Dalaran és a Kirin Tor 2. rész

Sokáig senki nem tudta, hogy mi zajlik a violaszínű kupola alatt, amit Dalaran mágusai húztak egykori otthonuk köré. Azonban Dalaran és a Kirin Tor mágusai nemcsak a romoknál, hanem Azeroth-szerte ténykedtek. Kisebb csapataik állomásoztak Ambermillben, Nethergarde Keepben, a Lordamere Internment Campben, valamint Silverpine Forest részein. Ezenkívül Outlanden is nagy számban képviselték magukat, ami részben annak is köszönhető, hogy az Alliance Expedition (Szövetséges Expedíció) túlélő tagjai között is találhattunk dalarani mágusokat, köztük a legismertebb Khadgar.

A modern városállam

Antonidas és a Harmadik Háború után nemcsak otthon, hanem vezető nélkül is maradtak a mágusok. Így a Kirin Tor élére új vezetőt választottak, méghozzá egy elég valószínűtlen vezetőt: Rhonint, a vörös hajú mágust. És éppen ezért válaszották őt: korábban, a Második Háború alatt többször is szembeszállt a makacs férfi a Kirin Torral, kifogásolva annak ósdi módszereit. A Harmadik Háború után azonban a mágusok úgy érezték, éppen erre az újfajta gondolkodásmódra és lendületre van szükség ahhoz, hogy megújuljanak.

Rhonin vezetése alatt tehát megújult és újra egységes lett a Kirin Tor, a mágusok pedig ismét tudták, hogy hova fordulhatnak iránymutatásért. Két dolog azonban mélyen aggasztotta a város lakót: az egyik a Lich King volt, aki ismét megmutatta magát és közevetlen fenyegetést jelentett Northrenden lévő jeges trónján Azeroth lakosai számára. A másik, ami az ő szemszögükből fontosabb is volt, az Malygos, a Mágia Aspektusa és a Kék Sárkánynemzetség feje volt, aki visszanyerte „józanságát”. Ez azonban együtt járt azzal a gondolattal, mely szerint a világ összes problémája abban rejlik, hogy halandók kezébe került a mágia használata és az arcane művészetével képtelenek mérsékelten bánni. Ez pedig Malygos számára elfogadhatatlan volt, és úgy döntött, véget vet a halandók mágia-használatának. Ennek érdekében pedig nemcsak, hogy háborút hirdetett a Kirin Torral szemben – ezt nevezzük Nexus Háborúnak –, hanem a világ ley vonalait, vagyis az arcane energiákat tartalmazó energia-vonalakat mind Northrendre terelte és kisajátította.

Dalaran pedig nem hagyhatta ezt szó nélkül – ezért előbújt rejtett buborékjából, és a mágusok a várost Hillsbrad északi részéből kiszakítva Northrend fölé irányították. A város egykori helyén pedig csak egy kráter maradt, amely továbbra is meglehetősen szürreális hely maradt, köszönhetően a rengeteg arcane energiának, amely itt terjeng.

Ismét semleges

A Lich King és Malygos mellett Rhoninnak még egy problémával szembe kellett néznie: a Harmadik Háború után megváltozott politikai viszonyokkal. És miközben Dalaran mágusai az újjáépítéssel küszködtek, egy új csoport, a Sunreaverek (akiket magyarul szó szerint Naplopóknak lehetne hívni, ezért inkább maradok az eredeti elnevezésnél) jelezték, hogy csatlakoznának a szervezethez. Vérelf mágusok voltak, akik közül többen a Harmadik Háború előtt is a Kirin Tor tagjai voltak, akkor még nemes elfekként. Azonban az idők változtak, és a történelem viharai a nemes elfeket két részre osztották: a vérelfekre és a megmaradt nemes elfekre.

A két népcsoport, amely epdig nemrég még egy nemzet volt, nem volt barátságos viszonyban egymással, mivel a nemes elfek nehezteltek a vérelfekre kétes eszközeik miatt, és amiatt, hogy ezért, mert ők nem nyúltak ezekhez a kétes eszközökhöz, ezért kitagadták őket Quel’Thalasból. A nemes elfeknek egy csoportja azóta is Dalaranban volt: ők a Silver Covenant, és vezetőjük nem más, mint Sylvanas Windrunner húga, Vereesa Windrunner, aki történetes éppen Rhonin felesége volt.
Rhoninnak pedig mérlegelnie kellett a dolgokat, és úgy érezte, hogy a Lich King és a Malygos jelentette veszélyek sokkal súlyosabb konfliktusok, mint két népcsoport neheztelése egymással, sőt, sokkal súlyosabb, mint a két frakció, a Horda és az Alliance szembenállása. Egyetlen megoldás maradt: továbbra is semlegesnek kell maradni, hogy lehetőleg mindkét oldalt egyesítve tudják legyőzni a közös ellenséget. Ennek következménye lett a város megosztottsága: a Szövetség és a Silver Covenant (Ezüst Egyezség) a város egyik felét birtokolta, míg a Horda és velük a Sunreaverek pedig a másikat. Azonban a nézeteltéréseket a közös cél érdekében félre kellett tenni. Rhonin döntésével természetesen Azeroth egyik legkiválóbb mágusa, Jaina Proudmoore is egyetértett, sőt üdvözölte azt, hiszen a Harmadik Háború során ő is részt vett az orkok, emberek és éjelfek egyesített seregében, akik végül legyőzték Archimonde-ot.

Így tudott Dalaran és a Kirin Tor vezető szerepet játszani a halandók részéről Malygos legyőzésében, illetve Rhonin vállalta magára a vezető szerepet az Ulduart feltérképező kalandorok felkutatásában, miután az egységről szóló nézetei süket fülekre találtak Varian Wrynnél és Garrosh Hellscreamnél.

A semlegesség vége

A Lich King legyőzése után Dalaran és a Kirin Tor meghívást kapott a Szövetségbe, azonban ezt az ajánlatot visszautasították, azt mondván, hogy feladatuknak tekintik, hogy hidat képezzenek a Szövetség és a Horda között. Ez a pozíció azonban meglehetősen nagy veszélybe került Garrosh politikája miatt.

Az új Hadfőnök (Warchief) ugyanis célként tűzte ki, hogy a Horda számára egész Kalimdort meghódítja, és ennek egyik első állomása volt Theramore elpusztítása. Miután Jaina tudomást szerzett a tervről, mint a Kirin Tor egyik mágusa Dalaranba utazott, hogy segítséget kérjen Rhonintól. Bár Rhonin továbbra is a semlegességet hangsúlyozta, a Hatok Tanácsa beleegyezett, hogy segítséget nyújtson Jaina számára városa megvédéséhez. Azonban egy Sunreaver mágus, Thalen, valójában Garrosh-nak dolgozott, így segítséget tudott nyújtani a Hordának a csatában. A támadás végén pedig Rhonin volt az, aki feláldozta magát és magára vonta Garrosh mana bombáját, hogy minél több embert – köztük a saját feleségét – megvédjen annak romboló hatásától. Az utolsó pillanatban egy portálon át Jainát Dalaranba lökte.

A Kirin Tornak és a Hatok Tanácsának sürgősen vezetőre volt szüksége. Krasus egyik régi jóslata és Rhonin tette arra sarkallta őket, hogy vezetőjüknek azt tegyék meg, akiről úgy gondolták, hogy Rhonin munkáját fogja folytatni: Jaina Proudmoore-t. Csakhogy Jaina életét kettétörte szeretett városának teljes lerombolása, és a Kirin Tort arra biztatta, hogy segítsenek neki bosszút állni és lerombolni Orgrimmart. A Hatok Tanácsa azonban ebbe nem egyezett bele, mint ahogy abba sem, hogy ezután a tett után teljes mellszélességgel a Szövetség mellé álljanak. Bár a Sunreaverek között akadt egy áruló, a Hatok Tanácsa elfogadta Aethas állítását, miszerint ez egy ember akciója volt, és ő nem tudott semmiről. Dalaran továbbra is semleges maradt.

A dalarani tisztogatás

Azonban a Szövetség és a Horda közötti nyílt háborúban meglehetősen nehéz feladat előtt állt a város. Amelynek élén egy olyan vezető állt, aki nyíltan gyűlölte az egyik frakciót. Jaina azonban kénytelen volt meghajolni a Hatok akarata előtt, akik továbbra is a semlegességben látták Dalaran túlélésének, és a varázslók között betöltött vezető szerepének zálogát, így hagyta, hogy Dalaranban a vérelf és ork mágusok is helyet kapjanak. Tevékenységüket azonban árgus szemekkel figyelte.

És ahogy Theramore esetében voltak olyanok, akik titokban Garrosh érdekeit segítették, ugyanígy a pandariai kampány alatt is voltak. A Divine Bellt, ezt a nagyszerű és veszélyes fegyvert Darnassusban rejtette el a Szövetség Garrosh elől. A Sunreaver mágusok egy része pedig készségesen nyitott portálokat Dalaranból Darnassusba, hogy a Horda követei azt ellophassák Hadfőnökük számára. A dolog természetesen kitudódott, és ez alkalommal hiába bizonygatta Aethas, hogy ő nem tudott semmiről.

Jaina számára elég volt egyetlen tett, egyetlen megnyilvánulás a Hordához tartozó mágusok részéről, hogy ők megszegik a semlegességet és segítik Garrosh-t, ahhoz, hogy végre nyíltan szembefordulhasson velük. A városban állomásozó Szövetséges csapatok és a Silver Covenant segítségével szabályos tisztogatást rendezett Dalaranban, és az összes Hordához tartozó mágust száműzte a városból, illetve bebörtönözték az engedetleneket a Violet Holdba, vagy ha fegyvert ragadtak, akkor meg is ölték őket.

Ezután Jaina a Kirin Torral együtt Variannak esküdött hűséget, ezzel pedig a Második Háború után ismét nyíltan a Szövetséghez tartozónak lett nyilvánítva Dalaran. A tisztogatással Dalaran a Silvermoonnal kétezer éve fennálló szövetségének is véget vetet.

Khadgar szembeszáll Jainával

Orgrimmar ostroma után, a háború végeztével Jaina nem volt hajlandó engedni abból, hogy a Horda tagjait nem engedi be a városba. Bár Garrosh legyőzésében a Horda többi vezetője is fontos szerepet játszott, Jaina mégsem volt képes megbocsátani nekik. Ezért, amikor Khadgar vezetésével a Kirin Tor is csapatokat küldött az alternatív Draenorra, Jaina megparancsolta, hogy a Kirin Tor területére senki nem léphet be, aki nem áll szövetségben Dalarannal – különösen nem a Horda.

Khadgart azonban nem túlzottan érdekelte Jaina véleménye. Túl sokat és túl régóta megélt már ahhoz, hogy tudja, szövetségek jönnek-mennek, viszont egy jó cél érdekében érdemes összefogni azokkal, akik ugyanazért a célért tevékenykednek. Ezért Khadgar kijelentette, hogy mivel ő is a Hatok Tanácsának tagja, ezért az ő barátai és szövetségesei – álljanak bármelyik oldalon is – beléphetnek a Kirin Tor területeire. Amennyiben pedig ezzel Jainának gondja van, akkor kész vele szembeszállni.

Természetesen Jaina nem örült Khadgar tettének, és ennek nyíltan hangot is adott, amikor Draenorra látogatott, és azt állította, hogy a Hatok Tanácsának többi tagja is az ő oldalán áll. Ennek ellenére Khadgar továbbra is nyíltan hirdette semlegességét, és a Kirin Tor tagjai az Iron Horde, majd pedig a Burning Legion elleni küzdelem során mindvégig segítséget nyújtottak Azeroth lakosainak.

Hogy ezt követően mi történt, azt pontosan nem tudjuk, csak a végeredményét: Jaina úgy dönt, hogy elhagyja Dalarant és lemond vezetői pozíciójáról, amit aztán Khadgar vesz át tőle. Khadgar pedig visszatér a semlegesség álláspontjához, mivel Azeroth az egyik legtragikusabb támadás elszenvedője lesz hamarosan a Burning Legiontól, és a démonokkal szemben minden segítségre szükség lesz. Függetlenül a frakcióktól.

A következő részben a Hatok Tanácsának volt és jelenlegi tagjairól fogok írni.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).