Kelkar lánya, Draka

Thrall az édesanyja után nevezte el a hajóját Draka Haragjának. Ennek a hajónak kellett volna gond nélkül elvinnie őt a Viharörvény (Maelstrom) szívébe a Kataklizma során, de a hajót egy Szövetséges flotta foglalta el és semmisítette meg. Sok helyen elmondták már, hogy Thrall az édesanyja, és az életében szerepet játszó erős ork nők tiszteletére nevezte el a hajót – de ezzel van egy probléma. Thrall egyáltalán nem ismerte az édesanyját. Még csak csecsemő volt, amikor mind Drakát, mind apját Durotant megölték áruoló társaik miatt és Thrallt is halni hagyták. Thrall a hajót egy olyan anya ereje után nevezte el, akit sosem ismerhetett meg igazán.

De Draka korántsem volt gyenge élete során – és társa, Durotan számára ő testesített meg mindent, amit egy ork nőnek meg kellett testesítenie. Erős volt, bölcs, bátor, hajlíthatatlan és megtörhetetlen. Draka egész gyermekkora során meghazudtolta mások elvárásait vele szemben, és ezt tette halála napjáig. A Warlords of Draenor során végre mi magunk is személyesen találkozhatunk Thrall anyjával és apjával. Tudjuk, hogy Durotan ki volt, de ki volt az az ork nő az oldalán, és mi tette őt olyan különlegessé?

Gyengének született

Draka Zuura és Kelkar lányaként évekkel azelőtt született, hogy a Lángoló Légió megrontotta volna az orkokat, gondjai azonban abban a pillanatban megkezdődtek, hogy először levegőt vett. Gyenge volt és törékeny, sápadt bőrszíne teljesen elütött az ork csecsemők sötétbarna színétől. A legtöbben arra számítottak, hogy pár órával a születése után meghal, azonban megérte a névadó napját, amikor a klántagok mindegyike aggódva suttogott arról, hogy aligha fogja túlélni az első életévét, maximum a másodikat.

Draka azonban minden számítást meghazudtolt, és egyre több évet megélt. Már gyermekkén tudta, hogy gyenge, és azt is tudta, hogy ez rossz – egy gyenge ork nem jelentett segítséget a klánjának. Ez azonban nem állíthatta meg őt abban, hogy próbálkozzon. Amikor egyszer tűz ütött ki az orkok táborában, Draka igyekezett a lehető legtöbbet tenni azzal, hogy vizet vitt a tűzhöz és segített eloltani azt. Sajnálatos módon azonban ezzel elállta az útját egy nagyrabecsült vendégnek – Feketekéznek, a Feketeszikla klán vezérének. Feketekéz feldühödött a lába között bóklászó lesajnált, törékeny gyermeken, és dicsetlenül hazazavarta azzal, hogy elmondta, hogy amennyiben Feketesziklának született volna, ő maga fojtotta volna meg születésekor.

Amikor könnyek között hazaérkezett, Draka rájött, hogy Feketekéznek igaza van. Miután Zuura ágyba dugta a kislányt, a családot meglátogatta Garad törzsfőnök, és finoman arra kérte őket, hogy költözzön a család az ork tábor egy másik szegletébe. Végtére is a falu középpontja a legtiszteletreméltóbb, legerősebb harcosok számára volt fenntartva. Draka csak szégyent hozott a családjára, és így a Fagyfarkasokra is. Az egész klán érdeke volt az, hogy a kislányt ne is lássák, ne is gondoljanak rá. A következő nap a család új helyre költözött, de soha nem mondták el, miért – Draka anélkül is tudta.

Harcossá vált

És Draka soha nem felejtette el Feketekéz és Garad törzsfőnök szavait, vagy azt a szégyent, amit a családjára hozott. Évekkel később, bár még mindig törékeny és gyenge volt, és a csodával volt határos, hogy életben van, Draka rájött, hogy a szüleit megkérték, hogy ne vegyenek részt a két évenként megrendezésre kerültő Kosh’harg fesztiválon, amely során az összes ork klán az Oshu’gun lábánál találkozik. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Draka elhatározta, hogy meglátogatja a Fagyfarkasok sámánjátá, Kashur Anyát, és tesz ez ellen valamit. Draka elmondta a történetét Kashur Anyának, és könyörgött, hogy tegyen valamit, bármit, amivel eltüntetheti a szégyent, amelyet a családjára hozott. Miután megvitatta a dolgot a szellemekkel, Kashur Anyának volt egyfajta válasza a kérésre – de nem ígérkezett könnyűnek. Elküldte Drakát, hogy szerezzen be három hozzávalót, amelyek ahhoz a varázslathoz kellettek, amellyel meg tudja gyógyítani Draka gyengeségét: egy windroc tollát, egy talbuk szarvát és egy clefthoof szőrszálát, azonban mindegyiket Drakának magának kell megölnie.

Korábban soha nem engedték meg neki, hogy vadásszon. Még az is meg volt tiltva, hogy tüzet gyújtson. És tudta, hogyha elindul megszerezni a hozzávalókat, abba valószínűleg belehal, de nem érdekelte – ha mégis teljesíti ezt a küldetést, akkor végre dicsőséget hoz a családjára. Ha meghal, akkor pedig megszabadulnak egy problémától, amely oly sok éven át hozott számukra dicstelenséget. Draka nem vadászhatott, nem is volt erős, de okos volt. Egymás után teljesítette Kashur Anya feladatait, és miután megölte a hatalmas clefthoofot, győzedelmesen tért vissza a falujába, ahol megtudta, hogy nem létezik semmilyen varázslat.

Kashur Anyának nem egy mágikus gyógyitalhoz kellettek ezek a hozzávalók, hogy meggyógyítsa Draka betegségét. Miután olyan sok időt töltött egyedül vadászva a vadonban, Draka fitten és erősen érkezett haza, ahogy egy ork harcosnőhöz illik. Megerősödött egészségi állapota nem kerülte el a klán többi tagjának figyelmét, köztük Garad törzsfőnök fiának, Durotannak a figyelmét sem. Elsőre alig ismerte meg őt a Kosh’harg fesztiválon, amelyen végül részt vehetett családjával együtt. De miután az egész estét azzal töltötte, hogy szerelmes kamaszként szájtátva bámulta a lányt, Durotan tudta, hogy meg kell szereznie őt magának.

A törzsfőnök társa

Draka azonban hamar elhajtotta. Durotan a törzsfőnök fiaként hetvenkedve és hencedve közeledett feléje, de a lány nem akarta megkönnyíteni a dolgát, ezért arra hivatkozott, hogy még nem elég idős ahhoz, hogy magával vihesse az udvarló vadászatra. De a törzsfőnök fia ekkor meglepte, ugyanis ahelyett, hogy dühbe gurult volna, vagy tovább erőltette volna a dolgot, azt javasolta, hogy akkor csak egyszerű harcosokként menjenek vadászni, és ne tekintse utdvarlásnak. Ez elég volt ahhoz, hogy Draka beleegyezzen, és a másnapi vadászat nem arról szólt, hogy hasztalanul próbálják egymást lenyűgözni, vagy körbeudvarolni, hanem két egyenrangú fél közötti vadászat volt, akik tökéletesen együtt tudtak működni Draka szerint.

Durotant továbbra is lenyűgözte Draka, aki bölcsen és könynedén kiválasztotta, a sérült, sántító clefthoofokat a többi közül, míg őneki fel sem tűntek, amikor először látta a nyomokat. Azonban mindkettőjüket meglepte, amikor a nyom végén nemcsak egy clefthoofra, hanem egy hatalmas farkasra is bukkantak, aki egy szempillantás alatt Durotanra ugrott. Draka rátámadt a farkasra, és lándzsájával ugyanabban a pillanatban döfte át a szívét, amikor Durotan is lesújtott fejszéjével. Egyikőjük se tudta igazán megmondani, hogy melyikük vitte be a gyilkos találatot, de abban a pillanatban mindketten felismerték, hogy milyen könnyedén képesek együttműködni. És Draka bevallotta azt, amit nem mondott el Durotannak akkor, amikor elhajtotta: hogy bár valóban nem töltötte még be előző nap a szükséges életkort, aznap azonban már igen.

Az idő telt, és Kashur Anya távozott az élők sorából a Fagyfarkasok bánatára. A klán még angyobb bánatára hamarosan Garad törzsfőnök is elhunyt, és a klán vezetésének felelőssége Durotanra szállt. Közeledett a Kosh’hard, és bár Draka és Durotan továbbra sem esküdtek meg, ritkán lehetett őket a másik nélkül látni. Sajnos az orkok élete hamarosan megváltozott Draenoron – az öreg sámán, Ner’zhul üzenetet küldött minden klán törzsfőnökének, hogy jöjjenek egy kicsivel korábban az Oshu’gunhoz, és hozzák magukkal a sámánjaikat is.

Draka összeszűkült szemmel nézte őt. A férfi ránézett és elmosolyodott.
– Akkor elmegyek. És az összes sámánom is.
Draka ledöbbent. – Veled tartok.
– Én azt hiszem, az lenne a legjobb, ha…
Draka felcsattant: – Draka vagyok, Rhakish fia Kelkarnak lánya. Én vagyok a választottad és hamarosan az élettársad. Nem tilthatod meg nekem, hogy csatlakozzam hozzád.

A Horda felemelkedése

A következő években a Fagyfarkasok csatlakoztak az új és egyesült Horda háborújához a draeneiek ellen Ner’zhul kívánságára, és Durotan és Draka megesküdtek. A klán mindent megpróbált, hogy higyjenek Ner’zhul azon állításának, miszerint a különös, kékbőrű lények, akik soha nem bántották az orkokat, titokban terveket szőnek ellenük. Bármennyire is akarta, Draka mégsem tudott teljesen megbízni Ner’zhulban, és ezt Durotannak is bevallotta, aki szintén nem volt teljesen biztos az idős sámán motivációjában. Ahogy az idő múlt, és egyre több erőszakos harc bontakozott ki az orkok és a draeneiek között, a klán sámánja kezdte elveszteni az őt segítő elemekkel fennálló kapcsolatát – és Draka tudta, hogy ez több, mint egy jel. Ez egy teljesen egyértelmű bizonyítéka volt annak, hogy amit tesznek, az rossz.

De ő és Durotan keveset tudott tenni a helyzet érdekében. A többi ork klán egyesült – hogyan reménykedhetne egyetlen klán, hogy ellenáll a többi klán egyesült hatalmának? A mostanra teljesen erőtlen sámánok készségesen és lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy Ner’zhul tanítványa, Gul’dan egy újfajta erőt mutatott be számukra. A sötét mágiát, amellyel még soha nem találkoztak korábban. A boszorkánymesterek mágiáját. Draka minden tiltakozása és annak bizonygatása ellenére, hogy valami rossz, Durotan engedélyezte Drek’thar számára, hogy megtanulja ezeket a különös új módszereket. Draka csak tehetetlenül állt Durotan oldalán, miközben végignézte, ahogy Feketekézt választották a Horda Hadfőnökének.

Akkor is ott állt Durotan oldalán, amikor arra kérték, hogy tegye meg az elképzelhetetlent – árulja el a draeneieket, akik megmentették őt ifjű korában, és pusztítsa el a tábort, amelyet akkor bizalmasan megmutattak neki. Ott állt az oldalán és együtt nézték végig, ahogy a föld körülöttük elpusztul és kiszárad, ahogy az orkok barna bőre lassan levedlett és teljesen eltűnt, helyét pedig egy különös, zöld szín vette át. És akkor is ott állt, rendíthetetlenül és büszkén párja oldalán, amikor az elutasította a hatalmas Kil’jaeden „áldását”, és elutasította Mannoroth vérét mind a maga, mind a családja és mind a klánja számára.

Senki sem ismerte Drakánál jobban Durotant. Senki más nem értette meg azokat a konfliktusokat és küzdelmeket, amelyek a Durotan által hozott valamennyi döntés mögött álltak. Senki nem ismerte fel jobban a szeme mögött hűzódó bánatot, kétséget és feszélyezettséget, mint választott párja. Éhabár semmit sem tehetett azért, hogy elkerülje az orkok romlását, Draka legalább annyit megtett, hogy ott állt a férje oldalán. Durotan a legsötétebb órákban is tudta, hogy nincs igazán egyedül.

Thrall

Draka számára egyszerre jelentett örömöt és bánatot, amikor rájött, hogy gyermeket vár. Örült, mert a gyermek egy örömteli dolog, de szomorú volt, mert tudta, hogy hova hozza világra gyermekét. Az orkok a Sötét Portálon át erre a különös, új Azerothra távoztak – és a Fagyfarkas klánt hamarosan száműzték Alterac vad, fagyott hegyei közé. Bár túlélték, az élet nem volt egyszerű számukra. Szerencsére Draka pontosan tudta, hogy milyen nehéz is lehet az élet, és hogyan boldoguljon ennek ellnére. A gyermek, egy erős, egészséges fiú végül megszületett, hogy Durotan halála után vezesse majd a klánt. És egy végzetes napon, miközben társát és fiát figyelte, Durotan meghozta élete egyik utolsó döntését.

Nem bírta tovább nézni, ahogy a többi ork klán engedelmesen követi Gul’dant, és mélyen elmerülnek abba a gonoszságba, amelyet Gul’dan hozott a fajtájukra. A fia ennél többet érdemel, a társa ennél többet érdemel, az ork faj ennél többet érdemel. Durotan elhatározta azon az éjszakán, hogy elutazik gyermekkori jóbarátjához, Végzetpöröly Orgrimhoz, és mindent elmond neki, amit tud Gul’danról, az Árnyék Tanácsról, és az ork nép megrontásáról. Attól kezdve csak reménykedni tudott benne, hogy a többi ork klán is megismeri az igazságot, és végül együtt fellépnek Gul’dannal szemben, és visszatérnek a régi, jól bevált életmódukhoz.

– Nem szabadna egyedül menned, szerelmem – mondta Draka, lágy hangja éles kontrasztban állt Durotan Eskü Kiáltásának fültépő hangjával szemben. – Mi is veled tartunk.
– Megtiltom.
Azonban olyan hirtelen, hogy az még magát Durotant is meglepte, pedig tudhatta volna, Draka taplra ugrott. A síró csecsemő kiesett az öléből, miközben összeszorította ökleit, és fenyegetőn megrázta őket. Egy szívdobbanásnyi idővel később Durotan csak pislogott, ahogy átjárta a fájdalom és vér csorgott végig az arván. A nő végigrontott a barlangon, és körmeivel végigkarmolta az arcát.
– Draka vagyok, Rhakish fia Kelkarnak lánya. Senki nem tilthatja meg nekem, hogy kövessem a páromat, még maga Durotan sem! Veled tartok, melletted állok, és meghalok, ha szükséges. Pfa! – és azzal leköpte.

Abban a pillanatban Durotan jobban szerette Drakát, mint bármikor, és a nő valóban vele tartott Végzetpöröly táboráig. Durotan átadta az üzenetet, és úgy tűnt, hogy végre felcsillan a remény az ork nép számára, mert Végzetpöröly hitt Durotan szavaiban. Miután végighallgatta a történetüket, Orgrim elküldte Durotant és Drakát a saját személyes testőrével kísérve őket. Nem lett volna biztonságos, ha Végzetpöröly táborában maradnak – de amikor elérkezik az idő, Végzetpöröly ott fog állni az oldalukon és Gul’dan elbukik. De ez sosem történt meg.

Kelkar lánya Draka bátran és erősen harcolt körömszakadtáig Gul’dan bérgyilkosaival szemben, de ezt az utolsó csatát nem nyerhette meg. Túlerőben voltak, leigázták, és meghalt, ahogy Durotan is, miközben csecsemő gyermeküket magára hagyták, hogy addig vonyítson a vadonban, amíg valamelyik vad darabokra nem tépi. A fiuknak sosem volt névadó napja. Helyette egy ember talált rá és vette magához, gladiátort nevelt belőle, majd később elmenekült, és az ork nép megmentőjévé, a Horda új Hadfőnökévé vált. A csecsemő meghazudtolt minden előzetes várakozást, elkerülte a biztos halálta, helyette egészséges, okos és erős felnőtt lett belőle. Egy harcos, egy vezető, egy sámán, aki azért küzd, hogy az orkok visszatérjenek a régi életmódhoz.

Draka kimondhatatlanul büszke lenne.

Forrás: Know your lore

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

4 thoughts on “Kelkar lánya, Draka

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.