Dalaran és a Kirin Tor 1. rész

A mágusok városa, a Hét Királyság egyike. Az egyetlen olyan város, amely igyekezett hosszú ideig semleges amradni és mind a Horda, mind az Alliance népeit befogadni. Dalaran és annak mágus testülete, a Kirin Tor a Legion legújabb támadása során is fontos szerepet fog játszani. A város hosszú történelmét tragédiák övezték, és keményem meg kell küzdenie mind a mai napig semlegességéért.

Dalaran megalapítása

Dalaran és a Kirin Tor története még a városállam kialakulása előtti időre nyúlik vissza. Az emberiség történelmének kezdetén egy nemzetet alkotott, ez volt Arathor. Az ekkor még egységes nemzet fővárosa Strom volt, trónján pedig az Arathi királyok uralkodtak. A királyságot Quel’Thalas, a nemes elfek (high elves) királysága kereste meg, amikor az Amani trollok elleni nyílt háborújukban nagy szükségük volt az emberek katonai segítségére. Thoradin király azonban ellenszolgáltatást is várt a katonai segítségért cserébe: azt, hogy a nemes elfek osszák meg velük tudásukat a számukra rejtélyes és nagy hatalmú erő, az arcane használatáról.

Quel’Thalas beleegyezett abba, hogy az emberek seregéért cserébe száz kiválasztott embert bevezetnek az arcane használatának művészetébe. A megállapodás mindkét fél számára kifizetődő volt: Arathor királyságának segítségével a nemes elfek legyőzték az Amani trollokat, míg az emberek a továbbiakban egy újabb erő birtokában voltak.

Hamarosan az emberek Strom városától északnyugatra egy újabb várost alapítottak, amit Dalarannak neveztek el. Ide főleg azok az emberek telepedtek le, akik az elfektől kapott tudás révén varázslók és mágia-használók voltak, mivel Strom szigorú katonai hierarchiáját túlságosan zártnak érezték. Remélték, hogy ebben az új városban nagyobb szabadsággal rendelkezhetnek. Az itt élők megépítették a Violet Citadel elvarázsolt tornyait, hogy itt gyűjtsék össze és gyarapítsák tudásukat. A városlakók gazdag kereskedelmi életet kezdtek el folytatni, miközben a varázshasználók védték őket a külső támadásokkal szemben.

Ahogyan a városlakók száma és befolyása egyre nagyobb lett, valamint egyre több varázshasználó gyakorolta mesterségét, Dalaran körül kezdett a valóság, a materiális világ szövete meggyengülni, sőt, fel is szakadt néhány helyen, ami lehetőséget adott arra, hogy a Lángoló Légió (Burning Legion) démonjai átjöjjenek erre a világra. Ezek a szörnyetegek káoszt és felfordulást okoztak mind a városban, mind az ahhoz tartozó területeken, és a Magokraták, a várost irányító legfőbb mágusok, nem tudták megoldani ezt a problémát. Mivel féltek attól, hogy Strom katonai akciókat vetne be a város védelmében, amely megszüntetné önállóságukat, ezért inkább problémájukkal a nemes elfekhez fordultak. Az elfek – akik az Ősök Háborúja (War of the Ancients) során találkoztak már démonokkal – képesek voltak leszámolni a problémával, de belátták, hogy hosszú távú megoldásra lesz szükség. Ezért Dalaran magokratái megegyeztek Silvermoon (Ezüstholt) Tanácsával, és együtt megalakították a Tirisfali Rendet (Order of Tirisfal).

Hogy ezt a védelmet fenn tudják tartani, Dalaran kivált az Arathori Királyságból, amely képtelen volt egymaga összefogni a különböző városokat és annak vezetőit. Dalaran így vált a mágusok városállamává, ahol az eddig is a várost irányító főmágusok létrehozták a Kirin Tort, amelynek eredeti rendeltetése az volt, hogy összegyűjtse és rendszerezze az összes varázsigét, varázstárgyat és mindent, amely a mágiával függött össze. Egy idő után azonban maga a Kirin Tor lett a várost irányító szerv, amelynek élén a hat főmágusból álló Hatok Tanácsa (Council of Six) állt, vezetőjük pedig az általuk választott egyik tag volt.

Semlegesség

Bár Dalarant elsősorban ember mágusok lakták, ez nem volt kizárólagos. Miután a nemes elfek megtanították az arcane használatára az első száz embert, közülük néhányan már akkor az emberek között maradtak, hogy segítsék őket, illetve megfigyeljék és maguk is tanuljanak az emberektől. Bár a pontos eredetüket nem tudjuk, annyi bizonyos, hogy Dalaran történetének már egész korai szakaszában is laktak gnómok a városban. Az idők folyamán pedig törpök és goblin kereskedők is letelepedtek a virágzó városban.

Bár Dalarant emberi városállamként tartjuk nyilván és a Hét Királyság egyikeként, Dalarant soha nem király irányította, hanem a Hatok Tanácsa, amelynek élén általában a legtapasztaltabb és legerősebb mágus állt, és akinek pozíciója választás és nem öröklés útján töltődött be. Dalaran emellett igyekezett mindvégig semleges maradni, és a különböző városállamok közötti politikai csatározásokból is igyekezett kimaradni. Ez egészen a Második Háborúig sikerült neki.

Dalaran a Második Háború alatt

A Második Háború alatt, Stromwind (Viharvárad) pusztulását követően a Kirin Tor Dalaran támogatásáról biztosította az újonnan alakult Lordaeroni Szövetséget (Alliance of Lordaeron). Khadgar szolgált a varászlók követeként a Szövetség seregében, és ő volt az, aki a Háború végén elpusztította a Sötét Portált (Dark Portal). A Portál elpusztítása ellenére a Kirin Tor hamar felfedezte, hogy egy rés megmaradt, amely továbbra is összekötötte Azerothot Draenorral. A rés felügyeletére építették fel a közelben Nethergarde Keepet, ahol számos mágus igyekezett megakadályozni, hogy a résen át bárki is Azerothra jöjjön.

A Második Háború után közvetlenül Teron Gorefiendnek és az ő halállovagjainak – akiket Halálszárny (Deathwing) támogatott – sikerült behatolniuk Dalaran Arcane páncéltermébe, ahonnan ellopták az Eye of Dalarant. Erről Antonidas főmágus gyorsan értesítette is Khadgart, és így alakult meg a Szövetségi Expedíció (Alliance Expedition), amely követte Draenorra a tolvajokat, hogy véget vessen az orkok jelentette veszélynek.

Draenor pusztulását követően a Kirin Tor érdeklődése az orkok letargiájának vizsgálata felé fordult. Ők voltak azok, akik felfedezték, hogy ezt a letargiát a démoni energiák megvonása okozta, amelynek az orkok nagyon súlyos függőivé váltak.

Antonidas és a Harmadik Háborúi

A Harmadik Háborút megelőző időkben Dalaran ismét virágzásnak indult. Hatalmas könyvtára és tudásanyaga a kor legkiválóbb mágusait vonzotta a városba. Ekkor a Hatok Tanácsának vezetője Antonidas volt, aki már egész fiatalkorában képes volt túlszárnyalni mestereit az arcane használata terén, de mellette is olyan kiváló és nagytudású mágusok éltek a városban, mint Khadgar, Arugal, vagy éppen Kel’Thuzad, aki aztán tudását gonosz célokra fordította. Itt őrizték Medivh varázsbotját, az Atiesh-t is. Ekkor tanult a városban Jaina Proudmoore, illetve ekkor volt a Hatok Tanácsának tagja Quel’Thalas hercege, Kael’Thas Sunstrider is.

A Harmadik Háború nyitányaként a Kirin Tor egy rejtélyes járványra figyelt fel, amely Lordaeron északi részén pusztított. A Kirin Tor igyekezett szigorú karantén alá helyezni a megbetegedett parasztokat, azonban Terenas király ragaszkodott hozzá, hogy a járvánnyal kapcsolatban konkrét bizonyítékokat tárjanak fel, hogy honnan ered és mi ez. Mivel a járványt mágikus eredetűnek gondolták, ezért a Kirin Tor Jaina Proudmoore-t és egy speciális bizottságot bízott meg ennek kiderítésével. A nyomozás eredménye az lett, hogy nemcsak hogy igaza volt a Kirin Tornak, hanem egyenesen annak egyik korábbi tagja, Kel’Thuzad volt a felelős elterjedéséért.

Miután a Scourge lerohanta Lordaeron egészét, a démonlord Archimonde arra utasította Arthas herceget, aki a Scourge-ot vezette, hogy készüljenek fel Dalaran megtámadására. Ez nem is volt meglepő, tekintve, hogy a leghatalmasabb varázstárgyak és ereklyék gyűjtőhelye volt a város, és közülük is leginkább a Book of Medivh, vagyis Medivh könyve és naplója érdekelte leginkább Archimonde-ot. Habár a Kirin Tor igyekezett minden lehetséges módon felkészülni az élőholtak támadására, és egy mágikus aurát is vontak a város köré, ez azonban Arthast és Kel’Thuzadot nem akadályozta meg abban, hogy a városba lépjenek és megöljék az aurát fenntartó varázslókat, köztük magát a Kirin Tor vezetőjét, Antonidast, majd megszerezzék a Book of Medivhet.

Miközben a Scourge serege azon munkálkodott, hogy Archimonde-ot Azeroth-ra idézzék, a Kirin Tor túlélő mágusai egy sereget teleportáltak a városba. És habár a sereg mindent megtett, ami tőlük telt, mégsem tudták megállítani a Scourge-öt és annak vezetőit. Miután sikeresen megidézték, Archimonde saját maga pusztította el teljes mértékben a várost, kijelentve, hogy ez a rombolás a Légió első csapása volt a halandó világgal szemben.

A Harmadik Háború után

Dalaran és vele együtt a Kirin Tor romokban hevert. Emellett északra, Quel’Thalasban a Scourge sikeresen megfertőzte a nemes elfek arcane energiájának hatalmas forrását, a Napkutat (Sunwell), amit aztán Kael’thas teljesen lerombolt. Ez egy mai napig létező szakadékot képezett a nemes elfek kultúrájában. A Quel’Thalasban élő nemes elf túlélőket Kael’thas maga köré gyűjtötte és elnevezte őket elesett testvéreik emlékére sin’doreieknek, vagyis vérelfeknek.

Ez azonban nem minden nemes elfet foglalt magában. Az Eastern Kingdoms területén számos nemes elf élt szétszóródva, és közülük sokan nem is tudták, hogy mi történik fent északon. És míg a vérelfek lassan mágia-függővé váltak – akár mágusok voltak, akár nem, a Napkút energiái szorosan átjárták őket –, és a függőségük kezelésére használt fel-energiák hatására a ma is ismert zöld szemeiket elnyerték, addig a Quel’Thalastól távol élő, és így a fel-energiákat nem használó nemes elfek nem változtak meg. Ez az oka annak, hogy ma is találunk nemes elfeket, igaz, nem Quel’Thalasban.

A romos Dalaranban a Harmadik Háború után Grand Marshal Garithos és az ő szövetséges seregei vertek tanyát. A Hatok Tanácsában tag Kael’thas Sunstrider is ide vezette a sin’doreieket, remélve, hogy itt megoldást találhatnak mágia-függőségükre, helyette csak előítéletekben, faji rasszizmusban és börtönben volt részük. A vérelfeket végül a nagák mentették ki a város tömlöceiből, majd együtt távoztak Outlandre. Ugyanakkor voltak olyan vérelfek is, mint Aethas, akik hittek abban, hogy Garithos rémtettei függetlenek a Kirin Tortól, miközben mások, mint Rommath, a Kirin Tort is hibáztatták, amiért félre fordította a fejét, és nem akadályozta meg Garithos gaztetteit.

A Kirin Tor nem tudott túl sok szerepet játszani az ügyben, habár Modera legjobb tudomásunk szerint a városban tartózkodott. Dalaran elpusztítása súlyos következményekkel járt rájuk nézve: a túlélő mágusok egész Azerothon szétszóródva éltek, és a város vezetése is teljes káoszba fulladt. Azonban minden nehézség ellenére a Kirin Tor igyekezett kitartani és elutasította, hogy elhagyja rommá dőlt otthonát. Helyette, miután elcsendesedtek a viszonyok, a mágusok visszatértek szeretett városuk romajihoz, elpusztították a még itt kóborló élőholtakat, és nekiálltak az újjáépítésnek. Egy hatalmas világító kupolát vontak a terület köré, amely elég erős volt ahhoz, hogy elpusztítsa azt, aki hozzá mert érni. A kupola alatt pedig a hosszú évek alatt a mágusok újra felépítették legendás és gyönyörű városukat.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.