Azerothi HistóriákCikkekKarakterek története

Jaina Proudmoore

Ti mit tesztek meg az elveitekért? Mi mindennel vagytok hajlandóak szembeszállni és ellentmondani a saját elveitek miatt? És mit tennétek, ha azok az elvek és értékek, amelyre egész életeteket építettétek, egy nap összedőlnének, mint egy kártyavár? Hogyan, honnan kezdenétek újra azután, hogy mindent elveszítetek? Ha ezeken elgondolkozunk, akkor érdemes Jaina történetét elolvasni és megítélni az ő tetteit. Mert ő keresztülment a fentieken.

A fényes jövő

Jaina Proudmoore Daelin Proudmoore, Kul Tiras admirálisának legkisebb gyermekeként az Első Háború kitörése előtt 3 évvel született. Miután kiderült, hogy különös tehetsége van a mágiához, apja Dalaranba küldte, hogy ott a Kirin Tor mellett tanuljon az arcane-ról. Dalaranban Jaina azon kevés varázslók közé tartozott, akik Antonidas tanítványának vallhatták magukat, és ő igyekezett is ennek megfelelni. A szép és gyönyörű nemes lány több férfi érdeklődését is felkeltette, köztük Kael’thas Sunstriderét is, Jaina azonban a hozzá hasonló korú herceget, Arthas Menethilt választotta. Összeillő pár voltak, Arthas képes volt a tanulmányaiba belefeledkező Jaina játékos oldalát erősíteni, míg a lány egy kis komolyságot csempészett a férfi életébe. Mindenki meg volt róla győződve – köztük Jaina is -, hogy hamarosan a tehetséges ifjú varázslónő Lordaeron Királynője lesz, Arthas azonban még túl korainak tartotta ezt a fajta elköteleződést és szakított a lánnyal. Jainát természetesen megviselte a szakítás, azonban felszabaduló idejét és energiáit tanulmányaira fordította.

Amikor felütötte a fejét egy rejtélyes új járvány, a plague, Jaina Arthas-szal együtt azok közé került, akiket a plague eredetének kinyomozásával bíztak meg. A fiatalok régi érzelmei egymás iránt újra feléledtek, Jaina azonban hamarosan rájött, hogy ez a férfi nem teljesen azonos az ifjúval, akibe egykor beleszeretett. Miközben haladtak előre a nyomozásban, Arthas egyre jobban letért arról az útról, amely Jaina szerint a helyes és a jó volt. Stratholme-ban pedig válaszúthoz érkeztek: Jaina úgy érezte, hogy bármennyire is szerette egykor ezt az embert, lehetetlenség mellette maradni, ha nem képes az ő elvei szerint cselekedni, ha ennyire eltér egymástól az erkölcsről és a jóról alkotott elképzelésük. Fájó szívvel hagyta ott a férfit, de úgy érezte, hogy már nem képes rá hatni és szép szóval visszafordítani asötétségbe vezető útról.

Új haza felé

Miután elhagyta Arthast, Jaina Proudmoore előtt megjelent egy férfi, aki képes volt holló alakjában repülni, és előadta jóslatát, miszerint el kell hagyni ezt a földrészt, mert egy nagy csata vár rájuk, Lordaeron pedig elveszett. És a próféta szavait, akinek kérése Antonidasnál és Terenas Menethil királynál is süket fülekre találtak, Jaina meghallotta. Ahogy körbenézett azon a pusztításon, amit a járvány, illetve Arthas okozott, Jaina meghallotta az értelmet Medivh szavaiban. Megértette, hogy ez a vidék elveszett, és az egyetlen megoldás a túlélésre, ha összegyűjti, akiket tud és elvezeti őket erről a helyről.

Így született meg Jaina, a vezető. A fiatal lány, akinek szíve tele volt optimizmussal, aki hitt az életben, a jóban, egy percig sem habozott, és mindazokat, akik bíztak ebben a fiatal nőben, összegyűjtött, hogy hajóra szálljanak és elhagyják Lordaeront az ismeretlenért. Az új kontinensen aztán első ellenkezését félretéve új szövetségesekre bukkant: az éjelfekre és a Thrall vezető Új Hordára. A nő, aki úgy nőtt fel, hogy apjától és környezetétől csak azt hallotta, hogy az orkok szörnyetegek, akiket el kell pusztítani, vagy be kell zárni, meglátta, hogy a zöldbőrűek között is vannak, akik hasonló elveket vallanak, mint ő, akik ugyanúgy a jó célért küzdenek, mint ő és a zöldbőrűek ugyanolyan érző lények, mint az emberek. Ezért Jaina összefogott az éjelfekkel és Thrallal, hogy közösen győzzék le a félelmetes ellenséget, a Burning Legiont (Lángoló Légió) a Harmadik Háborúban.

A Háború végén aztán Jaina is és Thrall is úgy döntött, hogy itt, ezen a földrészen fognak letelepedni és új hazát alapítani. Thrall megalapította Orgrimmart azt általa Durotarnak nevezett területen, míg Jaina a Dustwallow Marshban található Theramore szigetén építette meg új otthonát. Hitt abban, hogyha a Horda vezetőjével, Thrallal együtt képesek egymással kommunikálni és a békét fenntartani, akkor ezt népük látni fogja és ők is hasonlóan fognak cselekedni. Hitt abban, hogy az apró konfliktusok ellenére, ha ő kitart a béke és a diplomácia mellett, akkor az mindenki javát fogja szolgálni, hiszen a békében mindenki gyarapodhat.

De ekkor megjelent apja, az Admirális, aki számára az orkok legyőzendő szörnyetegek. Daelin talán féltette a lányát, talán maga sem hitte el, hogy Jaina egymaga is megáll a lábán, és ezért jött flottájával Kalimdor partjaihoz. Amikor pedig meglátta, hogy lánya nemhogy nem támadja meg az orkokat, hanem még békét is köt velük, úgy gondolta, hogy lánya csúnya megvezetés tárgya lett és neki kell ezt a hibát orvosolnia katonáival.

Jaina pedig ismét válaszút előtt állt, mint Stratholme-ban: előtte a szeretett férfi, akinek szavai és tettei tökéletesen ellentétben állnak azzal, amit a szíve, az erkölcse és az értékei mondanak. És ahogy Arthas esetében azt választotta, hogy elhagyja a szeretett férfit, mert inkább őt adja fel, mint az elveit és önmagát, ugyanezt a döntést hozta meg apja esetében is: saját magát és az elveit választotta. Majd ezt követően végignézte, ahogy az orkok megölték az apját. Hogy bánta-e ezt a döntését Jaina? Úgy gondolom, hogy igen, időnként tépelődött rajta, ahogyan az Arthas-szal kapcsolatban meghozott döntésén is tépelődött, azonban Jaina mindig a jövő felé tekintett a múlt helyett. A jövő pedig Theramore volt és annak érdeke, hogy fejlődjön, virágozzon, amelyet csak békés viszonyok között lehetett elérni.

A diplomata

A Harmadik Háború után kialakult helyzetben Jaina Proudmoore is megtalálta a helyét. Ő lett a diplomata, a közvetítő, a béke bajnoka, aki a jó szándékú személyeket tárt karokkal fogadta. Theramore pedig az a város lett, ahol otthonra lelhettek azok, akik ezt máshol nem renélhették. Azok a lordaeroniak, akik elvesztették otthonukat; azok a high elfek, akik Jainával tartottak és elszakadtak a Kael’thas által blood elfeknek nevezett néptől; azok a félelfek, akiket se az emberek, se az elfek nem akartak igazán befogadni. Jaina otthont teremtett a számukra, egy menedéket a világ elől. Testőre a Tyrande Whisperwind által mellé adott éjelf nő, Pained volt, aki mélyen magába rejtette titkait, de amelyet Jaina soha nem is firtatott. Örömmel fogadta később maga mellé Kinndyt, a gnóm varázslótanoncot, akit Dalaranból küldtek hozzá, és nem véletlen, hogy később a kék sárkány, Kalecgos is Theramore úrnőjéhez fordult segítségért és tanácsért.

Theramore vitathatatlanul az Alliance elkötelezett tagja volt, azonban Jaina továbbra is igyekezett fenntartani a jó viszonyt Thrallal. Több alkalommal is próbált béketárgyalásokat kezdeményezni Varian és Thrall között, azonban mindig voltak olyan erők, akik jobban szerették a káoszt és a békétlenséget, mintsem a nyugalmas békét. Jaina igyekezett Variant jobb belátásra bírni, és nézetei valószínűleg nagy hatást gyakoroltak Varian fiára, Anduinra is.

Jaina több alkalommal is sikeresen akadályozott meg összetűzéseket a Horda és az Alliance között, mint például Undercity ostromakor. Hitt abban, hogyha kellő ideig kitart, akkor mások is belátják, hogy az egyetlen út a békén és az összetartáson át fog vezetni a boldoguláshoz.

A sötétség felé vezető út

Azonban ezen az áthatolhatatlannak vélt erkölcsi nézeteken és elveken az idő lassan réseket faragott, és nem hagyta Jainát nyugton. A múlt kísérteni kezdte egykori szerelme képében, amikor a Lich King egész Azeroth ellen háborút hirdetett. Jaina túlságosan is lelkiismeretes volt ahhoz, hogy ne próbálkozzon, hogy ne tépelődjön a múlton. Végtelen optimizmus és már-már vaknak tekinthető remény vezérelte abban, hogy igyekezett megtalálni a Lich Kingben a férfit, akit egykor szeretett, aki egykor jó és erkölcsös volt, akivel össze akarta kötni az életét. Hitt abban, hogy valahol a szörnyeteg mélyén ott van az a férfi, az a reménysugár, amellyel még meg lehet őt menteni. Tépelődött, mert arra gondolt, hogy lehet, hogyha kitartott volna mellette, akkor egy szóval, egy cselekedettel valamikor még visszafordíthatta volna a kárhozatba vezető útról.

A varázslónőnek azonban szembe kellett néznie azzal, hogy a Lich King egy szörnyeteg, akiben már semmi nincs abból az Arthasból, akit ő ismert és szeretett, csupán az ő arcát viseli álarcként. Ez hatalmas arculcsapás volt Jainának, de igyekezett szembenézni a valósággal, azzal, hogy vannak, akiket a legjobb szándéka ellenére sem tud megmenteni, hogy van, amikor a jó szándék és a jóakarat önmagában nem elég az üdvösséghez. Szembe kellett néznie a saját lelkiismeretével, amely az esze helyett is időnként azt súgta neki, hogy ez az ő hibája, hogy valamilyen szerepet játszott abban, hogy idáig fajultak a dolgok.

Emellett a Thrallal való kapcsolatán is repedések mutatkoztak. Jaina ugyanis próbálta megérteni, hogy a northrendi kampány vezetésével Thrall miért Garrosh-t bízta meg, aki annyira ellene van az Alliance-nak és aki esélyét sem látja az együttműködésnek. Próbált abba kapaszkodni, hogy Thrall nem nagyon tehetett mást, hogy Northrenden a Lich King ellen kellett háborúznia Garrosh-nak és addig sem otthon, Orgrimmarban szított háborút. Hamarosan elérkezett azonban az a pont, amikor Thrall úgy döntött, a világ megmentése csak rá vár, és otthagyta a Hordát Garrosh-nak.

Jaina valószínűleg ezt személyes sérelemnek vette, hogy az, aki annyit köszönhet neki, akinek érdekében annyiszor akadályozott meg nyílt harcokat, az fogta magát, és a vezetői székbe az egyetlen olyan személyt ültette, akiről tudta, hogy semmilyen módon nem fog együttműködni se Theramore-ral, se az Alliance-szal. Jaina becsapottnak és nagyon magányosnak érezte magát. Igyekezett továbbra is a diplomata szerepét játszani, hiszen befogadta Baine Bloodhoofot, amikor a taurenek vezetőjének szüksége volt rá Magatha Grimtotem puccsa miatt, azonban egyre egyoldalúbbnak érezte a dolgot.

Theramore pusztulása

Ezért mikor hírét vette, hogy Garrosh a városa ellen készül, egy percig sem habozott, hogy a létező összes segítséget igénybe vegye. Városába hívatta az Alliance seregeit, sőt, a Kirin Tortól is kierőszakolta támadásukat. Ha Garrosh harcot akar, akkor legyen harc. Jaina kezdte belátni, hogy van, amikor nincs más út, mint a háború. Theramore védelme pedig kitűnően helytállt, és sikerült visszaverniük a Horda támadását.

Arra, ami ezután következett, azonban álmában se gondolt. Garrosh számára ugyanis a theramore-i csata csak egy csali volt, amivel a városba akarta csalni az Alliance vezeőit. Amikor pedig már mind kezdtek felszabadulni és érezni, hogy győztek, legyőzték a támadókat, egyszerűen egy hatalmas mana-bombát dobott rájuk, amely ellen esélyük sem volt. Rhoninnak az utolsó pillanatban sikerült egy portált létrehoznia, és azon átlöknie Jainát, aki azonban a teleportálás pillanatában végignézte, ahogyan a bomba becsapódik, porrá zúzva szövetségest, barátot, családot, otthont. Jaina hirtelen a legrosszabb rémálomban találta magát, ahogy ott járkált szeretett városának, amelyet maga hozott létre, romjai között és számba vette, hogy kik azok, akikből nem maradt más a robbanás után, csak por és hamu. Végignézte, ahogy mindaz, amit felépített, összedőlt, ahogy mindazokat, akiket a családjaként szeretett, és akik őt is a családjukként szerették, meghaltak.

És ahogy Jaina élete egy pillanat alatt összedőlt, úgy dőlt össze mindaz benne belül, ami felépítette őt. Az az optimizmus, az a remény, amely vezette abban, hogy a Hordával össze lehet fogni, hogy csak nagyon akarni kell, és akkor béke lesz közöttük. Hogy azok, akiket a saját apjával szemben megvédett, pontosan azok az orkok tették tönkre mindenét és vették el tőle az egész életét. Hogy Thrall, akivel közösek voltak az elképzeléseik, akiről úgy hitte, ugyanolyan fontos számára a béke, mint számára, a kisujját sem mozdította, hogy az általa kinevezett Warchief ne ilyen esztelen és értelmetlen módon romboljon le egy várost.

Jaina mindig is erős mágus volt, hiszen egész seregeket tudott elteleportálni egy pillanat alatt. Haragjában azonban nemcsak erős, de veszélyes mágus is volt, hiszen majdnem egyedül képes volt egész Orgrimmart elpusztítani szeretett városáért cserébe. Az a Jaina Proudmoore, akihez bárki segítségért fordulhatott, akinek a saját elvei és a jóról alkotott elképzelése volt a legfontosabb, a semmivé lett, ahogyan gyönyörű aranyló szőke haja is. Ez a Jaina Proudmoore, aki elveszített mindent, köztük saját magát is, már nem volt az elvei és elképzelései rabja. Nem volt elve, elképzelése, egyetlen dolog hajtotta csak: a bosszú azok ellen, akik ekkora fájdalmat okoztak neki.

A megváltás felé vezető ösvény

Hogy mégsem pusztította el Orgrimmart, az különbözteti meg a mai napig Jainát Arthastól vagy akár Garroshtól. Ő ugyanis még a legnagyobb elkeseredés és harag közepette is képes volt meghallani a szót, látni és elfogadni a felé nyújtott segítő baráti kezet. Csak egy lépés választotta el a kárhozattól, de Jaina Proudmoore visszafordult, még mielőtt túl késő lett volna.

Otthona elvesztése után elfogadta a Kirin Tor hívását, és elvállalta Dalaran és a Hatok Tanácsának vezetését. Kénytelen-kelletlen belenyugodott abba, hogy Dalaran továbbra is semleges maradt. Elfogadta Kalecgos szerelmét, aki türelmesen igyekezett a nőt átvezetni mélységes gyászán. A gyógyulás azonban egy rögös folyamat, és Jaina sem segíthetett érzelmein bizonyos esetekben. Így történt ez, amikor megtudta, hogy a semlegesség ellenére blood elf mágusok segítettek Garroshnak a Divine Bell megszerzésében. Nem gondolkodott, cselekedett: a Hordát kiűzte Dalaranból. És bár többen próbálták visszafogni, voltak, akik segítették őt bosszújában, így történt, hogy Vereesa Windrunnerrel együtt az Isle of Thunderen találták magukat, velük szemben pedig a Horda seregei álltak, élükön Lor’Themar Theronnal.

Vajon mit érezhetett Jaina, amikor megjelent Taran Zhu és azt mondta éppen neki, hogy a gyűlölet körét meg kell szakítani, az egymás elleni vetélkedésnek semmi értelme nincs? Vajon mennyire érezte visszásnak, hogy éppen őneki magyaráztak a diplomácia és a békés megegyezés fontosságáról? Akárhogy is érzett, Taran Zhu szavai megint azt a nagyon pici pontot találták meg, amely még a korábbi Jainából megmaradt, akárcsak egyetlen szőke tincse, és arra késztették, hogy forduljon vissza.

És vajon mit érzett akkor, amikor Orgrimmar ostroma után, miután ott állt előttük a szétesett Horda, Varian volt az, aki a békésebb utat választotta? Hogy mennyire ironikus dolog az, hogy megfordultak a szerepek és az eddig a Hordát hevesen támadó Varian intette őt józanságra és arra, hogy inkább a békét válasszák a harc és az értelmetlen vérontás helyett? Garrosh tárgyalásán nemcsak Garrosh tetteit vették számba és mérlegelték, hanem mindenkiét. Jaina sem tehetett mást, mint szembenézett saját tetteivel, cselekedeteivel és annak következményeivel. És talán ott, Pandarián, fent a Fehét Tigris Templomában kapott egy olyan levelet, amely szintén a megváltás felé lökhette őt.

Kellett egy kis idő, hogy megtudjam, mi is történt pontosan Dalaranban. Egykor a béke asszonya voltál; most már nem vagy az. Garrosh felperzselte a földet, és nem a halottak az egyetlen áldozatok. Nem hibáztatlak és nem is gyűlöllek, függetlenül attól, hogy mit érzel Garrosh vagy a Horda iránt.
Mindannyiunknak megvannak a maga szellemei.
– Voljin –

Vol’jin, a Horda újonnan válaszott Hadfőnöke nem mentegetőzött, nem kért bocsánatot. Nem kérte, hogy ne gyűlölje őket és inkább működjenek együtt. Nem, Vol’jin őszintén megírta, hogy nem hibáztatja és nem gyűlöli Jainát, ezzel pedig ő volt az, aki megtette az első lépést a gyűlölet körének megszakítása iránt. Jainának szembe kellett néznie azzal, hogy Garrosh nemcsak az ő életét tette tönkre, hogy a Horda adott esetben ugyanúgy megszenvedte Garrosh tetteit, mint az Alliance. Szembe kellett néznie és el kellett fogadnia, hogy Garrosh nem egyenlő a Hordával.

Így elfogadta, hogy a Horda továbbra is létezett, működött, azonban azt a lépést mindeddig képtelen volt megtenni, hogy bármifajta együttműködésben is része legyen velük. Ezért volt annyira mérges Khadgarra, amiért az ő parancsa ellenére is hajlandó volt Hordásokkal együttműködni; úgy érezte, hogy az ő személyes tragédiáját, az ő személyes érzelmeit sérti meg és veszi semmibe ezzel Khadgar.

Jaina előtt még hosszú út áll. Ugyanaz már soha nem lesz, de talán idővel, ha gyógyulnak a sebek, képes lesz objektíven szemlélni a Hordát, és képes lesz a nagyobb jó érdekében együttműködni velük. Ez azonban még messze van, és talán ő is belátta ezt, emiatt fog távozni Dalaranból, amelynek pedig az az érdeke, hogy összekötő kapocs lehessen a két frakció között. Hogy hová megy Jaina, azt egyelőre nem tudjuk. De ha már olyan régóta harcol a gonosszal szemben, nem valószínű, hogy az egész bolygót fenyegető Lángoló Légióval ne szállna szembe a saját eszközeivel. Azerothnak ugyanis szüksége van egy ilyen kiváló varázslónőre.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

20 thoughts on “Jaina Proudmoore

  • Jaina milyen idős? Mert a wowos karakter egy középkorú hölgy, míg a hots-ban inkább egy tinilány, fiatal felnőtt.

    Reply
    • Mivel azt írtam, hogy az Első Háború előtt 2-3 évvel született, akkor most olyan 35 év körül lehet. Szóval szerintem még mindig fiatal 🙂 Főleg, ha azt vesszük, hogy a mágus Aegwynn 800 évig élt.

      Reply
      • Aegwynn meghalt? Nem csak eltűnt, miután gondolt egyet, és szült egy Medivhet? 😀

        Reply
        • Aegwynn a Warcraft képregény szerint meghalt, miközben unokájának Me’dannak segített. A játékban egyébként ő volt a kedves öregasszony Dustwallow Marshban.

          Reply
  • Vol’Jin… számomra a játék kedvenc karakter/bossa/warchiefje. Mindig is szerettem a trollokat (Először csak az illusztrációk miatt), de Vol’Jin miatt bármelyik szerveren, bármi van egy troll rougeot minden esetben felhúzok szimpátiám jeléül 🙂

    Mondjuk azt azért sajnálom, hogy a Troll Shadow Hunterekről nem tudok eleget. Lehetne később egy ilyen cikket csinálni? 🙂

    Reply
    • Megnézem, mit tehetek, de sajnos nem mindenkiről áll rendelkezésre nagy lore 🙁 A Shadow hunterekről főleg az rpg könyvekben írnak, azok canon jellege pedig eléggé megkérdőjelezhető.

      Reply
  • A Heartstone-os Vol’jin leírásban ha minden igaz így jellemzik a Shadowhuntert: „Vol’jin is a shadow hunter, which is like a shadow priest except more voodoo” (azaz: a shadow hunter olyan mint egy shadow priest csak több voodooval) Tudom hogy nem teljesen erre vagy kiváncsi, de alapnak jó 😀

    Nagyon szerettem korábban is Jainat, de főleg amikor (végre) kiborult a bili. Valahogy emberibbnek érzem most hogy látok benne rendesen kivetnivalót. (nagyon szeretem pl Thrallt is, de nem véletlenül kapta sok embertől a Zöld Jézus nevet 😀 ) Az meg, hogy utána visszatér a fényre (ráadásul egy olyan hordás vezető levelének hatására (is), aki állítása szerint már nem számolja hány embert ölt meg élete során) nagyon jó jellemfejlődés szerintem.

    Reply
    • Ezt én értem csak akkor a fegyvere miért egy ívelt penge? Én ezt valahogy úgy képzelem mint egy shadow priestet és egy rouget… és ha egyszer lenne egy ilyen kaszt akkor én megtaláltam az új kedvencemet 😀

      Reply
  • Na, hát minden írásodat olvastam, de szerintem ez közel a legjobb. 😀 Egyenesen fantasztikusra sikeredett, annyira, hogy újra megkedveltetted velem Jaina-t. Köszi szépen! ^^

    Reply
    • Köszi a dicséretet, igyekeztem sok mindent leírni és egy kicsit személyessé formálni, sokat töprengtem azon, hogy hogyan írjam meg. Örülök, ha ez átjött! 🙂

      Reply
  • Jaina milyen idős? Mert a wowos karakter egy középkorú hölgy, míg a hots-ban inkább egy tinilány, fiatal felnőtt.

    Reply
    • Mivel azt írtam, hogy az Első Háború előtt 2-3 évvel született, akkor most olyan 35 év körül lehet. Szóval szerintem még mindig fiatal 🙂 Főleg, ha azt vesszük, hogy a mágus Aegwynn 800 évig élt.

      Reply
      • Aegwynn meghalt? Nem csak eltűnt, miután gondolt egyet, és szült egy Medivhet? 😀

        Reply
        • Aegwynn a Warcraft képregény szerint meghalt, miközben unokájának Me’dannak segített. A játékban egyébként ő volt a kedves öregasszony Dustwallow Marshban.

          Reply
  • A Heartstone-os Vol’jin leírásban ha minden igaz így jellemzik a Shadowhuntert: „Vol’jin is a shadow hunter, which is like a shadow priest except more voodoo” (azaz: a shadow hunter olyan mint egy shadow priest csak több voodooval) Tudom hogy nem teljesen erre vagy kiváncsi, de alapnak jó 😀

    Nagyon szerettem korábban is Jainat, de főleg amikor (végre) kiborult a bili. Valahogy emberibbnek érzem most hogy látok benne rendesen kivetnivalót. (nagyon szeretem pl Thrallt is, de nem véletlenül kapta sok embertől a Zöld Jézus nevet 😀 ) Az meg, hogy utána visszatér a fényre (ráadásul egy olyan hordás vezető levelének hatására (is), aki állítása szerint már nem számolja hány embert ölt meg élete során) nagyon jó jellemfejlődés szerintem.

    Reply
    • Ezt én értem csak akkor a fegyvere miért egy ívelt penge? Én ezt valahogy úgy képzelem mint egy shadow priestet és egy rouget… és ha egyszer lenne egy ilyen kaszt akkor én megtaláltam az új kedvencemet 😀

      Reply
  • Na, hát minden írásodat olvastam, de szerintem ez közel a legjobb. 😀 Egyenesen fantasztikusra sikeredett, annyira, hogy újra megkedveltetted velem Jaina-t. Köszi szépen! ^^

    Reply
    • Köszi a dicséretet, igyekeztem sok mindent leírni és egy kicsit személyessé formálni, sokat töprengtem azon, hogy hogyan írjam meg. Örülök, ha ez átjött! 🙂

      Reply
  • Vol’Jin… számomra a játék kedvenc karakter/bossa/warchiefje. Mindig is szerettem a trollokat (Először csak az illusztrációk miatt), de Vol’Jin miatt bármelyik szerveren, bármi van egy troll rougeot minden esetben felhúzok szimpátiám jeléül 🙂

    Mondjuk azt azért sajnálom, hogy a Troll Shadow Hunterekről nem tudok eleget. Lehetne később egy ilyen cikket csinálni? 🙂

    Reply
    • Megnézem, mit tehetek, de sajnos nem mindenkiről áll rendelkezésre nagy lore 🙁 A Shadow hunterekről főleg az rpg könyvekben írnak, azok canon jellege pedig eléggé megkérdőjelezhető.

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .