Vol’jin, a Horda Hadfőnöke – 1. rész

KM4JVQTO7JJ71303926921200Egy igazán jó vezető valószínűleg népe érdekeit tartja elsősorban szem előtt, azt, hogy népe élhessen, biztonságban lehessen és gyarapodhasson. Ha kell, ezért szembeszáll gyerekkori jóbarátjával, saját fajtájával, és ha úgy látja, akkor saját Hadfőnökével is. Ha kell, szövetkezik azokkal, akiket ellenségeiként kellene számon tartania. Mert elsősorban népéhez, az általa választott néphez hűséges és kizárólag nekik tartozik elszámolással tetteit illetően. Valószínűleg ezek miatt a tulajdonságai miatt lett Vol’jin az Új Horda első választott Hadfőnöke, akit még a Szövetség is tisztel. Ismerkedjünk meg hát a legkisebb troll törzs vezetőjével, Vol’jinnal!

Csatlakozás a Hordához

Vol’jin a Sötétlándzsás (Darkspear) trollok törzsfőnökének, Sen’jinnek a fiaként a Sötétlándzsás Szigeteken (Darkspear Islands) nevelkedett. Apját követve árnyékvadásznak (shadow hunter) készült és arra, hogy egy nap majd ő vezeti népét apja halála után. A Sötétlándzsás trollok a dzsungel trollok közé tartoztak, és egykor Stranglethorn Vale dzsungeleiben éltek, amíg a Gurubashi Birodalom nem száműzte őket. A kisszámú troll törzs ekkor hajózott el a tengeren, hogy egy kis szigetcsoporton letelepedjen, amit saját magukról neveztek el. Vol’jin még nagyon fiatal volt akkor, amikor Sen’jin, egy látomásában megismerve a jövőt, elküldte őt barátjával, Zalazane-nel együtt az Első Otthonba (First Home) nevezett helyre, ahol a két fiatalnak a loák próbáit kellett kiállniuk ahhoz, hogy árnyékvadász és boszorkánydoktor (witch doctor) váljon belőlük. A próbák során a loák különböző látomásokat mutattak nekik a jövőjükből, köztük azt is, hogy egyszer majd élet-halál harcot kell vívniuk egymással. Miután kiállták a próbákat és elhagyták az Első Otthont, ezeket a látomásokat fokozatosan elfelejtették.

Vol'jin_tcgAz immár árnyékvadász Vol’jint nagyon rossz hírek fogadták, amikor visszatértek: apját megölték, azonban különös, zöldbőrű teremtmények érkeztek hozzájuk, akik felajánlották a trolloknak a segítségüket a murlocokkal, a Tengeri Boszorkánnyal (Sea Witch) és Kul Tiras matrózaival szemben. Vol’jin, az újdonsült törzsfőnök nem sokáig habozott: úgy döntött, népével együtt elhagyja eddigi hazáját, és az ismeretlen, ám segítőkész lényekkel tartanak, akik magukat orkoknak hívták, vezetőjük pedig Thrall volt.

Miután egy év elteltével elhagyták a szigeteket, Vol’jin és törzse a Horda újonnan alapított fővárosához, Durotarhoz közel a Visszhang-szigeteken (Echo Isles) telepedett le. A Harmadik Háború után a Hordának egy újabb fenyegetéssel, Proudmoore Admirális kivételes képességű flottájával kellett szembenéznie, aki zsigerből gyűlölte az orkokat és el akarta őket pusztítani. Vol’jin segédkezett Rexxarnak, Rokhannak és Chen Stormstoutnak abban, hogy megtámadhassák a Szövetséges csapatokat. Vol’jin bölcs tanácsokkal is ellátta őket, többek között ő vette rá Rexxart, hogy az emberek elleni harcba hívja a taureneket és az ogrékat.

Proudmoore admirális és seregeinek legyőzése után Vol’jin újabb válaszúthoz érkezett. A Hordához való tartozás ugyanis lemondással is járt a trollok számára: újdonsült szövetségeseik nem igazán tolerálták a loák számára bemutatott véráldozásokat, a fekete mágiát és a kannibalizmust. Vol’jin hajlandó volt ezeket elfogadni azok kedvéért, akik új otthont biztosítottak számára: a kannibalizmust teljesen megszüntették, míg a loák számára ezentúl állat-áldozatokat kezdtek bemutatni. Ez a lemondás azonban nem mindenkinek tetszett, köztük Vol’jin gyerekkori barátjának, Zalazane-nek sem. Fekete mágiát használva több trollt is az irányítása alá vont, és elérte, hogy ezek a “zombik” csak neki engedelmeskedjenek. Zalazane tettei miatt Vol’jin a megmaradt Sötétlándzsás trollokkal kénytelen volt elhagyni újdonsült otthonát. A tengerparton Sen’jin Falva (Sen’jin Village) néven hoztak létre egy települést. Az itt maradt trollokat Vol’jin a törzs boszorkánydoktorára, Gadrinra bízta, ő maga pedig Orgrimmarba ment Thrall segítőjének, és hosszú éveken át gondolkozott azon, hogy hogyan szerezhetné vissza törzse számára egykori otthonát…

Voljin_TCC

Voljin, a felszabadító

A Sötétlándzsás trollok hasznos tagjává váltak a Hordának, Vol’jin stratégiai tehetségét pedig mindenki elismerte, elsősorban Thrall. Fontos szerepet játszott többek között Undercity ütközetében is. Vol’jint azonban nem hagyta nyugodni népe sorsa, az állandó száműzetés. Egy állandó otthont szeretett volna törzsének, amely emellett fontos stratégiai pont lenne a Horda számára is. És egy személyes cél is vezérelte: hogy eleget tegyen apja kívánságának. Egyedül gyerekkori jóbarátja, a boszorkánydoktor Zalazane állta útját tervének-

Vol'jin_Sen'jin_VillageVol’jin nem félt a kihívásoktól. Türelmes volt és kivárta a megfelelő időt a támadásra. Akkor összehívta nemcsak a trollokat, hanem a Horda bajnokait is, akik készek voltak egy igaz ügy mellett harcolni. Sen’jin Falva mellett megszólaltak a harci dobok és csípős szagú füst különös füstjei szálltak fel. A támadást maga Thrall is támogatta. Vol’jin minden segítséget szívesen fogadott, fiataltól idősebbig, zöldfülűtől a legtapasztaltabbakig.Váratlan segítség formájában troll druidák bukkantak fel, akik Vol’jin visszatértéig rejtőzködve éltek, most azonban készek voltak csatlakozni a sereghez.

Az árnyékvadász azonban komoly dilemmában volt. Tudta, hogy bármilyen erős sereget is gyűjtött össze, Zalazane fekete mágiájával szemben halandókkal nem fog sokra jutni. A loák segítségére is szüksége volt, azoknak a loákéra, akiket a Visszhang-szigetekkel együtt maguk mögött hagytak, akiknek nem mutattak be áldozatot. De meg kellett próbálnia a maga oldalára állítani őket, ezért Bwonsamdihoz, a halálistenhez fordult. A loa kezdetben nem akart segíteni, hiszen magára hagyták őt, azonban Vol’jin elmagyarázta, hogy Zalazane üldözte el őket az otthonukból, és megígérte, hogy ismét imádni fogják és áldozatokat mutatnak be neki, ha most segít nekik. Végül Bwonsamdi hajlandó volt támogatni Vol’jin seregét. Minden készen állt a támadásra.

Sötétlándzsások fiai és lányai! A törzs jóbarátai! Azért gyűltünk itt össze, Sen’jin Falvának partjánál, hogy visszaszerezzük azt, ami a miénk! Gyertek most! Csatlakozzatok a Visszhang-szigetek felszabadításához! Zalazane el fok BUKNI! Készen állunk, hogy a szigetre vonuljunk, és FELSZABADÍTSUK Zalazane gonosz uralma alól! Csatlakozzatok hozzám! Zalazane ideje lejárt! A Sötétlándzsásoknak ismét saját otthona lesz. Álljatok készen!

A sereg behatolt a szigetre, azonban Zalazane az elesett trollokat zombikként feltámasztotta és az uralma alá vonta. Ez a tette végképp feldühítette Bwonsamdit, mivel Zalazane olyan területre hatolt be, amelyhez nem volt joga: a halottak földjére. Vol’jin végül a saját fegyverével győzte le a boszorkánydoktort: a zombi trollokat Zalazane ellen indította, akik megölték az áruló trollt. Vol’jin győzött: többé nem függött teljesen a Horda jóindulatától, hiszen immár saját otthonuk volt a Sötétlándzsásoknak. Beteljesítette az apjának tett ígéretét.

voljin2Válaszúton

Úgy tűnt, hogy azzal, hogy visszaszerezték a Visszhang-szigeteket és legyőzték Zalazane-t, a Sötétlándzsás trollok helyzete végre stabilizálódott. Saját otthonuk volt, a Hordán belül erős volt a törzs helyzete, Vol’jin pedig Thrall elismert tanácsadója volt. Aztán Halálszárny (Deathwing) megjelenésével minden megváltozott.

Thrall már korábban érezte az elemek nyugtalanságát, és Azeroth megmentését még a Hordánál is fontosabbnak tartotta, ezért lemondott a Hadfőnök posztjáról, hogy sámánként segítse a világot. Utódjául pedig a forrófejű, ám Northrenden fontos katonai sikereket elért, az orkok körében népszerű Pokolsikoly Garrosh-t (Garrosh Hellscream) választotta. Választását azonban nem mindenki nézte jó szemmel, köztük Vol’jin sem, aki úgy érezte, hogy Garrosh az orkokon kívül semelyik másik népet nem tiszteli és túlságosan önfejű a vezetéshez. Kételyeit Thrallal is megosztotta, aki elmondta, hogy azért esett Garrosh-ra a választása, mert ő tipikus háborús hős, akire akkor a Hordának nagy szüksége volt, emellett nem tűrte az árulást és nem barátkozott a Szövetséggel. Thrall bevallotta, hogy talán túlságosan gyenge volt Undercity ostromakor és a Haragkapunál (Wrathgate) történt áruláskor. Vol’jin végül beleegyezett abba, hogy népével együtt a Hordával marad.

Azonban Thrall távozásával Garrosh megváltoztatta az eddig kialakult viszonyokat. A sámán tanácsát figyelmen kívül hagyva nem kért Vol’jin tanácsadásából és a trollokat Orgrimmar külvárosába száműzte, messze a város központjától. Hamarosan a trollok arra is rájöttek, hogy az orkok megdézsmálják a vároközpontban maradt troll készleteket. Vol’jin elgondolkodott. Annak idején Thrallnak esküdött hűséget, nem ennek a nem is evilági orknak. A Horda érdekében lemondtak ősi szokásaikról és alkalmazkodtak hozzájuk. Mindez mit sem ért azonban, ha nem kapnak érte a kellő tiszteletet. És ha ők nem kapnak tiszteletet, a trollok miért adnák meg ugyanezt a tiszteletet Garrosh-nak és az ő Hordájának? Vol’jin válaszút előtt állt. És ekkor érkezett a Zandalarik küldötte, hogy a hatévente megtartott troll gyűlésre invitálja. Ahol egy nagyszerű ajánlatot kapott gondjai megoldására…

A Zandalarik felemelkedése

A Kataklizma idejére a főbb troll fővárosok mind elestek: Zul’Farrak lakatlanná vált, Zul’Gurub csak halovány árnyéka lett önmagának, Zul’Aman támadását néhány Amani troll élte túl, akik Daakara irányítása alatt húzták meg magukat, Zul’Drak pedig végül a Falka (Scourge) áldozata lett. A Zandalarik, a legrégebbi és legbölcsebb troll törzs, rádöbbentek a szomorú tényre: bármilyen sokan is vannak, a trollok egy kihalófélben lévő faj. És ezt a kihalást leginkább saját maguk okozták azzal, hogy céljaik elérése érdekében egymással háborúztak és feláldozták loa isteneiket.

Zandalar_troll_meeting
Azeroth második súlyos megrázkódtatása, a Szakadás (Shattering) alapvetően átformálta a Zandalarik gondolkodásmódját. Ebben egy rejtélyes próféta, Zul is a segítségükre volt. Az egyetlen megoldás a trollok problémáira
az volt szeritnük, ha egyesülnek és egységes troll nemzetként állítják vissza régi dicsőséges birodalmukat. Zul meggyőzte a békés természetű Zandalarikat, hogy csak a hatalom birtokosa tudja megőrizni a troll történelmet és kultúrát, és ennek eléréséhez szükséges a háború.

Ezért minden trollok királya, Rastakhan király összehívta a hatévente esedékes troll gyűlést, amelyen képviselték magukat a fagytrollok, az Amanik, a Gurubashik, és a Sötétlándzsások képviseletében Vol’jin is megjelent. Rastakhan felvázolta előttük a trollok reménytelennek tűnő helyzetét, és megtette ajánlatát: csatlakozzanak a Zandalarikhoz, hogy egy egységes troll zászló alatt visszafoglalják régi földjeiket, és visszaállítsák a trollok régi dicsőségét. A jégtrollok, Daakara és a mégsem halott Jin’do örömmel csatlakozott. Vol’jin azonban dühödten otthagyta őket, és nem kért a közös troll nemzetből. A döbbent kérdésre, hogy miért, csak annyit válaszol, hogy ő a Hordának tartozik hűséggel, és neki a Horda a népe, nem a trollok.

Vajon miért választotta Vol’jin mégis a Hordát? Miért választotta Garrosh-t a saját faja helyett? A válasz összetett. A legfontosabb, hogy Vol’jin hűséges típus. Megígérte Thrallnak, hogy a Hordával marad, azzal a Hordával, amelyik segített neki a Visszhang-szigetek visszafoglalásában, ezért ígéretét nem szeghette meg. Másodszor, az egységes troll nemzetben ott voltak a Gurubashi trollok, azok, akik játékból vadásztak a Sötétlándzsásokra, és akik először elüldözték őket otthonukból. Harmadszor gyakorlati szempontok is vezethették. Bár a Sötétlándzsás trollok majdnem a legkisebb troll nép, kétségtelen, hogy a legerősebb troll hadsereggel rendelkezett. Amíg a többiek konfliktusba kerültek egymással, a Hordával és a Szövetséggel, és feláldozták loa isteneiket, addig a Sötétlándzsás trollok gyarapodtak, visszaszerezték otthonukat, és új kapcsolatot alakítottak ki a loákkal. Ezek után miért kéne neki más vezetését elfogadnia? Miért lenne felette álló Rastakhan király és a Zandalarik? Vol’jin és a Sötétlándzsás trollok nem kívántak náluknál gyengébbel szövetkezni.

Vol'jinZul'Aman

Vol’jin tudta, hogy miután visszautasította a Zandalarik ajánlatát, háborút szított. És tudta, hogy egyetlen személyhez soha nem fog segítségért fordulni: Garrosh-hoz. Ez az ő faja, az ő problémája, neki kellett rá megoldást találnia. Érezte, hogy a Horda önmagában nem lesz elég erős a vudu mágiát is alkalmazó trollokkal szemben. Ezért a legváratlanabb helyhez fordult segítségért: a Szövetséghez. Meg kellett próbálnia, nem volt más esélye. A közös cél érdekében össze kellett hoznia ellenségeket is. Északon maga végezte a küldetést, míg délen egy troll párt, Bwembát és Ghalirit bízta meg azzal, hogy figyelmeztessenek mindenkit a veszélyre.

Délen Vol’jin segédletével meggyőzték Booty Bay urát, Revilgaz bárót is, hogy csapatait bocsássa az egyesült Horda és Szövetséges seregek rendelkezésére, hogy közösen sújthassanak le az ismét megerősödött Zul’Gurubra és vezérükre, Jin’dora. Ennek Revilgaz eleget is tett, így az egyesült seregek győzedelmeskedtek a Gurubashik felett, a Zandalarik egyik bástyája ledőlt.

Északon az Amanik ellen is Vol’jin ment személyesen segítséget kérni azoktól, akik egész életükben harcban álltak az erdei trollokkal: az elfektől, vérelfektől és a megmaradt nemes elfektől egyaránt. Személyesen beszélt Halduron Brightwinggel, Ezüsthold városának (Silvermoon City) íjász-tábornokával és Szélfutó Vereesával (Vereesa Windrunner) arról, hogy a Zandalarik egy új troll birodalmat akarnak létrehozni, amelyhez az Amani trollok is csatlakoznának. Mivel mindkét tábornok tudta, hogy Quel’Thalas számára egy megerősödött Amani Birodalom mekkora veszélyt jelentene, ezért sérelmeiket félretéve hajlandóak voltak Vol’jin seregéhez csatlakozni. A troll felderítők kiderítették, hogy Zul’Aman új hadura Daakara, akit Zul’jin halála után választották vezetőjüknek az Amani trollok. Az egyesült sereg végül megtámadta Zul’Amant, és ismét legyőzte a loa istenek segítségéhez forduló bajnokokat, papokat, és végül megölték Daakarát is.

Zul'AmanPreparationConversation
Vol’jin végül úgy győzött a trollok felett, hogy ehhez nem kellett neki Garrosh segítségét igénybe vennie. Hajlandó volt a Szövetség segítséget nyújtani nekik, sőt, szinte ők voltak hálásak neki, hogy figyelmeztette őket a készülő veszélyre és segítséget nyújtott számukra. Bár igazából Vol’jinnak volt szüksége segítségre, segítői mégis úgy érezhették, hogy valójában Vol’jin támogatta őket. A Hordán belül is megerősítette pozícióját, hiszen Garrosh segítsége nélkül is összehangolt csapatmozgásokat volt képes irányítani. A Hadfőnök azonban kezdte érezni, hogy komoly vetélytársa lehet a troll törzsfőnök személyében…

Folyt. köv.

U.i.: Továbbra is várom a jelentkezését azoknak az olvasóknak, akik akár nyelvgyakorlás céljából is segítenének nagyon rövid (fél A4-es oldal) WoWos szövegek fordításában az oldal fejlesztése érdekében! 🙂 Részletekért írjatok a wowloreforditasok@gmail.com emailcímre!

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

One thought on “Vol’jin, a Horda Hadfőnöke – 1. rész

  • 2015-09-22 at 8:59 de.
    Permalink

    Nagyon jó fordítás még mindig és, habár már olvastam a történetet többször is még mindig nagyon tetszik, elvégre a trollok a kedvenc fajom a játékban 🙂

    Remélem a következő részben kitérsz arra is hogy mi történt Vol’jinnal a wodba és hogy milyen állapotok uralkodnak közvetlenül a Legion előtt!

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..