Közjáték a Második és a Harmadik Háború között

A Második és a Harmadik Háború között nagyon sok minden történt Azerothon, illetve azon kívül, amely alapvetően befolyásolta Azeroth jövőjét.

A Második Háború következményei

A Második Háború végén az Alliance hadereje elpusztította a Dark Portalt (Sötét Portál), és abban reménykedtek, hogy Khadgar varázslata örökre véget vet a Horda fenyegetésének, mivel elméletileg semmilyen erősítés nem tud érkezni a portál túloldaláról. Maga a Sötét Portál bezárása teljesen megtörte a Horda ellenállását a Lordaeroni Szövetség haderejével szemben, ezért a Második Háború innentől már nagyon gyorsan véget ért, és magát Orgrim Doomhammert (Végzetpöröly Orgrim) is elfogták és láncra verve Lordaeronba vitték. Egyedül Kilrogg Deadeye-nak (Hóttszem Kilrogg) és a közvetlen irányítása alatt álló csapatoknak sikerült elkerülniük azt, hogy elfogják őket. A háború után a Szövetséget jelentősen megosztotta az a kérdés, hogy mi legyen az orkokkal, akik közül sokan egy különös letargiába estek vereségükkel. Vajon öljék meg mindet? Ha nem, akkor mi mást csinálhatnának velük?

A másik kérdés, ami megosztotta a Szövetséget, az Alterac helyzete volt. Miután a királyság szövetségre lépett a Hordával, melynek során hagyták, hogy Doomhammer lerohanhassa Lordaeront, Alteracot szinte teljesen szétverték a Szövetség erői és uralkodóját megfosztották trónjától. Ezzel Alterac már csak a nevében maradt önálló állam, valójában egy törvények nélküli, összetört állapotban élő terület volt, amelynek szüksége lett volna a stabilitásra. Közvetlen szomszédjaihoz, Gilneashoz vagy Stromgarde-hoz csatolják? Stromgarde uralkodója, Thoras Trollbane mindenképpen szerette volna magának megszerezni szomszédját, de ha ez nem volt lehetséges, akkor szerinte fel kellett volna osztani a Szövetség népei között. Azonban a Szövetség vezetői közötti vita egyre hevesebb és élesebb lett, és csak nagyon kevés dologban tudtak megegyezni.

Így álltak a dolgok közvetlenül a Második Háború után. A Horda összetörve, troll és goblin szövetségesei inkább visszatértek saját ügyeikhez, az orkokat pedig internáló táborokban tartották fogva. Ez nem volt valami népszerű álláspont: bár a fiatal Varian Wrynn végül beleegyezett abba, amit korábbi vendéglátója, az idősebb és tapasztaltabb Terenas Menethil akart, Genn Greymane úgy érezte, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, és kilépett Gilneas-szal együtt a Szövetségből. Hozzá hasonlóan Thoras Trollbane is azzal érvelt, hogy az orkok túlságosan veszélyesek ahhoz, hogy életben hagyják őket, és végül ő is kilépett ezen ok miatt Stromgarde-dal a Szövetségből. Terenas azonban továbbra sem hagyta, hogy egyszerűen lemészárolják az orkokat. Ez a vita és annak kimenetele azonban évekig tartott. És még mielőtt bármiben dönthettek volna, egy új fenyegetés jelent meg.

A Horda visszatérése

Miközben az Alliance ezekkel az ügyekkel bajlódott, a Draenoron maradt Horda nem volt ennyire tétlen. Amikor a Horda szétesett, Gul’dan egykori támogatójának, az első halállovagként is ismert Teron Gorefiendnek sikerült átjutnia a Sötét Portálon, ahol egy olyan fertőzött és bemocskolt világra jutott, amely a teljes pusztulás felé haladt, köszönhetően Gul’dan warlock mágiájának, amellyel a hatalmát erősítette meg. Gorefiend a portálnál összetalálkozott Ner’zhullal, aki gyakorlatilag a Draenoron rekedt Horda vezetője volt. Sajnos Ner’zhul maga is megsérült a Khadgar varázslata által előidézett robbanásban, amellyel a Sötét Portált zárta, és két teljes évig a dolgok itt is változatlanok voltak.

Kölcsönös bizalmatlanságuk és utálatuk ellenére Ner’zhul és Gorefiend egy közös tervvel állt elő. Mivel Draenor haldoklott, Draenor Hordájának orkjai kellett, hogy egy másik világot találjanak. Azertoh ebben a tekintetben meglehetősen hajthatatlan volt, de úgy gondolták, hogy a sötét portál még fel tudják használni, illetve különböző varázstárgyak segítségével új portálokat is létre tudnak hozni, amelyekkel talán találnak egy másik világot, amely megfelel az elvárásaiknak. Ezért két évvel a Sötét Portál bezárása után egy vakmerő tervet eszeltek ki és álltak neki végrehajtani azt. A terv végrehajtása érdekében újra megnyitották a portált Azeroth felé és kapcsolatba léptek Kilrogg Deadeye-jal, aki két éven keresztül sikeresen elkerülte az Alliance erőit Bleeding Hollow (Vérző Üreg) klánjával együtt.

Hamarosan Deadeye, a Warsong (Csatadal) klán és Grom Hellscream (Pokolsikoly Grom), valamint a Shattered Hand (Összetört Kéz) klán Kargath Bladefist (Pengeöklű Kargath) vezetésével stratégiai rajtaütéseket végeztek Azerothon, melynek során megtámadták a Sötét Portált felügyelő Nethergarde Keepet, és számos varázstárgyat szereztek meg Ner’zhul számára. Ner’zhul saját klánja, a Shadowmoon klán (Árnyékhold) az idős sámánhoz fanatikusan hűséges ogre mágus, Dentarg vezetésével megtámadta a Bonechewereket (Húsrágókat), hogy visszaszerezzék tőlük Gul’dan Koponyáját (Skull of Gul’dan). Egyébként a Bonechewer klán volt az, aki Tagar Spinebreaker (Gerinctörő Tagar) vezetésével megrohamozta Sargeras sírját, hogy onnan egy varázstárgyat, a Jeweled Scepter of Sargerast megszerezzenek Ner’zhul számára.

A Scepter, az Eye of Dalaran és a Book of Medivh mind nélkülözhetetlenek voltak ahhoz a rituáléhoz, amellyel új portálokat lehetett nyitni, míg Gul’dan Koponyáját valószínűleg csak azért akarta magánál tartani, hogy kárörvendően emlékezhessen egykori tanítványa halálára. De emellett a Koponya arról a démoni mágiáról is suttogott neki, amellyel Kil’jaeden ismertette meg Gul’dant, ezzel pedig tovább vezette Ner’zhult a teljes romlottság és őrület felé vezető úton, amelyen már olyan régen elindult. Később Ner’zhul elcserélte a koponyát Deathwinggel, miután már semmi szüksége nem volt rá.

A Szövetséges Expedíció (Alliance Expedition) megalakulása

A Dalaran és az újjáépült Stormwind elleni támadások, amelyek az Eye of Dalaran és a Book of Medivh megszerzésére irányultak, segítettek újjáéleszteni a már haldokló Szövetségnek, hogy akcióba lépjen. Amióta bezárta Khadgar a Sötét Portált, azóta rettegtek két éven át attól, hogy az orkok egy nap visszatérnek, és kiderült, hogy pontosan ez történik. Terenas arra utasította Khadgart és Turalyont, hogy derítsék ki, pontosan mi is történik. Ha az orkok újra el akarják foglalni a világot, akkor miért nem foglalják el azokat a helyeket, amiket megtámadnak. A „támadunk és elfutunk” rajtaütések, amelyeket Grom Hellscream és Deadeye vezettek, egyáltalán nem olyan támadások voltak, amilyeneket a Horda korábban vezetett. Vagy lehet, hogy egy új invázió, vagy valami más előfutárai, korai fázisai ezek a támadások? Ezeket a kérdéseket először Khadgar fogalmazta meg és ő is hívta fel rá a Király figyelmét, ezért természetesen ennek az új expedíciónak a tagja lett, ahogyan Turalyon is, Lothar egykori hadnagyaként és utódjaként nem is lehetett volna másra bízni egy ilyen expedíció irányítását.

Hamarosan más Szövetséges hősöket is meghívtak: Quel’Thalas elfjeit Alleria Windrunner (Szélfutó Alleria) képviselte, aki messze földön híres volt arról, hogy képes megtalálni és legyilkolni az orkokat, a törpöket Aerie Peakből Kurdran Wildhammer (Vadpöröly Kurdran) képviselte hűséges szárnyasával, Sky’reevel, míg Danath Trollbane bűntudatból akart csatlakozni a társasághoz, amiért hagyta, hogy az orkok ismét megnyissák a Sötét Portált. A Danath emberei ugyanis bátran igyekezték tartani magukat Grom Hellscreammel és seregével szemben – akik között a Gorefiendet szolgáló halállovagok is ott voltak – amíg a vezetőjük figyelmeztette Khadgart és Nethergarde-ot erre az új ork fenyegetésre, és Danath minden katonájának a halálát személyes kudarcának tekintette. A maga részéről Alleria annyira szenvedélyesen gyűlölte az orkokat, hogy számára az orkok megölése már ösztönös volt, olyan, mintha egy bogarat ölt volna meg, és nem szándékozott kimaradni ebből a küldetésből. Kurdran pedig azért jelentkezett, mert hallotta a szóbeszédeket az orkokat segítő fekete sárkányokról, és remélte, hogy saját maga lőheti le Deathwinget. Nagyon ambiciózus volt a sárkányok megölése tekintetében.

Ezek a hősök és csapataik ezért követték az orkokat, akiknek nem állt szándékában Azerothon maradni, a Sötét Portálon át. Ezzel pedig ők lettek az első Azerothon született személyek, akik betették a lábukat a Vörös Bolygóra, amely egy vad és burjánzó bolygó volt, mielőtt még a Horda felemelkedett volna.

Érkezés Draenorra

Az a Draenor, amelyre Lothar Fiai (Sons of Lothar) érkeztek, még egy bolygó volt, tengerekkel, folyókkal és más, számukra ismerős természeti elemekkel, ugyanakkor mégis lassan haldoklott Gul’dan warlockjai munkájának köszönhetően. Ez a lassú haldoklás pedig sehol máshol nem volt olyan világos, mint azon a félszigeten, amelyet már akkor Pokoltűznek (Hellfire) hívtak. Az itt található citadella ostroma során Alleria és Turalyon felmelegítették korábbi kapcsolatukat, amely aztán a későbbiekben is tovább folytatódott.

Miután megérkeztek Pokoltűzre, a Szövetség hősei rögtön elkezdték feltérképezni a terepet és felfedezték Zeth’Kur kikötőjét, valamint azt a hatalmas erődrendszert, amelyet eredetileg csak Citadellának hívtak, később azonban Pokoltüzes Citadellaként (Hellfire Citadel) lett ismert. Az Expedíció tagjai, akik Anduin Lothar tiszteletére vették fel a Lothar Fiai nevet, létrehozták Honor Holdot, mint a fő bázisukat, ahonnan megtervezték a Horda elleni támadást, valamint azt, hogy hogyan szerzik vissza tőlük az ellopott ereklyéket. Végül megostromolták magát a Citadellát, és míg egy hatalmas csatában Khadgar legyőzte Ner’zhul hűséges ogre-mágusát, Dentargot, az idős sámánt nem találták itt, mivel már korábban elmenekült a varázstárgyakkal együtt. Vagyis majdem mindegyik varázstárggyal: a fekete sárkány, Deathwing magának követelte és meg is kapta Gul’dan Koponyáját, fizetségképpen azért a segítségért, amit Ner’zhulnak és az ő Hordájának nyújtott.

Versenyfutás az idővel

Ezért Lothar Fiai különváltak. Khadgar, Alleria és Turalyon arra a szigetre tartotak, amiről azt tartották, hogy ott fészkel Deathwing, miközben Danath, Kurdran és a sereg másik fele egyenesen Ner’zhul, Gorefiend és Kilrogg Deadeye-t vette üldözőbe, akik Shadowmoon ősi földjét akarták elérni, ott is Karabor megszentségtelenített templomát, amely a Shadowmoon klán erődje volt akkor.

Kurdrant lelőtték, miközben a levegőből üldözte Ner’zhult, és a dühös Danath szövetségre lépett a Draenoron honos Draeneiekkel, hogy segítsenek neki a menekülő Hordát utolérni Auchindoun egykori templomában, amely a Bleeding Hollow klán rejtekhelyéül is szolgált. Bár Ner’zhulnak és Gorefiendnek ezúttal is sikerült elmenekülnie, Kurdrant, aki nem volt halott, kiszabadították és Danath párbajozott Kilrogg Deadeye-jal, amelyből Danath jött ki győztesen.

Ezalatt Khadgar, Alleria és Turalyon eljutottak Deathwing fekhelyéig, ahol a fekete sárkányokkal háborúzó ogrékra bukkantak, akiknek éppen ezért segítséget is nyújtottak. Sikerült bejutniuk Deathwing fekhelyébe, és még az egykori Föld Aspektussal is megküzdöttek azért, hogy visszaszerezzék Gul’dan Koponyáját. (Később Deathwingnek még sikerült azelőtt visszatérnie Azerothra, hogy Draenor teljesen elpusztult volna). A Koponyával a kezükben a három hős sietett, hogy találkozzanak Danath-tal, Kurdrannal és a sereg másik felével, hogy megpróbálják megakadályozni Ner’zhult abban, hogy a varázstárgyak segítségével újabb portálokat nyisson. Habár ostrom alá vették a Fekete templomot (Black Temple), sajnos elkéstek, és Ner’zhulnak sikerült befejeznie a rituálét, amellyel annyi portált nyitott, hogy az azzal fenyegetett, hogy darabjaira fogja szakítani Draenort és talán Azerothot is a Sötét Portállal való kapcsolat miatt. Gorefiend a Turalyonnal való harc során esett el, habár szelleme ezt a támadást is túlélte, és később újra visszaszerezte élőholt testét. Grom Hellscream keresztül verekedte magát az Alliance seregein és a Sötét Portálon át sikerült az utolsó pillanatban átjutnia Azeroth-ra.

A Sötét Portál bezárása

Khadgar egyetlen megoldást látott arra, hogy megmentsék Azerothot a katasztrófától. Ezúttal teljesen be kell zárni a Sötét Portált, amely átjárót biztosít Draenor és Azeroth között. Gul’dan Koponyájának és a Book of Medivhnek a használatával, amelyet Ner’zhul egyik szolgálója, egy egykori sámán nyújtott át, akinek Ner’zhul adta oda, mielőtt az egyik instabil portálon át elmenekült volna.

Végül Ner’zhul varázslata elpusztította Draenort. A portálok, amelyeket annyira meg akart nyitni, egyenesen Kil’jaeden és a Burning Legion (Lángoló Légió) kezei közé vezették őt, amelynek eredménye lett lelkének megkínzása és a Lich King létrehozatala. A Szövetség hőseinek sikerült mmás portálokon át megúszniuk a pusztítást, majd a robbanás után visszatértek, hogy megnézzék, mi maradt a bolygóból, ami mostanra a Twisting Netherben Outland (Külső Földek) néven lebegő kontinens darabokká vált. Azerothon az Expedíció tagjait halottnak hitték, és csak húsz év elteltével derült fény valódi sorsukra. Bár azt tudjuk, hogy Kurdran, Danath és Khadgar ma is élnek, Alleria és Turalyon sorsa egyelőre továbbra is ismeretlen számunkra, csak annyit tudunk, hogy van egy túlélő gyermekük, a félelf paladon Arator.

Azonban a Szövetséges Expedíció és Draenor Hordája sok tekintetben megváltoztatta Azeroth jövőjét: nélkülük nem lenne Lich King, nem lett volna egy Grom Hellscream, aki Azeroth vadonjaiban bújkált volna, hogy aztán találkozzon a fiatal Thrallal, és nem lenne Outland sem. Ha nem dönt úgy az expedíció, hogy feláldozzák magukat és bezárják a Sötét Portált, akkor lehet, hogy Azeroth is elpusztult volna. Nem jöttek volna létre a nether sárkányok, nélkülük a twilight sárkányok sem, és valószínűleg nem lett volna Nexis Háború és Malygos a mai napig élhetne. Ha Alleria nem tűnik, lehet, hogy Quel’Thalas sem esett volna el? Akárhogy is vesszük, a Második és Harmadik Háború közötti közjátéknak mind a mai napig érezzük a hatását Azerothon.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

One thought on “Közjáték a Második és a Harmadik Háború között

  • 2018-03-18 at 11:05 de.
    Permalink

    Hogyan kerül Draenorra Deathwing és a fekete sárkányok?

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.