A Horda megalakulása

A Horda igazi története nem Draenoron kezdődött, és nem is igazán Ner’zhullal vagy Gul’dannal, vagy Mannoroth vérének elfogyasztásával kezdődött. A Régi Horda története igazából sok ezer évvel ezelőtt egy Argus nevű bolygón kezdődött, amely az Eredar nevű faj otthona volt.

Egy száműzött nép megpróbáltatásai

Sok tízezer évvel ezelőtt Sargeras, aki egykor a Titánok bajnoka volt, megőrült és úgy érezte, hogy a Titánok terve, hogy rendet hozzanak a világra, eleve kudarcra van ítélve. Ezért Sargeras úgy döntött, tönkre teszi egykori társai műveit, és elpusztít mindent, amit alkottak, hogy helyreállítsa a káosz ősi állapotát. Ehhez azonban hatalmas és félelmetes vezérekre volt szüksége, és rettegett seregének vezetőit az Argus bolygón találta meg, az amúgyis nagy mágikus hatalommal és erővel rendelkező eredarok személyében. Olyan hatalmasak voltak az eredarok, hogy természetes okokból, vagy öregedés miatt már nem is halhattak meg, és a három leghatalmasabb és legbölcsebb eredar Archimonde, Kil’jaeden és Velen volt, akik egy triumvirátust alkottak. Ennek a triumvirátusnak jelent meg Sargeras teljes titáni képben, és erőt és tudást ajánlott nekik, hogy számtalan világot bejárva úgy ismerhessék meg azok létét, mint soha senki más. Ez tökéletesen hangzott. Tökéletes volt.

Egy tökéletes hazugság. Velen, aki gyanúsnak találta az ajánlatot, képes volt látni a jövőt: eltorzult népe nem felfedezőkként, hanem pusztítókként fogja bejárni az univerzumot. A titokzatos Naaruk segítségével Velen maga köré gyűjtötte, akit csak tudott és elmenekült a kikerülhetetlen végzet elől, amely mindazokra várt, akik az Arguson maradtak. Két társa, akik feldühödtek ezen a cselekedeten (különösen Kil’jaeden, aki Velen fivére volt, és aki személyes árulásnak érezte fivére tettét), üldözni kezdték ezeket a száműzötteket, vagy ahogy eredeti eredar nyelvükön nevezték őket, Draeneieket a kozmoszon át, világról világra. A minta mindig ugyanaz volt. Amikor a draeneiek letelepedtek egy új világon és egy iedig békében élhettek, Kil’jaeden végül mindig megtalálta őket, és a hajsza tovább folytatódott. Ez a végtelenségig folytatódhatott volna, ha a draeneiek és naaru szövetségeseik nem ütköznek vele egy viszonylag békés, de jelentéktelen bolygóba, amelynek őslakosai még arra sem vették a fáradságot, hogy otthonukat elnevezzék.

A draeneiek Draenornak nevezték el, amely a “száműzöttek menedékét” jelenti, és igyekeztek letelepedni. Új szomszédaikkal, az orkoknak nevezett fajjal viszonylag kevés konfliktusuk volt. Amíg az orkok és a draeneiek egymás mellett éltek, a draeneiek kristály-városaikban, míg az orkok nomád életmódot folytató, sámánisztikus társadalomban. Időnként találkoztak egymással, de inkább békén hagyták egymást, mivel az orkok a draeneiek különös és zárkózott teremtményeknek tartották, a draeneiek pedig nem akartak beavatkozni az ork társadalom fejlődésébe. Aztán, ahogy az már korábban is történt, Kil’jaeden egyik ügynöke rájuk bukkant. De ez alkalommal Kil’jaedent majdnem annyira érdekelték az orkok is, mint régi ellenségei. Itt volt egy nép, amelyben tökéletesen egyensúlyban volt a vadság és az önuralom, a nyers düh és a csendes elmélkedés. A sámánisztikus mágia eltért az eredarok mágiájától, azonban lehetőségeket hordozott magában, hiszen így az orkok képesek voltak megidézni és kontrollálni olyan erőket, amelyek akár az eredarokkal is vetélkedtek. A mesteri manipulátor úgy gondolta, hogy ez az nép, amelynek hasznát tudja venni. Az orkokban olyan képességek rejtőztek, amit a száműzöttek minden tudásuk és erejük ellenére, nem érthettek meg. (kivéve talán Velent, aki találkozott Durotannal és Orgrim Doomhammerrel).

Az orkok megrontása

És ezért Kil’jaeden, a Megrontó, pontosan ezt tette, először Ner’zhult rontotta meg, majd rajta keresztül az összes orkot. Először lassan, majd a céljaira Ner’zhulnál sokkal alkalmasabb tanítványon, Gul’danon keresztül egyre gyorsabban Kil’jaeden megtanította az orkoknak a démonok mágiáját és azt, hogy hogyan használhatják még agresszívebben a természeti erőket, amelyeket eddig vadászatra és saját erejük tesztelésére használtak, annak érdekében, hogy uralják az elemeket és elpusztítsák a draeneieket. Mivel a draeneiek nem várták egy olyan helyről a támadást, amellyel olyan sokáig békében éltek, elestek, és majdnem teljesen kipusztultak ettől a váratlan fenyegetéstől, amely mind számban, mind erőben jelentősen föléjük magasodott. (És persze az sem segített, hogy az orkok között Durotan és Orgrim Doomhammer már jártak egy draenei város belsejében, ezért tudták, hogyan kell áthatolni annak védelmén.) A szent hegy lábánál, Oshu’gunnál a draeneiek megpróbáltak békét kötni az orkokkal, azonban ez csak súlyosbította a helyzetet, és oda vezetett, hogy Ner’zhult a nála sokkal agresszívebb és hataloméhesebb tanítványa, Gul’dan váltotta, aki háborút indított a draeneiekkel ellen, és nem törődött azzal, hogy mi az igazság Kil’jaeden vádjai mögött.

Hogy biztosítsa a háború folytatását akkor is, amikor az ork sámánok kezdték erejüket elveszíteni, mivel az elemek és az ősi szellemek elhagyták őket, Gul’dan gyorsan intézkedett aziránt, hogy az ork klánok egykori sámánjai megtanulják a warlockok mágiáját, különösen a saját Shadowmoon sámánji, illetve a Blackrock klán sámánjai, akiket Blackhand, a Pusztító ajánlott fel neki, akit Gul’dan választott saját bábjának a Horda első Hadfőnökének (Warchief) szerepében.

Ez a Horda az orgék és gronnok ellen folytatott hosszú háborúkból fennmaradt ork hagyományoknak egy eltorzult változata volt, ahol végül maga Blackhand is felajánlotta gyermekeit másokkal együtt a warlockoknak, hogy démoni, élet-kiszívó mágiájuk segítségével a gyermekek felnőttek lehessenek, hogy minél előbb harcolni tudjanak. Az orkok hagyományai a becsületről teljesen kifordultak, és így egy olyan társadalmat hoztak létre Gul’dan számára, ahol elárulhatta saját népét és pusztulásba sodorta őket.

Démoni kötelékek

Kil’jaeden parancsára, aki biztosítani kívánta az orkok engedelmességét, Gul’dan megidézett egy démont, a rettegett Mannorothot. Ez a veremúr (pitlord) az Ősök Háborúja idején már járt Azeroth területén, és az ő vérét eresztették bele egy nagy edénybe, amelyből aztán a Warsong klán ura, Grom Hellscream ivott először, majd utána sorra a különböző ork hadurak, a Frostwolf klán vezére, Durotan és gyerekkori jóbarátja, Orgrim Doomhammer kivételével, aki a Blackrock klán második embere és Blackhand helyettese volt. Először csak a hatalmas erőt érezték, amelyet a vér adott, majd egy idő után a még ennél is sokkal nagyobb árát ennek az erőnek. Ezzel az új démoni harcszomjjal feltüzelve a Horda az utolsó draenei városokat is elpusztította, így azok lakosai a mocsarak és más elhagyatott helyek rejtekébe húzódtak. Gul’dan győzedelmes Hordája kezdett megszilárdulni a Karabor templomából (a mai Black Temple) ténykedő titkos Árnyék Tanács (Shadow Council) uralma alatt, és csak a kegyvesztetté vált Ner’zhul segítségével maradtak fenn a Frostwolfok, mint az utolsó nem megrontott ork klán.

Amíg ezek történtek, addig a Frostwolfok ősi otthona Nagrandban egy karantén zónává alakult, amikor a Vörös Himlőként (Red Pox) ismert rejtélyes járvány számos ork gyereket és még nem megfertőzött orkot leterített. Ők, a Frostwolfoktól eltérően, akiknek a bőre annak ellenére zölddé változott, hogy nem ittak a démonvérből, a Vörös Himlő Nagrandban elzárt túlélői elkerülték ezt a sorsot, és ők maradtak az egyetlen barna bőrű orkok.

Mindezen idő alatt Gul’dant láthatóan elfeledte Kil’jaeden, aki kezdett kiábrándulni ebből a vértől megőrült seregből, akik látszólag végeztek ősi ellenségeivel. Ugyanakkor Sargeras maga sosem feledte el azerothi vereségét, és éppen ennek helyreállításán dolgozott – rájött, hogy tanítványa, Kil’jaeden akár tudatosan, akár nem, de ugyanazt tette, amit egykor ő is tett, és megrontott egy nagy potenciállal rendelkező népet ahhoz, hogy a szolgái legyenek. Mivel több lehetőséget látott Gul’dan hataloméhségében, mint Kil’jaeden, Sargeras a Twisting Netheren keresztül kapcsolatba lépett Gul’dannal, és a fő warlockot rávette arra, hogy egy Sötét Portált (Dark Portal) építsen, amellyel a Netherbe be tud hatolni, és azon keresztül a Hordát Azeroth-ra tudja vezetni. Mivel a Horda egy lassan haldokló világra volt zárva, ahol a szellemek nem voltak hajlandóak válaszolni nekik, és ami csak egyre szikárabb és kietlenebb lett minden egyes démon megérkezésével, készek voltak egy érett, virágzó világot meghódítani. A Black Morass egy homályos, tiltott és veszélyes hely volt… de a vérgőzös orkok számára ez nem jelentett gondot. A büdös láp, amely tele volt bogarakkal és hüllőkkel és hatalmas pókokkal, csábító otthon volt Hellfire élettelen pusztaságához képest, és a Horda készen állt arra, hogy meghódítsa Azerothot.

Forrás: Know your lore

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

3 thoughts on “A Horda megalakulása

  • 2015-11-07 at 4:26 du.
    Permalink

    Remek írás volt, köszönöm! Ner’zhul, a későbbi Lich King, hogyan segítette a Frostwolfokat a fennmaradásban?

    “Amíg ezek történtek, addig a Frostwolfok ősi otthona Nagrandban egy karantén zónává alakult, amikor a Vörös Himlőként (Red Pox) ismert rejtélyes járvány számos ork gyereket és még nem megfertőzött orkot leterített. Ők, a Frostwolfoktól eltérően, akiknek a bőre annak ellenére zölddé változott, hogy nem ittak a démonvérből, a Vörös Himlő Nagrandban elzárt túlélői elkerülték ezt a sorsot, és ők maradtak az egyetlen barna bőrű orkok.”

    Ez azt jelenti, hogy csak régebben éltek Nagrandban a Frostwolf klán tagjai? Az ő helyüket másik klán vette át, “Ők, a Frostwolfoktól eltérően..”?
    Plusz egy apró észrevétel: “..a.. rejtélyes járvány számos ork gyereket és még nem megfertőzött orkot leterített.” – a nem megfertőzötteket is leterítette? Tényleg erőteljes járvány lehetett.

    Még egyszer nagyon köszönöm a fordítást, imádom az oldalt. Amióta ismerem, azóta rendszeres látogató vagyok.

    Reply
    • 2015-11-10 at 11:36 de.
      Permalink

      Bocs, hogy csak most válaszolok, most jutott rá időm 🙂 Szóval: Nagrandban élt a Frostwolf klán, akiknek vezetője, Durotan megtagadta, hogy igyon a démonvérből. De mivel a többi ork klán ivott, ezért rájuk is hatott a démonvér, ezért lett Thrall zöld, rajtuk is kiütközött ez. (gondolhatod, hogy amúgy sem mindenki ivott belőle, pl. szerintem a gyerekek sem). Viszont az engedetlenségéért a Frostwolf klánt Azerothra száműzte Gul’dan, ezért kellett elhagyniuk Nagrandot. Azonban ez idő alatt egy járvány ütötte fel a fejét, ez a Vörös Himlő, red pox, ami minden klánban lévőt érintett. Az, hogy még nem megfertőzött orkokat is leterített, ott meg a fertőzést a démonvérre fertőzésre kell érteni, nem a himlőre. szóval megfertőzött gyerekeket, meg felnőtt orkokat is, pl. Garrosh meg Deadeye fia. Ezeket az orkokat karanténba zárták, és mivel Durotan anyja, Greatmother Geya vállalta, hogy vezeti és gyógyítja őket, ezért Nagrandba zárták őket. És a szigorú karantén lett az oka, hogy ezek az orkok barnák maradtak, nem lettek zöldek, nem hatott rájuk a démonvér fertőzése, lásd Garrosh. Ezeket az orkokat hívjuk ma Mag’haroknak. Remélem, minden kérdésedre válaszoltam, és így minden világos 🙂

      Reply
      • 2015-11-10 at 2:32 du.
        Permalink

        Igen, így már minden sokkal tisztább! Köszönöm!

        Reply

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..