Az elfek evolúciója 2. rész

Folytatjuk tovább az elfek különböző fajairól szóló leírást, aki az első részről lemaradt volna, az itt olvashatja el.

A Sin’doreiek, vagyis a vérelfek (Blood elves)

A Harmadik Háború kegyetlensége mély nyomot hagyott Quel’Thalason és a nemes elfeken. Elvesztették uralkodójukat, Anasterian Sunstridert, energia-forrásukat a Napkutat, valamint rengeteg testvérüket. A Dalaranban tartózkodó Kael’thas Sunstrider herceg a tragédia hírére rögtön hazautazott és maga köré gyűjtötte a túlélőket, akiket elesett testvéreik tiszteletére sin’doreinek, vagyis vérelfeknek nevezett el (vérben szülöttek). Mivel a Napkút teljesen elpusztult, Quel’Thalas elfjeitől az arcane energia elzáródott, és súlyos elvonási tünetektől szenvedtek. Kael’thas attól félt, hogyha nem talál hamar megoldást a problémára, akkor hamarosan kihal a népe. Így Kael’tha magával vitte a legerősebb vérelf harcosokat Dalaranba, míg Quel’Thalas felügyeletével Lor’themar Theront bízta meg. Dalaranból aztán a hercegnek és a vérelfeknek menekülniük kellett a nagák segítségével Outlandre.

Kael’thas problémájára aztán Illidan Stormrage javasolt megoldást: hűségükért cserébe megtanítja nekik, hogyan vonják el a mágiát más, alternatív mágia-forrásból, beleértve a démonokat is. Kael’thas nem látott más lehetőséget, minthogy elfogadja az ajánlatot, így Outlanden hamar elterjedt a vérelfek között ez a fajta tanítás. A herceg visszaküldte Azerothra Rommath nevű mágusát, hogy az otthon maradottaknak is tanítsa meg a mágia elszívást, illetve biztosítsa népét arról, hogy egy nap visszatér közéjük és elvezeti őket a paradicsomba. Az azerothi vérelfek azért egy kicsit eltérően alkalmazták a mágia elszívást, mint outlandi társaik: kizárólag mana kristályokon és kisebb manával töltődött férgeken alkalmazták. Ennek a mágia-elszívásnak egyetlen külső jele volt: a vérelfek szeme lassan smaragdröld színűvé változott.

A vérelfek igyekeztek összeszedni magukat és visszafoglalni egész otthonukat. Miután újjépítették Silvermoont (Ezüsthold) és Quel’Thalas nagy részéből száműzték a Scourge seregeit, új szövetséges után néztek. Bár korábban a Lordaeroni Szövetség tagjai voltak, a mostani Alliance egyáltalán nem törődött Quel’Thalas-szal és annak lakóival. Ezzel szemben a vérelfek egy meglepő helyről kaptak segítséget: az immár szabad akaratú Forsakenektől, akik Lordaeron romjain építették ki birodalmukat. A vérelfek először tartózkodóak voltak, de mivel látták, hogy más nem hajlandó az ő oldalukon harcolni, így beleegyeztek a szövetségbe. Emellett a Forsakenek vezetője, Sylvanas Windrunner valamikor a testvérük volt. Mire a Forsakenek segítségével visszafoglalták Quel’Thalast, hármas vezetés alakult ki: Lor’themar Theron volt a kormányzó, Halduron Brightwing az Íjász Parancsnok és Rommath volt a Legfőbb Varázsló.

Közben Outlanden is szétszóródtak a vérelfek: a legtöbben Kael’thas herceggel maradtak és a manában gazdag Netherstorm területén telepedtek le. Mások, mint az Eclipsion, Illidan Stormrage-dzsel tartottak Shadowmoon Valleybe, közülük többen démon vadászok lettek. Kael’thas azonban hamarosan hűbérurat váltott és ennek súlyos következményei lettek. Mivel csalódott Illidan vezetői képességeiben, Kael’thas Kil’jaedennek és a Lángoló Légiónak adta hűségét, mivel a démon úr megváltást és végtelen hatalmat ígért neki és népének. Ennek hatására Kael’thas egy seregnyi vérelfek Voren’thal, a Látó vezetésével Shattrath városának megtámadására küldött, miután parancsára Kirin’var Falvát teljesen lemészárolták. Ugyanakkor Voren’thal és serege megadták magukat a Sha’tar előtt, elárulták az önmagából kifordult herceget, és megalapították a Scryerset azért, hogy szembeszálljanak vele.

Miután a vérelfek a Hordával együtt átjöttek Outlandre, számukra is kiderült, hogy nem a beígért paradicsom vár itt rájuk, sőt, vezetőjük elárulta őket. Végül sikerült Kael’thast a Tempest Keepben legyőzni, és csak egy hajszálon múlott az élete, de mint utóbb kiderült, sikerült életben maradnia és átszökött Azeroth-ra. Végül Quel’Danas szigetén sikerült megakadályozni, hogy felvér elfjeivel együtt Azeroth-ra idézzék Kil’jaedent, és immár véglegesen megölték őt. Velen pedig M’uru szívének segítségével egy új Napkutat „ajándékozott” a vérelfeknek, akiknek immár újra lett arcane energia-forrásuk és végre elindulhattak a gyarapodás és virágzás útján az immár végleg kormányzóvá vált Lor’themar Theron vezetése alatt.

 Wretched (Nyamvadtak)

A Wretchedek olyan, általában vérelfek, akik képtelenek voltak uralkodni az arcane mágia elvonási tünetein azután, hogy Kael’thas Sunstrider teljesen elpusztította a Napkutat. Őket teljesen hatalmába kerítette a mágia birtoklási és magukba szívási vágy, emiatt pedig testük-lelkül kifordult önmagából, illetve ön- és közveszélyessé váltak. Hihetetlenül soványak lettek, hajuk sötétbe fordult és elvékonyodott, az ujjaik és lábfejük szinte karom-szerűvé vált. Érdekes módon a Lich King elleni háború után néhány nemes elf is Wretcheddé vált.

Főleg Eversong Woods területén éltek/élnek szétszórva mindenfajta egységes irányítás nélkül, bár néhányan megpróbáltak csapatokat kialakítani. A vérelfek inkább nyűgként, mintsem valódi veszélyként tekintenek rájuk, ugyanakkor a Wretchedek jelképezik azt, hogy mit jelent a mágia bűnös élvezete, és hogy milyen nehéz egyensúlyt tartani a mágia teljes élvezete és annak megvonása között.

A Napkútnál történt későbbi események hatására egy új típusú Wretched is megjelent. Voltak, akik látványosan különböztek a korábbi Wretchedektől, másoknál viszont kevésbé látszott a változás. A fő tünetei a kidudorodott zöld szem, a fekete rohadásnak kinéző száj, még kevesebb haj, zöld kinövések, valamint egy majdnem démon-színű barna bőrszín és apró lyukak a kinövések helyén, amelyek jellemzik ezt az új típust. Súlyosabb esetben még nagyobb lyukak jelentet meg, a mellkasuk teljesen beesett, és az elf inkább egy szörnyetegre hasonlít. Ők azok, akik magukba szívták a Lángoló Légió által biztosított energiákat, és sokan felbloodok akartak volna lenni, ehelyett azonban túl sok fel energiát szívtak magukba, és ettől váltak Wretchedekké. Ezek a Wretchedek Kael’thast szolgálták, aki még több fel energiával jutalmazta őket hűségükért cserébe.

Felblood elfek (felvér elfek)

A felorkokhoz hasonlóan a felblood elfek is a Lángoló Légió által megrontott vérelfek, akik Kael’thas Sunstrider leghűségesebb szolgái voltak. Kil’jaeden volt az, aki megjutalmazta őket, és démonvért ajándékozott nekik Outlanden. Néhányan Outlanden maradtak, de a többség Kael’thassal tartott Quel’Danas szigetére, ahol Azeroth és Outland egyesült serege legyőzte őket.

Darkfallen (Sötétbeesettek)

A Darkfallenek vámpírszerű élőholt vérelfek, akiknek a Vérkirálynő Lana’thel volt a vezetőjük. A Harmadik Háború Kael’thas Sunstrider a legerősebb vérelfekkel együtt új szövetségeseket igyekezett keresni magának. Miután rájött, hogy a Garithos vezette emberekben aligha fogja ezt megtalálni, ezért Illidan Stormrage-dzsel kötött szövetséget, aki ráadásul új mágia-forrást is ígért neki. Ezért cserébe Kael’thas és vérelf serege is Northrendre tartott Illidannal, hogy megpróbálják legyőzni a Lich Kinget és bosszút álljanak elhunyt testvéreikért. Azonban Illidan, Kael’thast és a vérelfeket legyőzte Arthas, aki a legerősebb vérelfeket élőholtként élesztette fel, hogy Darkfallenként szolgálják őt. Ez a csoport aztán San’layn néven vált ismertté.

A San’layn fontos szerepet játszott a Scourge seregében, főleg a Scourge hadműveleteit felügyelték Azerothon, illetve ügynökökként, vezetőkként és követekként is közreműködtek. Leginkább Borean Tundra északkeleti részén, En’kilah Templomvárosában – ami a Scourge Borean Tundrai irányítóközpontja is volt -, és Icecrown Citadelen belül a Crimson Hallban voltak jelen. Vezetőjük Lana’thel volt, aki a legendás pengét, a Quel’Delart birtokolta, azonban ezzel sem tudott ellenállni a Frostmourne erejének. A Lich King választotta őt ki arra, hogy a San’laynok királynője legyen. Utána a ranglétrán a Blood Prince Council, vagyis a Vérhercegek Tanácsa következett, akik közvetlenül a Lich Kingtől kapták az utasításokat. Végül a Lich King legyőzésére kiválasztott bajnokok mind a királynőt, mind a San’layn legfőbb embereit megölték.

Nightborne (Éjszülöttek)

A WoW:Legion kiegészítőben újabb fajta elfeket ismerhetünk meg, ők pedig a Nightborne-ok, Éjszülöttek és leszármazottaik, akik az Ősök Háborúja után szakadtak el a többi Kaldoreitől. Az Éjszülöttek ugyanis Suramar városának egykori éjelf lakói. Suramar is egy igen jelentős Kaldorei város volt az ősi időkben, itt volt Elune főtemploma is, és itt élt Tyrande Whisperwind is, valamint Malfurion és Illidan. A Sundering, vagyis a Szakadás során Suramar nagy része a tenger fenekére került, azonban néhány szeletkéje fennmaradt a vízfelszínen, köszönhetően a városban lakó Highborne-oknak, akik egy mágikus pajzsot hoztak létre, amely megvédte a város központját. Ez a kis szeletke aztán a Broken Isles (Törött szigetek) részeként a következő tízezer évben teljesen elszigetelt életet élt. Az itt élők ugyanis azt hitték, hogy Suramaron kívül a világ többi része teljesen elpusztult a Szakadás során.

A pajzs alatt lakó egykori Kaldoreiek így sajátos evolúción mentek keresztül, ahol Éjszülöttekké váltak, és eenergiájuk forrása az Éjkút, vagyis a Nightwell volt, amely az egyik Pillars of Creation megfertőzött sötét energiáit tartalmazza. Hasonlóan működik egyébként, mint a Napkút, csakhogy ennek eredendően fertőzött és rontott az energiája, azonban az Éjszülöttek ezt hasonló módon használták mágiájuk fenntartására, mint ahogyan a nemes elfek a Napkutat. Éppen ezért, amikor egy Éjszülöttet elvágtak az Éjkút használatától, hasonló dolgok történtek meg vele, mint a nemes elfekkel a Napkút pusztulása után.

A Nightborne-ok szigorú társadalomban éltek a fennmaradás érdekében, ezért a társadalom egyetlen büntetést ismert a bűncselekményt elkövetőkkel szemben: a száműzetést. A száműzött Nightborne-ok pedig el voltak vágva az Éjkút energiáitól, amelynek függőivé váltak, ezért rajtuk is elvonási tünetek jelentkeztek, így idővel ők is eltorzultak. Az első lépcsőfok az volt, hogy Nightfallenekké (Éjbeesettek) váltak, és főleg Azsuna területén telepedtek le. Ha azonban nem találtak más forrást, ahonnan mágiát és energiát nyerhettek, akkor ők is tovább mutálódtak: Witheredekké, vagyis Sorvadtakká váltak, amely a Wretchedekhez hasonló állapot.

Worgen

A worgenek alapvetően az éjelfektől erednek, méghozzá kifejezetten az éjelf druidáktól. A druidák kezdetben többféle állatalakkal is kísérleteztek, hogy kiválasszák, melyik mire alkalmas. Az egyik ilyen alak a falka-forma, vagyis pack form volt, amely az ősi Farkasisten, Goldrinn haragját volt hivatott megjeleníteni. Ezt a formát aztán Ralaar Fangfire tökéletesítette és tanította meg másoknak, akik a Druids of the Pack csoportot alkották. Ezeknek a druidáknak fontos szerepük volt az éjelfeknek a szatírokkal szemben vívott háború során, azonban súlyos következményekkel is járt ez a forma. Szinte kontrollálhatatlan volt az a düh, amelyet ez a forma gerjesztett, és ezért a Goldrinn agyarából és Elune botjából készített fegyvernek, a Scythe of Elune-nak vetették alá magukat.

Azonban a druidák dühének csillapítása helyett a Scythe Ralaart és követőit worgenekké változtatta: olyan bestiális humanoidokká, akik saját elemi ösztöneik rabjaivá váltak. A mindent felemésztő düh elvakította őket, így a szatírokkal való háború során nemcsak az ellenséget, hanem a barátot is széttépték. Ráadásul a worgen életforma fertőzőnek bizonyult, hiszen az általuk megtámadott éjelfek is worgenekké váltak. Hogy a fertőzés terjedését megállítsa, Malfurion Stormrage szomorú szívvel, de száműzte a worgeneket az Emerald Dreamen belül Daral’nirba, ahol örök álmot kellett volna aludniuk.

Később azonban néhány ember elkezdte felfedezni magának a worgenek létét, köztük egy dalarani mágus, Ur és Archmage Arugal. Arugalt dühítette, hogy a Scourge elpusztította Dalarant, ezért minden józan tanács ellenére, de Genn Greymane király jóváhagyásával, ezeket az elátkozott worgeneket felkeltette örök álmukból és kiszabadította őket börtönükből, hogy az élőholtak ellen harcoljanak. Innentől kezdve a történet már mindenki számára ismerős, a worgen átok itt is visszafelé sült el, és végül Gilneas lakosságának nagy része is fertőzötté vált. Szerencséjükre azonba, az éjelf druidák megtalálták a módját, hogy hogyan tudják a worgenek a magukban élő bestiát féken tartani, így ma már a worgenek az Alliance hasznos tagjai.

Add hozzá kedvenceidhez