Heklava kalandjai – Mulgore, az anyaotthon

Ez egy kicsit más jellegű sorozat lesz, mint a többi, de azért valamilyen szinten ez is kapcsolódni fog a lore-hoz. Nemrég indítottam egy karaktert, Heklavát, aki egy tauren vadásznő, és az volt a célom, hogy végigcsinálom vele a WoW Iron Man Challenge-t. Ez egy olyan kihívás, amiben nagyon szigorú feltételek mellett kell egy karaktert max szintre felhúznod, pl. max. csak fehér cuccokat viselhet, nem tanulhat szakmát, nem ihat potit, nem dungeonözhet. A legszigorúbb feltétel, hogy nem halhat meg, ezt sajnos 20-as szinten elbuktam :(. Viszont addig is játszottam vele, és úgy érzem, hogy továbbra is megpróbálom felhúzni maxra csak questekkel, illetve csak quest-rewardból öltöztetem és pénzt sem küldök neki más karakterrel. Így újra játszok jópár zónát és arra gondoltam, megírom az egyes zónákról szerzett tapasztalataimat lore szempontjából, hátha valakinek kedvet csinálok, hogy régebbi területet újra játszon, esetleg először menjen arra, hogy maga is megtapasztalja a történetet.

Akkor kezdjük is el ezzel a szubjektív beszámolóval 🙂

Mint írtam, Heklava egy tauren vadász, ezért természetesen az első zónám Mulgore volt, a taurenek otthona. Mindig is szerettem ezt a zónát, mert világos, tágas terek vannak benne, nyugodt hangulat uralkodik és a taureneket is szeretem. Persze az első zóna történet szempontjából még nem sok mindent tartalmazott, a taurenek kicsit küzdenek a quilboarokkal, összevesztek a Venture Co.-val, mert azok nem tartották be a korábbi megállapodásukat, illetve természetesen sok vadássz le ilyen-olyan állatokat húsáért, bőréért, tolláért küldetések is vannak.

Amennyire szép és tágas Mulgore, pont ez adja azt, hogy rengeteget kell az elején gyalogolni egy-egy quest teljesítése során. Sajnos hozzászoktunk már a gyors fejlődéshez, gyors haladáshoz, ezért nekem is furcsa volt visszavenni a tempóból. Igyekeztem a tájban gyönyörködni, a zenét hallgatni (jobban beleélem magam, ha a játék saját zenéjét hallgatom), illetve levadásztam az utamba kerülő állatokat, hogy egy kicsit belejöjjek a játékba, Heklava ugyanis az első hunterem. Mindjárt szereztem is magamnak egy új petet, az egyik pumát fogtam be.

Mulgore-ban egyetlen átívelő történet van a kezdő sztoriban, ez pedig a Grimtotemek körül játszódik. A Cata után járunk, miután Magatha mérgezett fegyverével Garrosh megölte Cairne-t, majd a Grimtotemek sikertelen puccsot hajtottak végre. Ezután Baine visszafogadja azokat a Grimtotemeket, akik hajlandóak bocsánatot kérni tettükért és őszintén megbánják árulásukat. Ennek ellenére a Grimtotemek továbbra is lázadnak Baine ellen, és Mulgore-ban ennek nyomát látjuk akkor, amikor a Grimtotemek által megmérgezett kutakat kell mindenfelé megtisztítanunk. A végén persze erről jelentést teszünk Baine Bloodhoof előtt is, aki személyesen vonja kérdőre a Grimtotemek vezetőjét, és miután az nem hajlandó megbánni, amit tett, Baine saját kezével (vagyis inkább fegyverével) vet véget a lázadó életének.

Ezt követően Baine elküld minket Orgrimmarba, hogy jelentsük Garrosh-nak (!), hogy a Grimtotem problémát megoldotta, nem kell emiatt a Warchiefnek aggódnia. Orgrimmarban azonban természetesen nem Garrosh, hanem Vol’jin vár minket, aki természetesen megnyugodik abban, hogy Baine milyen ügyesen lerendezte a lázadókat. Bevallom, engem ez a mozzanat zavart. Ha már Vol’jin kapott egy új szöveget ennek a questnek a végén, mivel a saját stílusában mondja el azt a pár gondolatot, akkor már igazán megtehették volna, hogy Baine sem Garrosh-hoz, hanem Vol’jinhoz küld minket. Tudom, hogy ez egy apróság, de számomra zavaró következetlenség, és nem került volna igazán sokba a Blizzardnak ezt is átírnia.

Heklava1

Összességében Mulgore egy jó zóna, bár a sok gyaloglással egy idő után unalmassá válik, de hamar eléri az ember azt a szintet (én a 12-t), hogy befejezze a zónát teljesen és elindulhasson felfedezni a világot 🙂

Tudom, hogy ez az első összefoglaló meglehetősen rövidre sikeredett, ígérem, a következő zóna ennél hosszabb lesz 🙂

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.