Interbellum 3. rész – Outlandet uralni

A színpad készen áll. A száműzöttek megérkeztek Draenor elátkozott maradványaira, amelyek egykor az orkok és a draenei menekültek otthona volt. A bolygó szétszakadt és szétvált, miután Ner’zhul megkísérelte elvezetni az orkokat haldokló világukról, a darabokat pedig a Twisting Nether húzta magához, miután Ner’zhul portáljai annak felszínére nyíltak. A Twisting Netherben lebegő Outland lett ennek az elpusztult bolygónak a maradvénya. Egy olyan világ, ahol a természet törvényei nem mindig érvényesülnek, ami olyan, mint egy túlérett gyümölcs, amely csak arra vár, hogy leszakítsák.

Végül Maghteridon volt az, aki leszakította. A pit lordok sorrendjében a 2. volt, csupán mestere, Mannoroth előzte meg, és őt választotta ki a Burning Legion arra, hogy meghódítsa ezt a világot, amely annyira egyedi volt azok között a világok között, amelyet ez a démoni sereg korábban elfoglalt és elpusztított. Mivel Ner’zhul portáljai továbbra is működtek, Outland egyfajta összekötő hely lett, ahol a Légió egész seregeket tudott felállítani akarata szerint, és könnyedén indulhatott velük más világok meghódítására. Outland megtartása ezért stratégiai jelentőséggel bírt a Légió számára, és semmiképpen nem akarták veszni hagyni.

A körülmények azonban ahhoz vezettek, hogy pontosan ez történt.

A herceg, az úrnő és egy sivatag

Miután megérkeztek Outlandre (egy olyan portál segítségével, amit Dalaranban hoztak létre, hogy elmeneküljenek Garithos és csapatai elől), Kael’thas és Vashj nekiálltak megkeresni Illidant. Vashj elmondta Kael’thasnak, hogy az a szörnyű betegség, ami őt és a népét kínozta, amiatt van, hogy megvonták tőlük azokat az arcane enrgiákat, amelyeket olyan hosszú ideig megszorítás nélkül használtak, amelyek akkor pusztultak el, amikor Arthas Menethil arra használta a Sunwellt, hogy feltámassza vele a halottak közül a nekromanta Kel’Thuzadot. Mivel a Sunwell elpusztult, ha Kael’thas nem talál valamit helyette, akkor népe egyre betegebb lesz, ahogyan a függőségük rosszabbodik. Vashj elmondta Kael’thasnak, hogy az ő saját népe is megszenvedte ezt az elvonást (ami egyben Kael népe is volt, hiszen valamikor egy néphez tartoztak mint), miután az eredeti Well of Eternityt elpusztították, és Illidan át tudja érezni ezt a helyzetet, mivel egykor ő maga is részt vett az Ősök Háborújában (War of the Ancients).

Mivel mostanra már eléggé kétségbeesett volt, ezért Kael’thas Vashj-zsal tartott. Egy idegen földön, ahol hatalmas szikladarabok lebegtek a levegőben és a föld vörös és kiszáradt volt, a vérelfek és a nagák együtt indultak el Illidan keresésére. És nem a elgjobb körülmények között bukkantak rá.

Ismét láncok között

Illidan a maga részéről azután távozott Lordaeronból, hogy összetűzésbe keveredett fivérével, Malfurionnal. Tudta, hogy mivel kudarcot vallott abban, hogy az Eye of Sargeras (Sargeras Szeme) segítségével elpusztítsa a Lich Kinget, patrónusa, Kil’jaeden haszontalannak fogja találni az életét. Mivel azonban ragaszkodott az életéhez, ezért a fejében lévő Gul’dan emlékképek segítségével egy új helyet talált, ahova elvonulhatott: Gul’dan egykori otthonát, Draenort.

Sajnos Gul’dan emlékei nem szóltak azokról a dolgokról, amik a halála után történtek, így arról sem, hogy korábbi mentora az egész világot felrobbantotta. Illidan egy darabokra szakadt világra érkezett, és hamarosan rájött, hogy ezen az ismeretlen vidéken is őt üldözi egykori fogvatartója, Maiev és egy seregnyi Watcher. A csapatnak végül sikerült elfognia őt.

Amikor Kael’thas és Vashj végül rájuk bukkant, még csak annyira kötözték meg Illidant, hogy biztonságosan el tudják szállítani. Miután Maiev csapatával összecsaptak, Vashj-nak és Kael’thasnak sikerült kiszabadítaniuk Illidant. Elsőre kicsit elcsüggedtek, amikor Illidan elmondta Kaelnek, hogy nincs igazán gyógyír a népét mágia-függőségük miatt sújtó elvonási tünetekre, azonban a vérelf herceg mégis kész volt szövetkezni Illidannal, amikor az hozzátette, hogy azért tud annyi mágikus energiát biztosítani nekik, ami kielégíti függőségüket, így népe megmenekülhet a lassú haláltól. Mivel Kael vérelfei és Vashj nagái mind a rendelkezésére álltak, Maievet és Watchereit legyőzte és nem jelentettek többé fenyegetést számára, Illidan szabadon vihette véghez tervét, hogy elfoglalja Outlandet.

Démonok ellen

Illidannak szüksége volt egy helyre, ahol elrejtőzhetett Kil’jaeden elől, amíg megszilárdítja hatalmát. Outland mindkettőt biztosította számára. Mivel már nem létezett teljes egészként a Great Dark Beyondban, hanem csak egy széttöredezett massza volt a Netherben úszva, ezért csak nagyerejű mágia használatával lehetett megközelíteni, mint a dimenziókon áthatoló portálok és űrhajók, és ezáltal sokkal könnyebb volt megszerezni a Légióval szemben. Ha le tudod zárni a portálokat, akkor hatékonyan tudod kontrollálni azt, hogy mikor ér el téged az ellenség, így sokkal könnyebben tudsz rá felkészülni, mint egyébként. És azzal, ha te uralod a portálokat, akkor, ha te vagy hatalmon, te magad tudod felderíteni a létező összes mágikus titkot.

Illidan Outlandet a tökéletes első lépésnek tekintette nemcsak abban, hogy elmeneküljön Kil’jaeden haragja elől, hanem hogy idővel helyettesítse őt. És miért ne? Illidan egy egyszerű éjelf varázslóból olyan lénnyé vált, aki puszta kezével képes volt megölni egy dreadlordot (rémúr); és ha elég ideje van, hogy felhalmozzon elég tudást és erőt, akkor könnyen létrehozhatja a saját démonseregét a Légióval szemben.

Kael’thas mutatott rá arra mesterének, hogy még Magtheridon előtt a portálokkal kell kezdeni valamit. Addig ugyanis a pit lord legyőzése kudarcra volt ítélve. Ez rengeteg apró behatoláshoz vezetett annak érdekében, hogy lezárják a portálokat, mielőtt még a pit lord ellen vonulnának, és Kael’thas volt az, aki rátalát a Magtheridonhoz hű ork seregek által megtámadott krokulokra, vagyis broken (megtört) draeneiekre. Valószínűleg együttérzésből és valószínűleg a benne rejlő manipulatív vonás miatt, Kael’thas segített a brokeneknek a fel orkokkal és démonokkal szemben; és ezzel Akamát, az idős bölcset és az ő brokenjeit Illidan szolgálatába állította.

Akama, Karabor Templomának egykori védője, aki a hatalmas fel energia robbanás következtében mutálódott (mivel a draeneiek alapvetően mágikus természetű lények, ezért extrém módon érzékenyek a fel energiára), egy gerilla harc kellős közepén találta magát a számszakilag jóval felettük álló és hihetetlenül erős mágiával rendelkező démonokkal és az ő fel ork szolgáikkal szemben. Mivel a Ner’zhul által szétszakított világon egyre nagyobb számban jelentek meg a démonok, Akama kevés esélyt látott arra, hogy törzsét egyáltalán életben tartsa, ezért az Illidan seregeivel való szövetség tűnt számára a legbiztosabb megoldásnak. Habár hiba lenne azt feltételezni, hogy Akama ekkoriban hűséges volt Illidanhoz, az biztos, hogy jobban preferálta az egykori éjelfet Magtheridonnal szemben.

Mivel az utolsó puzzle-darab is a helyére került, Illidannak végre megvolt a serege, ami ahhoz kellett, hogy a Lángoló Légiótól átvegye az irányítást Outland felett.

Magtheridon bukása

Illidan bezárt minden portált és a saját seregeivel védte őket. Ezen a sikeres kampányon fellelkesülve az Áruló seregei Magtheridon erődje ellen vonultak, a Fekete Citadellához (az egykori Karabor Templomához; és egyébként igen, az egész Fekete Citadella/Fekete Templom/Hellfire Citadella dolog zavaros és nem én fogom kibogarászni).

Akama brokenjei segítségével, akik belopóztak a templomba és hatástalanították annak védelmét, Illidan magát az erődöt rohamozta meg és először Magtheridon fel orkjaival és démonjaival keveredett harcba, majd magával a Pit lorddal is. Végül elszakadt seregétől, és mivel ahhoz volt szokva, hogy olyan harcokban vegyen részt nála jóval gyengébbekkel szemben, ahol a nyers fizikai erejével már könnyedén elsodorta őket, végül Maghteridont legyőzte két igen nagy hatalmú mágus és az egyik legkiválóbb íjász.

Mivel képtelen volt felfogni vereségét, Magtheridon azt kérdezte legyőzőjétől, hogy vajon a Légió küldte-e, hogy átvegye az ő helyét, és ez a kérdés győzedelmes nevetésre sarkallta Illidant. Ezután tájékoztatta Magtheridont, hogy nem a Légió küldte, hogy tesztelje erejét, hanem ő valóban a helyét akarja átvenni, majd a pit lordot a halálnál is rosszabb sorsra kárhoztatta. Hellfire Citadel mélyén bebörtönözve az ő vérének felhasználásával alkotott egy fel ork sereget Illidan saját személyes használatára.

És bár Illidannak az a terve, hogy elfoglalja és megszerezze Outlandet, sikeres volt, ez nem kerülhette el Kil’jaeden figyelmét. Vitatkozni lehet rajta, hogy vajon az, amikor Kil’jaeden megjelent Illidan előtt Magtheridon legyőzését követően vajon csak egy látomás volt-e, vagy sem, de egy dolog biztos: amikor Kil’jaeden felelősségre vonta, Illidan könnyedén a szemébe hazudott és azt állította, hogy azért halmozott fel ekkora sereget, hogy elpusztítsa velük a Lich Kinget. Ez a nyilvánvaló hazugság annyira arcátlan volt, hogy Kil’jaeden minden ellenkező bizonyíték ellenére elfogadta. Outland új ura így újabb esélyt kapott arra, hogy legyőzze a Lich Kinget.

A következő részben ismét Lordaeronba látogatunk. Vajon kinek a seregével fog találkozni Illidan a Frozen Throne-hoz vezető úton? És miért köt egy egykori nemes elf szövetséget Garithos-szal? Ki irányítja a Járványföldeket (Plaguelands)? És ki valójában az Áruló Király?

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..