Draenori Kalandok – Amikor a holló elnyeli a napot 1. rész

„Az árny gyülekezik, amikor a holló elnyeli a napot.

A lángoló ég kialszik, ahogy a sötét szárnyak gyengéden átölelik a mennyet.

Pihenj, gyermekem, pihenj. Mert még a napnak is aludnia kell.”

/Ősi arakkoa altatódal/

Arrak_Landscape
Draenor arakkoáinak története a kezdetekben teljesen egybeesik a mi idővonalunkon élőkével. A három isten harca után először itt is az Apexis Birodalom élt és virágzott, akikről úgyszintén szinte semmit nem tudunk azon kívül, hogy meglehetősen fejlett technológiát alkalmaztak az Apexis kristályok segítségével.

Az Apexis Birodalom után a nap-imádó Nemes Arakkoák (High Arakkoa) kultúrája virágzott fel, melynek központja a hegycsúcsok tetején álló Égigér (Skyreach) városa volt. Az arakkoák legnagyobb és leginkább tisztelt királya Terokk volt, akiről úgy tartották, hogy egy és ugyanaz a lény Rukhmar istennővel. Azonban Égigér bölcsei (sages) féltékenyek voltak Terokkra, ezért ellene fordultak, lecsalták Égigérről Sethekk Hollow tavaihoz, amelyek a halálisten Sethe megátkozott véréből alakultak ki. A lánya elvesztését gyászoló Terokkot az elátkozott vére átformálta: a teste eldeformálódott, a szárnyai elcsökevényesedtek és lassan kezdett megőrülni. Azonban a Hollóisten, Anzu megsajnálta és megszólította Terokkot, és megmutatta neki, hogy hogyan tudja a sötét mágiát, az árnyak mágiáját hasznosítani, majd neki adta Anzu Szemét (Eye of Anzu), hogy tudjanak egymással kommunikálni. Terokk maga köré gyűjtötte a hozzá hű arakkoákat, akik követték őt Égigérből, majd Anzu segítségével megépítették Skettis városát menedéknek. Ők lettek az első Kitaszított Arakkoák (Arakkoa Outcasts).

Eközben Égigér bölcsei átvették az irányítást a város és a nemes arakkoák felett, és ezentúl a Rukhmar Követői (Adherents of Rukhmar) néven ismerték őket. Kedvenc királyuk távozásáról azt mondták az arakkoáknak, hogy Terokk valójában egy zsarnoki uralkodó volt, akitől Rukhmar megvonta kegyelmét, és a rossz útra tévedt Karomkirály (Talon King) ellen emiatt a bölcsek fellázadtak és felszabadították önkényuralma alól az arakkoákat. A történelemről készített feljegyzéseket meghamisították, és arra figyelmeztették az arakkoákat, hogy amennyiben nem követik az ő utasításaikat, akkor Rukhmar őket is megtagadja és az örök kárhozat vár rájuk, ahogyan Terokkra is. Ennek érdekében a nekik ellenszegülő arakkoák szárnyait nyilvános ceremónia keretében levágták, őket pedig levetették Égigér tetejéről, hogy aztán lent a mélyben, az árnyak között Kitaszítottként éljenek, megfosztva a nap fényes kegyelmétől. Sethe átka egyik generációról a másikra szállt, és semmi remény nem mutatkozott arra, hogy gyógymódot találjanak rá. Rukhmar és Követői féltek a Kitaszítottaktól és gyűlölték ezeket a megátkozott akarokkákat és az ő sötét mágiájukat, amiket a Karompapok (Talonpriests) gyakoroltak Anzu jóvoltából. Emiatt háborút indítottak ellenük, amelynek érdekében ősi Apexis technilógiákat kutattak fel, hogy azok erejét is bevessék ellenük.Arakkoa

Azonban voltak olyan nemes arakkoák, akik mégis kutatták az igazságot Terokkról és bukásáról. Szerencsére a Kitaszítottak közül néhányan annak szentelték az életüket, hogy az ősi, valódi történelmi feljegyzéseket megőrizzék, és azon munkálkodjanak, hogy a Kitaszítottak és a Követők között párbeszéd induljon meg. Közéjük tartozott Reshad is, aki a történelmi feljegyzések legfőbb őre volt. Egy nap felkereste őt Ikiss, aki a nemes arakkoák közé tartozott, és Rukhmar Követője volt, azonban érdekelte Terokk valódi bukásának története. Azonban találkozója Reshaddal, amikor az idős arakkoa felfedte volna előtte az igazságot, félbeszakadt: egy fiatal, tanuló Követő kifigyelte Ikiss és Reshad találkozóját, akik a neszezésből időben észrevették a hívatlan vendéget. Ikiss igyekezett elmenekülni, de a fiatal arakkoa továbbra is követte őt, majd össze is gabalyodtak. Ikiss megvádolta a fiatal arakkoát azzal, hogy valójában a Főpap (High Sage) kémje, azonban amikor észrevette, hogy igazából négy pengekarmú (Bladetalon) veszi őket körül, pánikjában elmondta a másiknak, hogy mindent, amit a Karomkirályról, Terokkról tudott, az egy hazugság. Ezután Ikisst a pengekarmúak elfogták és Égigérbe vitték.

A fiatal arakkoát, aki véletlenül botlott bele Ikiss és Reshad találkozójába, Viryxnek hívták. Egyelőre egy újonc Követő volt, és a Követők szokása szerint tanulmányai során egy társat kapott maga mellé, Iskart, akivel egy fészekben látták meg a világot. Viryx már fiatalon nagyon tehetségesnek mutatkozott, azonban kíváncsisága és lázadó természete sokszor sodorta bajba Iskarral együtt, akinek osztoznia kellett vele a bajkeverése miatt kapott büntetésben. Míg a lánnyal kivételes tehetsége miatt Zelkyr Főpap kivételezett a büntetések kiszabása során, addig Iskar, aki nem mutatott különösebb tehetséget, Zelkyr teljes haragjával szembenézhetett ezen büntetések során. Iskar, aki egész életében azt hallgatta, hogy teljesíteni kell Rukhmar minden kérését, engedelmeskedni kell a bölcseknek, különben az istennő megvonja tőlük a kegyelmet és ők is elátkozottak és kitaszítottak lesznek, igyekezett mindenben eleget tenni a bölcsek kéréseinek, és igyekezett Viryxet is visszatartani a rendbontástól több-kevesebb sikerrel.

High_arakkoa_plumageTermészetesen azért is mindketten megkapták a büntetésüket, hogy Viryx követte Ikisst a Kitaszítottak településére. Zelkyr a tettest, Viryxet három napra bezárta az otthonába, míg Iskart három napig kínozta Rukhmar Farkával (Rukhmar’s Tail) a Főpap, majd ezt követően arra utasította őt, hogy kémkedjen Viryx után, és a lány minden lépéséről tájékoztassa őt, mondván, hogy aggódik, nehogy Viryxet is megfertőzte az átok, amíg Veil Akrazban járt. Iskar ebbe bele is egyezett, és hamarosan rájött, hogy Viryx tényleg nyomoz valami után, majd hamarosan kiderítette, hogy ez a valaki Terokk. Viryxet ugyanis mélyen izgatták Ikiss rejtélyes szavai, (sokkal jobban, mint az az eshetőség, hogy megfertőződött volna, hiszen biztos volt benne, hogy Rukhmar kiválasztottjaként vele ez nem fordulhat elő) és lehetőségeihez képest igyekezett minél többet megtudni Terokkról. Felkutatta a könyvtárban található köteteket, de minden kötetben szó szerint ugyanazokat a sorokat találta Terokkról. Ez viszont még jobban felkeltette a figyelmét, hogy a különböző források mind-mind szó szerint ugyanazokat a mondatokat tartalmazták Terokkról.

Iskar közben egyre jobban aggódott Viryxért, attól félt, hogy a lányt is megfertőzte az átok, amíg a Kitaszítottak otthonában járt. Mivel féltette Viryxet, ezért hazudott a Főpapnak, hogy időt nyerjen a lány számára. A beszélgetést követően azonban Viryxhez ment, és szembesítette mindennel: hogy milyen különösen viselkedik, hogy a Főpap parancsára utána nyomoz, és az ő érdekében hazudott a Főpapnak. Viryx elmondta neki, hogy az a gyanúja, hogy meghamisították Terokk történetét a bölcsek, Iskar azonban annyira felháborodott ezen, hogy otthagyta társát.

Viryx azonban nem hagyta lebeszélni magát arról, hogy valami nincsen rendben a Karomkirállyal kapcsolatban. Tudta, hogy csak egyetlen helyre fordulhat a válaszért: a Kitaszítottak falujába, Reshadhoz. Az alkalom, amit látogatása időpontjának választott, tökéletes volt olyan szempontból, hogy valamennyi Követő Égigérben tartózkodott: ekkor történt ugyanis Ikiss Követő nyilvános kiutasítása. A nemes arakkoának Zelkyr Főpap ünnepélyes keretek között levágta mindkét szárnyát, majd a mélybe vetették őt, hogy ott az utált Kitaszítottak között éljen. Iskarnak nyomban feltűnt, hogy Viryx hiányzik a ceremóniáról és azt is sejtette, hogy hova repülhetett a másik: Veil Akrazba, hogy tovább folytassa őrült nyomozását.Ashran_-_WS_arakkoa2

Viryx valóban Veil Akrazba repült, hogy ott kiszedje Reshadból az igazságot. Először egy pengét szegezett Reshad torkának, azonban hamarosan rájött, hogy az idős arakkoa pedig a mellkasának szegez egy pengét. Ekkor a Kitaszított kaliri madarát ragadta meg, azzal fenyegetőzve, hogy halálra szorítja az ártalan jószágot. Ekkor Reshad engedett Viryxnek és átadta neki az értékes tekercset, előtte azonban megjegyezte, hogy ha semmi áron nem akarta volna Viryxnek adni a tekercset, akkor szó nélkül mellkason döfte volna, mielőtt még a Követő észrevehette volna. Viryx az utána siető Iskarral együtt elhagyta a falut, és visszarepültek Égigérbe, hogy Viryx otthonának magányában olvashassák el a tekercset.

A tekercset, amely felfedte a leplet arról a hazugságról, amit Égigér Bölcsei terjesztettek Terokk halála óta. Iskar ekkor jött rá, hogy egész eddigi élete egy merő hazugság. Hogy az, amiben vakon hitt és követett, amiért eltűrt minden büntetést és kínzást, az, hogy Rukhmar kegyelmében kell maradnia, pusztán egy hazugság, és az átoknak semmi köze nincsen hozzá. Iskar úgy gondolta, hogy további információkra van szükségük ahhoz, hogy felfedjék az egész összeesküvést, amely emögött a hazugság mögött áll, és muszáj elrejteniük és megőrizniük a tekercset.

Iskar legnagyobb megdöbbenésére azonban Viryx nem akarta elrejteni a tekercset, helyette el akarta azt pusztítani és elfelejteni, hogy egyáltalán létezik. Viryx ugyanis hamar felmérte, hogy mit jelent az igazság Égigér számára; hogy ez azt jelentené, hogy a gyűlölt és utálatos, megátkozott Kitaszítottakkal kellene együtt élniük Arak Ormainak tetején. Gyűlölte ezt a gondolatot, éppen ezért tudta, hogy a tekercset el kell pusztítani. Iskar próbálta ebben őt megakadályozni, de miután ő volt kettejük közül az ügyesebb, végül megszerezte a tekercset és lángra gyújtotta. Iskar nem akarta elhinni, hogy Viryx képes lenne továbbra is hazugságban élni, továbbra is tettetni, hogy Terokk egy kegyetlen rémúr volt, és továbbra is terjeszteni azt a hazugságot, hogy Rukhmar kegyelmétől függnek, és a Kitaszítottakat azért átkozták el, mert elvesztették Rukhmar kegyelmét.

Hamarosan kiderült, hogy az Iskar és Viryx között lejátszódó jelenetet kifigyelték: a kalirik szemén át maga a Főpap, Zelkyr nézte végig a két tanuló vitáját. Utasította a pengekarmúakat, hogy vigyék el Iskart, ő maga pedig Viryx-szel beszélgetett el. Elmondta neki, hogy mindvégig tudott mindenről: a lány kutatásairól Terokk után, Iskar hazugságáról, arról, hogy elmentek a Kitaszítottak falujába. Viryx megkérdezte tőle, hogyha mindezt tudta, miért nem állította meg őket korábban? Zelkyr azt felelte, hogy látni akarta, hogy hogyan reagálnak az igazságra, és pont úgy viselkedtek, ahogyan azt ő elképzelte. Ugyanakkor azt remélte, hogy az évek során Viryx tanulni fog a hibáiból és rájön arra, hogy a tetteinek következményei vannak, ez azonban eddig a napig nem történt meg. Zelkyr úgy döntött, Viryxnek ezt a leckét egyszer és mindenkorra meg kell tanulnia, ezért a lány fejét egy zsákkal borítva elvitette őt és Égigér legsötétebb, leghidegebb és legelszigeteltebb szobájába börtönözte be.

ApocryphaA fiatal arakkoa úgy érezte, hogy egy örökkévalóságot töltött fogságban, és már attól félt, hogy soha többé nem fogja Rukhmar meleg érintését, a napsugarak cirógatását érezni testén. Amikor végre szabadon engedték, a Főpap erkélyére vitték, ahol megengedték neki, hogy megfürödjön a napfényben. Később megjelent Zelkyr és egy hatalmas sarlót adott a kezébe. Zelkyr megparancsolta, hogy hozzák ide Iskart, majd Viryxet választás elé állította: száműzze testvérét és akkor mindörökké Rukhmar fényében és dicsőségében fürdöhet, vagy csatlakozzon a fivéréhez, és mindketten a Kitaszítottak közé kerülnek. Iskar dühösen és gyűlölettel eltelve nézett rá. Tudta, hogy mi vár rá, és félelem nélkül nézett szembe a sorsával. Viryx végül meghozta a döntését: felemelte a sarlót, levágta Iskar szárnyait, majd lelökte a szikláról fivérét, bele Sethekk Tavaiba.

/Folyt. köv./

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez