképzelhető, hogy a húga élt, és őt ugyanúgy megerőszakolta egy ork harcos, ahogyan az történt a mi idővonalunk szerint. De mégis mikor?


Az eredeti idővonal szerint Gul’dan már azelőtt hatalmat gyakorolt a háttérben az orkok felett, hogy megitatta volna Mannoroth vérét a hadurakkal. Ebben az alternatív Draenorban azonban ennél kicsit kuszább a kép. Tudjuk, hogy valamikor megérkezett ide Pokolsikoly Garrosh (Garrosh Hellscream), majd egy idő után beszélt Grommash-sal és ezután valamikor találkozott Gul’dannal is, majd 3 nappal később Gul’dan felajánlotta Mannoroth vérét, amit Grommash elutasított. Aztán mire mi rátaláltunk Gul’danra, addigra őt már fogságban tartotta a Vashorda (Iron Horde), és arra kényszerítették, hogy társaival együtt lássák el energiával a Sötét Portált. És azt is megtudtuk, hogy ezen a világon Ner’zhulnak egyáltalán nem volt akkora befolyása a többi ork klánra, mint a mi esetünkben, és mivel a felesége, Rulkan is élt, ezért feltételezhető, hogy Kil’jaeden (amennyiben tényleg ő volt) ez alkalommal már eleve Gul’dannal lépett kapcsolatba.

Éppen ezért nehéz Garonát beilleszteni a képbe, hiszen látjuk, hogy az Árnyholdas völgyben (Shadowmoon Valley) mindez idáig békésen éltek egymás mellett az orkok és a draeneiek. Hogyan került Garona a képbe? Egyáltalán kik lehetnek a szülei? Vajon itt is végrehajtották rajta az idősítő varázslatot? Úgy tűnik, hogy Gul’dan és az Árnyéktanács ugyanúgy az uralmuk alatt tartják a nőt, mint a mi idővonalunkon – mégis mikor volt Gul’dannak erre ideje és lehetősége?

Miután Khadgar elküldte a kalandorokat, hogy nyíltan szálljanak szembe Gul’dannal, az ork a varázsló ellen küldte Garonát, akinek nem sikerült gyilkossági kísérlete és minden nyom nélkül eltűnt. A következő alkalommal viszont sikerült nagyon súlyosan megsebesítenie Khadgart, és ismételten elmenekülnie, de a varázslót segítő kalandor a nyomába eredt és végül elfogta a nőt. Khadgar pedig kis idő elteltével kijelentette, hogy talált egy módot arra, amivel megszüntethető Gul’dan uralma Garona elméje felett.

– Gyere velem – mondta Khadgar a kalandornak. – Gul’dan nem fogja harc nélkül feladni az uralmát a kis kedvence felett.
– Csak ölj meg és legyen vége, mágus – könyörgött Garona, Khadgar azonban nem kegyelmezett neki.
– Nem azért vagyok itt, hogy megöljelek, bérgyilkos – és azzal elkezdte a varázslatot. Garona hangosan kiáltott fájdalmában. Khadgar azonban könyörtelen volt:
– Hol van a mestered? Mondd meg!
– Égj el… ezer… pokolban…
– Először te. Hol van Gul’dan?
– Áááá, a vesztedet … okozza majd
– Hol bujkál? – kérdezte továbbra is Khadgar. Garona szenvedését azonban lassan a Khadgar személyes testőrének szerepét ellátó Cordana Felsong se bírta nézni, és próbálta jelezni a varázslónak, hogy talán ideje lenne abbahagyni a varázslatot. Khadgar azonban nem hallgatott rá. – MONDD MEG!
Garonának már szólni sem volt ereje, csak a fejét rázta. Ez volt az a pont, ahol Cordana úgy döntött, beavatkozik.
– Khadgar, állj! Mi a különbség eközött és a kínzás között?
– De ő tudja… – próbálta magyarázni Khadgar.
– Már nem is tudom, hogy miért harcolsz igazából.
– Igen, igazad van – felelte beletörődően a mágus. – Gul’dan már épp eléggé lemészárolta az elméjét. Sajnálom, Garona – fordult a nő felé. – Majd találunk másik módszert.

És hamarosan talált is egy másik módszert Khadgar, azonban ez se volt sokkal szimpatikusabb az előzőnél, hiszen a sötét mágia használata felé fordult. Az Uralom Gömbjének (Orb of Domination) segítségével sikerült a Garonába rejtett démont kiszabadítania, és annak legyőzésével felszabadítani a félork nőt az őt fogva tartó uralom alól.

Garona reakciója azonban több, mint figyelemfelkeltő volt számomra. A nő, miután felszabadult Gul’dan uralma alól azzal, hogy Khadgar jól megkínozta, köszönetet mondott a mágusnak, kiejelntette, hogy mindent neki köszönhet, és kész megtenni neki bármit, hogy Gul’dant elpusztítsák. Miután pedig egy titkos missziót teljesített a Khadgart segítő kalandornak – aki egyben egy draenori várkapitány is volt –, csatlakozott a kalandorhoz annak helyőrségében (garrison), hogy ott szolgáljon. Vajon tényleg így tenne egy Draenoron felnőtt ork, aki Gul’dan uralmán kívül semmi mást nem ismert, akinek semmi kapcsolata nem volt az emberekkel, hogy egyszer csak köszönetet mondjon ezeknek a teljes vadidegeneknek, és miután megkínozták őt, csatlakozzon hozzájuk?

Vagy mivel Garona egész életében nem ismert mást, mint a szolgálatot, ez számára természetes? Hogy miután felszabadult eddigi urától, akkor a felszabadítói legyenek az új „urai”? De egyáltalán ezt a saját akaratából tette?

Végülis honnan tudta Khadgar, hogy Gul’dan irányítja Garona elméjét, és nemcsak hűséges szolgálója a nő? Feltételezte, hogy mivel a mi idővonalunkon Garona elméjét irányították, így az itteni Garona elméjét is irányítják? Hiszen Khadgar pontosan tudta, hogy mit élt át a mi idővonalunk Garonája, amikor meglátta azt a jövőt, ami minden akarata és ellenszegülése ellenére is be kellett, hogy következzen, látta, ahogyan a nő arcán végigfolytak a könnyek, ahogyan hiábavalóan próbált küzdeni az elméjét irányító akarat ellen. De Khadgar szaván kívül semmilyen más bizonyítékunk nincs arra, hogy ennek a világnak a Garonája is hasonló sorsra jutott volna. És Khadgar ezt a Garonát fogságba vetette, többször is megkínozta, majd az Uralom Gömbje segítségével „felszabadította” őt, és ezt követően Garona kész minket szolgálni. Vajon kinek is áll az uralma alatt Garona?

És vajon miért nincs itt Draenoron a mi világunk Garonája? Hiszen ha valaki, akkor ő az, aki a leginkább tisztában van azzal, hogy mire képes Gul’dan. Sokkal inkább, mint Khadgar. Garonának nem sok vesztenivalója lett volna, hogy átjöjjön a Portálon erre a világra. És a mi világunk Garonája szembe mert maga szállni az elméjét irányító hatalommal szemben, ahogyan ezt láttuk Cho’gall esetében az Alkonyi Fennsíkon. A mi világunk Garonája egy független nő, aki számára nincs fontosabb a személyes szabadságnál, a szabad akaratnál. Ennek az alternatív Draenornak a Garonája azonban, miután felszabadult Gul’dan uralma alól, csatlakozott hozzánk, és kérés nélkül teljesíti azokat a missziókat, amikre elküldjük. És Garona nem emiatt lett legendás.

Forrás: Blizzardwatch

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).