Warlock Artifact fegyverek

A Warlock fegyverek eléggé különlegesek a maguk nemében – ahogyan a Warlock kaszt is az. Eléggé megkérdőjelezhető az, hogy azerothi hősök lehetnek, hiszen a Burning Legion fel erejét használják fel saját fegyverükként ellenük. És bár ez egy nemes cselekedetnek hangzik, azért mindig magában rejti a korrupció kockázatát. Ennek ellenére a Warlockokat mégis felfogadják Azeroth seregeibe – hiszen kik érthetnék meg jobban, hogy mivel állunk szemben, mint azok, akik elsőkézből rendelkeznek tapasztalattal a Burning Legion által irányított démonok horrorjáról.

Affliction: Ulthalesh, The Deadwind Harvester

A hivatalos leírás szerint az első necrolyte, aki Azeroth világán járt, az Satiel volt, akinek ezt a kaszát maga a titán Sargeras adta. Ereje egyre növekszik, ahogy áldozatai lelkét elszívja. A Harvester a nevét akkor érdemelte ki, amikor Satiel módszeresen szívta ki vele az összes életet Deadwind Pass szerencsétlen lakosaiból, ezzel egy hatásos mágikus nexust hozott itt létre. Satiel után vadászva, a Tirisfali Őrző (Guardian of Tirisfal) végül ellene fordította a kaszát, és ezzel a nő lelkét áldozatai után küldte. Később a Dark Riderek fedezték fel a fegyvert és Karazhan tornya alatt rejtették el.

Az egyik megválaszolatlan kérdése volt mindig is a Warcraft lore-jának Deadwind Pass és Karazhan története. Tudjuk, hogy a hely elszívott minden életet, tudjuk, hogy a torony már azelőtt is állt, hogy Medivh elfoglalta volna, de soha nem tudtuk igazán, hogy ezek az események mikor következtek be. Nos, részben most választ kaptunk erre – mivel Satielnek ezt a fegyvert maga Sargeras adta oda, logikusnak tűnik, hogy ezek az események vagy az Ősök Háborúja idején a Sundering előtt, vagy pedig akkor következtek be, amikor Sargeras avatarja pusztított Azerothon, mielőtt Aegwynn legyőzte volna őt.

Ezt két nagyon eltérő időpont a történelemben, éppen ezért rábökni a pontos időpontra értelmetlen – hiszen lehet, hogy Sargeras avatarja többször is járt észervétlen Azerothon. Ami fontos, az a következő: Satiel és az ő különleges fegyvere a közvetlen felelőse Deadwind Pass létrejöttének. Ő a felelőse a kráter létrejöttének és annak a mágikus energia-halmaznak, amelyre Karazhan épült, habár semmi nem utal arra, hogy ő építette volna fel Karazhant.

Ennél még fontosabb, hogy Medivhnek mindig is volt egy elképzelése a Deadwind Passben található kráterről – hogy a robbanás azért történt, hogy ő egy nap idejöhessen. Ha tényleg maga Sargeras adta oda Satielnek ezt a fegyvert, akkor tényleg igaz lehet, amit Medivh állított: Sargeras odaadta Satielnek azt az eszközt, amivel a robbanást okozhatta, hogy amikor az a terve, hogy megszáll egy halandót, sikerrel jár, egy erőteljes mágikus hely álljon a rendelkezésére, ahol élni tud.

Demonology: Skull of the Man’ari

A hivatalos leírás szerint mielőtt az eredarok a titán Sargerast szolgálták volna, egyik legkiválóbb vezetőjük, Thal’kiel addig nem látott képességekre tett szert az idéző és magához kötő mágia terén. Az ambícióitól vezérelve elérte a Voidot és olyan sötét lényekről szerzett tudomást, amelyet még soha egy eredar sem látott korábban. Vakmerő ereje feldühítette Archimonde-ot, aki megölte őt, majd a koponyáját feldíszítette és figyelmeztetésül mutogatta. Ma a rémúr (dreadlord) Mephistroth használja ahhoz, hogy felerősítse azon erejét, amellyel képes megidézni és parancsolni egész démoni seregeknek a Légió számára.

Az egyik legérdekesebb dolog ezzel a különleges fegyverrel kapcsolatban, az az, hogy maga a leírás is mintha több helyen ellentmondana saját magának. Eddig úgy tudtuk, hogy Archimonde, Velen és Kil’jaeden voltak az Argus bolygó vezetői, de itt meg kapunk egy újabb eredat, aki úgy tűnik, hogy befolyásos vezető szerepet játszott még Sargeras hívása előtt. Aztán ugyanebben a bekezdésben azt írják, hogy Archimonde a „démon lord” ölte meg… de Archimonde nem volt démon lord, csak aztuán, hogy Sargeras a Burning Legionbe toborozta az eredarokat.

Lehet, hogy ez csak egy hiba, vagy csak azt akarja jelenteni, hogy nagyon-nagyon sok idő eltelt aközött, hogy Thal’kiel a Voidba elkezdett belemerülni, és a helyzet annyira rosszra fordult, hogy az végül felkeltette Archimonde figyelmét is. De észre kell vennünk, hogy kifejezetten azt írja a leírás, hogy Thal’kiel a Voidot elérte, elnyúlt érte – ez ugyanis két dolgot jelenthet. Az egyik, hogy az Arguson valójában éltek Old Godok és Thal’kiel úgy döntött, hogy az ő Void mágiájukkal játszik egy kicsit. A másik, hogy voltak sötét állapotú, darkened naaruk az Arguson vagy elég közel hozzá, hogy Thal’kiel képes volt hozzáférni az erejükhöz. Tudjuk, hogy az az Ata’mal kristály, amelyen keresztül Velen kapcsolatba tudott lépni K’uréval Argus eleste előtt, az a naaruk ereklyéje volt – egy olyan erekyle, amelyet már régen, jóval Velen hatalomra kerülése előtt megkaptak, vagy megszereztek az eredarok. Az eredarok nem is tudtak arról, hogy mik azok a naaruk, mivel a saját népük eredetéről sem tudtak. Ők már ugyanis olyan hosszú ideje léteztek.

Összefoglalva: Thal’kiel története egy kicsit más megvilágításba helyez egy olyan népet, amely kifejezetten pozitív színben volt eddig ábrázolva Sargeras érkezése előtt. Ősi és hatalmas nép voltak, Thal’kiel története és az a tény, hogy Archimonde és Kil’jaeden milyen gyorsan igent mondtak Sargerasnak, azt sugallják, hogy azért ez a nép is olyan könnyen megrontható volt, mint bármelyik másik az univerumban. Reméljük, hogy a fegyver kapcsán esetleg apró bepillantást kaphatunk az eredarok eredetéről.

Destruction: Scepter of Sargeras

A hivatalos leírás szerint Sargeras több száz szolgája dolgozott a fegyver megalkotásán, amely képes dimenziós átjárókat nyitni a különböző világok között. Évszázadokig a tenger fenekén volt eltemetve, aztán Ner’zhul, az ork sámán használta arra, hogy portálokat nyisson, amelyek végül szétszakították Draenort, csupán Outland széttöredezett birodalmát hagyva maga mögött. A sceptert végül a Kirin Tor elit mágusai helyezték biztonságba. Mivel nem lehet elpusztítani, ezért elrejtették egy mágikus védelemmel ellátott szobában, és állandó őrfelügyelet alá helyezték, hogy megakadályozzák, hogy valaha újra használják.

Ez a gyönyörű fegyver egyetlen, rémisztő megtesítése a pusztítás lényegének. A Scepter of Sargeras a fegyver, amely darabokra szaggatta Draenort. Ez az oka annak, hogy ma Outland létezik. A tény, hogy ezt csak úgy megkapja egy Warlock – aki történetesen az Alliance vagy a Horda hőse – azért kicsit nyugtalanító, hogy finoman fogalmazzunk. A Beyond the Dark Portal című könyv szerint ezt a fegyvert egy démon tartotta magánál a Broken Isles-on. A démont Ner’zhul ügynökei megölték, majd áthozták a Dark Portalon át Ner’zhulnak, aki a Book of Medivh-vel és az Eye of Dalarannal együtt felhasználta őket, és így hozta létre azt a sok portált, amely Draenort darabokra tépte.

Érdekes, hogy miután ez bekövetkezett, a Scepter valamikor a Kirin Tor kezébe jutott. Az, hogy ez mikor történt, nincs ifnormációnk – lehet, hogy akkor, amikor a Burning Crusade alatt meglátogattuk Outlandet. De azt hinné az ember, hogy egy olyan fegyver, amellyel világokat lehet szétszakítani, az utolsó, amit bevetnénk a Burning Legionnel szemben, ha másért nem, hát azért, hogy ne kerüljön az ő kezükbe.

Hogy ez mit jelent? Azt, hogy a Legionben a helyzet valóban siralmas lesz – elég siralmas ahhoz, hogy elővegyük ezt a fegyvert, amelyet józan ésszel soha nem vetnénk be a Burning Legionnel szemben. De a Warlockokat nem feltétlenül a józan eszükért szeretjük, igaz? És lehet, hogy a Legion ellen, pont erre lesz szükségünk.

Forrás: Blizzardwatch

Add hozzá kedvenceidhez