Azeroth Elementál Lordjai

A tűz, víz, föld és szél elemek a fizikai univerzumban található összes dolog alapvető építőelemeként szolgálnak. A sámáni kultúrák régóta próbálnak vagy harmóniában élni velük, vagy irányítást szerezni felettük. Ehhez két alapvető erőt hívnak segítségül: a Spiritet (Lelkierő) és a Decay-t (Bomlás, Rothadás). Akik egyensúlyban akarják tartani az elemeket, azok a Spiritre támaszkodnak (a sámánok erre utalnak 5. elemként, illetve a monkok ezt hívják „chi”-nek). Ez az életadó erő összekapcsolja és egymáshoz köti az összes dolgot, ami létezik. A Decay ezzel szemben azoknak a sámánoknak az eszköze, akik le akarják igázni és fegyverként akarják használni az elemeket.

A legtöbb sámáni kultúrában felfedezték, hogy az elemek képesek az érzelmi állapotunkat befolyásolni, éppen ezért a különböző elemeket pozitív és negatív tulajdonságokkal párosították össze. Így a tűz pozitív tulajdonsága a szenvedély, míg negatív tulajdonsága a harag. A föld pozitív tulajdonsága a stabilitás, míg negatív tulajdonsága a makacsság. A levegő pozitív tulajdonsága a fortélyosság, negatív tulajdonsága az őrültség. A víz pozitív tulajdonsága a nyugodtság, míg negatív tulajdonsága a döntésképtelenség. A Spirit pozitív tulajdonsága a bátorság, negatív tulajdonsága azonban a naivitás, és végül a Decay poiztív tulajdonsága a hatékonyság, negatív tulajdonsága pedig a kegyetlenség.

Az elemek uralma Azerothon

Ahogy azt már korábban is írtam, Azeroth magjában egy alvó titán, egy még meg nem született világ-lélek található. Ez a világ-lélek olyan hatalmas és erős, hogy magába szívta az 5. elemet, a Spiritet, ezzel pedig megbontotta az elemek egyensúlyát a bolygón. Ennek az elemnek a hiányában káosz tört ki Azeroth elementáljai között, a kisebb elementálokat pedig négy nagyerejű Elementál Lord irányította.

Az elementál lordok között a legravaszabb és a legkegyetlenebb Al’Akir, a Szélúr volt. Ravasz szolgái segítségével kikémlelte ellenfeleit és bizalmatlanságot szított közöttük különböző trükkök és fortélyok segítségével. Így elérte, hogy a többi elem egymásra támadjon, majd végül a meggyengült elemekre ő sújtott le teljes haragjával, amikor hatalmas szélviharokat támasztott a föld felszínén.

Ragnaros, a Tűzúr megvetette Al’Akir gyáva módszereit. A hirtelenharagú Tűzúr brutális erővel volt képes lesújtani ellenségeire. Amerre járt, vulkánok emelkedtek ki a tűzből és semmi más vágya nem volt, minthogy a tengereket felforralja, a hegyeket lávával borítsa be, az eget pedig por és hamu lepje el. A többi elementál mély gyűlöletet érzett Ragnaros iránt, akinek a pusztításon kívül semmilyen más célja nem volt.

Therazane, a Kőanya élt a leginkább elzárkózva a többiek elől. Gyermekeit féltve hatalmas hegyekkel bástyázta körül magát a többiek támadása elől. Taktikusan kivárta, míg ellenfelei lefárasztják magukat azzal, hogy bevehetetlen erődjeit támadják, majd hatalmas szakadékokat vágott a földbe, amelyek egész elementál-seregeket képesek voltak elnyelni. Akik pedig ezt is túlélték, azok Therazane legerősebb szolgáival, a sétáló kristály- és kőhegyeivel kellett, hogy szembenézzenek.

Neptulon, a Hullámvadász (Tidehunter) volt a legbölcsebb közöttük, ezért ügyelt rá, hogy ne essen bele Al’Akir csapdájába, valamint ne kezdje el reménytelenül megtámadni Therazane erődjeit. Kivárta, amíg a tűz, a föld és a szél elemei összecsaptak Azeroth felszínén, majd teljesen szétbomlasztotta a meggyengült seregeket vízelementáljai segítségével. A menekülő ellenségeit hatalmas hullámokkal üldözte, amik Therazane legmagasabb erődítményein is át tudtak ömleni.

Az elementál lordok közötti apokaliptikus csata számtalan évezreden át tartott. Az Azeroth feletti uralom folyamatosan megoszlott közöttük, mivel mindegyiküknek az volt a célja, hogy a maga képére formálja Azeroth egész felszínét. Ugyanakkor mégiscsak másodlagos volt számukra a győzelem, mivel számukra ez a kaotikus állapot volt a természetes és a kívánatos, ezért soha nem hagytak fel egymással való csatározásaikkal.

Az Old Godok eljövetele

Az elementál lordok egészen addig folytatták egymással szembeni végtelen háborújukat, míg a Great Dark Beyondon keresztül hatalmas rosszindulatú lények, az Old Godok bele nem csapódtak Azeroth felszínébe. Ezek az Old Godok a földfelszín fölé tornyosuló hatalmas hústömegek voltak, több száz örökké éhes bendővel, valamint fekete, érzéketlen szemekkel. Hamarosan a kétségbeesés ködje lengte be mindazt, amikre rávetült ezeknek a szörnyű lényeknek az árnyéka.

Az Old Godok óriási rákos sejtekként terjesztették szét megrontó hatásukat a világon. A körülöttük lévő föld kiszáradt és felbomlott, majd fekete, élettelen tájjá változott. Mindeközben az Old Godok csápjai egyre messzebbre és mélyebbre nyúltak ki, egészen Azeroth védtelen szívéig. Az Old Godokból kiáramló organikus anyagok aztán két elkülönülő fajjá álltak össze. Az egyik az intelligens és alattomos N’raqi faj volt, akiket később Faceless One-okként, vagyis Arctalanokként ismertünk meg. A másik faj a rovarszerű Aqirok voltak, akiknek elképesztő kitartása és ereje volt. Mivel az Old Godok hústömegéből kiváló fizikai megtestesülések voltak, megkérdőjelezhetetlen hűséggel szolgálták mestereiket. Új szolgáik segítségével az Old Godok kiterjesztették birodalmuk határait. Hatalmas erődöket és templomvárosokat emeltek a négy ősi isten köré, és hamarosan létrejött a Fekete Birodalom (Black Empire).

Az elemek harca az Old Godokkal

Az Old Godok eljövetele és a Fekete Birodalom elterjedése természetesen nem maradt észrevétlen az Elementál Lordok előtt sem. Kívülálló betolakodónak tekintették őket, akiktől meg kell szabadítani ezt a világot. Ezért életük során először a négy elementál lord összefogott, hogy közös erővel pusztítsák el a gonosz betolakodókat. Al’Akir szél-elementáljai Ragnaros tűz-szolgáival fogtak össze, és közösen hatalmas lángciklonokat hoztak létre, amellyel porrá égették az Old Godok erődítményeit. Máshol Therazane hatalmas hegyeket emelt ki a földből, hogy így rombolja szét templomvárosaikat, majd az összedőlt építményekből kiáramló lényeket Neptulon hullámai fogadták, hogy egy végtelen tengerben süllyedjenek el.

Csakhogy bármennyire is kitartóak voltak az elemek, az Old Godokból kiáramló végtelen számú N’raqi és Aqir seregekkel egy idő után nem bírtak. A két faj megállíthatatlan dögvészként áradt szét a bolygón, és széttörték az elementálok szolgáit és védőbástyáit.

Végül az Old Godok elfogták az elementálokat és uraikat. Mivel már semmi nem volt, ami megállítsa őket, a Fekete Birodalom Azeroth teljes területére kiterjesztette határait. Úgy tűnt, Azeroth-nak végleg befellegzett.

Titánok harca

Aggramar volt az, aki az univerzumot járva meghallotta Azeroth alvó világ-lelkének álmát az életről. Hamar felfedezte, hogy az általa látott leghatalmasabb világ-lélek alszik ennek az apró bolygónak a magjában, mint ahogy azt is, hogy a bolygót a Sargeras által elmondott Void Lordok megtestesülései, az Old Godok uralják. Szerencsére a világ-lélek még érintetlen volt, ezért a Pantheon gyorsan cselekedett, és létrehozta a Titan-forged (Titán-koholtak) seregét, hogy az ő segítségükkel győzzék le ezt a rettenetes ellenséget, hogy megmentsék védtelen társukat.

Az Old Godokat a Titánok támadása teljesen váratlanul érte. A rettenthetetlen és hatalmas erővel rendelkező Titán-koholt sereg széttaposta az aqirokat és az n’raqikat, valamint földbe döngölte hatalmas templomvárosaikat. Az Old Godok nem akarták hagyni, hogy a Titánok átvegyék az uralmat felettük ezen a világon, ezért legerősebb fegyvereiket, az Elementál Lordokat vetették be.

Az Elementál Lordok egyesített serege minden oldalról körülvette a Titán-koholtakat. A Titánkoholt sereg vezérei, az Őrzők (keeper) azonban rájöttek arra, hogy ha egyes elementál fajtákkal külön-külön, velük specifikusan küzdenek meg, akkor sokkal nagyobb esélyük van. Tyr és Odyn voltak azok, akik önként jelentkeztek, hogy a legpusztítóbb elementál úrral, Ragnaros-szal szembeszállnak. Harcuk hetekig tartott, és a földet tűz és láva borította. A két őrző tűznek ellenálló fémpáncélja azonban kibírta Ragnaros támadásait, és lassan az ősi kontinens keleti felére szorították vissza a Tűzurat, ahol kénes tengervíz és hamuval borított levegő várt rájuk, végül mégis sikerült győzedelmeskedniük.

Eközben Archaedas és Freya minden erejükkel Therazane-t, a Kőanyát támadták meg, aki gyermekei védelme érdekében az otthonának nevezett hatalmas kőormok közé vonult vissza. Archaedas azonban megrengette a talajt az erőd alatt, amellyel meggyengítette az erőd alapjait és széttörte az azt őrző földóriásokat. Freya pedig hatalmas gyökereket hívott elő a földből, amelyekkel körülvette az erődítményt, majd egyetlen rántással Therazane fejére dőlt kőből készült otthona.

Ra, Thorim és Hodir Al’Akir, a Szélúr ellen harcoltak. Az egek és viharok feletti hatalmuk segítségével a három őrző Azeroth legmagasabb pontjai közé szorította vissza a Szélurat, miközben villámok borították be az egész égboltot. Végül az őrzőknek sikerült a saját fegyverével legyőzniük Al’Akirt.

Neptulon igyekezett a többi elementál megsegítésére sietni, azonban Loken és Mimiron állták útját. A két őrző a titánoktól kapott erejük segítségével sikeresen kivédte Neptulon támadásait. Végül Loken arcane ereje segítségével megfagyasztotta, majd széttörte Neptulon víz-elementáljait, míg Mimiron egy bűbájjal átszőtt kötelék segítségével magát Neptulont fogta le.

Az Elemi Síkok létrehozása

Habár az Elementál Lordokat legyőzték, az őrzők tudták, hogy nem tudják teljesen elpusztítani ezeket a lényeket, hiszen Azeroth lelkéhez és bolygójához kötődnek. Ha mégis megölik őket, egyszerűen újra manifesztálódik materiális alakjuk. Végül Ra találta meg a megoldást a problémára. Ahogy Sargeras a démonokat, úgy az elementál lordokat is egyszerűen be kell börtönözni. Ehhez Ra a titán-koholt varászlónő, Helya segítségét kérte, akivel közösen négy különböző birodalmat hoztak létre egy al-dimenzióban, amelynek az Elemental Planes, vagyis Elemi Síkok nevet adták. Ra és Helya ide száműzték az Elementál Lordokat és szolgáik többségét.

Ragnaros és a tűz-elementálok a Firelands, vagyis Tűzföld nevet viselő területre lettek bezárva. Therazane-t és a föld-elementálokat Deepholm kristályos barlangjaiba zárták el. Al’Akir és a lég-elementálok messze Azeroth felhők feletti részében, az Égifalnak (Skywall) nevezett birodalomba lettek száműzve, míg Neptulont és víz-elementáljait Abyssal Maw feneketlen mélységeibe börtönözték. Csak néhány kisebb elementál maradhatott Azeroth felszínén, azonban vezetőik nélkül szétszórva éldegéltek és kerülték a háborút.

Az Elementál lordok ezt követően évezredekig éltek saját birodalmukban, és sokáig semmilyen szerepet nem játszottak Azeroth történetében, a harcokat nélkülük vívták meg Azeroth felszínén.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.