Vol’jin, a Horda Hadfőnöke – 2. rész

Tőr a sötétben

Bár Vol’jin elfogadta Thrall döntését, hogy Garrosh-nak adta a Hadfőnöki címet, miután ő távozott a Horda éléről, ezzel soha nem tudott egyetérteni. Azonban Vol’jin továbbra is hűséges volt a Hordához, amely megmentette népét, ezért maradt és nem lázadt fel Garrosh ellen. Csupán egy négyszemközti beszélgetésen fejtette ki véleményét vele kapcsolatban:

– Nem vagy az én Haduram. Nem érdemelted ki a tiszteletemet, és nem fogom végignézni, ahogy elpusztítod a Hordát a háború iránti éhségedben.
– És mégis mit gondolsz, mit fogsz tenni ezzel kapcsolatban? A fenyegetéseid csak üres szavak. Menj, és merülj el a nyomorban népeddel együtt;
nem fogom tovább tűrni az ocsmány képedet az én tróntermemben.
– Pontosan tudom, hogy mit fogok tenni, Hellscream fia. Figyelni fogok és várni, amíg a néped szép lassan ráébred az alkalmatlanságodra. Nevetni fogok, amikor annyira megvetnek majd téged, mint azt én teszem. Úgy fogsz uralkodni, hogy folyamatosan a hátad mögé lesel és félni fogsz az árnyékoktól, mert amikor eljön az idő, és a véred szép lassan kiszárad, pontosan tudni fogod, hogy ki lőtte azt a nyílvesszőt a szívedbe.
– Megpecsételted a sorsod, troll – mondta Garrosh és Vol’jin felé köpött.
– És te is a tiédet, “Hadúr” – felelte a troll.

Vol’jin betartotta az ígéretét, hiszen sokáig csak csendben figyelt és várt. És a világ megtapasztalhatta, hogy mit jelent Garrosh háború iránti éhsége. Hogy Vol’jin miért nem tett valamit? Mert a népét féltette. Végignézte, ahogy Cairne, aki nyíltan szembeszállt Garrosh-sal, hogyan halt meg egy mérgezett pengétől, hogy milyen nehézségek árán tudta Baine leverni a Grimtotem klán puccsát népével szemben. Ne felejtsük el, a Sötétlándzsás troll még mindig csak egy kicsiny törzs. Vol’jin a saját népét féltette attól a bosszútól, ami rájuk várna, ha nyíltan szembeszállna Garrosh-sal.

Ezért is vett részt Garrosh-nak a Theramore és környéke elleni támadásban. Vol’jin Baine-nel együtt vett részt Northwatch Hold megtámadásában és elfoglalásában. Majd miután Garrosh a józan észnek teljesen ellentmondó parancsokat adott nekik, Vol’jin, Baine, illetve a vérelf Bloodblade és az élőholt Farley titokban találkoztak, hogy megvitassák a helyzetet és hangot adjanak Garrosh-sal szembeni ellenérzéseiknek. A találkozó azonban kitudódott, köszönhetően egy goblin kapitánynak, illetve a Garrosh-t körülvevő Blackrock orkoknak, a következménye pedig intő példa lett a trollok és a taurenek vezérei számára: Garrosh testőre, Malkorok egy balesetnek álcázva felrobbantotta a Razor Hillben található fogadót, benne az épp ott tartózkodó Bloodblade-del és Farley-val.

Ezek után Vol’jin otthagyta Orgrimmart és visszaköltözött a Visszhang-szigetekre törzséhez. Hogy ez gyávaság volt tőle? Vol’jin csak azt tette, amit érzése szerint tennie kellett. Hiszen ahogy még akkor, az Első Otthonban elmondta a loáknak, a Sötétlándzsásoknak szabadnak kell lenniük, de elsősorban életben kell maradniuk. Hiszen holtan elvesztek. A törzsnek tovább kellett élnie és ennek egyetlen módja az volt, ha nem szállnak nyíltan szembe Garrosh-sal.

Azonban Garrosh sem volt teljesen hülye, és pontosan tudta, hogy Vol’jin csak az alkalomra vár, hogy lecsaphasson rá. Ezért elhatározta, hogy ő lesz a gyorsabb, és kihasználja, hogy a troll vezér nem mer nyíltan szembeszállni vele. És Pandarián, miután Vol’jin újból hangot adott Garrosh harcban mutatott magatartásával szembeni ellenérzéseinek, a Hadfőnök úgy döntött, hogy véget vet a folyamatos szembeszegülésnek: a troll vezért három kalandorral együtt egy barlangba küldött, hogy ott nyomozzanak ki valamit a szaurokokkal kapcsolatban. És amíg a barlangban voltak, egy megbízható kapitánya, Rak’gor Bloodrazor leszúrta Vol’jint, aki azonnal össze is esett.

A Horda árnyékában

Garrosh terve azonban nem egészen úgy alakult, ahogy ő azt szerette volna: a három kalandort, akik látták Bloodrazor tettét, nem sikerült megölnie az ork parancsnoknak, helyette vele végeztek a kalandorok. Ráadásul Vol’jin

sem halt meg azonnal a tőrtől, habár annak mérge megakadályozta a troll természetes öngyógyítását. Vol’jin maradék erejével arra kérte a három bátor hőst, hogy üzenjenek Thrallnak, illetve rajta kívül másnak ne szóljanak arról, hogy ő életben maradt. Ezután maradék erejével Vol’jin kimenekült a szaurokok barlangjából, majd ájultan omlott össze.

A trollok vezérét aztán először pandaren kölykök találták meg, akik rögtön szóltak a közelben tartózkodó Chen Stormstoutnak, hogy egy furcsa szörnyetegre bukkantak. Chen azonnal felismerte barátját és azt, hogy mennyire rossz állapotban is van. Néhány hordás kalandor segítségével a közvetlen életveszélyt úgy tűnt, hogy sikerült megakadályoznia, és a trollt titokban a Shado-Pan Kolostorba (Shado-Pan Monastery) vitte, hogy ott Taran Zhu óvó szemei alatt gyógyulhasson, míg a világ úgy gondolja, hogy a szaurokok támadása következtében meghalt missziója során.

Vol’jin lassan felébredt és megindulhatott a gyógyulás rögös és lassú útján. Ebben társa egy Tyrathan Khort nevű ember vadász volt, aki szintén a kolostorban gyógyult. A két betegnek sok időt kellett egymással tölteniük, mert Taran Zhu így akart rájönni arra, hogy miért is van ellentét a Horda és az Alliance között. Idővel – természetesen – Vol’jin és Tyrathan között kölcsönös tisztelet, majd rokonszenv is kialakult. A kolostorban töltött idő alatt Vol’jin teljesen felgyógyult, kivéve a nyakán ejtett mély vágást, amelyet emlékeztetőül meghagyott magán. Ezalatt tanulmányozta a monkok harcművészetét, illetve igyekezett megtalálni a benne rejlő kérdésekre a választ: kicsoda is ő valójában? Csak egy troll, vagy a Horda egyik hadvezére? Mit jelent egyáltalán trollnak lenni? És mit jelent valójában a Horda?

Miközben Vol’jin ezeken gondolkozott, fontos események történtek Pandariában: Zandalari trollok támadták meg Zouchin Village-et, de a támadást Vol’jin és társai visszaverték. A Zandalariknak ezután sikerült elfogniuk Vol’jint elfogniuk és vezetőjük, Kha’lak, egy Zandalari troll nő meglepő ajánlatot tett neki: annak ellenére, hogy nemrég még a Zandalarik és szövetségeseik ellen szervezkedett és harcolt, most ismét felajánlják neki, hogy csatlakozzon a Zandalarikhoz. Kha’lak felvázolta, hogy ez most azért is kedvezőbb ajánlat, mivel felismerték, hogy az előző alkalommal tényleg nem volt a legszerencsésebb ősi ellenségeikkel, a Gurubashikkal egy szövetségbe invitálni őket. Emellett ez alkalommal Vol’jin vezető szerepet kapna a szövetségben a Zandalarik mellett.

Ez az ajánlat elgondolkoztatta a trollt. Álmában a loák is megkísértették, Bwonsamdi és Shadra, a Zandalarik loa-matrónája, emlékeztetve arra, hogy valójában egy troll és a trollok loái véráldozatokat kívánnak. Shadra azt is megmutatta neki, hogy régen milyen hatalmasak is voltak a trollok, míg az ősi birodalmuk fennállt és olyan erős szövetségese volt, mint a moguk. Vol’jint az is elgondolkodtatta, hogy rájött arra, hogy Garrosh mire szeretné használni a moguk ősi erejét, és emellett képes volt orvul, titokban elárulni őt és végezni vele. Garrosh Hordája nem Vol’jin Hordája volt, nem a Darkspear trollok hordája, akiket Echo Isle-ra száműzött Garrosh és személyes testőrségét, a Kor’kronokat bízta meg azzal, hogy felügyeljék őket.

Vol’jin bevallotta Kha’laknak, hogy ez alkalommal már jobban érdekli az ajánlat, mint első alkalommal. Ezért megmutatták neki, hogy hogyan élesztik újjá Warlord Kaot, mekkora erőt is jelent a moguk varázslata és milyen dicső módon építhetik újjá egykori birodalmukat. A látottak azonban Vol’jint egy dologról győzték meg: az nem a jövő, ha romantikus álmokkal díszítünk fel egy olyan elmúlt dicső kort, amit ő maguk sosem tapasztaltak meg. Úgy látta, hogy bár a múltban valóban erősek lehettek a Zandalarik és a moguk, a jelen kor követelményeinek nem felelnek meg elképzeléseik, és csak hiú ábrándokat és álmokat kergetnek. És bár Garrosh valóban elárulta őt, tettével egyúttal a Hordát is elárulta, azt a Hordát, amelyre Vol’jin felesküdött.

Ezért Vol’jin megkereste a vele együtt elfogott társait és közösen megszöktek a fogságból, hogy még időben visszaérjenek a Shado-Pan Kolostorba, hogy figyelmeztessék Taran Zhut a Zandalarik támadására. A Kolostort összesen 33-an védték meg a trollok és moguk támadásával szemben, azonban Tyrathan és Vol’jin tudása létfontosságú volt a győzelmük szempontjából. A harc végével Vol’jin a mostanra visszanyert gyógyító képességével meggyógyította a súlyosan megsérült Tyrathant, aki megígérte neki, hogy maga fogja kifaragni a Garrosh-nak szánt nyílvesszőt. Ezután Vol’jin búcsút intett frissen szerzett barátainak, hiszen fontos feladatok vártak rá Kalimdorban.

Fokozódó ellenállás

Bár a Shado-Panok társaságában más dolgokkal volt elfoglalva, Vol’jin időről-időre hírt kapott a Horda tetteiről is. Az őt megmentő kalandorok megígérték neki, hogy rajta tartják Garroshon a szemét, és így is tettek. Emellett Baine – aki szintén megtudta, hogy a troll főnök életben maradt – is írt neki, amiben elmondta, hogy Garrosh hogyan fogta el a mogukat és használja fel a saját céljaira a Sha-t. Vol’jin megkérte a kalandorokat, hogy segítsenek Baine-nek, hogy ne essen baja, hiszen Garrosh nyilvánvalóan a tauren törzsfőnökben sem bízik. Megdöbbent azon, hogy Jaina kiűzte a Hordát Dalaranból, és rájött, hogy Garrosh nemcsak őket, hanem az Alliance-t is megváltoztatja.

Emellett még a gyilkos kísérlet után elküldte Thrallnak a saját hearthstone-ját, ami Durotarban, a Barlangba (The Den) vitte Thrallt, hogy szabadítsa ki a Visszhang-szigeteken a Kor’kronok felügyelete alatt tartott Darkspear trollokat, akik Garrosh rendelete értelmében hadijog, vagyis rögtönítélő statárium alatt álltak. Thrall ezúttal tiszteletben tartotta barátja kérését, felismerte annak fontosságát és Garrosh tetteinek helytelenségét, ezért a trollokkal maradt Vol’jin visszatértéig.

A troll főnök először Quel’Thalas kormányzójával, Lor’themar Theronnal lépett kapcsolatba titokban, hogy megtudja, amennyiben fellázadnának Garrosh ellen, mennyire számíthat a támogatására. Az Isle of Thunderen tartózkodó vérelf biztosította Vol’jint arról, hogy amint végeznek a szigeten és átkelnek az óceánon, támogatni fogja a lázadókat. Ennek tudatában Vol’jin már bele mert vágni egy nyílt felkelésbe Garrosh ellen, hiszen tudta, hogy Baine és a taurenek mellette fognak állni. Miután beszélt Thrallal és Chennel, a Sen’jin Village-be visszatért Vol’jin először is kalandorokat küldött Northern Barrensbe, hogy Garrosh Kor’kronjainak felszereléseit szerezzék meg.

Mire a felszerelésekkel visszaértek, addigra a Kor’kronok már meg is kezdték a támadást a trollok faluja ellen, azonban Vol’jin seregének sikerült visszaverni a támadást. Ezután a lázadók megkezdték menetelésüket Razor Hill felé. Thrall visszament Orgrimmarba, hogy a Garrosh-sal egyet nem értő orkokat, köztük az idős Saurfangot és Eitrigget megkeresse. Vol’jin azonban nem nagyon akarta Thrallt elengedni, mondván, hogy szüksége van rá a lázadóknak, és Garrosh megöli, ha meglátja, az ork sámán azonban azt mondta, hogy ennyi kockázatot megér neki, ha bebizonyíthatja, hogy nem minden ork követi vakon Garrosh-t.

Thrall távozása után Vol’jin személyesen vezette a seregeit Razor Hill ellen. Miután megölték, illetve elűzték az ottani Kor’kron erőket, Razor Hill lakosai önként csatlakoztak a Darkspear lázadókhoz, és itt csatlakozott hozzájuk Baine Bloodhoof, a taurenek törzsfőnöke is. Baine felhívta Vol’jin figyelmét arra, hogy Garrosh legyőzéséhez kénytelenek lesznek megostromolni Orgrimmart – ami tekintve, hogy mennyi tauren tartózkodik a fővárosban, nehéz döntés volt számára is. Orgrimmar ostromához azonban még így sem voltak elegen a lázadók, ezt Vol’jin is belátta. Baine azonban rámutatott arra, hogy rajtuk kívül mások is szívesen részt vennének Garrosh uralmának megdöntésében: miután majdnem megölte az ifjú Anduin herceget, az Alliance-t sem kellett sokáig győzködni arról, hogy csatlakozzanak az ostromhoz. A két fél hamarosan a taktikát is kidolgozta: a lázadók (lényegében a Horda) a szárazföldről fog támadni, míg az Alliance a tenger felől.

Az igazi Hadfőnök

Orgrimmar ostroma megkezdődött: Vol’jin lázadói oroszlánrészt vállaltak abban, hogy Durotar felől biztosítsák a bejutást a városba. Ehhez Nazgrim tábornokkal és az általa szabadon eresztett Iron Juggernauttal kellett szembenézniük. Miután legyőzték Nazgrimot és seregét, az éjelfek vezetője, Tyrande Whisperwind vette át Orgrimmar kapujának biztosítását és biztatta Vol’jint, hogy haladjon tovább seregeivel befelé. Vol’jin és Baine segítettek az Underholdban tartózkodó Kor’kron orkok legyőzésében is. A troll arra kérte a taurent, hogy tartsák ezt a területet, míg ő Thrall és Garrosh után eredt. Vol’jin még ebben a helyzetben is szerette volna elkerülni a felesleges vérontást. Végül akkor érkezett az Inner Sanctumba, amikor a hősöknek sikerült Garrosh-t térdre kényszeríteniük.

A térden fekvő Garrosh-hoz Thrall ment oda, kezében a Doomhammerrel.
– Csalódtam benned, Garrosh – mondta megvetően. – Nem vagy méltó apád örökségére. – Ekkor felemelte a Doomhammert mindkét kezével, hogy lesújtson az orkra, azonban a Shalamayne megakadályozta a csapást.
– A büntetését nem egyedül te döntöd el – közölte határozottan Varian.
– Nem fogom hagyni, hogy elvidd – fenyegetőzött Thrall.
– Mindannyian megszenvedtük az atrocitásait – szólalt meg egy mély hang a hátuk mögött. Thrall és Varian mindketten megfordultak, miközben a sérülését kezével takaró pandaren vezért, Taran Zhu, illetve mögötte Lorewalker Cho belépett a terembe. – Az én népem mindenki másnál jobban. Álljon bírái elé Pandarián. Ott fogunk ítéletet mondani felette mindannyiunkért.
Varian és Thrall egymásra néztek, majd bólintottak. Mindketten leeresztették fegyvereiket és hátraléptek, miközben Taran Zhu megkötözte Garrosh-t és elvitte magával.
Ezután Thrall visszament a többi Horda vezetőhöz, akik mind ott voltak szemtanúnak.
– A Hordának szüksége van valódi Hadfőnökére, jobban, mint bármikor – szólalt meg Vol’jin és reménykedve Thrallra nézett. Remélte, hogy a sámán, miután begyógyította a világ sebeit, visszatér a Hordához és vezeti őket, ahogy vezette őket korábban is. Thrall azonban másként gondolta.
– Igen, de te voltál az, aki összetartottad a Hordát ebben az őrült időben. Te voltál az, aki megvédted a becsületünket. Ettől a naptól kezdve, Vol’jin – mondta Thrall és letérdelt barátja elé –, ha te leszel a vezetőm, én követni foglak.
A troll őszintén meglepődött az események fordulatán. Hogy ő legyen a Horda Hadfőnöke? Hiszen ő csak egy troll, a Darkspear trollok vezére, a legkisebb troll törzsé.
– Nem vagyok méltó rá… – jelentette ki, és komolyan is gondolta. Hiszen még csak most tudott igazán békét kötni magával, a loáival, azzal, hogy a trollok milyen ősi hagyományaikat adták fel szabadságukért és jövőért cserébe. Azonban a körülötte állók nem így gondolták. Thrall után Baine és Lor’themar is meghajolt előtte. Még Jastor, a goblinok vezetője is levette a kalapját előtte, sőt, a Banshee Királynő, a Sötét Úrnő, Sylvanas is biccentett beleegyezése jeléül. Látva, hogy a többiek támogatják őt, Vol’jin rájött, hogy a sorsa azt jelölte ki számára, hogy vezesse a Hordát.
– De minden erőmmel igyekszem megfelelni – fogadta meg és mélyen meghajolt – a Horda érdekében.

A Horda vezetőit azonban valaki megzavarta: Varian próbált a közelükbe férkőzni, azonban az összegyűlt ork katonák elállták az útját.
– A Hadfőnökötökkel kívánok beszélni! – jelentette ki, és hangjában enyhe fenyegetés bujkált. Az ork katonák félreálltak, és Varian meglepve vette észre, hogy a kör közepén Vol’jin állt, mögötte a többiek, köztük Thrall is.
– Én beszélek a Horda nevében – húzta ki magát Vol’jin.
Varian kérdőn nézett Thrallra, aki csendben megerősítette Vol’jin kijelentését. Varian röviden elgondolkozott.
– Rendben van – fordult végül a troll felé. – A Horda szörnyű bűnöket követett el, Vol’jin. De néhányan harcoltatok Garrosh egyeduralma ellen. Erre tekintettel hajlandó vagyok véget vetni a vérfürdőnek. De csak hogy tudjad – folytatta, miközben a fegyverét simogatta -, ha a Horda továbbra is olyan becstelen lesz, mint amilyen Garrosh volt… végezni fogunk veletek.

A Horda jövője

Ezzel Vol’jin lett a Horda első nem ork Hadfőnöke egész eddigi története során. Vol’jin azonban pontosan tisztában van vele, hogy mit jelent az új Horda, a Thrall által megálmodott Horda, és igyekszik ennek az elképzelésnek megfelelni. Jelenleg Orgrimmarban próbálja megerősíteni uralmát a Hordát dúló polgárháború után, éppen ezért maga helyett Thrallt küldte el Khadgarral, hogy ezen az ismeretlen Draenoron üldözzék Garrosh-t és az általa létrehozott Iron Horde-ot. Bár ezzel nem ő lett az, aki megölte Garrosh-t, ahogyan azt ígérte, attól még ő volt az, akinek tettei beindították a Garrosh megdöntésére irányuló támadásokat, és a háttérből sokáig ő mozgatta a szálakat.

Ettől függetlenül több troll árnyék-harcost is az ottani csapatok rendelkezésére bocsátott, és folyamatosan jelentéseket kért az ottani helyzetről. Később ő maga is ellátogatott Draenorra, hogy megnézze, milyen helyőrséget húztak fel a horda képviselői, illetve Gul’dan hatalomátvétele után elrendelte Tanaan megtámadását. Javasolta, hogy egy kikötőt építsenek, majd azzal a felkiáltással indította útjára a hősöket, hogy hozzanak dicsőséget a Hordának. Létrehozott egy elit troll harcosokból álló csoportot, a Vol’jin Fejvadászait (Vol’jin’s Headhunters), akik jelentős segítséget jelentettek Tanaanban.

Vol’jin azonban nincs egyszerű helyzetben. Az orkok egyelőre egységes vezető nélkül tengenek, és nem is biztos, hogy mindannyian maradéktalanul elfogadják – ismerve a büszkeségüket –, hogy egy troll parancsolgat felettük. A goblinok jelentős része segítette Garrosh-t, és az ő hűségükben sosem lehet igazán bízni fizetség nélkül. Baine és Lor’themar felől szerencsére nem kell aggódnia, mind a taurenek, mind a vérelfek örülnek, ha egy kicsit megnyugodhatnak a zűrzavaros idők után.

Azonban az azerothi nyugodt időknek hamarosan véget ér. A Burning Legion újabb támadása hamarosan bekövetkezik, és csak egy egységes Horda fog tudni fennmaradni velük szemben. Azonban valóban egységes lesz ez a Horda? Sylvanas ugyanis már Garrosh legyőzése és Vol’jin Hadfőnökké választása után sem titkolta túlzottan a véleményét:

– Vol’jin Hafőnök? Kicsit abszurdnak hangzik, nem? Én mindenesetre biztosan nem fogom egy troll parancsait követni. De összehozta ezt a kis koalíciót, és ezzel ő lett a nap hőse. Valamint azt is bebizonyította, hogy szinte lehetetlen megölni – és ezt csodálom benne. De ideje lesz letesztelni, hogy mire is képes…

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez