Azeroth az Első Háború előtt

Továbbra is régmúlt történelemmel foglalkozunk (hamarosan BlizzCon, akkor majd a nyakunkba zúdul tengernyi aktuális tartalom és kibeszélnivaló), és ezúttal a jövő nyári Warcraft film történetét, az Első Háborút fogjuk megismerni egy rövid sorozatban. Az első részben nézzük meg, hogy hogyan is nézett ki Azeroth, mielőtt az orkok betették volna a lábukat erre a világra.

Hogyan is nézett ki Azeroth az orkok eljövetele előtt? Mik voltak a királyságai, kik lakták és hol, és milyen volt az ő életük? A WoDban láthattuk, hogy Draenor milyen volt, mielőtt még a Burning Legion korrumpálta volna az orkokat… azonban Azerothot soha nem láthattuk. A jövőre bemutatásra kerülő Warcraft-filmben talán egy piciny részletet kaphatunk belőle, de nem az egész világból, valószínű, hogy az Eastern Kingdomsból. És a többi terület? Kalimdor még rejtve volt a keleti kontinens lakói előtt, köszönhetően a kaldoreiek mágiájának. Pandaria egy rég elveszett fantázia-álom volt. Northrend pedig olyan távoli volt, hogy alig néhányan merészkedtek el oda.

Vajon azok az idők idillikusak és békések voltak? Olyan tökéletes állapot, mint amilyennek lefestették? Azeroth lakosai akkor még a paradicsomban éltek és nem voltak háborúk?

Nem. Már akkor sem.

A világ középpontjában ott kavargott a Maelstrom, ez a hatalmas örvény, amely akkor jött létre, amikor tízezer évvel ezelőtt szétszakadt a világ, amikor Sargeras testestül kívánt Azerothra lépni. Senki nem tudta akkor, hogy visszatért.

A Keleti Királyságok

Az Eastern Kingdoms nagy részét az emberei királyságok foglalták el. A kontinens távoli északi csücskében helyezkedett el Quel’thalas és erdői, ahol a high elfek (nemes elfek) uralkodtak, akik az Amani trollok utolsó bástyájának, Zul’Amannak a helyét foglalták el. Ezek a trollok valaha a kontinens északi felének legtöbb részét az ellenőrzésük alatt tartották, de egyre visszább és visszább szorították őket, először a nemes elfek, majd az elfek és az emberek szövetsége, akik háborút folytattak ellenük. Ezt a háborút a Troll Háborúknak hívják, és nemcsak a trollok birodalmát törölte el szinte teljesen, hanem az első stabil emberi királyságot is létrehozta, Stromot. De amire mi most koncentrálunk, az orkok bejövetelét megelőző évre, addigra az emberek már több királyságot alakítottak. A Hetekként ismert Lordaeron, Gilneas, Dalaran, Stromgarde, Alterac, Kul Tiras és Stormwind uralt mindent az északi Quel’Thalastól és Hinterlands törp királyságától egészen Khaz Modanig és a Twilight Highlandsig, míg Stormwind az emberiség legnagyobb bástyájaként a törp hegyektől délre helyezkedett el. Ebben az időben a Terenas Menethil által irányított Lordaeron volt a leghatalmasabb és legerősebb a hét királyság közül. Dalarant a mágusok Kirin Tornak nevezett tanácsa irányította. Gilneasban a Greymane-ház uralkodott, ahol ebben az időben szállt át a korona Archibaldról Gennre. Alteracban Aiden Perenolde, Stromban Thoras Trollbane, míg Kul Tirasban Daelin Proudmoore uralkodott.

Khaz Modan hegyei között helyezkedett el a törpök hatalmas városa, Ironforge, és a gnómok által épített mechanikus város, Gnomeregan. A két nép barátságos viszonyt ápolt egymással, de a külvilággal szemben óvatosak voltak. Wetlandstől észak-nyugatra feküdt Grim Batol lerombolt városa, amely a Három Pöröly Háborúja (War of the Three Hammers) során vált lakhatatlanná, amikor a Dark Iron törpök varázslónője és királynője, Modgud által vezetett sereg kifosztotta a várost – Modgud halála ellenére a nő őrült mágiája beszennyezte a helyet, és a Wildhammer törpöket Hinterlandsbe és a Highlandsbe űzte, ahol egy új központot hoztak létre Aerie Peak néven.

Ironforge-tól délre helyezkedett el a szinte átjárhatatlan Badlands, amelyről a törpök azt tartották, hogy népük egykor az ottani hatalmas Uldamanban lakott. Tőle nyugatra helyezkedett el Searing Gorge, amelyet a vulkáni tűz és hamu borított, ettől délre pedig az egykori Redridge Mountainshoz tartozó, akkora azonban pokoli pusztává vált hely, a Burning Steppes. A fent említett Három Pöröly Háborúja során a Dark Ironok vezetője, Thaurissan császár egy elementál előidézésnek ősi varázsát használta, amely olyan erős volt, hogy magát Ragnarost idézte meg a Firelandről Azerothra, lerombolva ezzel a hatalmas tűzzel a környék hegyeit, és saját népét a feldühödött elemental lord szolgájává tette. Így Ironforge és Stormwind között egy szinte áthatolhatatlan hegyvidéki pusztaság feküdt.

Stormwind és független régiói (Westfall, Elwynn Forest, Redridge és Duskwood) ettől délre helyezkedtek el, és a bölcs király, Llane Wrynn uralkodott felettük. Stormwindtől délre feküdt a Black Morassként ismert bűzös mocsár, és az egykori Gurubashi birodalom maradványai. De az emberek itt is vágták ki a fát, szárították csapolták le a mocsarat és üldözték a trollokat. A trollok Stranglethorn Vale-ben éltek szétszórva, az egykor hatalmas Gurubashik Zul’Gurubba vonultak vissza, míg a lázadó Atalai trollokat (a véristen Hakkar papjai) a saját népük száműzte a Atal’Hakkar templomába. A templomot az Elsüllyedt Templomnak (Sunken Temple) is nevezték, mivel a zöld sárkánynemzetség hatalmas ereje összedöntötte a templomot és elsüllyesztette abba lápos talajba, amelyet később majd Swamp of Sorrows néven ismerünk – ebben az időben még a Black Morass része volt, amely a kontinens teljes délkeleti részét uralta.

Az egyik troll törzs, a Darkspearek majd elhagyják ezt a vidéket, hogy egy nyugatra fekvő szigetre költözzenek, amelyet majd egy naga tengeri boszorkány fog uralni – de ez még a jövő zenéje. Ebben az időben a Darkspear trollokat Sen’jin irányította, és igyekeztek elkerülni a Stranglethorn dzsungelben élő erősebb és nagyobb törzseket.

Így nézett ki a Keleti Királyságok (Eastern Kingdoms), mielőtt megnyílt volna a Sötét Portál. A kontinens ley vonalainak szívében, egy széljárta és kísérteties sziklákkal teli átjáróban emelkedett ki egy térben és időben is áttetsző torony. A torony, Karazhan, a Deadwind Passben helyezkedett el, Duskwood emberi területe (akik adófizetéssel tartoztak Sotrmwindnek) és Zul’Gurub troll városa között, illetve Black Morass felé is kanyargott innét egy út. Ebben az időben még emberek laktak a torony árnyékában. És ebből a toronyből vetett véget ennek a korszaknak Medivh, az Utolsó Őriző örökre – mivel Medivh volt az, aki létrehozta a Sötét Portál azerothi oldalát, míg elméjét Sargeras, a sötét titán uralta, aki születésekor költözött a testébe.

Pandaria, Northrend és a sárkányok

Ettől a kontinenstől délre volt Pandaria, habár akkor még csak néhányan tudtak róla – a kontinens, amelyet a Sha of Pride által létrehozott köd borított, háborítatlanul létezett már tízezer éve. Északra Northrend emelkedett ki, mint egy fagyott korona, félhold alakban, amely az egykori ősi kontinens csücske volt. Ebben az időben Azjol’Nerub birodalma terjeszkedett háborítatlanul a föld alatt, a felszínt Zul’Drak troll népe uralta, míg a kontinens többi része – Storm Peaks, a Dragonblight, maga az Icecrown Gleccser is – háborítatlanul feküdtek egészen a pár évtized múlva megérkező Lich King okozta problémákig. Ulduar mélyén még senki se háborgatja Yogg-Saront, a halál isten, akit ebbe a Titán komplexumba láncoltak, de szolgája, Loken már tervezi, hogy hogyan szabadíthatná egykori foglyát. A külső erőktől háborítatlan maradt a Titánok egyik kísérleti helye, Sholazar Basin is

A Borean Tundrában található Coldarra is lakatlan egyelőre, mivel az őrült Malygos még most is siratta nemzetségét, a Föld-védő Neltharion által szinte teljesen kipusztított sárkányokat, akiket bukása során ölt meg, amikor felvette a Deathwing nevet. Ysera is még álmodik ebben az időben, párja, Eranikus felügyelete alatt, míg Alexstrasza számos párja szeretetében lubickol, akik közül Tyranastraszt és Korialstraszt ismerjük névről. A bronz aspektus, Nozdormu pedig Kalimdor déli részén, a Caverns of Time-ban tartózkodik.

Kalimdor

Kalimdor lett az ugyanezt a nevet viselő egykori ősi kontinens, amely az Ősök Háborúja (War of the Ancients) idején Azerothon létezett, nyugati darabkája. Ezt a rejtélyes kontinenst óvón elfedték, ezért maradhatott a kelet számára rejtve évezredekig – bár Quel’thalas nemes elfjei tudták, hogy Kalimdorról utaztak jelenlegi otthonukba, azonban nem állt szándékukban visszatérni egykori otthonukba, ahonnan tízezer évvel korábban száműzték őket.

Számos sziget tarkította a tengert – a goblinok otthona, Kezan, Zandalar szigete, ahol a Zandalari trollok maradtak az utolsó emlékeztetői az egykori magas fejelettségű troll kultúrának. Egy szigeten a tenger mélyén az elveszett éjelf város, Suramar szunnyadt, benne a Tomb of Sargeras-szal, amit Aegwynn, Medivh anyja, a Tirisfali Őriző emelt ki, majd süllyesztett el ismét. Ide temette Sargeras testét, vagy a Sötét Titán avatarját. Ebben az időben még Suramart se fosztották ki.

Ekkoriban Kalimdor északi része, Winterspringtől Stonetalonig a Kaldoreiek, vagyis az éjelfek ellenőrzése alatt állt, akik csekély számuk ellenére is uralták ezeket a területeket, és egészen Feralasig behatoltak délre, illetve még Silithusban is építettek egy bázist. Mivel ezeknek a halhatatlan lényeknek a társadalma szigorúan kettéosztott volt a főleg női harcosok és papnők, illetve a férfi druidák között, akik közül a legtöbben hosszú időn át tartó álomba merültek, hogy Ysera felügyelete alatt az Emerald Dreamet járják, a szaporodás meglehetősen rapszodikus volt – gondoljunk csak arra, hogy tízezer év alatt Fandral Staghelmnek született egy fia, és ennek a fiúnak egyetlen lánya született, mielőtt meghalt volna a Futóhomok Háborúban (War of the Shifting Sands). Valstann Staghelm halála és annak a háborúnak a vége is több ezer évvel ezelőtt volt – az éjelfek szerint azonban még csak nemrég történtek. Ez a háború jelentette a végét egyébként az éjelfek déli terjeszkedésének, így lett Feralas a déli határuk. Nem voltak hajlandóak felkutatni Eldre’thalas egykori romjait, ami még az Ősök Háborúja idejéről maradt itt, amikor Kalimdor Szakadása létrehozta a ma is ismert négy kontinenst.

Az éjelfek által nem felügyelt területeken mások harcoltak egymással – a Furbolgok az éjelfek területein éltek és szövetséget kötöttek velük, míg a quillboarok, kentaurok és taurenek (vagy shu’halok a saját nyelvükön) folyamatos harcban álltak egymással a Barrens, Mulgore, Stonetalon Mountains és Feralas egyes részei, illetve a Thousand Needles megszerzéséért. Ebben az időben Thousand Needles volt a zóna, amely összekötötte Feralas szépséges erdőit, a Barrens sziklás fennsíkjait és Tanaris sivatagját. Hatalmas sós síkság uralta Thousand Needles legkeletibb csúcskát, amely aztán Tanaris száraz sivatagjába vezetett, egészen Uldum rejtett határáig és Un’goro hatalmas dzsungel kráterjáig Silithus határában. Az egész zónában kentaurok és taurenek harcoltak egymással, míg a quillboarok igyekeztek tartani a saját területeiket. A nomád taurenek nem remélhették, hogy legyőzik a sokkal mozgékonyabb kentaur ellenségeiket, és úgy tűnt, néhány generáció, és a taurenek végleg eltűnnek. A később az egész kontinenst fenyegető silithid kaptárak is csendben meghúzódtak.

Tanaris sivatagjában állt az utolsó jelentősebb troll helyőrség Kalimdorban, Zul’Farrak, amely álomba szenderülve várta, hogy felfedezzék és meghódítsák. A Caverns of Time a bronz sárkányok otthona volt, akiknek aspektusa, Nozdormu még jelentős hatalommal rendelkezett az idő felett. Vajon Nozdormu tudta, hogy mi fog történni? Ha így is van, ezt soha nem vallotta be nyíltan.

Ez volt Azeroth a Sötét Portál megnyitása előtt közvetlenül – egy föld, számos hatalmas emberi és elf királysággal, ahol a taurenek naponta harcoltak a túlélésért, ahol a gnómok és a törpök a hegyek védelmében maradtak és csak ritkán beszéltek kívülállókkal, ahol Azeroth trolljai lassan fogyatkoztak. Ez volt a dolgok állása a Sötét Portál megnyitása előtt, és az orkok eljövetele mindkét világ sorsát örökre megváltoztatta.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez