Nathanos Marris, a Blightcaller (Mételyhívó)

Még az Arthas Menethil vezette Scourge betörése előtt is csak egyetlen Ember bizonyult elég méltónak arra, hogy Quel’Thalas nemes elfjei (high elves) engedélyezzék részére, hogy csatlakozhasson a Farstriderekhez (Meeszijárók), Silvermoon (Ezüsthold) elit íjászaihoz. Ez az egyetlen Ember végigjárta a ranglétrát egészen addig, amíg ő lett a Ranger Lord, Íjász Úr, ami csak egy fokkal volt az Íjász-parancsnok, a Ranger General alatt. Sőt, őt az akkori Íjász-Parancsnok, Sylvanas Windrunner (Szélfutó Sylvanas) nevezte ki erre a posztra. Ezt az embert Nathanos Marrisnek hívják. A Lordaeroni Szövetség hőse maradt azután is, hogy a nemes elfek eltűntek, képességeiről és fortélyosságáról az egész királyság területén híres volt.

Ennek ellenére ő is meghalt.

Sőt, ami még rosszabb (persze, ahonnan nézzük), a Scourge számos áldozatához hasonlóan ő sem maradt halott. Értelem nélküli roncsként éledt újjá, és csupán a Lich King eszköze volt mindaddig, amíg egykori Íjász-parancsnoka rá nem talált, és nem állította őt a saját szolgálatába. Egy olyan frakcióban, ahol a Sylvanashoz való fanatikus hűség az általános, Nathanos Blightcaller mindenki mást leköröz – egyáltalán nem érdekli őt sem a Horda, sem a Szövetség, a hűsége őt kizárólag Sylvanashoz köti.

De ki is a Blightcaller? Hogyan szolgálja Sylvanast, és a Sötét Úrnő miért érezte szükségét annak, hogy kiszabadítsa a Scourge szorításából és a Bajnokává tegye?

Korai évek

Tudjuk, hogy Nathanos Marris élt Southshore-ban és a mai Keleti Járványföldek (Eastern Plaguelands) területén volt egy családi farmjuk, a Marris stead, amely terület az akkori Lordaeron részeként Quel’Thalastól délre feküdt. Nem tudjuk, hogy hogyan ismerkedett meg a Farstriderekkel – talán a Második Háború alatt találkoztak, amikor az emberek segítettek az elfeknek az Amani trollokkal szemben, amikor a Horda megtámadta Silvermoont. Ekkor történt, hogy az orkok szinte teljesen kiirtották a Windrunner-családot a három nővér kivételével. Talán ez volt az indoka annak, hogy az előítéletekkel szemben megbízott egy emberben, mivel Turalyon vezérlete alatt az emberek siettek népe megsegítésére.

Bármi is volt az oka, a Második Háború után, miközben Alleriát a Sötét Portálon is túl hajtotta a bosszúvágy, Sylvanas újjáépítette a Farstridereket. Úgy tűnik, hogy Sylvanas akkor toborozta be és képezte ki Nathanos, amikor a Szövetségi Expedíció (Alliance Expedition) Draenorra ment, azonban a nemes elfek hivatalosan még nem szakították meg kapcsolataikat a Szövetséggel, hogy utána visszatérjenek az általuk kedvelt elszigeteltséghez (miután Anasterian Sunstrider teljesítette azt a tartozást, amellyel az Arathor vérvonalból származó Anduin Lotharnak tartozott, miszerint segítettek legyőzni az ork fenyegetést a Második Háború során). Egyvalami biztos: bármilyen kihívás és próba elé állította az Íjász Parancsnok, Nathanos kivétel nélkül sikerrel teljesítette azokat. Hamarosan ők ketten közel kerültek egymáshoz. Más íjászok, mint Halduron Brightwing és Renthar Hawkspear megjegyezték, hogy Nathanos és Sylvanas valóban közel álltak egymáshoz, azonban egyikük sem tudta megmondani, hogy a kapcsolatuk pontosan milyen természetű. De bármilyen közel is voltak egymáshoz, Sylvanas tisztelte és megbízott Nathanos gyors észjárásában, ezért Kael’thas Sunstrider herceg kifejezett kérése ellenére is Ranger Lordnak, Íjász Úrnak nevezte ki.

Amikor Kael’thas egy levélben azt követelte, hogy Nathanosnak, az Embernek az előléptetését tagadja meg, és küldje el a Farstriderektől, Sylvanas világosan megírta, hogy nem fogja követni a parancsait. Ő volt az Íjász Parancsnok, ő dönti el, hogy kit léptet elő és hogy ki szolgál az ő rendjében. Ha a Király felül akarná írni parancsait, akkor várja a Király utasítását. Ez azonban soha nem érkezett meg.

A Farstriderek többezer éves fennállás alatt Nathanos volt az egyetlen ember, akit az a megtiszteltetés ért, hogy csatlakozhatott hozzájuk. És ezt a Szövetség is tudta. Egy hős volt, akit az emberek összes királyságában mélyen tiszteltek. Még a távoli Stormwindben is ismerték az ő nevét.

A Scourge eljövetele

Nathanos hősi mivoltának azonban az Élőholt Járvány által létrehozott élőholtak végtelen hulláma vetett véget. Habár Nathanos képzett felderítő és orvlövész volt, neki is megvoltak a maga határai – és ezt a határt elérte, amikor Rammstein the Gorger megtámadta a Marris steadet (Marris udvarházat) végtelen számú hullájával. Nem számított, hogy Nathanos hányat ölt meg közülük, mindannyiukat nem tudta, ezért a végén elhullott. Halálában pedig a Scourge tagjaként, a Lich King akaratának szolgájaként éledt fel, és így is maradt, amíg Sylvanas ki nem harcolta a saját szabadságát, majd idővel Nathanosét is.

Ezzel az egyszerű tettel, hogy ő szabadította ki Nathanost, Sylvanas megerősítette a köztük fennálló hűséget. Mivel magát egy teljesen új egyénnek látta, ezért új nevet is választott magának, a Nathanos Blightcallert, majd megkezdte szolgálatát a Banshee Királynőnél, mint az ő Bajnoka, az ő leghűségesebb szolgája. Bármilyen kpacsolat is fűzte össze őket életükben, halálukban az úrnő és a szolgáló kapcsolat volt közöttük, és a Sötét Úrnőnek nincs hűségesebb alattvalója Nathanosnál.

De a Harmadik Háború után egy idővel az utolsó megmaradt emberi királyság tudomást szerzett Nathanos végzetéről. És azt, hogy a Forsakenek tagja lett, nem akarták, nem tudták elfogadni. Egy olyan világban, ahol a hősök elhullhatnak, meghalhatnak, az az elképzelés, hogy az egyetlen ember, aki valaha is Farstrider lehetett, az egyetlen ember Íjász Úr most a Forsakenek lelkes szolgája, elviselhetetlen volt számukra. És ezért Stormwind vezetése úgy döntött, hogy egy csapatot küldjenek, hogy megtegyék azt, amit a Scourge nem tudott – végezzenek Nathanos-szal egyszer és mindenkorra.

De ők is kudarcot vallottak. Úgy tűnt, hogy a Szövetség egy kisebb serege behatolt a Marris udvarházba, ahol harcba is bocsátkoztak a Blightcallerrel, azonban amikor a csata pora elült, csak annyit sikerült elérniük, hogy Nathanos áttette a székhelyét Undercitybe. De válaszképpen Sylvanas és az ő Íjász Úra egy új rendet, a Sötét Íjászokat (Dark Rangers) hoztak létre, hogy megkezdjék a Forsakenek kiképzését és kitaníttatását erre a harcformára. Vagyis azzal, hogy megpróbálta az Alliance megölni a Blightcallert, csak még befolyásosabbá tették őt. Maga Nathanos sem választotta volna ezt az utat, mivel a többi egyént felettébb kiábrándítónak találja – hűsége kizárólag Sylvanashoz köti, és úgy tűnik, minden erőfeszítésére szüksége van, hogy legalább a felszínen elviseljen másokat.

Egy Légiónyi démon próbálja őt visszatartani

A Legionben Nathanos ugyanazzal a kegyetlen fanatizmussal szolgálja Királynőjét, mint mindig. Amikor Sylvanas magára veszi a Warchief szerepét, Nathanos ismét a Bajnoka lesz, aki a Forsakenek vezeti csatába Stormheimben, ahol a Szövetség seregébe és légihajóiba futnak. A Forsaken Navy elleni légi bombázás után a Blightcaller az, aki szembeszáll az ellenséggel, hogy végül a Skyfire tetején küzdjön meg Genn Greymane-nel, aminek a légihajó pusztulása jelenti a végét.

Ezután Nathanos az egész régiót átkutatja az ő Királynője után, miközben ugyanolyan jól irányítja a Forsakeneket, ahogy egykor Íjász Úrként a Farstridereket vezette, és végérvényesen bebizonyítja, hogyha egyszer Sylvanasnak el kell hagynia a pozícióját, ki tudja sikeresen vezetni a Forsakeneket, mivel ő maga is olyan jól testesíti meg kegyetlenségüket, fanatizmusukat és megvetésüket az élők iránt, ahogy azt kevesen tudják.

Hogy milyen szerepet fog játszani végül Nathanos a Legionben? Erre majd a kiegészítő élesedése után kaphatunk igazán választ. Azt azonban már most tudjuk, hogy lényegében ő lesz a Forsakenek vezetője, Sylvanas Warchief leghűségesebb szolgája, és elég jelentős veszteséget könyvelhet majd el az Alliance azért, amiért célba merték venni az ő Királynőjét (nem Gennre gondolok). Úgyhogy soha ne becsüljük alá Nathanos Marrist, a Blightcallert, az egykori Íjász Urat és a Banshee Királynő jelenlegi Bajnokát. Mert ő soha nem téveszt célt.

Forrás: Blizzardwatch

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.