Azerothi HistóriákCikkekTájak és városok

Well of Eternity – Az Örökkévalóság Kútja 2. rész

Az ötödik és hatodik üvegcse

Amikor Illidant kiszabadította börtönéből Tyrande Whisperwind (Suttogószél Tyrande), az éjelf magához vette a megmaradt három üvegcsét. Ezután Illidan a kalandjai során két új szövetségest szerzett magának: a nagákat Lady Vashj vezetésével, illetve Kael’thas Sunstridert és az őt követő vérelfeket (blood elf). Velük együtt távozott Outlandre, hogy új otthont keressen magának. Itt Illidan felvette az Outland Ura (Lord of Outland) címet, miközben Lady Vashj és nagái Zangarmarshban telepedtek le, míg Kael’thas továbbra is igyekezett megoldást találni népe mágia-függőségének csillapítására, melynek során megrohamozták és elfoglalták a draeneiek dimenziós hajóját, a Tempest Keepet, illetve új szövetségest szerzett magának Kil’jaeden személyében.

Illidan a két szövetségesét fontos ajándékkal jutalmazta meg: mind Lady Vashjnak, mind Kael’thasnak adott egy-egy üvegcsével az eredeti Örökkévalóság Kútjának vizéből. Még mielőtt azonban Illidan két szövetségese felhasználhatta volna az üvegcsék tartalmát, a bronz sárkányok vezette Scale of the Sands kalandorokat bízott meg azzal, hogy visszaszerezzék azokat. Ennek a kalandorok eleget is tettek, így mindkét üvegcse Soridormihoz, Nozdormu első társához került, aki azok tartalmát részben arra használta fel, hogy a Caverns of Time-ban, vagyis az Idő Üregeiben a kalandorok eljuthassanak a Hyjal hegyi csatához.

A hetedik üvegcse

Ezzel hat üvegcsének a sorsáról tudunk, amik megmaradtak az eredeti Örökkévalóság Kútjából. A hetedik üvegcséről pontos tudomásunk a mai napig nincs. Még azt is csak sejthetjük, hogy Illidan birtokában van, vagy volt ez az üvegcse, kiindulva abból, hogy az ötödik és a hatodik üvegcse a birtokában volt, hiszen ezeket ő adta oda Lady Vashjnak és Kael’thasnak. Mindenesetre Illidan halálakor senki se talált az Örökkévalóság Kútjából származó vízre semmilyen utalást.

Csak jóval később, miután Azerothon Deathwinget is legyőzték, tértek vissza néhányan a Fekete Templomba (Black Temple), hogy alaposabban körülnézzenek néhány értékes ereklye után kutatva. Warlockok voltak és a Fekete Szüret Tanácsa (Council of the Black Harvest) tagjaiként azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy elfeledett ereklyéket kutatnak fel annak érdekében, hogy a warlockok is képesek legyenek hatékonyan szembeszállni az Azerothot fenyegető veszélyekkel szemben. Ketten közülük, Kanrethad Ebonlocke, egy ember warlock, a Tanács vezetője és társa, az élőholt Jubeka Shadowbreaker Outlandre mentek. Itt érdekes felfedezéseket tettek, mint azt, hogy a Netherstormban található démonok jelentős része nem a Légiót, hanem Illidant szolgálta. Ezt köveőten Kanrethad kivallatott egy doomguardot, aki elárulta, hogy még mielőtt Sargeras szolgálatába álltak volna, a titánok kopói voltak, akik a fel energia használói után nyomoztak és őket ölték meg.

Ezt követően a Fekete Templomba mentek, hogy kiderítsék az igazságot, vajon hogyan sikerült Illidannak démonokat a szolgálatába állítania. Közben Kanrethad olyan erők után kutatott, amelyekkel ő maga is démonná változhatott, amit Jubeka egyre növekvő aggodalommal figyelt. Kanrethad állította, hogy kétfajta démon létezik: az egyik, amely kívülről támad, a másik pedig az, amely belülről emészti fel áldozatát. A Fekete Templomban egy igen eldugott helyet kerestek fel: az Elveszett Lelket Szentélyét (Shrine of the Lost Souls), ahol egykori draeneiek lelkei bolyongtak. És itt valami olyasmire bukkantak, amire álmukban sem gondoltak volna: egy teljesen nyers arcane-energiaforrásra.

– Ez… lenyűgöző… egy eddig feltáratlan nyers arcane energiaforrás – ámult Jubeka.
– Évekig csak itt hevert, miközben lassan megerősödött… – felelte Kanrethad.
– Képzeld csak, hogy ennek az energiának csak egy kis szeletkéjével is mi mindent tudnánk megidézni!
– Megidézni… bah, képzeld el, hogy mivé válhatnánk, ha egy ilyen nagyerejű energiát egyesítenénk magunkban… Ennek a teremnek az energiái az eredeti Örökkévalóság Kútjához hasonlatosak Azerothon.
– Szóval így kötötte az akaratához Illidan a démonokat… – vonta le a következtetést Jubeka.
– Igen. A démonok szolgálatának záloga volt, hogy ihattak ennek a helynek az energiáiból. És mivel ennek a helynek az ereje táplálta őket, kiszabadulhattak a Légió mágiájának függősége alól – magyarázta Kanrethad. – Azt hiszem, eredetileg Illidan ezt szerette volna felajánlani a vérelfeknek, hogy megszabaduljanak a Napkút iránti függőségük alól.. de valamilyen oknál fogva mégsem engedte őket ennek a közelébe…
– MICSODA??? Nincs semmilyen bizonyítékod, hogy ez így történt – kiáltott fel Jubeka.
– Hát nem veszed észre? Az Illidan parancsnoksága alatt álló démonok szabadok voltak attól forrongó, fel-zöld rontástól, amely áthatja a Légiót.
– Miért beszélsz ilyen sokat erről, Kanrethad?
– Ott voltam… a legvégén…

Ezután a két warlock egy kristályt hozott létre, hogy magába szívja a Szentélyen belül található arcane mágiát, azonban a Templomban járőröző Ashtongue brokenek megzavarták őket ebben. Később kalandozó warlockok követték Kanrethad és Jubeka nyomait, akik a pandariai Isle of Thunderen egy különös könyvre bukkantak, Xerrath Kódexére. Ezek a kalandozó warlockok megszerezték a Szentélyben hátrahagyott kristályt és azzal a templom csúcsához mentek, ahol tanúi lehettek annak, hogy egy hatalmas kapun keresztül Kanrethad lép hozzájuk, immár teljes démoni alakban. A warlockot teljesen elemésztette az a mennyiségű fel energia, amelyet magába szívott. Kijelentette, hogy a Fekete Szüretnek démoni hordákat kellene az uralma alá hajtani, hogy elpusztíthassanak mindent és mindenkit, aki az útjukba áll. A kalandorok – bár hatalmuk nem volt Kanrethadéhoz mérhető – elég ideig kitartottak a vele való harc során, hogy megérkezhessen Jubeka és beteljesítse Kanrethad korábbi kérését, hogy ölje meg, ha túl messzire menne kisérletei során. A holttestet Jubeka a Kárhozat Oltárához (Altar of Damnation) vitte, ahol örökre száműzve tarthatja az egykori warlockot.

Pandaria vizei

Most egy kicsit kanyarodjunk el Illidantól és az ő hét üvegcséjétől. Amikor felszállt a köd Pandariáról és a Hasadás óta először léphettünk ennek a csodálatos és misztikus kontinensnek a földjére, találkozhattunk egy igen érdekes és intelligens néppel: a jinyukkal. A jinyukról megtudtuk, hogy eredetileg a murlocokból fejlődtek ki, méghozzá az Örök Virágzás Völgyében (Vale of Eternal Blossoms) és az ott található vizek környékén telepedtek le. A jinyuk számára a víz egy szent dolog volt, hiszen a vizek segítségével beleláthattak akár a jövőbe is, és egy külön kaszt, a Waterspeakerek voltak azok, akik képesek voltak a vízből olvasni.

Ez a leírás meglehetősen ismerősen hangzik, hiszen valami hasonló történt azokkal a sötét trollokkal is, akik az Örökkévalóság Kútjának közelében helyezkedtek el. Úgy tűnik, hogy a Pandariában található vízforrásoknak hasonló képességeik vannak, mint az eredeti Örökkévalóság Kútjának, gondoljunk csak a Négy Szél Völgyében (Valley of the Four Winds) folytatott sikeres mezőgazdasági termelésre, amelynek eredménye a hihetetlen nagy méretű és jó minőségű termények lettek. Tudjuk, hogy Pandaria összes folyóját és tavát az Örök Virágzás Völgyében található vizek táplálják, amelyek képesek megnövelni a zöldségek méretét, bőségesen táplálják a földet és a rajta élőket, sőt, még népeket is képes átformálni.

A Hasadás előtt Pandaria is az ősi kontinens, Kalimdor része volt, sőt, azt is tudjuk, hogy a legendák szerint minden folyó és minden víz Pandariába tartott. Vajon feltételezhető, hogy az Örökkévalóság Kútjából is eredt egy folyó Pandariába, hogy táplálja az ottani élővilágot? A jelek mindenesetre ezt mutatják, hiszen a Jinyu Waterspeakerek a vízből megjósolták Shaohao császárnak a Hasadást is. Pandaria lakói azonban tisztában voltak a veszéllyel és a víz energiáit kizárólag az élet és a föld táplálására használták, annak arcane energiáját és mágiáját mellőzték, ahogyan ezt a kaldoreieknek is küldött üzenetből tudjuk. Lehetséges, hogy miután Pandariát leválasztotta Shaohao Kalimdorról, ezzel együtt a Kút egy részét is leválasztotta, hogy táplálja az immár különvált kontinenst?

Az Örökkévalóság Kútjának szerepe

Akkor most térjünk vissza az eredeti kérdéshez: vajon mi célból hozták létre a titánok az Örökkévalóság Kútját, ezt a hatalmas arcane mágia-forrást Azerothon és tudomásunk szerint kizárólag Azerothon? Tényleg pusztán csak azért hozták volna létre, hogy táplálja a világot és serkentse az élet kialakulását? Ha így volna, valószínűleg minden olyan bolygón létrehoztak volna egy Kutat, ahol jártak, azonban Draenoron még csak nyomát sem találtuk ennek.

Ha viszont nemcsak az élet táplálása céljából hozták létre, akkor mégis miért adtak egy olyan erős tárgyat egy ilyen fiatal bolygó kezébe, amelyről tudták, hogy magához fogja csábítani a Lángoló Légiót és vele együtt Sargerast? Miért veszélyeztették ezzel a bolygó létét?

De most egy kicsit kezdjünk el spekulálni és tegyük fel, hogy az Örökkévalóság Kútjával egyáltalán nem akarták veszélybe sodorni Azeroth létét. Sőt! Mi van, ha igazából ez a legnagyobb fegyver, amit egy bolygó kezébe adhattak a Lángoló Légióval szemben? A titán Norgannon, aki az univerzum minden varázsigéjét és mágiáját ismeri, az arcane energia legnagyobb ismerője. Tudta, hogy az arcane energia ide fogja csalogatni a Twisting Netherből a démonokat és velük együtt Sargerast, akik ennek az energiának a felhasználásával és az életenergia elégetésével (amelyből a fel energia születik) hoznak káoszt és pusztítást a világokra. Ugyanakkor Sargeras ezzel tartja össze a seregét, a mágiafüggőséggel. Sargerasnak szüksége van az arcane-ra, szüksége van arra, hogy arcane energia-forrásokat találjon, hogy ezzel magához láncolja a démonokat, kihasználva arcane-függőségüket. (Hasonlóan használta ki Kil’jaeden is a Kael’thas vezette vérelfek arcane-függőségét is.)

A titánok tehát tudtak, vagy legalábbis nagy valószínűséggel sejtették, hogy egy idő eltelte után Sargeras és serege rá fognak bukkanni erre a bolygóra, amely egy ekkora energia-forrást tartalmaz. Ugyanakkor Norgannon nyilván azt is tudta, hogy ez az arcane-energiaforrás alkalmas lehet arra, hogy a Sargerast szolgáló démonokat – akik közül néhányan korábban a titánokat szolgálták – felszabadítsa a bukott titán uralma alól, ezzel gyengítve a Lángoló Légió erejét. A titánok reménykedhettek abban, hogy Azeroth lakói maguktól is rájönnek erre a tényre, ahogyan valószínűleg Illidan is rájött a Fekete Templomban. Ha pedig rájönnek, akkor egy olyan fegyver lehet a kezükben, amellyel sikeresen szembeszállhatnak a Légióval.

És látjuk, hogy a valóságban is ez történt, habár egy kicsit másként, mint azt talán a titánok elképzelték. A Légió eddig kétszer próbálta elfoglalni és elpusztítani Azerothot, mindkét alkalommal sikertelenül. És mindkét alkalommal az Örökkévalóság Kútjának köszönhetjük ezt. Hiszen első alkalommal az Örökkévalóság Kútjának felrobbantása és elpusztítása kellett ahhoz, hogy megakadályozzuk a démoni sereg ármalását és energiával való ellátottságát, míg második alkalommal a második Örökkévalóság Kútjából kinövő Világfa, a Nordrassil és a körülötte élő whispek voltak azok, akik megakadályozták, hogy Archimonde elpusztítsa a fát.

Az Örökkévalóság Kútja tehát egy kétélű fegyver, egy csali. Idevonzza a démonokat, de segítségével el is pusztíthatjuk azokat, illetve felszabadíthatjuk őket a Lángoló Légió uralma alól. De vajon van-e még valahol egy tiszta arcane-energiaforrás, amelyet felhasználhatunk? A Nordrassilt átjárja a három sárkány aspektus áldása, a Sunwell a naaruk energiájával egyesült. A Soridormi birtokában lévő üvegcsékből a Caverns of Time-ba található idővonalak megnyitásához használtunk fel valamennyit. Illidan pedig valószínűleg felhasználta a hetedik üvegcsét is a Fekete Templomban, hogy így szerezzen magának sereget. És habár feltételezhetjük, hogy az Pandariában, az Örök Virágzás Völgyében található medencékben is az Örökkévalóság Kútjának energiái folytak, Garrosh Hellscream gondoskodott róla, hogy ez az energia-forrás se maradjon érintetlen, amikor beszennyezte a meghalt Old God, Yshaarj szívével.

A Légió azonban harmadjára is megpróbálja elpusztítani Azerothot. Vajon rájövünk, hogy milyen fegyverrel lehetne szembeszállni a Légióval, belülről bomlasztani annak seregét? És ha igen, hol fogunk rá forrást találni?

Mindenkinek köszönöm, aki eddig kitöltötte a blogról szóló kérdőívet, rengeteg ötletet és segítséget adtatok nekem, hamarosan összegzem is a válaszokat és veletek is meg fogom osztani. Aki eddig még nem töltötte ki ezt az olvasói elégedettségi kérdőívet, az ide kattintva megteheti (kb. 2-3 perc)

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

One thought on “Well of Eternity – Az Örökkévalóság Kútja 2. rész

  • F.Dani (TJ)

    Szerintem ez a story áll Illidan feltámasztásának a hátterében is 🙂 Azért támasztották fel, mert ő (talán) tudja, hogy mivel lehetne a démonokat felszabadítani és legyőzni…. És bizony ez hatalmas fegyver, ha rossz kezekbe jut 🙂 Így inkább feltámasztják és valószínűleg elképzelhetetlen erőt ígérnek neki 😀 De valamilyen okból mégis a végén mellénk áll, és segít legyőzni a légiót! 🙂

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .