Interbellum 5. rész – A Fagyott Trón tetején

Amíg Sylvanas átvette az irányítást Lordaeronban, addig az általa leginkább gyűlölt férfi, Lordaeron önjelölt királya észak felé tartott. Miután átverekedte magát a Bloodfeasten és túlélte Sylvanas csapdáját is Kel’thuradnak köszönhetően, hetekig tartó vándorlás után végül megérkezett Northrendre. Mesterének hangja arra utasította, hogy térjen vissza hozzá, és Arthas nem tagadhatta meg a parancsot, mivel a lelkét is elszakította tőle a rúnapenge Frostmourne, amit death knightként használt.

Azzal, hogy a Frozen Throne elkezdett megrepedni és ezzel Ner’zhul börtöne kezdett szétesni, az egykori sámán szelleme tudta, hogy nincs más választása: Illidan első támadás is már súlyosan meggyengítette őt, és arra pedig semmi esély nem volt, hogy Kil’jaeden ne használta volna ki a kínálkozó alkalmat, hogy megbüntesse Ner’zhult a legutóbbi árulásáért. Miután már el kellett szenvednie, hogy a testét apró darabokra szaggatták, testetlen lelkét pedig a Lich King vérfagyasztó páncéljába zárták be, Ner’zhul nem akarta tudni, hogy ez alkalommal mit tartogat számára Kil’jaeden.

Amikor Arthas partot ért Northrenden, rögtön megtámadták. A Kael’thas vezette vérelfeknek majdnem sikerült rövid úton végezniük a death kinghttal. Kael’thas újrakovácsolt rúnapengéje, a Felo’melorn most már olyan hatalmat birtokolt, amely képes volt kivédeni a Frostmourne csapásait, így a meggyengült Arthas nem tudott a szokásos módon győzelmet aratni. Szerencséjére a Lich King egy másik szolgáját is harcba küldte. Anub’arak, a Crypt Lord (Kripta Úr) megmentette Arthast a vérelfek vérengzésétől, bár Kael’thasnak sikerült elmenekülnie.

Anub’arak egykor a kiterjedt Nerubian civilizáció királya volt, mielőtt még a Lich King seregei megölték volna. A Pók Háborújának nevezett inváziónak majdnem sikerült győzelmet aratnia a Nerubianok számára, de társadalmuk képtelen volt elviselni, hogy az ellenség a saját halottjaikat használta fel ellenük. Halálában Anub’arakot arra kényszerítették, hogy a Lich King szolgájaként irtsa ki saját népét. Ahogy a Kripta Úr egyszer megfogalmazta az akkor még élő Kel’Thuzadnak: „A beleegyezés szabad választást feltételez.” Anub’araknak azonban nem volt.

Az Áruló Királyok

OUH3UW9YCGTT1412102922995Anub’arak és Arthas hamar átlátták, hogy Kael’thas és Vashj kiterjedt seregekkel rendelkeznek Northrenden, és túl hosszú ideig tartani átvágni magukat rajta. Ha időben oda akartak érni a Frozen Throne-hoz, hogy azt megmentsék Illidantól, akkor ki kell kerülniük az ő seregét. Anub’arak azt javasolta, hogy Azjol-Nerub földalatti birodalmán keresztül menjenek, amivel sikeresen kikerülhetik Illidan seregeit, és azt, hogy előtte még tegyenek egy kis kitérőt, hogy megöljék az ősi kék sárkányt, Sapphiront. Nem a kék sárkányok iránt táplált irracionális gyűlöletet, hanem amiatt, mert az ősi hüllő az egyik Malygos által kirendelt őrzője volt a hatalmas mágikus kincseknek. Ha megölik a sárkányt, akkor Arthas és Anub’arak maguk is felhasználhatnák ezeket a kincseket.

Arthas, aki tisztában volt azzal, hogy Anub’arak sokkal jobban ismeri nála ezt a vidéket, mindkét ötletet elfogadta. Bár a Sapphiron elleni csata távolról sem volt könnyű, végül ennek a győzelemnek nem is a mágikus ereklyék lettek a fő értékei, hanem maga Sapphiron. A két király kiegyenlített harcban győzte le őt, és Arthas frost wyrmként élesztette újjá, amihez a death knight az amúgy is elillanó nekromantikus erejének nagy részét felhasználta. A befektetés azonban megérte. Élőholt fegyverként használva Sapphiront Arthas utat tört magának Illidan seregei között Azjol-Nerub bejáratáig, aztán a Muradin régi expedíciója után ottmaradt Bael’gun Flamebeard által vezetett törpöket is megölte. Miután a frost wrym segítségével eltakarították ezeket az akadályokat az útból, Arthas és Anub’arak a Belső Királyság (Inner Kingdom) mélyébe tudtak hatolni.

AzjolEntrance

A végtelen sötétség

A két király keresztül verekedte magát Anub’arak egykori alattvalóinak sokaságán, akik most ellene fordultak, amiért a Lich Kinget szolgája élőholtként. Halála előtt pedig Bael’gun figyelmezette őket, hogy a Belső Királyság mélyén egy ősi gonosz ólálkodik. Azt az ősi gonoszt Arthas most első kézből megismerhette.

Először Anub’arakkal együtt meg kellett küzdeniük a Faceless Ones-okkal (Arctalanokkal), ezekkel a csápos aberrációkkal, akik Anub’arak népével elmondhatatlan szörnyűségeket tettek. Aztán egy még rémesebb ellenséggel találták szembe magukat. A Forgotten One-nal, vagyis az Elfeledettel. Ez az ősi szörny olyan rémséges volt, hogy még a Nerubianok is jobb szerették elkerülni, Arthasnak és Anub’araknak azonban meg kellett küzdeniük vele, méghozzá egy Faceless Ones seregen keresztül, csak hogy rájöjjenek, hogy a Forgotten One saját magából képes kimeríthetetlen számú szörnyű lényt kiereszteni, hogy harcoljanak ellenük.

Végül sikerül túljutniuk az alaktalan teremtményen és elmenekülniük, ennek ára azonban az volt, hogy Arthas elvesztette maga mellől Anub’arakot. Egy összeomló alagút miatt Arthasnak egyedül kellett túljutnia a pókkirályság trükkös csapdáin, míg végül sikerült Anub’araknak kiásnia magát Arthasig, ahol meglepve és lenyűgőzve azt tapasztalta, hogy a death knight viszonylag épségben megúszta a kalandot. Ezután ketten együtt jöttek fel a felszínre.

8589130440398-death-knight-arthas-wallpaper-hd

Királyok és gyalogosok

Most már csak a végső ütközet volt hátra Illidan seregeivel. Ahogy Arthas elérte a felszínt, Ner’zhul rögtön kapcsolatba lépett vele, elmagyarázva, hogy Illidan már magát a Frozen Throne-ot ostromolja. Azért, hogy elérje a Lich Kinget, Arthasnak meg kellett találnia és aktiválnia négy obeliszket, amelyek körülveszik, miközben Illidan seregei ellen is harcol. Ner’zhul az utolsó erejével igyekezett Arthast annyi hatalommal felruházni, amennyivel csak tudta, és figyelmezette hűséges szolgáját, hogy ezt a csatát nem veszíthetik el.

Arthas és Anub’arak keresztül verekedte magát Illidan seregén, és a Kripta Úr védte a death kinghtot, amíg az minden fordulónál aktiválta az obeliszkeket. Végül Arthas a Frozen Throne bejáratához ért, ahol maga Illidan várt rá.

Amikor először találkoztak, Arthas kijelentette, hogy Illidan és közte döntetlen lett a mérkőzés. Az ezt követő csata is ezt bizonyította. Illidan a Kil’jaeden büntetése miatt érzett félelemből harcolt, míg Arthast a koponyájában Ner’zhul égő hangja buzdította, amely ellopta és felváltotta a saját lelkét. Illidan többezer éves tapasztalata ellenére Arthasnak sikerült rést ütnie az egykori éjelf védelmén, és a Frostmourne-nal lecsapnia rá.

Amint Illidan nem jelent többé gondot, Arthas felmászott a hosszú lépcsősoron, amely a Frozen Throne-hoz és Ner’zhul szellemének jeges börtönéhez vezetett, miközben igyekezett figyelmen kívül hagyni a számára egykor oly kedves emberek hangját, akiknek nem sikerült megmenteniük őt.

gandex.ru-26_2415_wow-lich-king

És innentől kezdve a többi történelem, ahogyan azt tudjuk. Arthas a lépcső tetején felöltötte magára a Helm of Dominationt, majd elfoglalta helyét a Frozen Throne-on, lénye egyesült Ner’zhul szellemével, és kettejük egyvelege lett a Lich King, akinek egyetlen célja maradt csupán évekkel később: elpusztítani Azerothot, hogy végül a halál győzedelmeskedjen minden felett. Azonban valami mégis visszatartotta ettől a Lich Kinget – ez pedig az emberség apró szilánkja volt. Arthas emberi szelleme ugyanis sokáig nem engedte, hogy a világot a Lich King elpusztítsa. Mikor végül az emberségnek ezt az utolsó szikráját is kiirtotta magában Arthas, a Lich King egész seregével Azeroth ellen fordult. De ez már egy másik történet.

A következő részben elhagyjuk Lordaeront és Kalimdorra hajózzunk, hogy Jaina és Thrall történetét is megismerhessük.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez