Knaak – Az Aspektusok Hajnala

A Könyvismertető rovatban a Warcraft világáról megjelent regények magyar nyelvű összefoglalóját olvashatjátok. A sorozat első részében Richard Knaak: Dawn of the Aspects című 5 részes regényének történetét olvashatjátok, melyben megismerkedhetünk azzal, hogy hogyan lett az öt Sárkányaspektus kiválasztva a titánok által. Mindemellett napjaink Kalecgosával és Jainájával is találkozhatunk, ahol a kék sárkány az élet értelmét keresi azután, hogy elvesztette aspektusi hatalmát.

A történet „napjainkban” kezdődik, Deathwing legyőzése és Theramore elpusztítása után, amikor a Sárkányaspektusok már elvesztették hatalmukat. Főhősünk, Kalecgos, aki Malygos halála után egy rövid ideig a Mágia aspektusa volt, Wyrmrest Templom felé igyekszik, ahol a Wyrmrest Accord éves gyűlését kívánják a sárkányok megtartani, mivel úgy érzik, ezzel még tartoznak egymásnak.

A gyűlésre Alexstraszát Afrasastrasz, Yserát lánya, Merithra, Nozdormut pedig Chronormu, vagy ahogy mi jobban ismerjük, Chromie kísérte el, míg Kalecgos egyedül érkezett. A gyűlés megnyitása után sokáig senki nem mert, vagy nem akart megszólalni, végül Chromie és Merithra szólaltak fel. Chromie jelezte, hogy az idővonalak még mindig össze vannak kuszálódva, Merithra pedig a Nightmare és annak a Smaragd Álomra gyakorolt hatását kívánta volna megvitatni. Azonban Nozdormu és Ysera mindkettőt elhallgattatta és utaltak arra, hogy ezek a problémák mostantól nem az ő gondjaik, a halandó népeknek kell ezekre megoldást találniuk. Kalecgos már el se mondhatta, ami nyomta a szívét, a többiek ugyanis jelezték, hogy a Nexus nem az ő gondjuk, nekik ahhoz semmi közük, ők ezentúl nem avatkoznak be Azeroth életébe. Úgy tűnt, hogy az egykori sárkányaspektusok nem igazán tudják, hogy hogyan folytassák az életüket. Keserűen beszélték meg, hogy ennek a találkozónak se volt semmi értelme, hiszen a Wyrmrest Accordnak nincs további célja. Alexstrasza még ráveszi őket arra, hogy 1 hónap múlva ismét találkozzanak, hogy méltóképpen oszlassák fel az Accordot. Kalecgos az egyetlen, aki még hisz abban, hogy lehet jövőjük, és lehet értelme az életüknek és feladatuk ebben az új világrendben.

Miközben Kalecgos hazafelé repült, a Dragon Wastesen áthaladva mágia jelenlétét érezte. A mágia a hatalmas őssárkány, Galakrond csontvázából érződött. Végül a bordáknál a talaj fölött egy lilaszínű gömb jelezte, hogy valami van ott a talajban. Ahogy egyre mélyebbre ásott a talajba, Kalecgost különböző képek rohanták meg különböző proto-sárkányokról, akik a mai sárkányok elődjei voltak. Végül egy nyolcszögletű tárgyat talált a föld mélyén, amely meghatározhatatlan anyagból készült, mivel hol aranynak, hol egyszerű vasnak látszott. A tárggyal a kezében repült vissza otthonába, a Nexusba, ahol ismét egy kék sárkány, ezúttal Jaracgos búcsúzott el tőle azzal, hogy déli tájakra repül, hogy tanulmányokat folytathasson az arcane-nal kapcsolatban.

Az egyedül maradt Kalecgost közben újabb képek rohanták meg, és ezúttal az eszméletét is elvesztette. „Felébredve” Malygos testében, vagy inkább elméjéban találta magát, méghozzá egy olyan korban, amelyről csak legendákból hallott: a proto-sárkányok korában. Ez az az időszak volt, amikor a sárkányok még nem fejlődtek teljesen ki, de már elindult egyfajta folyamat. A proto-sárkányok ugyanis inkább bestiák, vadállatok, mintsem értelemmel rendelkező lények voltak, pár kivétellel. A kivételek közé tartott Malygos is, aki értelmével és primitív beszédével kiemelkedett társai közül. Éppen vadászat ideje volt, és Kalecgos Malygos szemén át figyelhette meg az eseményeket. Malygos egy narancsszínű sárkánnyal elegyedett beszédbe, aki fivérét kereste, akivel egy fészekben látta meg a napvilágot (ennek akkoriban sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint később). A narancsszínű sárkány furcsán ismerősnek tűnt Kalecgos számára, egészen addig, amíg Malygos a nevén nem szólította: Alexstrasza volt az. A két sárkánynak egy rájuk támadó proto-sárkánnyal is meg kellett küzdenie, aki Malygos szavaival a buták közé tartozott. Ezután egy másik jelenetben találta magát Kalecgos, ismét csak Malygos testében. Ebben a jelenetben Malygos megtalálta Alexstrasza eltűnt fivérét, vagyis inkább azt, ami maradt belőle: összeaszott csont és bőr. Az biztos volt, hogy erőszakos halált halt, azonban a halál oka megállapíthatatlannak és módfelett rejtélyesnek tűnt Malygos számára. Valami nagy haladt át közben a fejük felett, miközben Kalecgos ismét elvesztette eszméletét.

A kék sárkány ezúttal a saját otthonában, a Nexusban ébredt fel. Megriadva a látomásoktól, a Dragon Wastesben talált varázstárgyat egy mágikus zárkába dugta el. Eszébe jutott, hogy miért vesztette a látomásban eszméletét és tért vissza a saját világába: Jaina szólította őt. Kalecgos ugyanis nem tudott Dalaranban maradni, ahol jó néhány mágus rossz néven vette egy kék sárkány jelenlétét. Így otthagyta Jainát és Dalarant, hogy visszatérjen a Nexusba és megpróbálja helyrehozni azt, amit elrontott. Most viszont mégis úgy döntött, hogy nem futamodik meg a találkozás elől, és jelezte Jainának, hogy készen áll egy beszélgetésre. A nő mágikus árnya rögtön fel is tűnt szentélyében, és Jaina aggódva nézett végig kedves barátján. A beszélgetést azonban hamar félbeszakította Kalecgos, mivel érezte, hogy a látomások ismét magukkal ragadják.

Ezúttal Malygos azt figyelte meg, hogy Alexstrasza társával, egy sárgás színű sárkánnyal együtt hogyan vadásznak együtt taktikusan, illetve hogyan harcolnak a többi proto-sárkánnyal. A harc után Alexstrasza társa Malygoshoz ment, és elmondta, hogy ő a harmadik sárkány abból a fészekből, és kíváncsi Malygos véleményére fivére rejtélyes halálával kapcsolatban. Kalecgos hamarosan megtudta a fiatal sárgás sárkány nevét: Ysera volt. A beszélgetést azonban egy félelmetes üvöltés szakította félbe, és a sárkányok csodálattal vegyes rémülettel figyelték, ahogy a Sárkányok Atyja, a hatalmas Galakrond megkezdte vadászatát ezen a területen. Miután Galakrond végzett a vadászattal a sárkányok óvatosan előbújtak az eddigi rejtekből, ahonnan figyelték az eseményeket. Egy grafitszürke sárkány azonban csak nevetett a megrémült sárkányokon. Malygos ismerte ezt a sárkányt, akit úgy hívtak, hogy Neltharion, de akit Kalecgos csak Halálszárny néven ismert.

Malygos úgy döntött, hogy ideje elhagyni ezt a területet, hiszen Galakrond az összes vadat és madarat elűzte a környékről. Azonban egyik ellenfele, egy kékeszöld sárkány, akit Cronosnak hívtak, útját állta, és másik két társával együtt megtámadta a kék sárkányt. Úgy tűnt, hogy a túlerő gyözedelmeskedni fog, és Cronos át tudja harapni Malygos torkát, amikor hatalmas villámlások közepette Neltharion sietett Malygos segítségére, és ketten együtt elűzték Cronost és társait. Neltharion felismerte Malygosban azt, hogy szintén az értelmesek közé tartozik, ezért megosztotta vele aggodalmát: Galakrond nem szokott ezen a környéken vadászni. Malygos válaszolta, hogy ezen a környéken sok az élelem, nyilván ezért jött, de Neltharion megjegyezte, hogy ez az ő élelmük és nem éppen a legszerencsésebb, ha Galakrond ezt megeszi előlük. Malygost azonban valami más ragadta meg a tájban, és Kalecgos látta is, hogy valami mozog, azonban nem tudta Malygos tekintetét arra irányítani, és csak egy pillanatra látta azt a valamit.

De ugyanabban a pillanatban ismét magához tért a jelenben. Úgy döntött, felkeresi Alexstraszát, hogy tőle kérjen tanácsot ezzel a rejtélyes tárggyal kapcsolatban. A vörös sárkányt egy ember falu közelében találta meg, ahol a fák mögött elrejtőzve, elf alakban szemlélte a játszadozó gyermekeket. Kalecgos tudta, hogy Alexstraszának soha többet nem lehet gyermeke, és hogy ez mély fájdalommal töltheti el azt, aki valaha az Élet-őrző volt. Alexstrasza elnézést kért Kalecgostól, amiért olyan elutasítóak voltak vele Wyrmrest Accordnál, de amikor a kék sárkány elmondta, hogy útmutatást szeretne kérni tőle, Alexstrasza ismét lerázta, mondván, hogy varázstárgyakkal kapcsolatban semmilyen tanácsot nem tud adni egy kék sárkánynak, és figyelmét ismét a gyermekek felé fordította. Kalec csalódottan hagyta ott a vörös sárkányt, látva, hogy az belenyugodott sorsába, és ez ellen semmit nem kíván tenni.

Miközben hazafelé repült, Kalecgos egy rövid időre ismét elvesztette eszméletét, azonban pár pillanattal később már magához is tért: csakhogy addigra már a Dragon Wastes-ben találta magát ismét, és a nyolcszögletű varázstárgy a földön hevert. Mivel minél előbb meg akart szabadulni tőle, elhatározta, hogy visszaviszi oda, ahol megtalálta: Galakrond csontvázához. Hogy kényelmesebb legyen számára a sárkány csontvázában való járkálás, felöltötte félelf alakját. Azonban nem volt egyedül: egy taunka nő szintén a csontvázban járkált. A taunka mélyen meghajolt Kalecgos előtt, elmondta, hogy Buniq-nak hívják, és nem kíván harcba keveredni egy ilyen hatalmas sárkánnyal, mint Kalecgos. Elmondta, hogy népe tiszteli a sárkányok temetkezési helyét, és ő csupán egy relikviát keres, amellyel bizonyíthatja szerelmét egy társa iránt. Ezenkívül kifejtette, hogy egy sárkányok nélküli világ furcsa és harmónia nélküli lenne, ami senkinek nem lenne jó. A taunka éppen azon a helyen kutatott, ahol Kalecgos a varázstárgyat meglelte. Végül azt mondta a kék sárkánynak, hogy vannak dolgok, amelyek nem maradhatnak elrejtve, és ezzel távozott.

A taunka távozás után Kalecgos észrevett valamit ott, ahol Buniq a lándzsáját leszúrta: egy majdnem ép kezet, amely nagyobb volt egy emberénél, és amely egy apró, kör alakú tárgyat markolt. Amikor Kalecgos hozzáért, a nála lévő nyolcszögletű varázstárgy kéken kezdett el izzani. Kalecgost ismét elragadta egy látomás:

Ezúttal Malygos Ysera és Alexstrasza társaságában újabb proto-sárkányok holttesteit vizsgálta, amelyek a két nővér testvérének holttestéhez hasonlóak voltak. Malygosnak egy szóbeszéd jutott eszébe, amellyel Alexstrasza is egyetértett: miszerint állítólag Galakrond ölte meg ezeket a proto-sárkányokat. Úgy tűnt, hogy erre a helyre egy lila sárkány vezette őket, aki további holttesteket is tudott nekik mutatni. Csakhogy úgy tűnt, hogy ezeket a holttestek képesek voltak élőholtként feltámadni, és a három sárkányra támadni. Szerencsére Alexstrasza tűze Malygos varázsával együtt elég volt ahhoz, hogy örökre elpusztítsák őket, majd sorban az összes holttestet elégették, hogy ne tudjanak feltámadni.

Kalecgos úgy döntött, hogy ideje megszabadulni a látomásoktól és elpusztítani a varázstárgyat, ezért úgy döntött, hogy a mélybe veti azt. Azonban miután elengedte, mégis meggondolta magát, és a varázstárgy után vetette magát, még időben elkapva azt, és egy újabb látomásba zuhant.

Ezúttal Malygos vadászott, azonban a vadászatot ismét megzavarta a hatalmas sárkány, Galakrond, aki most már nem érte be az egyszerű vadakkal: a proto-sárkányokat nyelte le egészben hatalmas gyomrába. Malygos figyelmét azonban elvonta feltűnő riválisa, Cronos. Így nem vette észre, hogy Galakrond őt is célba vette. Amikor felnézett, már csak Galakrond hatalmas száját láthatta, amely összecsukódott, elnyelve Malygost és vele együtt Kalecgost is.

Azonban hirtelen Neltharion sietett a megmentésükre azzal, hogy villámokat szórt Galakrond torkára, aki így felköhögte a jégkék sárkányt. A mentőcsapat további tagja Alexstrasza volt, valamint egy számukra ismeretlen barna proto-sárkány. Azonban ekkor Jaina szólítja Kalecgost, aki visszatér a jelenbe, és az ereklyével együtt a Nexusba tart, hogy megerősítse annak védelmét, ezt azonban az ereklye nem hagyja. Ezután Kalec megpróbálja különböző varázslatokkal elpusztítani a varázstárgyat, de ez sem jön össze neki. Eközben egy kék sárkány hölgy érkezik meg a Nexusba, hogy figyelmeztesse, hogy valami zavart érez Dragonblight környékén, a Wrymrest Templom közelében. Kalecgos elküldi a sárkányt azzal, hogy tud róla, foglalkozik vele, nem kell aggódni. A sárkány távozása után azonban egy magas, elcsuklyázott alakot vesz észre a sarokba, ugyanazt, akit korábban a látomásban is látott.

Kalecgos a kimerültségtől megint összeesik, és ismét Malygos fejében találja magát, aki éppen megmenekült egy élőholt proto-sárkányokkal vívott csatából. Útközben találkozik Neltharionnal, aki szintén csatából jött, és közösen mennek egy találkozóra, ahol a proto-sárkányok próbálnak megoldást találni arra, hogy mit tegyenek Galakronddal. A gyűlést egy Talonixa nevű aranyszínű sárkány vezeti, aki mindenáron meg akar küzdeni Galakronddal és a többséget maga mellé is állítja. Ám az ötlettől Ysera és a korábban látott barna proto-sárkány sincs elájulva…

A következő képben Malygos a maga útját járja a vidéket pásztázva. Azt próbálja kideríteni, hogy hogyan lett Galakrondból ez a szörnyeteg, és Galakrond fészkéhez megy. Itt rengeteg csontot talál, amelyek egykori proto-sárkányok voltak. Ekkor Galakrond elrepül a fészek felett, és Malygos észreveszi, hogy a már így is hatalmas sárkány még tovább nőtt, sőt, rendesen el is van deformálódva. Ahogy jobban megnézi, észreveszi, hogy az eldeformálódás oka az, hogy az általa megevett proto-sárkányok különböző testrészei állnak ki a hasából. Ahogy Galakrond elhalad, Malygos azt is észreveszi, hogy három másik sárkány is követi őt, méghozzá Coros és két társa. Malygos követi őket és kiderül, hogy Galakrond legutóbbi étkezésének színhelyét vizsgálják meg. Miután elmennek, Malygos is megvizsgálja az otthagyott tetemeket, akik közül pár már fel is támad és rögvest megtámadják a jégkék sárkányt. A túlerőből ismét Neltharion és a barna proto-sárkány mentik meg, illetve Alexstrasza és Ysera is megérkezik hozzájuk. A barna sárkány végre bemutatkozik: Nozdormunak hívják. Malygos tájékoztatja a többieket arról, amire rájött: Galakrond valószínűleg túl sokat ehetett, és mivel már nem talált magának elég ennivalót, ezért elkezdte megenni az általa legyőzött proto-sárkányokat is.

Itt ismét képet vált Kalecgos, akinek egyre inkább azonosulnak az érzései Malygos-szal, így hiába tudja, hogy kivé válik Neltharion, jelenleg szimpátiát és barátságot érez a grafitszürke sárkány iránt. Éppen egy sikeres rajtaütésen vannak túl Talonixa vezetésével az élőholtakon. Ysera a legyőzöttek között bátyját keresi, mivel fél attól, hogy bátyja is élőholttá vált. Malygos közben észrevesz egy nálánál sokkal kisebb, furcsa, kétlábú alakot…

Ekkor Kalecgost ismét magával ragadja a sötétség, és ezúttal saját testében ébred fel. Azonban ugyanott, ahol Malygost elhagyta. Meg is találja a még kemény földben az egykori proto-sárkány, illetve a furcsa csizmás kétlábú lábnyomait és elkezdi őket követni. A nyomok egy barlangba vezetnek, amely még most is tele van proto-sárkányok csontjaival. Kalecgos behatolásától azonban a barlang össze akar dőlni, és a sárkány minden varázsereje is kevés ahhoz, hogy ezt megállítsa. Azonban a sötétség ismét elragadja, hogy a következő pillanatban a saját szentélyében ébredjen fel. Ismét Jaina szólítja, és Kalecgos ez alkalommal beleegyezik abba, hogy találkozzanak, igaz, telepatikusan. Jaina elmondja, hogy Kalec volt az, aki őt több alkalommal szólította, ő csak megpróbált válaszolni rá. Kalec a kimerültségre hivatkozik, illetve a Nexusba szólító kötelezettségeire. Éppenhogy be tudja fejezni a beszélgetést, mielőtt ismét elmosódna előtte minden…

Ezúttal Malygos éppen étkezett, amikor öt sárkányra lesz figyelmes a közelében. Az öt sárkány közül kettőt ismer: Yserát és Corost, akik arról beszélgetnek, hogy talán meg lehetne valahogyan egyezni Galakronddal és elkerülhető lenne a harc. Erről Talonixát is meg kívánják győzni. Malygos ezután megkeresi Alexstraszát és elmondja neki, amit hallott, illetve azt, hogy Yserát csak úgy lehet meggyőzni arról, hogy Coros veszélyes, ha bebizonyítják, hogy a türkizszínű proto-sárkány hazudik. Talonixa ismét gyűlést tart, amin megengedi, hogy Ysera felszólaljon. Ekkor Coros már a háttérbe húzódik, így Ysera egyedül próbálja a proto-sárkányokat a békére felszólítani azzal, hogy beszélni fognak Galakronddal. A tömeg és Talonixa azonban gyorsan elhallgattatja Yserát, és megállapodnak abban, hogy 3 nap múlva fogják megtámadni Galakrondot. Coros és három társa ekkor csendben elhagyta a terepet.

Malygos a négy sárkány után eredne, azonban egy furcsa szag csapja meg az orrát, amely a rejtélyes figurához vezeti őt. A figura látszólag egy helyre próbálja elcsalni Malygost, azonban egy idő után eltűnik, így a sárkány mégis inkább Corosék nyomába ered. Miután utoléri őket, kihallgatott beszélgetésükből megtudja, hogy Coros találkozót beszélt meg Galakronddal és arra tartanak. Malygos közben csapdába esik, ahonnan sikerül kiszabadulnia, majd két élőholtba botlik. Miközben megküzd velük, az egyik élőholt csúnyán megharapja Malygost a bal lábán. Miután végzett a két élőholttal, még éppen idejében érte utol Coros csapatát ahhoz, hogy meglássa, mire készülnek. Elfogtak egy sebesült proto-sárkányt, és ráveszik magukat, hogy ugyanúgy lakmározzanak belőle, ahogy Galakrond, mivel így erősebbek lesznek. Miután elhagyják a tetemet, Malygosnak is le kell küzdenie a kísértést, hogy ő is egyen a még friss tetemből. Ezt követően azonban összeakad Coros egyik kísérőjével, aki rátámad, és ekkor Malygosból is előtör a bestia: darabokra tépi a proto-sárkányt. Miután legyőzte ellenfelét, rájön, hogy a bestiális ösztönt az élőholt korábbi harapása okozza, mivel a seb a lábán egyre erősebben lüktet.

Malygos tovább követi Corosékat, azonban ők észreveszik a sebesült sárkányt, és leterítik a földre. Ekkor megérkezik Galakrond, így Corosék figyelmét elvonja Malygosról. Galakrond még nagyobb és ormótlanabb lett időközben, és már szemek tucatjai jelentek meg a testén, amelyekkel minden jel szerint ugyanolyan jól látott, mint saját két szemével. Malygos kihallgatja, ahogy Coros és társai kegyelmet kérnek Galakrondtól és megígérik neki, hogy őt fogják szolgálni. Hogy ezt bizonyítsák, azt is elárulják, hogy hol gyülekeznek Talonixáék a támadás előtt. Galakrond azonban nem kegyelmez nekik, ehelyett üldözőbe veszi és megeszi őket. Malygos gyorsan elrepül, hogy figyelmeztesse a többieket a veszélyre.

Kalecgos ekkor ismét a Nexusban találja magát. Bár érzi, hogy valaki van még ott, látni nem lát senkit. Ezt követően Jaina ismét jelentkezik nála, ezúttal azonban személyesen. Kalec megint csak hárítja a hogylétére vonatkozó kérdéseket, végül elég udvariatlanul elküldi magától a nőt. Jaina távozása után elhatározza, hogy még jobban megerősíti a Nexus védelmét, hogy senki se tudjon ide belépni addig, amíg le nem győzi az ereklyét, annak érdekében, hogy másban se tegyen kárt az ereklye. Azonban megdöbbenve kell tapasztalnia, hogy az ereklye kapcsolatba lépett a Nexus teljes védelmi rendszerével.

Közben Jaina sem volt megelégedve a találkozással. Nemcsak Kalecgos hallgatott el dolgokat Jaina elől, hanem a nő is előle. Ugyanis már sokkal régebb óta Kalecgos szentélyében tartózkodott, így látta az összeesett Kalecgost és mellette a varázstárgyat is. Annyi ideje volt, hogy kicsit megvizsgálja a tárgyat, és felfedezett rajta egy olyan mintát, ami a titánokat, illetve a titán-őrzőket jellemezte. Éppen ezért a könyvtárba ment, hogy utána járjon a dolognak.

Kalecgos időközben megint Malygos testében találta magát, méghozzá egy olyan csatában, ahol a proto-sárkányok egymás ellen harcoltak. Kiderült, hogy az általuk végül sarokba szorított proto-sárkányokat élőholtak harapták meg, és ezek a harapások fertőzőek, a proto-sárkányok maguk is vérszomjas bestiákká válnak tőlük, így Talonixáék elhatározták, hogy megölik őket. Ysera azonban ezt mindenáron meg akarja akadályozni, mondván, hogy biztosan lehet rajtuk segíteni. Talonixa végül beleegyezik, hogy segítsenek rajtuk, de azt mondja, hogy előbb egy biztonságos helyre kell vinni őket. Ez a biztonságos hely pedig egy hatalmas kőfal tövében található barlang, ahova a fertőzött proto-sárkányokat beterelik. Miután mindannyian bent vannak, Talonixa felrepül a magasba, és villámokat szór a kőfalra, amely így leomlik, elzárva az egyetlen kijáratot a barlang szájában. Ysera a bentrekedt sárkányok után akarja vetni magát, Nozdormu azonban lefogja és megakadályozza. Ysera ezután Talonixára akar támadni, azonban a jóval erősebb aranyszínű sárkány egy mozdulattal leteríti. Ezután elhagyják a terepet, csupán Malygos, Alexstrasza, Neltharion és Nozdormu maradnak ott, hogy próbálják meggyőzni a még mindig őrjöngő Yserát arról, hogy már nem tudja megmenteni azokat, akik a barlangban vannak.

A következő látomásban éppen Galakrond kutatására indulnak el a proto-sárkányok, és az ötös csapat most éri utol őket. Talonixa azonban nem engedi meg, hogy Ysera csatlakozzon hozzájuk, a többiek – még Neltharion is kis húzódozásra – kiállnak mellette, és ők sem tartanak Talonixáékkal. Malygosnak eszébe jut, hogy még el sem mesélte, hogy mi történt Corosszal. Talonixa örül a hírnek, mert úgy gondolja, hogy így csapdába tudják csalni Galakrondot.

Az újabb látomásban Malygos egy barlangban kutakodik Neltharionnal együtt, ezúttal Yserát keresik, akinek napok óta nyoma veszett. Malygos észreveszi, hogy valami mozog a barlang szájában, és rájön, hogy a rejtélyes, csuklyás figura az, aki Kalecgos szerint hasonlít az emberre, azonban a szemei olyanok, mint az éjelfeknek. A lény megszólítja Malygost és meggyőzi arról, hogy barát, aki segíteni szeretne nekik. Apró termete ellenére Malygos érzi, hogy egy nagyhatalmú lény lehet, Kalecgos arra gondol, hogy egy titán-őrző lehet. Az idegen ezután bemutatkozik: Tyrnek hívják és elmondja, hogy régóta figyeli Malygost és négy barátját, és nagyon sok lehetőséget lát bennük. Galakronddal kapcsolatban elmondja, hogy ő nem volt a terv része, és most az egész világ veszélybe került miatta, mivel letért az útról, és az egyszerű élet különböző területeit pedig nem vigyázták kellően. Legyőzéséhez Malygosra és a barátaira van szükség, mivel annak ellenére, hogy különböző családokból származnak, mégis szoros kötelék alakult ki közöttük. Tyr végül megkéri Malygost, hogy hívja össze a többieket, hogy mindannyiukkal tudjon beszélni. Kalecgos a beszélgetés közben észreveszi, hogy Tyr nyakában egy nyakláncon az őt fogva tartó ereklye lóg…

Jaina közben ismét azt hallja, hogy Kalecgos hívja, és rögtön a hívás helyére is teleportálja magát. Meglepő módon ez Dragonblightban van, egy hatalmas csontváz belsejében. Jaina a csontvázban járva rájön, hogy Kalecgos valószínűleg itt találhatta azt a rejtélyes tárgyat. Ekkor találkozik Buniq-kal, a taunkával, aki elmondja, hogy valóban járt itt a kék és talált is valamit. Azt is elmondja, hogy Kalec távozása után egy köpenyes alakkal találkozott, aki egy furcsa szimbólumot rajzolt a levegőbe. Buniq fel is rajzolta a szimbólumot Jainának, aki rájön, hogy korábban már találkozott ezzel a jellel és azt is tudja, hogy hol…

Közben Kalecgos Malygos testében ismét egy proto-sárkány gyűlésen van, amin ezidáig a legtöbb sárkány vesz részt. A találkozón észreveszi Yserát is, aki azonban hamar távozik kimerültségre hivatkozva Alexstraszával együtt. Talonixa azzal buzdítja a többieket, hogy Galakrondot azért nem találják, mert fél velük találkozni. Malygosnak az az ötlete támad – amit meg is oszt a többiekkel -, hogy magasra kellene repülni, mert ott kevesebb levegő van és Galakrond nagyon nehezen tudna lélegezni. Talonixa azonban azt hiszi, hogy Malygos a vezérpozícióra akar ezzel törni és utasítja őreit, hogy támadják meg Malygost, azonban Neltharion és Nozdormu a jégkék proto-sárkány segítségére siet, és együtt elmenekülnek a gyűlésről. Elhatározzák, hogy a magasból fogják követni Talonixáékat, hogyha kell be tudjanak avatkozni a dolgokba. Miközben a magasban repülnek, Neltharion belerepül egy élőholtba. Az élőholt azonban ahelyett, hogy rájuk támadna, úgy tűnik, hogy észre sem veszi őket, és repül tovább. A furcsa viselkedés gyanakvásra készteti a három sárkányt és a nyomába erednek. Kiderül, hogy a támadás tervezett színhelyén az ég felső része tele van élőholt proto-sárkányokkal, akik körbe-körbe repkednek csak, ügyet sem vetve másra. Mivel az élőholtak tapasztalatuk szerint nem nagyon tudnak gondolkodni, így rájönnek, hogy ezeket az élőholtakat maga Galakrond irányíthatja. Vagyis éppen Talonixáékra várnak, így ejtve csapdába a proto-sárkányokat.

Erre Malygos rá is jött, azonban nem volt alkalma figyelmeztetni Talonixát a veszélyre, mivel az nem figyelt rá. A támadás alatt azonban Ysera úgy döntött, hogy megpróbál beszélni Galakronddal, és csak a nővére, Alexstrasza mentette meg attól, hogy a hatalmas sárkány megegye őt. Malygos közben igyekezett Neltharion és Nozdormu segítségével minél több sárkányt figyelmeztetni a veszélyre, és be is mutatták, hogy az élőholt sárkányok Galakrondtól távol csak agyatlan teremtmények, akik össze-vissza repülnek. Miután így lerázták az élőholtakat, Talonixa ezt az apróbb győzelmet is a magáénak tudja be, és rátámad az ellenszegülő Malygosra, akit Neltharion ment meg. Ezután Talonixa és a többiek megtámadják Galakrondot, ugyanakkor Kalecgos már ekkor rájön, hogy itt bizony nem lesz győzelem, mivel Galakrond csontjai nem itt vannak napjainkban.

Malygos, Neltharion és Nozdormu rájönnek, hogy Galakrond testén elhelyezkedő rengeteg szemet kéne legelőször kiiktatni, hiszen így nem látná pl. a háta mögül érkező támadásokat. Galakrond ugyanakkor mérgező levegőt fúj a proto-sárkányokra, amellyel teljesen megbénítja őket. Így könnyedén elkapja Talonixát és a többieket, szinte egészben bekapva és lenyelve őket, és Malygos is éppen csak el tud menekülni a halálos ködből. Miközben Galakrond táplálkozott, Malygos, Neltharion és Nozdormu egy hirtelen ötlettől vezérelve fentről megtámadják a hatalmas sárkányt, aki nyomukba is ered, de szárnyaival elhessegeti a ködöt, így esélyük nyílik, hogy elmenekülhessenek a helyszínről. Malygost Alexstrasza egy barlangba vezeti, ahol ott van Ysera és egy megkötözött élőholt sárkány is.

A barlangban aztán feltűnik Tyr is, aki elmondja, hogy felelősnek érzi magát a Galakronddal történtekért, mert az ő dolga lett volna, hogy szemmel tartsa és felügyelje a világot, hogy ilyen dolgok ne történhessenek meg. Miközben beszél, az élőholt sárkány megtámadja Yserát, mire Malygost elönti a düh, nekiugrik az élőholtnak és darabokra szaggatja. Ezután elönti a gyilkos vágy, és legszívesebben Yserának és Alexstraszának is nekiugrana. Ysera azonban beszélni kezd hozzá és teljesen lenyugtatja hangjával. Tyr hamar rájön, hogy Malygost megharapta egy élőholt, azért viselkedett így. Elmondja, hogy még senkit nem látott, aki így küzdött volna a vágya ellen. Malygos azonban teljesen biztos benne, hogy utoljára fordult ez elő, és miután Tyr megvizsgálja, az őrző is arra jut, hogy Malygosnak sikerült elég mélyre eltemetnie magában a fertőzést, hogy az ne támadjon fel benne.

Tyr elmondja ezután nekik, hogy meg kell támadniuk Galakrondot, azonban ő is segíteni fog nekik. Kalecgos közben észreveszi, hogy a Tyr oldalán lévő pöröly mellett ott van az ereklye is. Tyr az ereklyét egyesével a sárkányok elé tartja, és az ereklye ettől egyre fényesebb lett. Az őrző azt mondja a sárkányoknak, hogy ezzel a tettel a jövőt szeretné bebiztosítani. Eközben meghallják, hogy kint megjelenik Galakrond, aki Nelthariont és Nozdormut üldözi. A három sárkány azonnal rohan is segíteni két bajba jutott barátjuknak, azonban Neltharion végül nem nekik köszönheti, hogy megmenekül, hanem Tyrnek, aki teljes nagyságában jelenik meg és lecsap hatalmas pörölyével, időt hagyva a sárkányoknak, hogy azok dél felé menekülhessenek.

Mindezalatt a jelenben Jaina továbbra is próbálja kideríteni, hogy mi történhetett Kalecgos-szal és hogyan tudna neki segíteni. Az általa megszerzett köteteket semmilyen ismert varázslattal sem sikerül azonban kinyitnia. Ekkor azonban eszébe jut Buniq és a jelkép, amit rajzolt. Jaina is felrajzolja emlékezetből a jelképet, majd rájön, hogy fordítva kell néznie, és akkor egy kulcsot kap. Ezzel a kulccsal sikerül is felnyitnia a köteteket és megtudja belőle, amit meg kell tudnia. Ezután a Nexusba megy, ahova sikertelenül próbál bejutni. Azt hiszi, hogy Kalecgos hozta létre a védővarázslatot, hogy őt kívül tartsa, azonban rájön, hogy a védelmi rendszert valójában az ereklye irányítja. A rejtélyes szimbólumot használva ismét sikerül feltörnie a védelmi rendszer egyik vonalát, azonban ahogy eltűnik a szimbólum, újra helyreáll minden. Jaina ezért rengeteg szimbólumot rajzol fel egyszerre, amit már a Nexus védelmi rendszere sem bír el.

Mindeközben az öt, menekülésben kimerült sárkány egy hegy mögött rábukkannak jó pár életben maradt proto-sárkányra, intelligensre és kevésbé intelligensre egyaránt, akik mind teljesen meg vannak rémülve Galakrondtól. Kalecgos közben érzi, hogy félig szakad el Malygostól, azonban ez alkalommal nem tér vissza saját korába. Rájön, hogy ez Jaina műve lesz, de nem sikerül a varázslónőnek, Kalecgos a múltban marad. A múltban Tyr magyarázza a sárkányoknak, hogy milyen stratégiával lehet Galakrondot legyőzni, ugyanis a sárkánynak gyenge pontja is van, és éppen alszik, ez lenne a legalkalmasabb idő a támadásra. Azonban ahogy közelítenek Galakrondhoz, rájönnek, hogy Tyr elhallgatott előlük valamit: azt, hogy Galakrond ismét jóval nagyobb lett, mint korábban. Emiatt azonban egyre lassabban tud lélegezni. Rátámadnak a sárkányra mindannyian, a támadásban pedig Tyr is teljes valójában vesz részt, feltárva, hogy a köpeny alatt valójában milyen harcos rejtőzik. Neltharion és Alexstrasza felváltva támadják Galakrond szemeit, miközben észreveszik, hogy a hatalmas proto-sárkány bőre egyre jobban hasonlít az élőholtakéhoz. Tyr lecsap a pörölyével, azonban az eldeformálódott Galakrond támadás közben is képes az alakját változtatni, így mancsával visszacsap az őrzőre. Ezután Tyr Galakrond koponyájára csap le, azonban az ellenerőtől a pöröly kirepül a kezéből az ereklyével együtt. Ráadásul az ereklye éppen Galakrond szájába repül, és az utána kapó Tyr kezével együtt Galakrond egészben lenyeli. A súlyosan sebesült Tyrnek Malygos és Ysera próbál segíteni a menekülésben, miután ez a támadás is kudarcba fullad.

Jaina végre bejut Kalecgos szentélyébe, ahol szerelmét a földön fekve találja, méghozzá félig félelf, félig sárkány alakban. A nő megtalálja az ereklyét is, amire szintén kilövi a Buniqtól tanult szimbólumot. Jaina hirtelen a fiatal Alexstrasza testében találja magát, azonban hamar visszatér a saját testébe. Ezután még jobban aggódik Kalecgosért, aki egyre rémesebb állapotban van, és akinek élete immár teljes egészében az ereklyéhez kapcsolódik. Jaina azonban minden erejével azon van, hogy megmentse szerelmét.

Malygos, Alexstrasza és Ysera igyekeznek minél messzebb vinni Galakrondtól a súlyosan sérült Tyrt, ami elég nehéz dolog, tekintve, hogy a proto-sárkányt vonzza a vérszag. Végül Dragonblight közelében egy jeges tónál lefektetik az őrzőt a földre, és miután Malygos jeges leheletével igyekszik lehűteni a sebet, úgy gondolják, hogy többet nem tudnak tenni érte. A tóból Alexstrasza segítségével halakat fognak, hogy élelemhez jussanak. Azonban két élőholt támad rájuk, akiknek visszaverik a támadását, de mire legyőzik őket, észreveszik, hogy Tyr teste eltűnt a tó mellől.

A sárkányok azonban elhatározzák, hogy nincs más választásuk meg kell próbálniuk legyőzni Galakrondot, még ha ez egyenesen lehetetlen is. Közben megtalálnak három élőholt sárkányt, akik utánuk kémkednek, mivel Galakrond immár az élőholtak szemével is képes látni az elméjük irányításán keresztül. Hamarosan meg is jelenik a proto-sárkány, így hőseink elmenekülnek, ki merre tud. Galakrond azonban egyre nehézkesebben mozog, formátlan testével minduntalan nekimegy a hegyeknek, szikláknak, teljesen feldöntve és lerombolva azokat. Sajnos azoknak a szikláknak is nekimegy, amelyek mögé, illetve alá elbújtak. Miután Galakrond elment, felmérik a helyzetet: Nozdormu apróbb sérüléseket szenvedett, Nelthariont azonban sehol sem találják, aki olyan helyre menekült, amelyet teljesen letarolt Galakrond. Végül a törmelékek alól sikerül kiásniuk Nelthariont, akin sok horzsolódás és zúzódás van.

Malygos fejében azonban időnként megszólal egy ismeretlen hang, amely tanácsokat ad, hogy merre menjenek. Kalecgos közben küszködni kezd azzal, hogy vajon van-e saját élete, vagy mindig is kizárólag Malygos elméjében létezett. Jaina neve is csak többszöri próbálkozásra ugrik be neki. Kalecgos próbál kitörni, érzi, hogy körmével egy padlót karcol, és emellett hallja Jaina hangját is, azonban végül elnyeli a sötétség, és nem marad számára más, mint Malygos. Jaina teljesen összezuhan attól, hogy terve nem vált be, vagyis nem tudta saját magát is az ereklyéhez és Kalecgoshoz láncolni, és nem tudja Kalecgost visszahívni a jelenbe. A földön fekvő kék sárkány azonban kezd átváltozni, méghozzá egy proto-sárkány alakját kezdi felvenni. Jaina ekkor igazán aggódni kezd, hiszen van egy pont, ahonnan túl már nem térhet vissza Kalecgos a saját testébe.

Malygos vezetésével követni kezdik a hangot, amely azt mondja nekik, hogy egy hegygerinchez menjenek. Itt egy élőholt sárkány holttestére bukkannak, amelyet nem ők öltek meg. Rájönnek, hogy ez Galakrond műve volt, és mivel már szinte nincs élő sárkány számára, ezért elkezd élőholtakat is enni, akiket egyszer már megölt. A sárkányok elhatározzák, hogy közösen, egy családként kell megölniük Galakrondot, mivel nincs más esélyük. Ugyanakkor mégis különbözőek és különbözőképpen harcolnak, amit össze lehet hangolni, ahogy Tyr is sugallta nekik. Ahhoz, hogy jobban megismerjék egymást, mindannyian bemutatják, hogy hogyan, milyen eszközökkel és trükkökkel képesek harcolni, amíg össze nem áll bennük egy taktika.

Ezután szembemennek Galakronddal, és megkezdik a harcukat. A taktikájuk az, hogy mindig másikuk tereli el Galakrond figyelmét, legelőször pedig az extra szemeket kell lerombolniuk. Galakrond azonban túl erősnek bizonyul, és mind Malygost, mind Nelthariont megsebesíti. Alexstrasza azonban Galakrond szájához repül, és tüzet fúj arra az érzékeny területre. A hegyek mögül aztán Malygos észreveszi, hogy élőholtak várnak rájuk, vagyis Galakrond is készült ellenük. A kék sárkánynak ezenkívül feltűnik, hogy Ysera eltűnt és nem harcol velük.

Jainának eközben eszébe jut Buniq elmesélése, hogy Kalecgos talált valamit a csontok között, vagyis lehet, hogy az ereklye két részből tevődik össze. A nő elkezdi keresni az ereklyén az összeforrás helyét, hogy esetleg szét tudja választani.

Galakrond közben próbálja a szemeit támadó Alexstraszát és Nelthariont bekapni, akiknek Nozdormu igyekszik folyamatosan segíteni, azonban úgy tűnik, hogy ismét vesztésre állnak a hatalmas sárkánnyal szemben. Ekkor megjelenik Ysera, aki nővére és Galakrond szája közé repül, és a saját mérges leheletével próbálja megakadályozni testvére halálát. Malygosnak feltűnik, hogy az élőholtak teljesen össze-vissza repülnek, mivel Galakrondot túlságosan lefoglalják a társai, és így nem tudja az élőholtakat irányítani. Int Neltharionnak, hogy támadt egy terve, azonban segítségre van szüksége. Egy hatalmas követ vesznek fel és kezdenek Galakrond felé vinni, az élőholtak támadása azonban megzavarja őket. Míg Neltharion az élőholtakkal gyürkőzik, addig Malygos a kővel együtt be tud repülni Galakrond szájába, és a hatalmas sárkány torkába ejti azt. Így a kő elzárja Galakrond légútját, de a hatalmas proto-sárkány megpróbálja felköhögni azt. A sárkány szájából kiszabaduló Malygos rájön, hogy muszáj lesz feláldoznia magát a siker érdekében, hogy megakadályozza, hogy a kő elmozduljon. Visszarepül a sárkány szájába, ugyanakkor, amikor Neltharion is egy élőholttal belerepül. Malygos a jeges leheletével lezárja a követ és az élőholt sárkánnyal kitámasztják azt, majd az utolsó pillanatban neki és Neltharionnak is sikerül kirepülnie Galakrond szájából. A hatalmas szörny-sárkány levegőrét kapkodva felrepül az égbe, és délre repül, azonban miután minden levegője elfogy és a követ sem sikerül felköhögnie, élettelenül a földre zuhan.

A sárkányok nem is mernek bízni győzelmükben, így óvatosan vizsgálják meg a tetemet. Ekkor két másik lény lép hozzájuk, akik Tyrhez hasonlóak, egy férfi és egy nő. Elmondják, hogy ők vitték el Tyr testét, és ők szóltak Malygos fejében is. Tyr ugyanis megkérte őket, hogy ügyeljenek rájuk, és tegyenek róla, hogy ez soha többet ne fordulhasson elő. A két őrző felajánlja az öt proto-sárkánynak, hogy amennyiben vállalják Azeroth további védelmét, Aspektusokat faragnak belőlük, hatalmasabbak és erősebbek lesznek, viszont az ő feladatuk lesz a bolygó védelme. A sárkányok végül beleegyeznek a dologba. Ekkor a távolban furcsa, nagyszerű lények tűnnek fel, a titánok, hogy kezdetét vegye a ceremónia.

Kalecgost ekkor Jaina próbálja visszahívni a jelenbe, azonban nem teljesen sikerül neki. A kék sárkány akkor eszmél rá, hogy kicsoda valójában, amikor Alexstrasza is rákiált, és a sárkány egy ember szemivel néz rá. Kalecgos végre visszatér a jelenbe, ahol Jaina elmagyarázza neki, hogy Tyr ereklyéjét valószínűleg a Galakrond hasában töltött idő megfertőzte, ezért ejtette csapdába a sárkányt. Az őrző pedig azért hozta létre az ereklyét, hogy megmentse ennek a történetnek az emlékét, hogy emlékeztesse az Aspektusokat arra, hogy egyszer már akkor is megmentették a világot, amikor még nem is volt titáni hatalmuk.

Kalecgos az ereklyével felszerelkezve összehívja az Aspektusokat Wyrmrest Templomába, ahol megmutatja nekik annak erejét és az emléket, amit magában rejt. Elmeséli, hogy hogyan talált rá, és hogyan ejtette fogságba őt. Alexstrasza elmondja, hogy direkt tartották titokban Galakrond történetét, hogy nehogy más is erre az útra lépjen a sárkányok közül. Habár mérgesek, amiért Kalecgos előtt kitudódott a titok, mégis belátják, hogy Tyrnek igaza volt: tényleg kellett nekik egy emlékeztető arról, hogy kik is ők valójában. Az egykori Aspektusok így belátják, hogy várhat még rájuk feladat ezen a világon, és titáni hatalmuk nélkül is segíthetnek Azeroth lakóinak. Így távoznak Wyrmrestből, utoljára Kalecgos, aki elhatározza, hogy együtt marad Jainával, és nem válnak el egymástól.

Vége

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.