Varian Wrynn élete 2. rész

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

A történet 1. része ide kattintva olvasható.

Ellentét a Hordával

Varian kettős személyisége még jobban kiütközött, miután a királyt újra egyesítették, és ez sokszor megnehezítette a dolgát. Bár hajlandó volt Thrallal tárgyalóasztalhoz ülni Theramore-ban, ahol meg is állapodtak abban, hogy hogyan kerülhető el az orkok konfliktusa az éjelfekkel, ennek mégsem lett eredménye, mivel a tárgyalás végén megtámadták őket. Ráadásul a támadók egyike az a Garona volt, aki apját megölte, és most őt, valamint fiát, Anduint is meg akarta gyilkolni. Varian rögtön a Hordát látta a támadás mögött, és kijelentette, hogy soha többé nem akar velük egy asztalhoz ülni. Később aztán kiderült, hogy a Twilight’s Hammer szekta tagjai voltak az elkövetők, Garonát pedig Cho’gall irányította.

Varian figyelmét azonban egy kis időre elterelték a Hordáról, mivel a Lich King felébredt és komoly veszélyt jelentett Azeroth számára, amit nem hagyhattak figyelmen kívül. Varian jóbarátját, Bovlar Fordragont bízta meg a Valiance Expedition vezetésével a messzi Northrenden.

Csakhogy még a közös ellenség sem tudta megakadályozni, hogy a Horda és az Alliance közötti kapcsolat egyre jobban elhidegüljön. A Wrathgate-nél történt incidens és a puccs Undercity-ben mind azt erősítették Varinban, hogy a Hordában nem szabad meggyőzni. Bár határozott célja volt, hogy jóbarátja, Bolvar elvesztése után visszafoglalja második otthonát, Lordaeront, ahonnan végre kiűzi a számára visszataszító Forsakeneket, ebben végül a diplomatikus Jaina megakadályozta. Varian azonban kijelentette, hogy nyílt háború dúl már az Alliance és a Horda között, és sem Jaina, sem Anduin nem tudták meggyőzni arról, hogy lásson túl előítéletein. Ez az ellentét akkor is kiütközött, amikor Bran Bronzebeard és Rhonin hívására Dalaranba ment, hogy megállapodjanak abban, hogy milyen segítséget nyújt az Alliance a Kirin Tornak abban, hogy az Ulduarban lakozó ősi gonosz lényt legyőzzék. A találkozón azonban idő előtt megjelent Thrall és Garrosh Hellscream is, akiknek szintén a segítségét akarta kérni Rhonin. Varian azonban jól összeveszett a szintén forrófejű, előítéletes Garrosh-sal, és a találkozó végén ő is, és a Horda képviselői is elviharoztak a helyszínről.

Varian természetesen jelen volt Icecrown Citadel ostromakor, ahol igyekezett mindent megtenni, hogy egykor a fivérének tekintett Arthast, aki akkor már a Lich King volt, legyőzzék és ne jelenthessen többé fenyegetést Azeroth-ra nézve. Garrosh-sal való ellentéte továbbra sem csillapodott, és csak tovább mélyült közöttük az ellentét.

Lo’gosh előretörése

Sajnos Varianban egyre gyakrabban személyiségének azon fele tört felszínre, amelyet gladiátorneve után Lo’goshnak hívtak. Hirtelen, indulatból hozott döntéseket, sokszor aggresszíven viselkedett, és általában meg kellett várni, míg lenyugszik, hogy hideg fejjel lássa át a helyzetet és az alapján hozzon döntést. Ezt a forró fejűséget leginkább fia, Anduin viselte el nehezen, aki anyja szelíd természetét örökölte, és akire mélyen hatottak Jaina „nénikéjének” tanításai a diplomáciáról és a békés megoldásokról. Bár Anduin még nagyon fiatal volt, mégis határozott véleménye volt, és apja viselkedése sokszor megijesztette őt.

De Tiffinhez hasonlóan Anduin is képes volt lenyugtatni Variant. Bár a király forrófejű volt és aggresszívnek tűnt, mégsem volt erőszakos, és szerettei mindennél fontosabbak voltak neki. Anduin pedig a legfontosabb volt számára, ezért sokszor próbálkozott visszafogni magát és meghallgatni fia érveit is.

Fiára gondolt akkor is, amikor a Nightmare elleni küzdelem során Tyrande és Malfurion kérésére hajlandó volt a meg nem fertőzöttek egyesített seregét vezetni, még úgy is, hogy így a Hordával kellett együttműködnie. Fia volt az, aki a szemére vetette, hogy mennyire visszataszítja, hogy mindenféle bizonyíték nélkül a Hordát és Thrallt gyanúsítja egy éjelf karaván elleni brutális rablótámadással. És Anduin volt az, aki később megakadályozta, hogy apja az SI:7-tel egyszerűen megölje Moira Thaurissant, helyette meggyőzte arról, hogy a békés megoldás lesz célravezető, emiatt pedig megalakult a Council of the Three Hammers, vagyis a Három Pöröly Tanácsa. Végül Varian belátta, hogy az lesz nekik a legjobb, ha egy kis időt távol töltenek egymástól, ezért Anduint először Theramore-ba, majd Ironforge-ba küldte.

Varian tudta, hogy megoldást kell találni problémáira, különben nemcsak fia, hanem lassan népe szeretetét is el fogja veszíteni. Immár tapasztalt vezető volt, aki a háborút is megjárta, és szavára egyre többen kezdtek adni. Éppen ezért senki nem kérdőjelezte meg, amikor a Darnassusban tartott Alliance megbeszélésen közölte, hogy nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy a fal mögül előbukkanó Gilneas és a worgenek csatlakozzanak hozzájuk, mikor önként szálltak ki belőle és hagyták segítség nélkül Lordaeront.

Lo’gosh lecsillapítása

Bár megértették az Alliance vezetői, hogy Varian nemet mondott Gilneas csatlakozására, ez nem jelentette azt, hogy ne akarták volna meggyőzni arról, hogy az Alliance-nak mégis érdeke lenne a worgenek csatlakozása. Varian hallani sem akart róla és inkább vissza akart menni Stormwindbe, Anduin azonban közölte vele, hogy nem hajlandó aggresszív és szűklátókörű apjával tartani, helyette elmegy Exodarba Velennel, hogy tőle tanuljon.

Keserű pillanat volt ez Varian számára, hiszen először történt meg, hogy a saját hibájából hagyta őt ott egy szerette. Tudta, hogy neki is van hibája, tudta, hogy küzdelmet folytat azért, hogy jó királya legyen az embereknek, de úgy érezte, hogy képtelen csillapítani a benne élő ösztön-állatot.

A sors fintora, hogy a benne élő Lo’gosh lecsillapításához az a Genn Greymane tudott neki segítséget nyújtani, aki Stormwind újjáépítésekor egy garast se volt hajlandó megadni neki. A worgeneknek azonban ugyanúgy le kell csillapítaniuk a bennük élő vadat, mint neki. Így a worgenek megmutatták neki ugyanazt az éjelf szertartást, amit ők is használtak ahhoz, hogy egyensúlyba hozzák személyiségük két részét. Varian is sikerrel átesett a próbán, sőt, még Goldrinnak, a Farkas ősnek a hozzájárulását is megkapta ennek során. A király belátta, hogy a worgenekre valóban szükség van és közös erővel sikerült Ashenvale-ben legyőzniük a Horda új vezetőjét, Garrosh-t, aki magnataurokat vetett be ellenük.

A Szövetség Nagykirálya

Ettől kezdve Varian egyre jobban képes volt lecsillapítani a benne élő vad természetet, és igyekezett személyiségének másik oldalára támaszkodni. Hamarosan Anduin is visszatért hozzá, akivel rengeteget beszélgetett háborúról, békéről, a szükséges jóról és rosszról, amit meg kell hozniuk. Varian is kezdte belátni, hogy nem mindig a háború a legcélravezetőbb eszköz, bár igyekezett Anduinnak megtanítani, hogy vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen a harc.

Lassan Wrynn király szerepe is kezdett túlmutatni pusztán Stormwind királyának szerepén. Ahogy a Harmadik Háború után alakultak a dolgok, elég hamar Azeroth összes embere a királyának kezdte tartani Variant, mivel rajta kívül nem volt más király. Az emberiség vezetője azonban lassan az egész Alliance vezetőjévé is vált, mégha csak hallgatólagosan is. És itt jön elő a nagy különbsége Garrosh-sal: hiába hasonló természetűek, hasonlóan előítéletesek és forrófejűek, az útjuk az évek során lassan, de biztosan vált el egymástól. Míg Garrosh kimondottan is a Horda egyszemélyes vezetője volt, tekintélye a különböző népek között egyre jobban csökkent, és a különböző vezetők egyre kevésbé tisztelték őt tetteiért, addig Varian éppen fordított utat járt be: lassan, de biztosan az Alliance egyre több vezetője kezdte őt tisztelni vezetői képességeiért és egyre többen kezdtek rá úgy gondolni, mint az egész Alliance vezetője. Velen és a draeneiek nem tartózkodtak olyan régóta Azerothon, hogy egy belpolitikai frakció vezetői legyenek. Gelbin és a gnómok soha nem is vágytak ilyen szerepre, míg a törpöknél eleve Variannak köszönheti létrejöttét az őket irányító Három Pöröly Tanácsa. Az éjelfeknél meg Malfurion a Cenarion Circle-ön keresztül inkább töltött be semleges szerepet, míg Tyrande szintén nem kívánt a teljes Alliance feletti vezető szerepet betölteni.

Így lett az, hogy Varian lassan egyfajta Nagykirály szerepét vette fel, aki lassan hinni és bízni kezdett bizonyos esetekben a diplomatikus út jogosságában, míg más esetekben továbbra s a háborút tartotta az egyetlen célravezető eszköznek. Ezért történhetett meg az, hogy Theramore elpusztítása után ő volt az, aki nyugtatta Jainát és nem volt hajlandó segítséget nyújtani neki ahhoz, hogy egész Orgrimmart porig rombolja.

De ő volt az, aki a pandariai kampányt vezette, mikor látta, hogy Garrosh ellen békés után nem lehet fellépni, ezzel pedig megszerezte Tyrande Whisperwind hozzájárulását a harchoz. Igyekezett elsimítani az ellentéteket a törp vezetők között, és Anduin tanácsára a Sha negatív energiáit se volt hajlandó megvizsgálni és alkalmazni seregében.

És azt is belátta, hogy Garrosh nem egyenlő a Hordával, és időnként az előítéleteit félre kell tennie. Amikor rájött arra, hogy a Darkspear trollok lázadást szítottak Garrosh fennálló diktatúrájával szemben, titokban egy követet küldött a trollokhoz, hogy támogatásáról biztosítsa mindazokat, akik Garrosh legyőzésén munkálkodnak. Ezért volt hajlandó elállni attól, hogy Garrosh legyőzésével az egész Hordát szétverje, és ezért volt hajlandó Warchiefként Vol’jint elfogadni.

A sors fintora, hogy Varian a védelem oldalán tanúskodott a Garrosh elleni büntetőperben Pandarián. Ha azonban jobban megnézzük őket, rengeteg hasonlóságot vehetünk észre közöttük. Ugyanakkor a hasonló személyiség nem feltétlenül hoz hasonló döntéseket, és Varian példája jól mutatja, hogy bár Garrosh mindenekelőtt az ork nép érdekeit tartotta szem előtt, egy nagy szövetség vezetőjeként sokszor a saját néped érdekein is túl kell látnod és másokat is észre kell venned, meg kell bíznod bennük. Ez az, ami elválasztja Garrosh-tól Varian Wrynnt, aki képes volt saját személyiségének problémáit legyőzni, hogy egy önmagával és a világgal megbékélt, az általa vezetettek érdekeit a szem előtt tartó, mégis a szó legszorosabb értelmében harcos király válhasson belőle.

Aki hamarosan élete legfontosabb csatájával fog szembenézni.

Oszd meg:

5 thoughts on “Varian Wrynn élete 2. rész

  • March 4, 2016 at 10:50 am
    Permalink

    Icecrown Citadel-ben a Saurfang harc után szerintem pont hogy a nemes fele kerekedett felül. Minden további nélkül “végigélvezhette volna”, az öreg Saurfang felkoncolását, de ehelyett nagyon nagylelkű volt.

    Reply
    • March 4, 2016 at 9:15 pm
      Permalink

      Igen, ezt a momentumot előzetesen terveztem bele írni a leírásba, de aztán végül elmaradt 🙁

      Reply
  • March 4, 2016 at 4:02 pm
    Permalink

    Jò a cikk es a tobbi is! Köszi a sok munkát Gitta!:)

    Reply
  • March 5, 2016 at 1:22 pm
    Permalink

    Köszönöm szépen, igen élveztem 😀

    Reply
  • July 26, 2016 at 10:11 pm
    Permalink

    Iszonyatosan szeretem az írásaidat. Nagyon jól írsz és élvezet esténként olvasgatni őket. Nagyon szeretem a Warcraft történelmét, de vannak hiányosságaim, vagy van amit elfelejtek és te ezekben mindig segítesz. *-*

    Reply

Leave a Reply

You have to agree to the comment policy.