Azerothi Históriák – Álmot ígér ez a hajnal

kyl-thunderbluff„Mindig a hajnal előtti óra a legsötétebb. De a hajnal eljön… és a nap felkel. Az egyensúly is  visszaáll oda, ahova kell.” /Aponi Brightmane/

Volt egy álom. Álom egy völgyről, aranyló bimbókkal és a béke reményével telítve. Az álom hívogató és vonzó volt. Mint egy hívás a messzi, ismeretlen távolból. És miután Vérpatás Baine, a taurenek törzsfőnöke is álmodott a völgyről, úgy döntött, hogy az álom után küldi azokat, akiket hív. Ők lettek a Hajnalűző törzs (Dawnchaser tribe), és vezetőjükké Baine Napjáró Dezcot (Dezco Sunwalker) nevezte ki. A törzs tagja volt Dezco felesége, Leza is, aki terhesen is vállalta az ismeretlenbe vezető utat, mivel az ő megérzései voltak a legerősebbek atekintetben, hogy merre is visz az álom.

Négy hajó kelt útra Kalimdorról, azonban utazásuk során szörnyű viharba keveredtek, amely három hajót is elpusztított. Csak egyetlen hajó jutott túl a ködön, amely a rejtélyes kontinenst, Pandariát körülvette, hogy annak déli partjainál, a Krasarang Vadonnál (Krasarang Wilds) kikössön. Most már az egész csapat érezte, hogy az álom a szívükben észak felé hívja őket, így ebbe az irányba indultak. Az itt tanyázó sha azonban meglepte őket, és Dezco felesége, Leza is egy rejtélyes betegségbe keveredett. A taurenek a Vadon északi részénél, a Villám Hasadéknál (Thunder Cleft) vertek tábort.

Dezco mindent megpróbált megtenni beteg és vajúdó feleségéért. Különböző gyógynövényeket és mágikus vizeket hozatott a Horda errefelé vándorló kalandoraival, azonban minden erőfeszítése hiábavaló volt. Leza, miközben világra hozta ikerfiaikat, belehalt a súlyos lázba. Dezcot nemcsak felesége halála sújtotta le, hanem mindazon társaiké is, akik életüket adták küldetésükért. De éppen ezért tudta, hogy nem állhat meg, tovább kell mennie és tovább kell vezetnie a taureneket az úton, valamint iker fiainak is szükségük volt rá. Így jutott el a Hajnalűző törzs először a Négy Szél Völgyébe (Valley of the Four Winds), ahol segítettek a pandareneknek visszaverni a mantidok támadását, majd egészen a Kun-Lai Oromban található Fehér Tigris Templomához (Temple of the White Tiger).

Itt Dezco találkozott valakivel, akiről törzsfőnökétől már sok jót hallott: a fiatal ember herceggel, Anduin Wrynnel. És a tauren nagyon szimpatikusnak találta a herceget, ezért a herceg védelmének szentelte magát. A herceggel együtt közösen fordultak a Magasztos Égiekhez (August Celestials) azért, hogy bejutást nyerhessenek az évszázadok óta lezárt Örök Virágzás Völgyébe (Valley of Eternal Blossoms). Így a Kun-Lai Oromba menekült pandarenekkel közösen a Szövetség és a Horda tagjai is részt vehettek a völgybe nyíló kapu kinyitásánál, és velük együtt léphettek be az Arany Lépcsőkön keresztül a völgybe, amely állandóan aranyszínben pompázik, és amely a béke reményét hordozza magában.

Dezco a Horda tagjaival együtt a Két Hold Szentélyénél (Shrine of the Two Moons) került elhelyezésre az Arany Lótusz tagjai által. És hamar rá kellett döbbennie, hogy az utazás ezzel nem ért véget, a béke nem köszöntött a taurenekre. Az Arany Lótusz tagjai egyre jobban aggódtak a völgybe visszatérő moguk miatt, és kicsiny létszámuk miatt – mivel csupán a Magasztos Égiek által kiválasztottak lehettek a szervezet tagjai – a jelenlévő kalandorok segítségét is elfogadták. És nem volt béke a Két Hold Szentélyében sem, hiszen a Horda különböző népei között hamar ellentétek feszültek. Napjáró Dezco igyekezett ezeket az ellentéteket minél hamarabb elsimítani, mivel úgy érezte, azzal, hogy személyesen járt közbe Pandaria védőisteneinél, felelősséget is vállalt a Hordáért a völgyben. Így már nemcsak a Hajnalűző törzs vezetője volt, hanem de facto a Két Hold Szentélyéé is.

bleedingsun580-1373751152

Dezco mindezek mellett ikerfiaiért is aggódott, akiket gyermekkorukra Vörösszarvnak (Redhoof) és Felhőpatának (Cloudhoof) nevezett el, ugyanis a csecsemők nem voltak hajlandóak enni. Ekkor jelent meg a Szentélyben az Arany Lótusz, mivel megtudták, hogy a Völgyben van egy csecsemő, akinek az a sorsa, hogy a szervezet tagja legyen. És ez a csecsemő nem pandaren volt, ahogy abban sok szülő reménykedett. Chi-Ji egyértelműen a tauren vezető ikreit jelölte meg, mint lehetséges utódot. Azonban elmondta, hogy az Arany Lótusznak mindössze az egyik csecsemőre van szüksége, és Dezco döntheti el, hogy melyiküket adja oda a rendnek.

Dezco azonban képtelen volt meghozni a döntést. Mindazok után, amin keresztül ment, nem volt képes egyik fiát sem odaadni idegeneknek. Ezért úgy döntött, hogy a fiukkal együtt megszökik a völgyből, ahova álmai vezették, és hazamegy velük Mulgore-ba. Útját azonban a Shao-Tien moguk zárták el, így pandaren menekültekhez csatlakozott, akikhez csatlakozott kísérőnek az Arany Lótusz három tagja is, Mokimo, a hozen, Weng, a Kegyes és Rook. Bár mindannyian csalódottak voltak Dezco döntése miatt, mégsem akarták visszatartani. Az éj leple alatt azonban moguk támadtak rájuk, és Vöröspatát elloptál Dezco mellől. Bár Mokimo könyörgött Dezconak, hogy bízza rá Felhőpatát, amíg ő a másik gyermek megmentésére indul, Dezco nem volt hajlandó még egy gyermekét szem elől téveszteni, és az oldalára kötött csecsemővel együtt indult a mogu nyomába. Miután megtalálta, ádáz csatába keveredett vele, azonban nem ő, hanem Mokimo akadályozta meg, hogy a mogu mérgezett bárdja kettéhasítsa a kis taurent. Bár megakadályozni teljesen nem tudta, hogy a bárd ne sértse meg Vöröspatát, az ütés nagy részét felfogta.

Viszont azzal csak a mogu legyőzése után szembesültek, hogy míg minden figyelmüket Vöröspatára fordították, azt sajnálatos módon nem vették észre, hogy a Dezco oldalán függő Felhőpata kosárkája összetört, és a tauren csecsemő meghalt. A porig sújtott tauren vezetőt Mokimo rábírta, hogy menjenek a völgy szent vizeihez, hogy meggyógyítsák a megmérgezett Vöröspatát. A medence vizében megjelent Chi-Ji képe, hogy meggyógyítsa a csecsemőt és Mokimot. Dezco ekkor döbbent rá felesége szavainak igazi értelmére, hogy számára az álom és a völgy egy új otthont is jelentett, ahol majd letelepednek és soha nem térnek vissza Mulgore-ba. És hogy valószínűleg ez volt törzsének valódi küldetése, hogy ideszállítsák Vöröspatát, az Arany Lótusz rend új tagját. Mindezek után Dezco fájó szívvel bár, de búcsút mondott családja utolsó tagjának is, és őt az Arany Lótusz gondozásába adta. Egyetlen vigasza az volt, hogy a Völgyben lévő Két Hold Szentélyének vezetőjeként fia közelében maradhatott.

A tauren továbbra sem tétlenkedett. Miután Garrosh majdnem megölte Anduint, Dezco maga vállalta, hogy az ifjú herceg személy testőreként elkíséri őt a Ködben lévő Fogadóba (Tavern in the Mists), hogy ott találkozhasson Wrathionnal. Később csatlakozott a vérelfekhez a Villámszigeten (Isle of Thunder), ahol a helyi szaurokok megtizedelésében vállalt szerepet.

Amikor pedig Garrosh parancsára a Horda goblin ásatásokkal kezdte feltúrni Pandaria szent völgyét, minden erejével igyekezett szembeszállni Taran Zhuval, aki úgy érezte, ez volt az utolsó csepp a pohárban, és a Hordának egyszer és mindenkorra távoznia kell a völgyből és Pandariából. Kijelentette, hogy az ork Hadúr többet már nem az egész Hordát képviseli, és egyre többen emeltek szót ellene. Végül sikerült elérniük, hogy Taran Zhu az évszak végéig időt adott nekik, hogy megmutassák, kihez is tartoznak.

vtGzX

Dezco mindenét feladta, hogy az Örök Virágzás Völgyébe jöhessen egy álmot követve. Elvesztette társait az utazás során, elvesztette feleségét és elvesztette gyermekeit is. Mégsem adta fel, hanem felkelt és ment tovább az úton, amerre a szíve vezette. Pandarián új otthonra lelt. De vajon miért érezték úgy a taurenek, hogy új otthon után kell nézniük? Hiszen Mulgore-ban semmi nem fenyegette őket. Akkor vajon miért érezte még Vérpatás Baine, a taurenek vezetője is úgy, hogy neki kell indulni a messzi, ismeretlen távolnak egy álom kedvéért? Ráadásul úgy, hogy a völgy, ahova az álom és a szívük húzta őt, minden csak nem békés? Moguk, a sha, valamint a Szövetség és a Horda közötti háború inkább egyre távolibbá sodorják a hőn áhított békét. Mulgore jelenleg sokkal békésebb.

Innentől jöjjön egy kis spekuláció.

Van egy dolog Dezcoval kapcsolatban, amit talán nem veszünk figyelembe: Dezco egy Napjáró. A Napjárók a taurenek egy elfeledett ősi szokásához és hagyományához nyúltak vissza, amit valószínűleg az éjelfekkel való kapcsolatuk miatt szorítottak háttérbe: ez pedig An’she tisztelete. A taurenek ugyanis nemcsak Mu’shat – vagy ahogy az éjelfek nevezik, Elune-t – tisztelték, hanem a Földanya másik szemét, An’shet, a napot is. Ez a napimádat azonban háttérbe szorult, és csak a Kataklizma kihívásai döbbentették rá legelőször Aponi Brightmane-t, hogy a taurenek a druidizmust csupán az éjelfektől tanulták meg a modern időkben, az éjelfek viszont kizárólag a holdat, Elune-t tisztelték istennőjükként. A taurenek azonban egyensúlyban éltek a természettel, és ez az egyensúly megborult akkor, amikor kizárólag Mu’sha felé fordultak, elfeledve párját, An’shet. Éppen ezért a Napjárók ezt az ősi, elfeledett kultuszt keltették életre, An’she, a nap tiszteletét, amely minden reggel felbukkan az égen, fényt és reményt hozva a földre.

Vajon ki vagy mi küldte az álmot a taurenekre? Lehetséges, hogy Chi-Ji volt az, hiszen ő jelölte meg Dezco fiait, mint az Arany Lótusz leendő tagjait. De pusztán az, hogy egy gyermeket Pandariára hozzanak, azt is a szívükbe lopta volna, hogy itt otthont, reményt és békét találhatnak? Az álom a hajnalról, a reményről, az aranyszínről szólt. Mindarról, amit An’she jelképez. Lehetséges, hogy An’she lett volna, aki az álmot küldte volna a taurenekre? És miért lett volna mindez An’she számára fontos? Miért lett volna fontos számára, hogy a taurenek az Örök Virágzás Völgyébe jöjjenek?

Azt tudjuk, hogy az éjelfek nagyon szorosan kötődnek Elune-hoz, és nagyon szorosan kötődtek az Örökkévalóság Kútjához. Az Örök Virágzás Völgyében lévő tavak és medencék pedig kísértetiesen hasonlítanak a Kút mágikus vizéhez (ez egy másik téma, de gondoljunk csak gyógyító hatására, valamint arra, hogy átváltoztatott különböző fajokat, pl. a jinyukat). Vajon kötődött Elune az Örökkévalóság Kútjához? Nem lenne hülyeség, tekintve, hogy az éjelfek hite szerint Elune formálta őket a saját képére, és tudjuk, hogy valójában a Kút vize volt az.

valewater580-1373751304

Ha pedig ez igaz, akkor a mérleg másik nyelve Pandaria és a völgy vize lenne? Ez a víz pedig An’shehoz kötődne? Vajon azért küldte Dezcot és a Hajnalűzőket Pandariára, hogy megvédjék az ő területét? Megmagyarázná, hogy vajon miért veszett el a taurenek hitvilágából egy időre An’she, hogy miért nem követték őt. Mikor hagytak fel An’she tiszteletével? Talán akkor, amikor bekövetkezett a Hasadás (Sundering) és Pandaria örökre elveszett a taurenek számára? Hiszen tudjuk, hogy Pandarián éltek taurenek a Hasadás előtt, mert egy részük itt ragadt és belőlük lettek a yaungolok. Vajon azzal, hogy a tauren Napjárók ismét felelevenítették An’she tiszteletét, újra kapcsolatba kerültek vele, An’she úgy döntött, hogy ideje Pandariára hívnia őket?

De ha mindez igaz, akkor vajon mit tett An’she a Hasadás után, miután a shu’halok elszakadtak tőle? Induljunk ki abból, amit korábban leírtunk, hogy amennyiben Elunenak köze van az Örökkévalóság Kútjához, akkor An’shenak is valószínűleg köze van az Örök Virágzás Völgyében található vízhez. Az éjelfek nem tudták megvédeni az Örökkévalóság Kútját, hanem visszaéltek annak használatával és ezzel felkeltették a Lángoló Légió figyelmét. Mi a helyzet a Pandarián található vízzel? Vajon azt sikerült megvédeni? És ha igen, akkor kinek? Miután a mogukat legyőzték, a pandarenek vették át a hatalmat Pandarián. És van egy rend, amely az Örök Virágzás Völgyére vigyáz: az Arany Lótusz, amelynek csak kiválasztottak lehetnek tagjai. Lehetséges, hogy az Arany Lótusz valójában An’shenak és az ő vizeinek védelmét szolgálja? Az Arany Lótusz vezetője, Zhi, maga is elbeszélgetett Dezcoval, méghozzá a tauren rendjéről, a Napjárókról. És ezt meglehetősnek érdekesnek találta, és megjegyezte, hogy rengeteg hasonlóságot lát az Arany Lótusz és a Napjárók között, bővebben azonban nem fejtette ki. Végülis összevág: An’she a shu’halok után egy másik, harmóniában élő népet, a pandareneket választotta ki arra, hogy megszentelt vizeit és völgyét megvédjék.

És amikor a Völgy veszélybe kerül, szerencsére ismét kapcsolatba tudott lépni a hozzá visszatért taurenekkel, így küldve álmot rájuk, hogy ismét jöjjenek Pandariára, ahol valamikor otthon voltak. Magukkal hozva egy csecsemőt, Vöröspatát, aki itteni rendjének, az Arany Lótusznak lett a legújabb kiválasztott tagja.

ruinedvale580Még valamit megmagyarázna ez az elmélet: a taurenek folyamatos vándorlását. A taurenek nomád népek, akik mindig nyughatatlanul járták a vidéket, és Thrall megérkezéséig nem is tudtak letelepedni egy helyen. Lehetséges volna, hogy elveszett hazájukat és otthonukat keresték? Ha ez így van, részben csalódniuk kellett. A Völgy nem hozott számukra megnyugvást, nem hozott számukra békét. Úgy tűnik, azt sem bírják megakadályozni, hogy a völgy pusztulásnak induljon a sha befolyása miatt. Vajon mi lesz a Pandariára vándorolt taurenek sorsa? És mi lesz vezetőjük, Dezco sorsa, aki mindent feláldozott ezért a völgyért?

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez