Turalyon, az Oroszlán hadnagya – írta KRISis

“Ez a világ a miénk, és a Szent Fény (Holy Light) által biztonságban megőrizzük most és mindörökké.”

Turalyon Főtábornok egy híres paplovag, aki kimagaslóan szolgálta a Szövetség (Alliance) haderejét a Második Háború (Second War) alatt, és azt követően. Ő volt a másodparancsnok Anduin Lothar, a Legfőbb Szövetségi Parancsnok után. Feketekő Csúcs (Blackrock Spire) ostroma alatt Anduin Lothar elesett Sorspöröly Zordpofa (Orgrim Doomhammer)[Day of The Dragon magyar nyelvű kiadásában Szántai Zsolt fordítása nyomán] által. Turalyon Tábornok volt az, aki felvette Lothar csatalobogóját és törött kardját, összegyűjtötte a Szövetség haderejét, és diadalmaskodott a Horda fölött, elfogva Sorspörölyt és visszahajtva az orkokat a Sötét Kapun (Dark Portal) túlra. Az Oroszlán hadnagya, így hívták Turalyont, megörökölte Lothar Legfőbb Parancsnoki címét, a Szövetség uralkodói által.

Miután a háború befejeződött, Turalyon vezette a Szövetségi Expedíciót (Alliance Expedition) Draenorra. Egy sor katonai győzelem ellenére a Szövetség képtelen volt megállítani Ner’zhult az átjárók megnyitásában, ami darabokra tépte a bolygót. Turalyonnak, és szerelmének, Szélfutó Allerianak (Alleria Windrunner) nyoma veszett egy csatában, és ezek után hosszú évekig semmit nem lehetett hallani felőlük.

A Második Háború

A kezdetben pap Turalyont Alonsus Faol választotta ki az Ezüst Kéz első öt Lovagja közé (Knights Of The Silver Hand). Mestere, Fényhozó Uther (Uther The Lightbringer) mellett, és a többi lovaggal: Tirion Fordring, Saidan Dathrohan, és Rettentő Gavinrad (Gavinrad the Dire) együtt az volt a feladata, hogy támogassa Anduin Lothar nagyurat és Khadgart Lordaeron védelmének megszervezésében az előrenyomuló Hordával szemben. Lothar Turalyont választotta hadnagyának, viszont a bizonytalan Turalyon megkérdőjelezte a saját rátermettségét a feladatra. Turalyon jó kapcsolatot épített ki Khadgarral, aki idős kinézete ellenére durván hasonló korú volt a paplovaggal. Turalyont ugyanakkor bemutatták Szélfutó Allerianak, akinek egy osztag vezetőjeként az volt a feladata, hogy felmérje a jelenlegi szituációt az Ezüsthold Tanács (Council of Silvermoon) utasítására.

Turalyon Lothar oldalán harcolt az első ütközeteknél Hillsbradnál, és Délpartnál (Southshore). Megakadályozva a Horda kezdeti partraszállási kísérleteit, a Szövetségi erők követték a Hordát északkeletre a hegység hágójához, egészen a Vadpöröly (Wildhammer) törpök váráig, Légies Csúcsig (Aerie Peak). Az elcsigázott Szövetségi erők nem tudták, hogy a Horda célja nem a törp erődítmény volt. Ez csupán egy álca volt, amelynek célja az volt, hogy üldözőik zömét macska-egér játékban eltereljék Hátvidék (Hinterlands) hegyeibe, és erdeibe, míg a Horda fő hadteste bevonult a tündék (elves) hazájába, Quel’Thalasba. Ebből a pozícióból a Horda rohamot indíthatott mind Ezüstholdba (Silvermoon), mind Dacosvédbe (Stromgarde). Lothar elküdlte Turalyont, Khadgart, és Alleriat, hogy tartóztassák fel a Hordát, még mielőtt Quel’Thalast teljesen felégetik. Turalyon elvezényelte csapatait keletre, majd északra, keresztül a hágón, amit most Járványköd Szakadékként (Plaguemist Ravine) ismernek, de már túl késő volt – a Horda ez alatt megkaparintotta Caer Darrowot, megszerezve a rúnakövet, és továbbhaladt keletre a Stratholme-ot szegélyező erdőkbe. A Horda hozzálátott, hogy megtépázza Stratholme-ot, akárcsak Tyr Keze (Tyr’s Hand) kívül eső városát, mielőtt északra vonulnának, hogy lángba borítsák az Örökzengő Erdőt (Eversong Forest) dél-Quel’Thalasban.

A Szövetségi erőknek sikerült megakasztaniuk a Horda előrenyomulását Quel’Thalas szívébe sok élet, és az Örökzengő Erdő egy terjedelmes darabjának pusztulása árán. A kétségbeesett Alleria Turalyon karjaiban keresett vigaszt. A Quel’Thalasban történt brutalitás meggyőzte a tündéket arról, hogy teljes erővel beálljanak a Szövetség mögé, és mikor Turalyon elhagyta Quel’Thalast, azt már egy tünde armada élén tette. Megérkeztek a Fővárosba (Capital City), Lordaeronba, miután áthaladtak Ógádoros (Alterac) hegyvidéki táján, még épp időben, hogy visszaverjék Sorspöröly ostromát, és egészen a délparti öblökig üldözzék seregét.

Az Oroszlán hadnagya

Turalyon és bajtársai csatlakoztak a maradék Szövetségi hadsereghez Vaskohó (Ironforge) felszabadítása után, meghátrálásra kényszerítve a Hordát egészen a Feketekő Csúcsig. A csata mindkét fél számára pusztítónak bizonyult, a csata hevében Turalyon látta, amint Lothar az ork hadúrral, Zordpofa Sorspöröllyel vív élet-halál párharcot. Turalyon elkeseredetten próbálta magát átküzdeni az ork harcosok tömegén, de nem tehetett semmit, csak végignézhette, amint Sorspöröly összezúzza a Fejedelmi Pallost (Great Royal Sword), és lesújt Lothar elhalóan összeroppanó sisakjára. Turalyon átverekedte magát a tömegen, és letérdelt hőse holtteste mellé, mialatt a hadúr röhögött, és a győzelmét hangoztatta.

Sorspöröly szavai – “Diadalmaskodtam! És így minden ellenségünknek pusztulnia kell, mígnem a világotok a miénk lesz!” – megvilágosították Turalyont. Hónapok óta küszködött a hitével, és nem tudta úgy forgatni a Fény erejét mint ahogy Uther, és a többi paplovag képes volt rá. Nem értette, hogy, hogyan békélhetne meg a Fény minden teremtményt egyesítő szándékával addig, míg olyan kegyetlen és rettenetes élőlények járnak a világon, mint az orkok, de Sorspöröly megjegyzése eszébe juttatta, hogy az orkok nem az ő világából valók. Turalyon elképzelése szerint a Fény egyedül Azeroth teremtményeit egyesítette, és azok az élőlények, melyek nem oda valók – mint az orkok – büntetlenül elpusztíthatók. Immáron megerősödve hitében Turalyon olyan ragyogó fényt kezdett árasztani magából, hogy az őt szemlélőknek el kellett takarniuk a szemüket.

Megragadva Lothar törött kardját, Turalyon lefegyverezte Sorspörölyt és eszméletlenségbe sújtotta. A többi ork összekuporodott előtte az őt övező, immár vakítóvá erősödő fényáradattól, és a fekete szikla, melyen állt, teljesen kifehéredett a kiáradó erőtől. Turalyon és a többi paplovag összegyűjtötte a Szövetségi erőket, mialatt orkok sokasága pánikba esett. Néhányan felálltak és harcoltak, ám mások megadták magukat, míg mások elmenekültek. A csata után a hadsereg irányítása Turalyonra szállt – miként ő volt Lothar hadnagya és alparancsnoka, senki nem kérdőjelezte meg a vezetését. Uther kifejezte az örömét látván, hogy Turalyon hite előbukkant, Turalyon pedig a “Fényhozó” titulust adományozta az idősebb paplovagnak.

A csata elvesztésével, a Horda elkezdett visszavonulni a Bánat Mocsara (Swamp of Sorrows), és a Sötét Kapu felé. Turalyon parancsnoksága alatt, a Szövetségnek sikerült megsemmisítenie a Sötét Kaput, a misztikus átjárót, amely összekötötte az orkokat szülőföldjükkel, Draenorral. Elvágva az erősítéstől, és összetörve a belső harcok miatt, a Horda végül megbicsaklott önmagában és a Szövetség hatalma elé zuhant. A Horda fenyegetésének elmúlásával a Szövetség összeterelte a szétszóródott ork klánokat őrzött gyűjtőtáborokba, és elkezdte újjáépíteni a lerombolt királyságait. Turalyon elvezette embereit az elpusztított Viharváradba (Stormwind) is. Néhány hónappal később ő, és Khadgar együtt nézhették Lothar szobrát a Lángoló Sztyeppéken (Burning Steppes).

Expedíció Draenorra

Csupán néhány évre rá, Turalyont kinevezte II. Terenas Menethil király, hogy vezessen egy expedíciós erőt (a később Lothar Fiaira [Sons of Lothar] keresztelt alakulatot) át az újjáépített Sötét Kapun Draenorba. Kiderült, hogy egy ork sámán azon munkálkodik, hogy néhány erőteljes ereklye felhasználásával több átjárót is nyit, ezzel lehetővé téve a Hordának, hogy elmeneküljenek, és más világokat kezdjenek el fosztogatni. Érkezéskor Turalyon megújította a kapcsolatát Szélfutó Alleriaval és ostrom alá vették a Pokoltűz Citadellát (Hellfire Citadell). Balszerencséjükre Ner’zhul addigra már megszökött. Elhatározták, hogy az őrült sámán, és Gul’dan koponyája (Skull of Gul’dan) után erednek, miközben Halálszárny (Deathwing) éppen az ellenkező másik irányban volt. A Koponya szükséges kellék volt az átjáró bezárásához, ezért a Szövetséges erők különváltak: Khadgar, Turalyon, és Alleria a sárkány után mentek, míg Trollírtó Danath (Danath Trollbane), Alleria tündéi, és a Vadpöröly törpök Ner’zhult kezdték el üldözni.

Turalyon és barátai útjuk során ogrék és gronnok egy törzsébe ütköztek, és megpróbáltak a Halálszárny elleni támadásukban a segítségükre lenni. A Fekete Sárkányrajjal (Black Dragonflight) való ádáz harc után sikerült megszerezniük a Koponyát, és egyesültek Danath seregeivel, hogy megkíséreljék a Fekete Templom (Black Temple) végső ostromát. Mindazonáltal a Szövetségnek végül nem sikerült megállítania Ner’zhult az átjárói megnyitásában, és hogy azokon keresztül elmeneküljön, az ennek a következtében felszabaduló kaotikus energiák pedig elkezdték elpusztítani a bolygót. Annak érdekében, hogy elkerüljék Azeroth sérülésének kockázatát, amit Draenor pusztulása okoz, a bátor paplovag önzetlenül támogatta Fővarázsló Khadgart, a Draenoron álló Sötét Kapu elpusztításában. Ahogy Draenor darabokra szakadt, Turalyon még át tudta vezetni a vele lévő Szövetségi Expedíciós erőket egy átjárón, ami egy olyan világba vezetett, ahonnan az események alig voltak érzékelhetőek.

Miután lezajlott az a sor kataklizmikus esemény, ami átalakította a valamikori Draenort Külsőfölddé (Outland), Turalyon, Alleria, Khadgar, Danath, és a többi Szövetséges katona visszatért Draenorra. A keletkezett károk rövid felmérése után, Turalyon visszavezette a barátait Becsület Védbe (Honor Hold), amely a Draenoron lejátszódott káosz után is fennmaradt. Turalyonnak egy hatalmas szobra áll a Hősök Völgyében (Valley of Heroes) Viharváradban a többi expedíciós hős kőből formált másával együtt. A törött kard a kezében feltételezhetően Lotharé, amint épp a Horda elleni harcban felveszi a hős bukása után.

Eltűnése

Tizennyolc évvel később a Sötét Kaput Külsőföldre újra megnyitották. Khadgar, Trollölő Danath, és még néhány hős a Szövetséges Expedícióból életben  volt a bolygó-maradványon, de sem Alleria, és sem Turalyon sehol sem voltak fellelhetőek, a jelenlegi tartózkodásuk pedig rejtély. Malgor Devidicus arra gondol, hogy Turalyon egy elvesztett csata után tűnt el, három évvel az átjáró bezárása után.

Danath nem vette félvállról a bajtársa, az expedíció örökösének, Turalyonnak az eltűnését. Trollölő felhasználta minden befolyását a Lothar Fiai vezetőjeként, hogy átfésüljék a Pokoltűz Félszigetet (Hellfire Peninsula) egészen Nagrandig, de semmi nyomravezetőt nem találtak. Végül Danath semmit sem tehetett, csak beszüntette a kutatást, és feltételezte, hogy Turalyon halott. Amit még megtudtunk Turalyonról az az, hogy Alleriával közösen egy fiuk született, akit Aratornak neveztek el. Azonban a fiú sem tud sokkal többet szülei eltűnéséről.

Személyisége

Turalyon egy kedves, gyengéd lélek, akinek egyetlen vágya a békében nyugvó világ. Az ártatlansága és a megértő személyisége lehetővé teszi számára, hogy átlásson az embereken, és meglássa bennük, hogy kik is ők valójában. Példaértékű a Khadgarral való barátsága, akinek mágusként sok diszkriminációban volt része a szent rendek által. Nem érez gyűlölet az ellenfeleivel szemben, és mindazonáltal irgalmas: megtagadta, hogy megölje Sorspörölyt, még azután is, hogy a hadúr megölte Lothart, akinek a csodálója volt. Viszont amint ártatlan életek kerülnek veszélybe, Turalyon passzív természete átváltozik az eltökélt bosszúállóvá, hogy megtegye azt, ami feltétlenül szükséges, félredobva saját biztonságát, és maga elé helyezve mások életének megmentését. Ezek voltak azok a jellemvonások, amik miatt Szélfutó Alleria szerelembe esett Turalyonnal.

Noha kezdetben pap volt, Turalyon egy képzett, és félelmetes harcos aki akármelyik lovaggal felveszi a versenyt. Akárcsak Lothar, ő is mindig a lovagok kontingenseinek vezetőjeként volt látható, félresöpörve ellenfeleit a harci pörölyével, és az aurájával, mely bajtársainak bátorságot kölcsönzött, míg ellenségeinek szívében félelmet ébresztett. Az eltökéltsége, és hite elegendő erőtadott neki, hogy a nála sokkal nagyobb orkok tucatjaival fel tudja venni a harcot. Képzett stratégaként Turalyon arról ismert a meglepetésszerű rohamokról, amikor először a lovagok és gyalogosok rohannak le, mögülük pedig íjakkal és mágiával harcolók támogatják a támadást.

A Hősök Völgyében áll Viharváradban egy szobra, amelyen az alábbi felirat olvasható:

“Turalyon Tábornok

Egykori hadnagya Anduin Lotharnak, Az Ezüst Kéz Lovagja. Fő Tábornoka a Szövetségi Expedíciónak, mely bevonult az orkok szülőföldjére, Draenorba. Feltételezhetőleg elhunyt. Esarus thar no’Darador’ – A Vér és Becsület mely által Szolgálunk

Te voltál az igazság, és az erény jobb keze öreg barátom. Nevedet dicsőséggel fogjuk ejteni örökké csarnokainkban.

-Fényhozó Uther Nagyúr-Az Ezüst Kéz Lovagja”

És a végére álljon egy fontos idézet tőle, amelyet akkor mondott, amikor bezárták a Sötét Kaput Draenor pusztulásakor:

– Tudtuk, amikor átjöttünk, hogy talán sosem térünk vissza. Fény, arra számítottunk, hogy meghalunk – de mégsem így történt. Az átjáró bezáródott. Megtettük amiért idejöttünk. Amit most teszünk – csak rajtunk áll. Mások is vannak odakint – meg kell találnunk, és vissza kell hoznunk őket. Felderítünk. Új szövetségeseket szerzünk. Folytatjuk a harcot a Hordával, akármi is maradt belőle itt, hogy soha többé ne próbáljanak meg újra ilyesmit tenni. A Fény még mindig velünk van. De még sok munka vár ránk. Ez a világ azzá lesz, amivé határozunk, hogy tenni fogjuk.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).