Thoradin király és az emberiség eredete

Azerothon az emberiség egyszerre egy régi és egy új faj. Régi, hiszen az ősi Vrykuloknak, a Titánok teremtményeinek egyenes leszármazottai. Fiatal, hiszen a Curse of the Flesh (Hús Átka) révén és annak révén született, hogy a vele megfertőzötteket száműzték. Új területekre kerülve ezek a megátkozott Vrykul gyerekek idővel gyarapodni kezdtek és egy új faj, a ma emberekként ismert faj jött így létre.

Több ezer évvel azután, hogy megérkeztek erre a területre, hosszú idővel azután, hogy az Ősök Háborúja (War of the Ancients) kettészakította Kalimdort, megjelent egy férfi, aki ennek a száműzött csoportnak egymással civakodó fiait és lányait egyetlen zászló alatt egyesítette. Thoradinnal hívták, és először a saját népével küzdött meg, majd a Quel’Thalasi nemes elfek oldalán az Amani trollokkal a Troll Háborúkban. Amikor végzett, az embereknek saját nemzetük lett, amely olyan erős volt, hogy képes volt legyőzni a hatalmas Amanikat és egyezséget kötni az ősi Quel’doreiekkel.

Ez azonban korántsem volt Thoradin történetének vége. Kutatása, hogy kiderítse népe eredetét egy eltitkolt rémálmokkal teli helyre vezették, amely az emberiség aranykora középpontjának szívében feküdt.

Szerény kezdetek, ősi rejtélyek

Keveset tudunk Thoradin származásáról. Barbár volt egy olyan korban, amikor a “barbár” egy általános jelző volt az emberek leírására. Idővel az emberek törzsekbe rendeződtek, amik állandó háborúkat vívtak egymással, miközben a ma Lordaeronként ismert terület azon részeiért harcoltak, amelyet sem a nemes elfek, sem a trollok nem foglaltak el. Thoradin fegyverkovács és harcos volt egyaránt. Maga kovácsolta kardját, a Strom’kart és ennek során az Arathi törzs ősi titkait is felhasználta, amelyek abból az időből származtak, amikor a misztikus Tyr, az istenként tisztelt lény az Arathikat és a többi embert ősi és elfeledett szülőföldjükről elvezette.

Kevés különböztette meg Thoradint és törzsét, az Arathit a többiektől, amikor hatalomra került.

Én vagyok Thoradin, Arathor első királya.

Réges-régen az emberek csak egymással háborúzó barbárok voltak, akiket lassan elkezdtek kiirtani a trollok. Törzsem, az Arathi és én egyesítettük a törzseket, hogy megalapítsuk Arathor királyságát. Nemes fivéreimmel, Ignaeus-szal és Lordainnel visszaszorítottuk a trollokat, de tudtam, hogy ez csak időleges volt.

Hogy vajon Ignaeus és Lordain vér szerinti fivérei voltak-e Thoradinnak, azt nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy Thoradin vérvonala utolsó leszármazottjának Anduin Lothart tartjuk, akit gyakran az Utolsó Arathornak is hívtak, de lehet, hogy ez csak egy jelképes cím, hiszen, bár a Trollbane-ház nem Thoradintól eredt, kétségkívül Ignaeustól származtak. Lehet, hogy Ignaeus nem volt egy vérszerinti Arathor? Végülis Thoradin számos törzset meghódított és egyesített az Arathi zászlója alatt. lehetséges, hogy Ignaeus és Lordain más törzsek vezetői voltak, akik önként csatlakoztak Thoradinhoz, vagy meglátták a bölcsességet tervében azután, hogy először szembeszálltak vele.

Amit tudunk, azt maga Thoradin fejtette ki, hogy a Trollokkal vívott háború majdnem elpusztította az emberiséget még azelőtt, hogy szövetkeztek volna a nemes elfekkel. Miután azt az ősi egyezséget megkötötték, Thoradin ifjú királysága teljes haderejét az Amanikkal vívott háborúba vezette, és még a nemes elfek segítségével is majdnem elpusztultak. Csak a nemes elfek által megtanított mágia és számtalan emberélet után, köztük Thoradin jóbarátjának és “fivérének”, Lordainnek a halála után tudtak győzni. Mire a Troll Háborúk végre véget értek, Thoradin már nem volt fiatalember, hanem egy veterán harcos király, egy államférfi, aki egyenrangú partnerként tárgyalt a nemes elfekkel, és ami a legfontosabb, végtelenül fáradt volt: fáradt volt a kormányzástól, népének egyesítésétől és a csatározásoktól.

A Király a múltat kutatja

Thoradin látta az emberiséget annak legjobb és legrosszabb formájában. Egy királyságot hozott létre számukra, majd utódjaira bízta, hogy kormányozzák és irányítsák azt. Elvesztette Lordaint, és másik barátja és fivére, Ignaeus a saját házának megalkotásával volt elfoglalva. Így Thoradin gondolatai a túlélésről az emberiség szívébe hatoló rejtély felé fordultak: honnan származik az ő népe? Kik voltak az Arathik és a többi emberi törzs? Az elfeknek és a trolloknak ott voltak ősi történeteik elmúlt dicsőségükről, antik örökségükről. Mi volt az öröksége az ő népének?

Strom’karnak, a Warbreakernek (Harctörő) hívom.

Az Arathik a fegyverkovácsolás legrégebbi módszereit használták, amelyekre én már vissza sem tudok emlékezni. Ezeket és különleges fémeket használtam a kardom megmunkálásához. Aztán az általunk látott legnagyobb csatákban viseltem és soha nem hagyott cserben. Több alkalommal is megmentette az életemet, és számos csatát fordított győzelemre a kezemben.

Így Thoradin fogta kardját, Strom’kart és királyságát az utódjaira bízva ellovagolt, hogy megtalálja a választ kérdésére. És meg is találta… végül.

Thoradinnak számos kalandban volt része, mielőtt még rátalált volna arra, amit keresett új királyságának egy távoli sarkában, egy Tirisfalnak nevezett helyen. Miután alaposan körbejárták a területet, Thoradin és néhány válogatott csatlósa, akik csatlakoztak hozzá – köztük néhány új Mágus, akiket a nemes elfek képeztek ki -, egy ősi szerkezetet fedeztek fel Tirisfal tisztásai alatt. Lenyűgözve attól, hogy hosszú kutatása, hogy felfedezze az emberiség eredetét, lassan a végéhez közeledett, arra utasította a mágusokat, hogy segítsenek neki feltörni az ősi sírt lezáró pecséteket.

Az Ezüst Kéz sírja

A tó alatt eltemetett épület hatalmas kezek alkotta monstrum volt. Hamarosan az Arathoriak is rájöttek, hogy miért: mert a síremlék mélyén egy istenszerű lény nyugodott összeszorított ezüst ököllel az egyik keze helyén – ő volt Tyr, a Titán Őrző, a lény, aki az emberiség őseit a ma Keleti Királyságok (Eastern Kingdoms) néven ismert területre vezette. De Thoradinnak nem sok ideje volt megünnepelni azt, hogy végre felfedte az igazságot a misztikus Tyrről, akiről minden emberi törzsben legendákat suttogtak, akiről Tyr Kezét (Tyr’s Hand) elnevezték, mivel nem Tyr volt az egyetlen, akit abban a kriptában eltemettek.

Megszámlálhatatlan századokon át feküdt ott, és mestere egy olyan ősi gonosz volt, akivel Tyr még sokkal régebben küzdött. Mivel a sír zárját levertük, lassan gyógyulni kezdett és ébredése során a föld legmélyéről hívott segítséget.

Horrorisztikus lények bújtak elő a börtön szakadékaiból és megtámadtak minket. Tudtam, hogy szörnyű hibát vétettem, mivel ez a lény sokkal erősebb volt, mint a trollok. Tudtam, hogy meg kell állítanom, mielőtt teljesen felébred.

Tyr eredetileg Archaedas-szal és Vrykulok egy csoportjával érkezett ide, mivel összezavarta és elszomorította Lokennek, a Titánok által megbízott Prime Designate-nek (Elsődleges Kiválasztott) a tettei, akinek Azeroth felett kellett őrködnie, miután legyőzték és bebörtönözték az Old Godokat. Tyr gyanította, hogy az egyik ilyen lény, a félelmetes Yogg-Saron állhat Loken számos tette mögött, ahogyan a Curse of the Flesh mögött is ő állt, amely éppen a Vrykulokat fertőzte. Tyr meglátta az igazságtalanságot abban, ahogy a Vrykulok pánikjukban kivégezték a saját gyermekeiket, ha születésükkor kisebbek és gyengébbek voltak a szokásosnál.

Archaedas és Tyr együtt ellopták Uldumból az ősi Norgannon Lemezeket (Discs of Norgannon) és Uldamanba, egy másik Titán építménybe menekültek, amelyet Loken machinációival szemben az utolsó bástyaként használhattak. Azonban rosszul mérték fel, hogy Loken mennyire került a sötétség befolyása alá, mert az Elsődleges Kiválasztott Yogg-Saron egyik leghűségesebb szolgáját, a Chtraxxi Undormányt, Zakazjt a Megrontót (Corruptor) küldte utánuk, hogy visszaszerezze Norgannon Lemezeit, mielőtt még felfedezik titkos tervét, amivel kiszabadíthatja Yogg-Saront. A hatalmas csapat szörnyűség élén ez a szörny megtalálta őket, és Tyr feláldozta saját magát azért, hogy biztosítsa barátja és szövetségesei biztonságát, és ennek során, miközben elpusztította a Megrontót, ő maga is elesett a csatában.

De a korrupció ritkán hal meg könnyedén.

Megölni a halál szolgáját

A sír zárjainak elpusztításával Zakazj elkezdett megmozdulni, és szolgái a föld mélyéről másztak elő, hogy segítsenek mesterüknek. Így nézett szembe Thoradin a végső próbatétellel – saját kíváncsisága miatt felébresztett egy ősi gonoszt, egy olyan irtózatos erőt, amely képes volt legyűrni azt a lényt, akire az emberiség még most a védőisteneként gondol. Egyetlen választása volt, és Thoradin a csatlósaival olyan mélyre vezették a szörnyet a kriptában harc közben, amíg csak Thoradin volt életben.

Meghoztuk a végső áldozatot. Még alig volt tudatánál, de a szörnyeteg könnyedén megölte a társaimat, azonban én ezzel is időt nyertem. Sikerült a kardomat, Strom’kart az agyába döfnöm, miközben karmaival kipréselte belőlem az életet.

Halott, de a sírt nem lehet visszazárni. Halála csupán időleges.

Így halt meg Thoradin, Arathor első Királysa, Strom ura és minden ember kormányzója. De nem erőtlenül, vagy hiábavalóan halt meg – utolsó pillanatiban igyekezett nagyerejű kardját, a Strom’kart a Chtraxxi agyába döfni minél mélyebbre. Hogy az ősi fegyverkovácsolási technika, a penge egyedi fémje, vagy a hálás Quel’Thalas által ráhelyezett mágia miatt, de a kard képes volt a szörnyeteg regenerációját megállítani. Azonban az utóbbi években az Old Godok aktívabbak, mint valaha, és szörnyűséges szolgáik eljutottak Zakajzig, így a szörny ismét megmozdult a Twilight’s Hammer közbeavatkozásának is ksözönhetően.

És habár meghalt, mielőtt még tudását megoszthatta volna a világgal, Thoradinnak sikerült felfedeznie Tyrnek, az Ezüst Kéznek (Silver Hand) a végső nyughelyét, aki elvezette a megátkozott Vrykul leszármazottakat egy olyan földre, amelyet később ők irányíthattak. Tirisfalt hősies végső helytállásának tiszteletére nevezték el, és neve az emberek legendáiban maradt fenn. Még az emberiség modern nemzetei is a stromi Thoradinnak és az ő erőfeszítéseinek köszönhetik létezésüket, és az ő leszármazottja volt Anduin Lothar, aki emlékeztette a feledékeny Quel’Thalast arra, hogy mivel tartoznak illusztris elődjének, és ezzel a tettével valószínűleg magától a Lángoló Légiótól mentette meg Azerothot.

Nyugodj békében, Thoradin. Kardodat hamarosan újra viselik néped és az egész világ védelme érdekében.

Forrás: Blizzardwatch

Akit érdekel, hirdetem, hogy jövő héten Dalaranba megyünk Loretúrázni, egyelőre úgy tűnik, hogy Alli oldalon. Akár itt, akár a facebookon kommentben lehet jelezni, hogy jövő héten csütörtök, péntek vagy szombat este jönnétek el felfedezni ezt a csodálatos várost!

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).