Az Univerzum keletkezése

Mielőtt az élet elkezdődött volna, mielőtt még a kozmosz alakot öltött volna, volt a Fény… és volt a Void. A tér és az idő korlátaitól mentesen a Fény minden létezőn túláradt egy határtalan prizmás óceán formájában. Élő energiák hatalmas árja repdesett keresztül saját mélységén, mozgásuk az öröm és a remény szimfóniáját varázsolták elő.

A Fény óceánja dinamikus és örökké változó volt. Azonban ahogy nőtt, néhány energiája elhalványult és eltompult, maga után hagyva a hideg üresség katlanjait. A Fény hiányában ezeken a területeken egy új erő öltött testet és jött létre.

Ez az erő volt a Void, egy sötét és vámpíri erő, amely minden energiát fel akart szippantani, amely a teremtést akarta önmagába visszafordítani azzal, hogy saját magát emészti fel. A Void gyorsan nőtt és hatása gyorsan terjedt, mivel a Fény hullámaival szemben mozgott. A két ellentétes, ám mégis elválaszthatatlan energia közötti egyre tornyosulóbb feszültség végül egy sor katasztrofális robbanást eredményezett, amely szétszakította a teremtés szerkezetét és egy új birodalom jött létre.

Abban a pillanatban megszületett a fizikai univerzum.

A Nagy Túlnanni Sötétség (Great Dark Beyond) és az első teremtmények

A Fény és a Void energiái tovább robbantak a megszületett kozmoszban, amelynek eredményeként materiális testek alakultak ki, amelyek aztán kezdetleges világokká formálódtak. A Nagy Túlnanni Sötétségben végtelen számú világ született az idők során, miközben az univerzum maga is folyamatosan tágult és forrott a tűz és mágia örvényében.

A kozmosz robbanásszerű megszületésekor a Fény darabkái is szétszóródtak a valóságban, amelyek aztán a létrejött világokat élettel telítették meg, és így számtalan különböző teremtmény jött létre. Az élet első, legprimitívebb formája az elementál szellemek voltak, a tűz, a föld, a víz és a levegő legkezdetlegesebb lényei, amelyek szinte az összes fizikai bolygón megtalálhatóak voltak.

Időnként azonban a Fény szállingózó darabkái nem egy világba, hanem egymásba csapódtak, összetömörültek és hatalmas erővel és potenciállal rendelkező lények jöttek létre. Ilyen lények voltak a naaruk, akik a kegyes mágia (holy magic) által megtestesített Fény szikrázó energiáiból álló jóindulatú teremtmények voltak. A naaruk arra esküdtek meg, hogy a kegyes mágia feletti tudásukat arra használják, hogy reményt hozzanak és táplálják az életet, ahol csak rátalálnak.

A Titánok

Azonban még a naaruknál is kolosszálisabb lények voltak a Titánok. Az ő szellemük, amelyet világ-lélek néven ismerünk, néhány bolygó belső magjában formálódott. Hosszú időn át ezek a megszületendő titánok aludtak, miközben energiáik eggyé váltak az általuk lakott világok testével. Így mikor a titánok felébredtek, élő világokként ébredtek el. Hatalmas formájukat kozmikusz szél járta át, testüket csillagfény fedte, bőrüket ezüstös hegycsúcsok és szikrázó tengerek borították. Szemük ragyogó csillagként csillogott, és így figyelték meg a kozmoszt, hogy kiderítsék annak rejtelmeit. Míg a naaruk elhatározták, hogy az élet felett fognak őrködni, addig a Titánok egy más célt tűztek ki maguk elé: bejárják a Nagy Túlnanni Sötétséget, hogy más világ-lelkeket felkutassanak.

A legendák szerint az első titán, aki felébredt, az Aman’Thul volt, aki kezdetben magányosan járta az univerzumot, de lelke mélyén tudta, hogy még vannak hozzá hasonlók a kozmoszban. Amikor rátalált egy világ-lélekre, Aman’Thul a gondjaiba vette, és óvón őrizte addig, amíg újdonsült testvére fel nem ébredt, és utána együtt folytatták tovább a keresést. Lassan Aman’Thult és a testvéreit együttesen Pantheonnak kezdték nevezni, akik eredendően jóindulatú lények voltak, és különösen vonzódtak a rendhez és a stabilitáshoz.

A Rend (Order) és a Rendezetlenség (Disorder) a fizikai univerzum kozmikus rendszerét irányítják. A valóságban a Rendet a leggyakrabban az arcane mágián keresztül észleljük. Ez a fajta energia rendkívül illékony, és használata nagyfokú precizitást és koncentrációt igényel. Ezzel szemben a Rendezetlenség a nagymértékben pusztító fel mágiában testesül meg. Ezt a brutális és borzasztóan szenvedélykeltő energiát az élőlényekből elvont élet-energia táplálja. A Pantheon tagjai az univerzumot belengő arcane mágia természetes használói voltak. Mivel tisztában voltak lenyűgöző képességeikkel, elhatározták, hogy mértéktartást tanúsítanak azokkal a civilizációkkal szemben, akikkel útjuk során találkoznak. Az idők során aztán egyre kevesebb és kevesebb világ-lelket fedeztek fel a Pantheon tagjai, ettől függetlenül biztosak voltak küldetésük igazában. Mivel a Nagy Túlnanni Sötétség folyamatosan duzzadt, tudták, hogy mindig lesznek olyan világok, amelyeken még nem jártak, ahol még lehet esélyük világ-lélekre bukkanni.

A Void Lordok

Amikor a kozmosz létrejött, akkor a Voidon belüli sötét energiák állandó gyötrelemmé kívánták változtatni a valóságot. Ezeket a sötét energiákat, akiknek ereje az árnymágiában (shadow magic) testesült meg, Void Lordoknak hívják. Sokáig figyelték a Pantheon munkáját, és megirigyelve hatalmukat elhatározták, hogy keresnek egy ébredező titánt, akit a saját akaratuknak megfelelően tudnak majd irányítani.

Viszont ehhez a fizikai valóságban, a Nagy Túlnanni Sötétségben is testet kellett ölteniük, hiszen ők nem fizikai értelemben léteztek. Hogy ezt elérjék, a Void Lordoknak hosszas küzdelem után sikerült energiáik egy-két darabját a valóság szövetén átpasszírozniuk, ahol aztán fizikai értelemben is testet öltöttek: ők lettek az Ősi Istenek, az Old Godok. Az Ősi Istenek aztán számtalan világot behálóztak és elterjesztették rajtuk gonosz befolyásukat annak érdekében, hogy egyszer talán egy világ mélyén szunnyadó világ-lélekre bukkannak (bővebben az Old Godok céljairól ebben a bejegyzésben olvashattok).

Habár a Titánok tisztában voltak azzal, hogy az univerzumban léteznek Void energiák, Sargeras rémisztő felfedezéséig mégsem tudtak az Ősi Istenekről és szörnyű szándékaikról. A Pantheon figyelmét ugyanis egy másik, sokkal közvetlenebb veszély kötötte le: a démonok.

A Twisting Nether és a démonok felemelkedése

Amikor a Fény és a Void hatalmas robbanása bekövetkezett, nemcsak stabil, materiális anyag keletkezett. A legingatabb energiák ugyanis egy asztrális dimenzióvá álltak össze, amelyet Twisting Nether, vagyis Örvénylő Űr néven ismerünk. Ennek a dimenziónak a szélén a mai napig összeütköznek és egymásba forrnak a Fény és a Void energiái, amely által egy állandó kavargás jön létre. Habár az Örvénylő Űr érintőlegesen kapcsolódik a Nagy Túlnanni Sötétséghez, és azzal párhuzamosan létezik, mégis a fizikai, materiális univerzum határain túl található. Azonban az Örvénylő Űr ingatag energiái időnként áttörnek a Nagy Sötétség határán, ahol a valóságban is testet öltenek.

De ahogy a Nagy Túlnannni Sötétségben, úgy az Örvénylő Űrben is élet keletkezett, és az ebből a folyton kavargó dimenzióból született lények a démonok, akik a Fény és a Void energiáinak összeütközéséből születtek meg az Örvénylő Űr szélén. A démonokban testet ölt a két energia dühös szenvedélye, és éppen ezért a következményekkel nem számolva folyton feszegetik erejük határait. Néhány ilyen szörnyeteg teljesen elmerült az Örvénylő Űrben keringő ingatag energiákban, mások azonban megtanulták, hogy hogyan tudják a maguk céljaira felhasználni a mindent elpusztító fel mágiát. Nem sokkal később ezek a vérszomjas démonok a fizikai univerzumban is testet öltöttek, ahol a halandó civilizációt terrorizálták és rommá döntötték egyik világot a másik után.

A démonok számos formát öltöttek. Néhányan, mint a kétfejű void kutyák (void hound) a Nether végtelen pusztáin száguldoztak vérszomjas fenevadakként. Mások, mint a hatalmas abyssalok és infernálok, az anyag és a fel energia ész nélküli egyesítései voltak, akiket még nagyobb és intelligensebb démonok hoztak létre.

Ezek közé az intelligens démonok közé tartoztak a nathrezimek, vagyis a dreadlordok, vagy rémurak. A ravasz és manipulatív nathrezimek annak szentelték életüket, hogy az árnymágia mesterévé váljanak. Élvezték, hogy beszivárogtak a halandó civilizáció tagjai közé, ahol békétlenséget szültek a különböző népek és fajok között, és utána a lakosságot megrontva az ártatlanokból új és horrorisztikus démonfajokat hoztak létre.

Ennél sokkal közvetlenebb módszereket alkalmaztak a világok meghódítására a veremurak, vagyis a pit lordok, akiket Annihilan néven is ismerünk. Ezek az óriási mészárosok csak annak éltek, hogy az útjukba kerülő halandókat megkínozzák. A veremurak gyakran szolgasorba vetették a náluknál gyengébb démonokat, akiket aztán ágyútölteléknek használtak, miközben a Nagy Túlnanni Sötétségben létező halandó civilizációkat ostromolták.

A Pantheon hamarosan tudomást szerzett arról, hogy démonok támadják meg a világokat, amely veszélyeztette a világ-lelket után folyó kutatásaikat. Éppen ezért a Pantheon legerősebb harcosát, a nemes Sargerast bízta meg a feladattal, aki megesküdött, hogy addig nem nyugszik, míg meg nem tisztítja az egész univerzumot a démonok befolyásától. A többi innentől kezdve már történelem.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).