A paladin, akit Arthas Menethilnek hívtak

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

„Semmi sem állíthat meg abban, hogy bosszút álljak, öreg barátom. Még te sem. És most, szólítom ennek a helynek a szellemeit. Megadok nektek mindent, vagy megfizetek bármilyen árat, csak segítsetek nekem megmenteni népemet.”

Sokan és régóta kértétek tőlem, hogy írjam meg Arthas és a Lich King történetét. Való igaz, hogy az elmúlt 5 évben többször is lett volna lehetőségem írni róla. De igazán akkor szeretek valakiről írni úgy, hogy nem egy külföldi írást fordítok le róla, ha igazán megismerem és sikerül megértenem a motivációját az adott karakternek. Hogy mi hajtja előre. Arthas Menethil ezért volt nagy falat számomra. Az ő története, az ő tragikus bukásának története azon áll, hogy megértjük-e, hogy miért indult el az úton, amelyre soha nem lett volna szabad rálépnie. Hogy ígéretes paladinból hogyan lett Azeroth egyik legfélelmetesebb ellensége. Hogy hol volt az a pont, ahol még visszafordulhatott volna. Stratholme? A Frostmourne megszerzése? Az apja megölése?

„Fiam, azon a napon, amikor megszülettél, Lordaeron erdejei súgták nekem az Arthas nevet.
Fiam, büszkén néztem, ahogy az igazság fegyverévé cseperedtél.
Emlékezz, a mi házunk mindig bölcs erővel kormányzott. És tudom, hogy te is mértékletességet fogsz tanúsítani, mikor ezt a nagyszerű hatalmat gyakorlod.
De a legnagyobb győzelem, fiam, az, ha megmozgatod az emberek szívét. Azért mondom el neked, mert ha az én napjaim véget érnek, te leszel a Király.”

Gyermekkor Lordaeronban

A fiú, akit Arthas Menethilnek hívtak, Lordaeronban született II. Terenas Menethil király kisebbik gyermekeként és egyetlen fiaként négy évvel az Első Háború kitörése előtt. Apja, aki népének jóságos és igazságos királya volt, igyekezett gondtalan gyermekkort biztosítani számára. Úgy gondolta, hogy fia úgyis fel fog nőni, találkozni fog a problémákkal, jobb, ha egy békés és nyugodt gyermekkort biztosít számára. Arthas ideje el fog jönni.

Arthas egyedüli fiúgyermekként a királyi palotában gyakran barátkozott a nála alacsonyabb rendű fiúkkal, hogy játszópajtásai legyenek. Így barátkozott össze a Balnir családdal is, ahol 9 éves korában végignézhette egy csikó megszületését is. Mivel a ló fehér szőrű volt Balnirék többi lovával ellentétben, Arthas az Invincible, vagyis Legyőzhetetlen nevet adta neki.

Arthas gondtalan gyermekkorára még ugyanebben az évben árnyék vetült, amikor Stormwind eleste után megjelent Lordaeronban Anduin Lothar és az ifjú árván maradt herceg, Varian Wrynn. Az Arthasnál pár évvel idősebb fiú egy teljesen más világot jelentett, és egyszerre sajnálta és irigyelte is őt. Sajnálta, hiszen rádöbbent, hogy milyen szerencsés, hogy az ő családja vele együtt van, hogy az ő városukat nem pusztította el ezzel a furcsa és idegen Horda. Ugyanakkor irigy is volt Varianra, akit már fiatal kora óta harcosnak neveltek Stormwindben, ezért értett a kardforgatáshoz, és fiatal kora ellenére részt vehetett a királyok tanácskozásán is. Arthas Varian mellett döbbent rá arra, hogy őt mennyire gyerekként kezelik, hogy mennyire elzárja őt apja a külvilágtól.

„Barátom, senki sem érzi késznek magát. Senki sem érzi úgy, hogy megérdemli. És tudjátok, miért? Mert senki sem érdemli meg. Kegyelmes, tiszta és egyszerű. Mi eredettől fogva méltatlanok vagyunk rá, egyszerűen azért, mert emberek vagyunk és minden emberi lény – csakúgy, mint a törpök és más népek – hibás. De a Fény így is szeret bennünket. Szeret bennünket, azért, amikké ritka pillanatokban időnként felemelkedünk. Szeret bennünket azért, amit tenni tudunk másokért, ha bajban vannak. És szeret bennünket, mert segítünk neki eljuttatni az üzenetét azzal, hogy minden nap küzdünk azért, hogy érdemes legyünk, még akkor is, ha megértjük, hogy igazán soha nem válhatunk azzá. Szóval állj ki ma úgy, ahogy én is tettem, érezd, hogy valószínűleg soha nem fogod megérdemelni vagy méltóvá válni rá, és tudjad, hogy pontosan úgy érzed magad, mint minden paladin, aki a helyedben volt.”

Az Ezüst Kéz lovagja

Hamarosan azonban Terenasnak is megváltozott a véleménye, és megkezdődhetett Arthas képzése. Kezdetben Muradin Bronzebeard, a törp ajánlotta fel segítségét, majd később Fényhozó Uther (Uther the Lightbringer) kezei alatt kezdte meg tanulmányait ahhoz, hogy paladinná válhasson. Terenas ugyanis szerfölött tisztelte és becsülte a paplovagokat, az ő hitüket és erejüket, és azt kívánta, hogy fia is paladin legyen.

Arthas igyekezett is a tanításoknak eleget tenni, habár voltak kétségei afelől, hogy mennyire lesz jó paladin, hiszen a meditáció és a Fényben való elmélkedés nem tartozott az erősségei közé. Az ifjú Arthas élvezni akarta az életet, hiszen fiatal volt, kalandvágyó, aki úgy gondolta, messze van még az a nap, amikor átveszi apjától Lordaeron kormányzását.

Tanítójának, Uthernek is voltak kétségei, mert bár Arthas rendkívüli képességekkel rendelkezett, mindig volt benne valami, ami nyugtalanította Uthert. Az, hogy Arthas a célja elérésének vetett alá mindig mindent, hogy túlzásokba esett. Tudta, hogy Arthas szereti a népét és szeret segíteni az elesetteken, de az olyan esetek, mikor egy asszonynak megharapta egy farkas a lábát, és miután Arthas meggyógyította, a farkas után eredt, és három farkast ölt meg, akiknek a bundáját az asszonynak adta, elgondolkodtatták Uthert. De Arthas még fiatal volt, és volt ideje tanulni.

Az ifjú herceg 19 éves volt, amikor Stormwindben az Ezüst Kéz Lovagjai közé választották. Ekkor kapta Gavinradtól hatalmas pörölyét, amely a Light’s Vengeance, vagyis a Fény Bosszúja nevet kapta.

Azonban mielőtt még beavatták volna a rendbe, Arthasnak szörnyű élményben volt része, amelyről senkinek sem beszélt. Az előtte lévő télen Invincible elpusztult. Méghozzá Arthas hibájából. Az ifjú herceg a jeges és havas tájon vágtatott kedvenc lovával, amikor ugratni akart, Invincible azonban megcsúszott és végzetes sérülést szenvedett. Távol voltak mindenkitől és Arthas tudta, hogy nem fogja tudni meggyógyítani a lovát. Hogy elejét vegye szeretett kedvence hosszas szenvedésének, saját mag ölte meg Invincible-t. Arthas soha, senkinek nem mesélte el, hogy hogyan is pusztult el Invincible, a szégyentől képtelen volt elmondani, hogy az ő hibájából történt a baleset.

„Uraim, ismerkedjenek meg Jaina Proudmoore kisasszonnyal, a Kirin Tor különleges ügynökével és a világ egyik legtehetségesebb varázslónőjével.”

Jaina

Arthas még gyerek volt, amikor megismerkedett a Dalaranba tartó utazása során Lordaeronban is megszálló Jaina Proudmoore-ral, és rögtön elbűvölte a lány. Nem is szépségével bűvölte el, mintsem azzal, hogy a Kul Tirason apja és fivérei társaságában felnőtt lány nővérével szemben nem zárkózott el a kalandoktól és az apróbb csínytevésektől. Ketten együtt még egy ork internáló tábort is felkerestek, hogy meglessék, valójában milyenek is az annyira rettegett orkok.

Az évek során a két fiatal barátsága szerelemmé változott. Bár Jaina kegyeiért Quel’Thalas trónörököse, Kael’thas Sunstrider herceg is küzdött, a nemes elf legnagyobb megdöbbenésére a lány inkább a fiatal, intuitív, jóképű, ugyanakkor időnkét kissé arrogáns fiatal herceget választotta, és nem is titkolta csalódottságát. A két fiatal szerelme Hallow’s End ünnepén teljesedett be, ahol Arthas népe előtt is felvállalta kapcsolatát Jainának.

Azonban fiatalsága visszahúzta őt és megkérdőjelezte, hogy valóban ideje van-e már megállapodnia Jaina mellett. Szerette a lányt, de egy komoly kapcsolathoz, sőt, házassághoz és gyermekekhez nem érezte még késznek magát. Őt a harc és a dicsőség érdekelte népe boldogulása mellett. Ezért fájó szívvel bár, de szakított Jainával.

„A járványnak soha sem csak az volt a célja, hogy megölje az embereimet. Az a célja, hogy … élőholttá változtassa őket!”

Az élőholt járvány

Az idők azonban lassan vészterhessé kezdtek válni Lordaeronban. Az orkok elkezdtek megszökni internáló táboraikból, és a pletykák szerinte Aedelas Blackmoore háziorkja, egy bizonyos Thrall vezette őket. Emellett hírek kezdtek terjengeni egy rejtélyes járványról, amely az északi területeken kezdett elterjedni. És feltűnt egy misztikus próféta, aki Terenas királyt és Dalaran vezetőjét, Antonidast próbálta meggyőzni, hogy hagyják el a királyságot, szálljanak hajóra és utazzanak nyugatra.

A járvány kinyomozására az addigra már a trollok ellen hadi sikerekkel is büszkélkedő Arthas Menethilt és a Kirin Tor fiatal mágusát, Antonidas tanítványát, Jaina Proudmoore-t kérték fel. A most már huszonnégy éves Arthas nagy erővel vetette bele magát nyomozásba. Megdöbbenve tapasztalták, hogy a rejtélyes járvány élőholtakat jelent, akik a szétszórtan található falvak és farmok lakóit támadják meg. Arthas a Falric kapitány vezette csapattal együtt sikeresen szembeszállt az élőholtakkal, akik egy megfertőzött gabonaraktárban voltak.

Brill városában aztán találkoztak Kel’Thuzaddal, a Kirin Torból száműzött, bukott mágussal, aki köztudottan nekromanciával is foglalkozott – részben emiatt is vett részt a nyomozásban Jaina -, akit egészen Andorhalig üldöztek. Itt a mágus elmondta nekik, hogy a járvány terjedését megállítani nem tudják, mivel azt a gabona terjeszti, amit már széthordtak Andorhalból a közeli falvakba. Kel’Thuzad említést tett egy Nathrezim démonról, Mal’Ganisról is, aki a Scourge-öt, az élőholtak seregét vezeti. A feldühödött Arthas ezután nekirontott Kel’Thuzadnak és megölte őt.

De a járvány valódi természetére csak Hearthglennél (Szívszurdok) döbbent rá Arthas. Itt jött rá félelemmel eltelve, hogy a járvány nemcsak egy tömegpusztító fegyver volt a rejtélyes ellenség számára, hanem egy eszköz, amellyel saját seregét növelhette, hiszen ártatlan városlakókat változtatott át élőholtakká. Arthast és seregét a felmentésükre érkező Uther mentette meg attól, hogy ők is a Scourge áldozataivá váljanak.

Miután rájött az igazságra, Arthas eltökéltebb volt, mint valaha: minél előbb el kell jutnia Stratholme-ba, ahol ott vár rá a rejtélyes Mal’Ganis, akinek megölésével megmentheti népét ettől a szörnyűségtől.

„A világ végéig is üldözni foglak téged, ha kell! Hallasz engem? A világ végéig!”

Stratholme lemészárlása

Arthasék azonban túl későn érkeztek Stratholme-ba. A gabona, amelyből legalapvetőbb táplálékuk, a kenyér készül, már szétosztásra került a város lakói között. A levegőben frissen sült kenyér illata terjengett. A csapat szörnyű dilemmába került: mit tegyenek a mit sem sejtő városlakókkal?

Jaina és Uther úgy gondolta, hogy át kellene vizsgálniuk a város lakóit, és akit lehet, meg kell menteniük. Arthas ezzel szemben csak arra tudott gondolni, amit Hearthglennél tapasztalt: hogy a gyanútlan városlakók, akik mit sem sejtve esznek, vagy már ettek a kenyérből, hamarosan szörnyű élőholtak lesznek, akik rájuk fognak támadni. És azt megállapítani, hogy ki fertőzött, és ki nem, nem lehetséges, ezért a legfontosabb feladat megállítani a járvány és az élőholtak terjedését minél előbb. Ezért Arthas elrendelte a város teljes lakosságának lemészárlását.

Uther nem volt hajlandó elfogadni Arthas érvelését, nem volt hajlandó hinni abban, hogy nincsen más megoldás. Arthas azonban a parancsmegszegést árulásnak tekintette egykori tanárától, ezért felmentette szolgálatai alól, mint az Ezüst Kéz paladinja, és elzavarta. Mint ahogyan hagyta, hogy azok a katonái, akik megkérdőjelezik parancsát, szintén távozzanak. Szomorúan és csalódottan vette tudomásul, hogy voltak olyanok, akik nem értettek egyet vele, ugyanakkor tudta, hogy azok a katonák, akik vele maradnak, nem fogják megkérdőjelezni parancsait és követik őt bárhová.

Arthas számára a legfájdalmasabb az volt, hogy Stratholme lemészárlását Jaina sem volt hajlandó végignézni. A paladin már kezdett rájönni, hogy hiba volt szakítani a lánnyal, Jaina azonban úgy látta, jobb, hogy nem folytatták tovább kapcsolatukat. A lány megérzett valamit Arthasban, azt a nagyon mélyen benne lévő árnyékot, amelyről talán Arthas maga sem tudott. Jaina azonban úgy érezte, képtelen támogatni Arthast abban, hogy ártatlanokat öljön meg, még ha ő ezt azzal is indokolta, hogy további ártatlanokat, a népét menti meg vele.

Arthas Menethil nehéz szívvel, de bízva magában és döntésében, Straholme-ba vezette embereit, ahol a gyanútlan és ártatlan embereket, férfiakat, nőket és gyermekeket egyaránt, kegyelmet nem ismerve ölte meg. Végül találkozott Mal’Ganis-szal is, aki azonban megint kicsúszott a kezei közül, és a következő randevújukat a jeges Northrendre (Északszirt) ígérte.

Arthas számára ez volt az első válaszút. Vajon, ha Stratholme-ban máshogy dönt, mi lett volna Azeroth sorsa? Vagy ha Stratholme után máshogy dönt, és beismerte volna hibáját, bocsánatot kért volna, vajon megbocsátották volna neki, elfeledték volna a tetteit, lett volna még számára visszaút? Mindenesetre Mal’Ganis elszökése csak tovább lökte Arthast azon az úton, amelynek végén úgy hitte, hogy népe megmentése áll.

A fenébe! Ha a katonáim elhagynak, sose fogom legyőzni Mal’Ganist. A hajókat el kell égetni, mielőtt még az embereim elérnék a partot.”

Northrenden

Egy hónapos út során Arthas csapataival együtt megérkezett a fagyos Northrendre, ahol legnagyobb meglepetésére korábbi tanítómesterébe, Muradin Bronzebeardbe és törp seregébe botlott. A törpök egy bizonyos ereklye, egy nagy erejű fegyver után kutattak, amelyről azt gyanították, hogy valamerre északon található. Miután Muradin nem tudott semmit Arthas viselt dolgairól, ezért kész volt segíteni az ifjú hercegnek az élőholtak elleni csatájában, és kezdetben ő maga is támogatta Arthas azon elképzelését, hogy a megtalált fegyver segíthet nekik legyőzni Mal’Ganist.

Csakhogy amíg a rejtélyes fegyver után kutattak, Lordaeronból követ érkezett Terenas király megbízásából. Terenas Menethil Uthertől értesült Arthas cselekedetéről, és azonnal hazaparancsolta fiát és seregét. Arthasnak azonban nem állt szándékában felhagyni tervével, hogy megöli Mal’Ganist. Úgy érezte, hogy apjának semmilyen joga nincs beleszólni, vagy felülbírálni azon döntését, amellyel menesztette Uthert, majd elpusztította Stratholme-ot és Northrendre utazott. Az apja nem volt ott, nem látta a saját szemével, hogy mit tesz a járvány az ő népükkel, akiknek sorsát annyira a szívükön viselik. Egyedül ő, Arthas képes szembeszállni ezzel a gonosszal, és az ő feladata, mint trónörökösnek és az Ezüst Kéz paladinjának, hogy végezzen velük.

Azonban Arthas tudta, hogy nyíltan nem szegülhet szembe apja akaratának, hiszen az komoly kérdéseket vetne fel katonáiban. Ezért úgy kellett alakítania a dolgokat, hogy ne tudják teljesíteni apja kérését. Ezért felfogadott néhány zsoldost, hogy gyújtsák fel a hajóikat, mielőtt még az emberei odaérkeznének. Csakhogy a zsoldosok fizetsége nem pénz lett, hanem halál, mikor Arthas kiadta katonáinak parancsba, hogy a hajókat felgyújtó zsoldosokat öljék meg. Muradin megdöbbenve nézte végig ifjú barátja tetteit, és elkezdett azon morfondírozni, vajon mennyire lenne jó ötlet Arthas kezébe egy veszélyes fegyvert adni.

“Akárki is veszi fel ezt a pengét, végtelen hatalomra tesz szert. De ahogy a penge áthatol a húson, úgy ejt sebet ereje a lelken.”

Frostmourne, az elátkozott Rúnapenge

Végül Arthas és csapatai elérték azt a helyet, ahol a törpök térképei szerint a rejtélyes fegyver lehet, amely a Frostmourne nevet viselte. Arthas Muradinnal egy kisebb csapattal együtt indult el a penge megkeresésére, amelyhez egy ősi kapun kellett átkelniük. Először egy Őrző állta útjukat, aki az ő érdekükben igyekezett visszafordítani a csapatot. Azonban az Őrzőt legyőzték, és ott feküdt előttük egy jégtömbbe zárva jutalmuk, Arthas “jutalma” mindazért, amit eddig elért.

Muradin hiába mondta el Arthasnak, hogy a penge el van átkozva, hogy olyan szörnyű árat kell fizetni érte, amely nem éri meg semmilyen célért sem, Arthas nem hallgatott rá. A herceg szemében nem volt más lehetőség, nem volt más út, előtte, akit a Fény is kezdett elhagyni, hiszen pörölye szinte alig világított már, csak ez az egyetlen fegyver volt elég erős ahhoz, hogy legyőzze a királyságát fenyegető veszélyt. Úgy érezte, népe megmentése érdekében semmilyen ár nem lehet túlzó, és készen állt arra, hogy ezt megfizesse.

Így előre lépett, kiszabadította a fegyvert a jégtömbből, és felemelte a fegyvert. A jégtömb egyik darabja leütötte Muradint, Arthas azonban már nem törődött barátjával, akit halottnak hitt, otthagyta a barlangot, majd a Frostmourne-nal a kezében elindult, hogy megkeresse Mal’Ganist. Az elátkozott rúnapenge is ezt suttogta neki. Arthas, a paladin már nem volt többé.

– Folyt. köv. –

Oszd meg:

9 thoughts on “A paladin, akit Arthas Menethilnek hívtak

  • April 7, 2016 at 2:12 pm
    Permalink

    Nagyon jó írás! Köszi a belefektetett munkát. Annyit fűznék csak hozzá, hogy az invincible, legyőzhetetlent/sérthetetlent jelent.

    Reply
    • April 7, 2016 at 4:17 pm
      Permalink

      Elírtam, javítottam, köszi 🙂

      Reply
  • April 7, 2016 at 3:58 pm
    Permalink

    2-3 éve vettem meg egy külföldi oldalról az Arthas könyvet, nagyon jó volt röviden “újraolvasni”, így, magyarul is 🙂 Várom a folytatást!

    Reply
  • April 7, 2016 at 5:47 pm
    Permalink

    Nagyon tetszett! Főleg, hogy volt benne egy-két olyan infó is amit még eddig nem olvastam így igazán élvezetes volt 🙂 Köszönöm a lehetőséget.

    Reply
  • April 10, 2016 at 6:14 pm
    Permalink

    Szerintem is remek iromány,bár a Muradines és a Stratholme-os story szálat első kézből éltem át,az előzményeket mindig örömmel olvasom.És mivel warcraft 3 frozen throne-t még nem sikerült megszereznem,még jobban jött ez az iromány.További sok sikert ehhez a “nagy falat”történeti szálhoz.Addig is szétnézek az oldalon.Csúnyán elhanyagoltam az oldal nézegetését…

    Reply
  • April 26, 2016 at 6:40 pm
    Permalink

    Fantasztikus írás ismét! 😀 Csak annyi kérdésem lenne, hogy ki az-az Őrző, aki a Frostmourne-ra vigyáz? Egyáltalán ki bízta az Őrzőre a fegyvert, ami ha jól emlékszem puszta véletlen miatt szakadt le a Ner’zhul-t fogva tartó jégtömbről?

    Reply
    • April 26, 2016 at 7:19 pm
      Permalink

      Teljesen hülyeséget nem akarok írni, de ha jól emlékszem, WotLK-ban van egy quest, melynek során szellem-alakban visszanézzük ezt az Arthas-megszerzi-a-Frostmourne dolgot, és mintha az derülne ki, hogy mi magunk vagyunk az Őrzők. Valam ilyesmi rémlik, de most este van és lusta vagyok jobban utánanézni 🙂

      Reply
      • April 29, 2016 at 7:46 pm
        Permalink

        Hmm érdekes, köszönöm a választ! 🙂

        Reply
  • December 29, 2016 at 6:21 pm
    Permalink

    Véleményem szerint soha nem fordulhatott volna vissza. A sorsszerűség fogalma sajnos nem csak pozitív értelemben létezik, neki ezeket a dolgokat végig kellett vigye. Több utalás is van rá, hogy Arthas-ban a kezdetektől volt egyfajta potenciál a sötétség felé. Nos a történet végére ennek a sötétségnek úgy tűnik sikerült kiteljesednie. Én úgy gondolom, hogy bármennyire szomorúan is hangzik Arthasnak ez volt a végzete.

    Reply

Leave a Reply

You have to agree to the comment policy.