Sargeras árulása

A kolosszális Titánok, akik világok magjaiból keltek életre, vándorolni kezdtek a végtelen univerzumban, hogy más világ-lelkeket is felkutassanak, majd őrizve őket elősegítsék, hogy felébredjenek és ők is Titánok lehessenek. A Titánok alkotta Pantheon rájött, hogy keresésük elengedhetetlen feltétele a rend. Éppen ezért, azokon a világokon, amelyeket meglátogattak – bár tiszteletben tartották a rajta élőket -, egyfajta rendet hoztak létre, akár találtak a világban világ-lelket, akár nem. Azonban munkájukat a Twisting Netherben létrejövő démonok veszélyeztették, akik a fizikai világokon élő halandókat terrorizálták és a bolygókat szétrombolták. Ezért a Titánok maguk közül a legnemesebb bajnokot, Sargerast azzal a feladattal bízták meg, hogy tisztítsa meg a világot minden démoni befolyástól.

Sargeras, a Pantheon Bajnoka

Sargeras kivételes bátorságáról és erejéről volt híres a Pantheon tagjai között, éppen ezért hatalmas energiával vetette bele magát a démonok utáni hajszában. Végignézte, ahogyan a démonok egész civilizációkat semmisítettek meg pillanatok alatt, de hamar rájött arra, hogy a démonok szervezetlenek voltak, ezért könnyedén legyőzte őket. Hamar felfedezte a Void Lordokat és azt, hogy ők sokkal erősebbek és veszélyesebbek voltak a démonoknál, azonban igazi céljukra sokáig nem tudott fényt deríteni.

Sargeras tovább folytatta a démonok utáni hajszát, két vadászat között pedig elgyönyörködött azokban a világokban, amelyek a Titánok rendet teremtettek, és az, hogy látta azokat a világokat, ahol az élet virágzott és mentes volt mindenfajta démoni befolyás alól, megnyugtatta és újult erővel töltötte fel vég nélküli küzdelméhez a démonokhoz. Sargeras ugyanis egy idő után felfedezte, hogy bármennyire könnyedén is győzi le a démonokat, azok nem pusztulnak el igazán, hanem újjá élednek és új támadást indítanak. Ennek oka az volt, hogy mivel a démonokat a materiális világban ölte meg, azok lelke visszatért a Twisting Netherbe, ahonnét egy újabb testben képesek voltak ismét a materiális világban megjelenni. Megölni őket kizárólag a Twisting Netherben lehetett, vagy a Great Dark olyan részein, ahol a két sík határvonala elmosódott.

Erről azonban Sargeras nem tudott, kizárólag azt érzékelte, hogy erőfeszítései hiábavalóak, munkájának hosszútávú eredménye nincs. És ha megölni nem tudja őket, akkor egyetlen megoldás volt hátra: ha elfogja és bebörtönzi őket. A Pantheon egy másik bajnokot, Aggramart küldte Sargerashoz, hogy segítsen neki munkáját ellátni. Aggramar gyorsan beletanult szerepébe, amellyel hamar kivívta Sargeras csodálatát, és hosszú évezredeken keresztül egymás mellett harcoltak a démonok ellen. Aggramar azért kellett Sargerasnak, mert így a Bajnoknak ideje jutott arra, hogy szorosabban is megvizsgálja a Twisting Nethert és a benne élő démonokat. Habár a tűnékeny területet teljes egészében még nem értette meg, mégis képes volt manipulálni és saját céljaira használni annak energiáit. Ezt a tudást felhasználva épített egy börtönt a Twisting Netheren belül, amelyet Mardumnak, a Száműzetés Planétájának nevezett el, és amely áttörhetetlen zseb-dimenzióként funkcionált, ahonnan a démonok sem tudtak elszabadulni. Így pedig az újjáélésüktől sem kellett tartani, vagyis számukat végleg el lehetett kezdeni csökkenteni.

Aggramar és Sargeras újult erővel folytatták a küzdelmet a démonok ellen, és hamarosan meg is telt a börtön az elfogott démonokkal és az ő pusztító fel energiájukkal, amely pontosan a titánok által használt arcane energia ellentétje volt. Hamarosan annyi energia gyűlt itt össze, hogy a Nether és a fizikai világ közötti határvonalat kezdte veszélyeztetni. Azonban a két bajnok erőfeszítései hatására béke költözött egy időre az univerzumba. A világok fejlődtek, az élet pedig minden tekintetében virágzott.

A void lordok szándéka

Sargeras azonban hamarosan rájött arra, hogy a korábban már felfedezett Void Lordoknak mi az igazi szándéka. A Pantheon Bajnoka végignézte, ahogyan a Great Dark egyik távoli szögletében a Void Lordok fizikai megtestesülései, az Old Godok megfertőztek egy bolygót, amely a magjában egy alvó világ-lelket rejtett. És Sargeras rájött, hogy mi a Void Lordok valódi célja: a világ-lelkek megfertőzésével elérni, hogy egy torz titán, egy Void Titán szülessen, akinek nem az lesz a célja, hogy rendet hozzon erre a világra, hanem éppen ellenkezőleg, hogy elpusztítson minden létezőt és elhozza a Void uralmát a mindenségben. Sargeras egyetlen kiutat látott ebből a szörnyű sorsból: fájó szívvel bár, de az apró bolygót, benne az álmodó, még nem született Titánnal, saját kezével pusztította el, nehogy a Void Lordok befolyása alá kerüljön.

Sargeras felfedezését nem titkolta el társai elől sem, akik azonban megdöbbentek szörnyű tettén, és úgy érezték, elhamarkodottan cselekedett, amikor elpusztította a világot, elpusztította egyik testvérüket anélkül, hogy meggyőződött volna arról, a Void Lordok negatív hatása valóban elérte a világ-lelket. Aggramar szintén tanítója ellen lépett fel, és ő maga is abban bízott, hogy van más megoldás a világok elpusztításán kívül is. Sargeras úgy érezte, hogy a Titánok képtelenek megérteni, hogy mekkora, az egész univerzum létét alapvetően fenyegető veszéllyel néznek szembe. Úgy döntött, saját kezébe veszi az ügyet, és otthagyta a Pantheont. (erről bővebben ebben a cikkben olvashatsz)

A Lángoló Hadjárat (Burning Crusade)

A Pantheon egykori bajnoka teljes száműzetésben igyekezett végiggondolni az univerzum sorsát. Az a félelme, hogy a Void Lordoknak már sikerült teljesen megrontaniuk más világ-lelkeket, teljesen felemésztette. Ahogy a kétség és a kétségbeesés egyre jobban beférkőzött gondolatai közé, egyre biztosabb volt abban, hogy a Titánok végzetes hibát követtek el a világok teremtésével. Végül arra a következtetésre jutott, hogy csak egyetlen módon lehet megakadályozni, hogy a Void megszerezze magának az egész univerzumot: ha azt helyette tűzben elégetik. Így vette kezdetét hatalmas Lángoló Hadjárata (Burning Crusade).

Ahhoz, hogy beteljesítse ezt a Hadjáratot, egy erőteljes és hatalmas számú seregre volt szüksége, és pontosan tudta, hogy hol kell őket keresni: Mardum bolygóján, ahova a démonokat bezárta. Az évezredek során a börtön felduzzadt a benne lévő bosszúszomjas démonok fel energiáitól. Jelenlétük teljesen átformálta Mardumot, amely egy rémálmokkal teli birodalommá változott, ahol fel energiák sugarai bombázzák a börtön falát, és a tovatűnő mágia forrongó tengerében démonok fürdenek.

Sargeras elfojtotta magában a maradék rossz előérzetét is azzal kapcsolatban, amit tenni készült, majd szétszakította a börtön falait és szabadjára engedte bosszúszomjas lakóit a Great Dark Beyondba. Az ennek eredményeként bekövetkező fel energia robbanása még annál is hatalmasabb volt, mint amire a bukott titán számított. Az erőszakos energiák körbeölelték Sargerast, átjárták minden porickáját és behatoltak lelke legmélyére is. Szemei smaragdszínű lángokat szórtak. Egykori nemes testén fel vulkánok emelkedtek ki, amelyek szétszakították bőrét és szabadjára engedték a benne rejtőző mérhetetlen gyűlöletet. De minden fizikai átalakulása ellenére Sargeras továbbra is hajthatatlan volt céljában: hogy megakadályozza azt, hogy a Void Lordok szerezzék meg minden teremtmény felett a hatalmat, magát az életet kellett teljesen elpusztítani. Azzal, hogy széttörte a börtönt, Sargeras szétszakította ezen a helyen a Great Dark és a Twisting Nether közötti válaszvonalat, hiszen a smaragdszínű tűz vihara átszakította a valóság szöveteit. Ezt a sebhelyet örök időkre magán viselte a hely, emlékeztetőül Sargeras őrületének.

A szétrombolt börtönből mindenféle fajtájú és alakú démonok özönlöttek ki a világra, győzelmi kiáltásokat hallatva szabadulásuk okán. Sargeras újdonsült fel energiákkal teli erejével azonban egyetlen egésszé formálta össze ezt a démoni tömeget. Számos démon a bukott titán fel energiáinak hatására még hatalmasabb és erősebb lett. Mások immár ravaszabbnak és még alattomosabbnak érezték magukat. Sargeras immár rájött, hogy hogyan tudja végérvényesen elpusztítani és megölni a démonokat, ezért egy egyszerű választás elé állította őket: vagy csatlakoznak hozzá és seregéhez, vagy elpusztítja őket. A hatalmas erejű lénnyel senki sem mert szembeszállni, emellett örültek is új feladatuknak, amely illett természetükhöz: a világokat kellett elpusztítani. És így az újonnan alakult Lángoló Légió (Burning Legion) lecsapott a mit sem sejtő világokra.

A Pantheon elárulása

Aggramar volt természetesen az első, akinek tudomására jutott Sargeras cselekedete és az, hogy világokat pusztít el démoni seregével. Azonnal felkereste Sargerast és magyarázatot követelt tőle tetteire. Sargeras azonban azt felelte, hogy nem tartozik magyarázattal, és az ő Lángoló Légiója az egyetlen, amely képes megtisztítani a világegyetemet. Aki pedig szembeszáll, az a Légió tüzében fog elégni. Miután a szavak nem vezettek eredményre, Aggramar egykori mentorát párbajra hívta ki, amelytől Sargeras nem rettent vissza. Így az univerzum két legerősebb harcosa a démoni tömegek szeme előtt összecsapott.

Aggramar hamarosan bajba találta magát, hiszen a Titánok kifejezetten érzékenyek voltak a fel energiára. Sargeras dühödt támadásai áthatoltak védelmén és fájdalmában felkiáltott. Egy kétségbeesett ellentámadás során azonban összeszedte minden létező erejét, és lecsapott Sargerasra. Kardjaik találkoztak, és az arcane, valamint fel energia találkozása egy hatalmas robbanást idézett elő, amely mindkettejük fegyverét összetörte.

A súlyosan megsérült Aggramar jobbnak látta, ha gyorsan elmenekül a helyszínről, hogy tájékoztassa a Pantheont arról, hogy mi történt egykori bajnokukkal. Hitetlenkedve és lelkük legmélyéig megrendülve hallgatták a Titánok a nemes harcos beszámolóját. Elképzelni sem tudták, hogy hogyan állítsanak meg egy ilyen fenyegetést, de tudták, hogy nem nézhetik tétlenül Sargeras cselekedeteit. Felkészülve a harcra, a Pantheon egyesített serege egy Nihilam nevű bolygó közelében találkozott Sargeras-szal és az ő megszentségtelenített Légiójával.

Aman’Thul szólt először Sargerashoz, és kérte, hogy hagyjon fel őrült Lángoló Hadjáratával. Elmondta Sargerasnak, hogy egy hatalmas potenciált jelentő világ-lélekre bukkantak egy Azeroth nevű bolygón, és amely úgy tűnik, hogy képes kellően hosszú ideig ellenállni a Void Lordok támadásának. Sargeras figyelmesen hallgatta, de nem hatották meg Aman’Thul szavai. Ezt követően Aggramar lépett előre, aki annak ellenére, hogy milyen súlyosan megsérült korábbi összecsapásuk során, hitt abban, hogy az egykori bajnok szívében valahol mélyen még él egy kis nemes szándék. Fegyvertelenül közelített Sargeras felé, és az elmúlt évezredekben egymás mellett vívott dicsőséges csatáikról mesélt neki a démonokkal szemben. Emlékeztette őt arra a szent esküre, amelyben vállalták, hogy minden élőt, minden teremtményt megvédenek az univerzumban. Azonban Sargerast nem lehetett eltántorítani választott útjáról. A Pantheon már semmi olyat nem tudott mondani neki, amivel megyőzhették volna arról, hogy elképzelései helytelenek.

Ezért egy dühös, ugyanakkor szomorúsággal teli kiáltással lecsapott Aggramarra, törött fel energiákkal teli pengéje majdnem kettészelte a titánt.

Az eddig elképzelhetetlennek tartott gyilkosságon feldühödve a Pantheon teljes erejével lecsapott Sargerasra és az ő Lángoló Légiójára. A harc során csillagok égtek ki és haltak el a kozmoszban. Nihilam, amit ezek után csak a Végítélet Világaként ismertek, teljesen kicsavarodott és eltorzult ebben az apokaliptikus ütközetben. A Pantheon titánjai elképzelhetetlen erő birtokában voltak, de még így sem voltak képesek legyőzni Sargeras fel eneriával felerősített hatalmát. A bukott titán addig tizedelte a Pantheon sorait fel tüzével, mígnem teljesen megtörte az akaratukat. Hogy végleg megpecsételje sorsukat, Sargeras egy óriási fel-vihart támasztott, amely egyaránt felemésztette volna a titánok testét és lelkét. Azonban még mielőtt ez a dühödt energia-hullám lecsaphatott volna rájuk, Norgannon egy utolsó kísérletet tett arra, hogy elkerülje az elkerülhetetlent.

Az univerzum elemi energiáit hívta segítségül ahhoz, hogy belőlük egy védőhálót szőjjön minden Titán lelke köré, majd ezeket a Great Dark Beyondba kilökje. Miközben testetlen lelkük nekiiramodott az univerzumnak, Sargeras fel vihara felemésztette mindazt, ami fizikai formájukból megmaradt.

Mivel Sargeras nem tudta, hogy a Titánok lelkei megmenekültek, kijelentette, hogy a Lángoló Légió győzőtt a Pantheon felett és elpusztította azt. Majd elhatározta, hogy megkeresi az Aman’Thul által említett bolygót, Azerothot, hiszen nincsen, aki a továbbiakban megállítsa őt ebben.

És tudta, hogy még azelőtt oda kell érnie, hogy a Void Lordok teljesen megrontanák.


Miről szeretnétek legközelebb olvasni? (max. kettőt jelölhettek be)

View Results

Loading ... Loading ...

Amennyiben bővebben olvasnátok a Warcraft Chronicle-ből, akkor ide kattintva érhetitek el a korábbi írásokat.

Amennyiben tetszenek az írásaim és szívesen támogatnátok munkámat, illetve szeretnétek hozzájutni összegyűjtött írásaimhoz, a több mint 300 oldalas Azerothi Históriákhoz, akkor azt Paypalon keresztül megtehetitek. Az adományozáshoz nem kell PayPal accounttal rendelkezni, ebben az esetben bankkártyátok adatait felhasználva is tudtok nekem adományokat jutattni. További részletek

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..