Sylvanas Windrunner élete és halála

A Windrunnerek (Szélfutók) sarja

A Scourge (Csapás) eljövetele előtti időkről csak nagy vonalakban beszélhetünk Sylvanas életében. A nemes elfek körében köztiszteletben álló Windrunner család középső lánya volt, nővére Alleria, húga Vereesa, és még egy Lirath nevű öccse is volt. Bár mindhárom lány csatlakozott az Íjászok (Rangers) rendjéhez, mégis közülük Sylvanas lett az, aki Ezüsthold (Silvermoon) Íjász parancsnoka lett. Ennek az volt az okat, hogy míg Alleria enyhén agresszív természetű volt, Vereesa pedig képtelen volt követni népe politikai viszonyait, addig Sylvanas kiválóan értett a politikához.

A Második Háború eljövetele azonban örökre megváltoztatta a Szélfutó család életét. A nemes elfek eleinte nem láttak igazi veszélyt a Horda támadásában, de azért, hogy ősi ígéretüknek eleget tegyenek, segítséget küldtek a Lordaeroni Szövetségnek. Így utazott el Sylvanas nővére, Alleria délre, hogy Turalyon seregeiben közreműködjön. Ekkor fedezte fel, hogy a Horda sárkányokat használt arra, hogy megtámadja Quel’Thalas erdőit, és Sylvanashoz sietett, hogy vezesse ki az íjászokat és segítsen csapdát állítani a Horda számára az elfek és az emberek seregei között. Sylvanas segített is az orkok kiűzésében, azonban ennek ára volt. A Szélfutó család 18 tagja, köztük a saját öccse is meghalt az Ezüsthold elleni támadás során.

Az eseményeket mindegyik nővér a maga módján dolgozta fel. Alleria a bosszúnak szentelte magát, és megpróbált minden orkot megölni, aki az útjába került. Vereesa továbbra is nagyon fiatalnak számított az elfek között, alig ért véget a tanonc-korszaka. Sylvanas nem engedhette meg magának, hogy személyes bosszúvágyának engedjen, hiszen ő volt az Íjász parancsnok, ezért számára Ezüsthold biztonsága volt az első. Ebben az időszakban, amikor még a nemes elfek a Szövetség részének tekintették magukat, vezette be Rendjébe Nathanos Marrist Kael’thas herceg tiltakozása ellenére. Amikor Alleriát eltűntnek nyilvánították, mint a draenori Szövetséges Expedíció tagját, Sylvanas volt az, aki megírta nővére emléktábláját, amit aztán nővére szobrán helyeztek el Viharvárad (Stormwind) kapuinál.

„A te szíved oly egyenesen repül, ahogy a nyílvesszők a szélben, nővérem. Te voltál Rendünk legfényesebb tagja. Te voltál a legszeretetreméltóbb tagja népünknek.”

De még Alleria távozásával, holtnak nyilvánításával is tovább folytatta kötelességét. Sylvanas kész volt megvédeni Quel’Thalast és a nemes elfeket bármilyen veszéllyel szemben.

A Scourge eljövetele

Az Expedíció után a Lordaeroni Szövetség kezdett széthullani. Gilneas és Strom nem látták értelmét, hogy fizessenek Nethergarde Keep fenntartásáért, miután a Portál nem működött tovább, ahogyan azt sem értették, hogy miért kellene azért fizetniük, hogy táborokban tartsák életben az orkokat, amikor sokkal egyszerűbb és olcsóbb lenne, ha teljesen kiirtanák őket Azerothon. Lord Daval Prestor felbukkanásával és eltűnésével a szakadékok egyre mélyebbek és nyilvánvalóbban lettek, és a nemes elfek számára világossá vált, hogy az emberek sem maradnak meg egységben.

Így egyetértés született Ezüsthold elfjei között atekintetben, hogy törlesztették régi tartozásukat az Arathor vérvonal felé, mivel Thoradin király utolsó élő leszármazottja a Feketeszikla-hegynél (Blackrock Mountain) elhunyt. És mivel nem maradt okuk arra, hogy szövetségben maradjanak velük, ezért a nemes elfek egyszerűen hátat fordítottak nekik, visszatértek saját határaik mögé, és hagyták, hogy az emberek vitatkozzanak egymással. Anasterian király és a többi elf számára ez majd mind elmúlik, miközben királyságuk továbbra is állni fog.

Így Sylvanas egy olyan elszigetelt hatalom Íjász-parancsnoka lett, amely folyton a múltra tekintett akkor is, amikor ott kopogtatott a jövő. Népe teljesen figyelmen kívül hagyta a Lordaeronban kialakult káoszt, és ezért, amikor Arthas Menethil herceg a Lich King szolgálatába állt halállovagként és megölte a saját apját, Sylvanason és a Messzijárókon (Farstriders) múlott, hogy megvédjék királyságukat.

Több dolog is az Íjász-Parancsnok ellen játszott. Először is volt egy belső árulás. Egy Dar’Khan Drathir nevű hataloméhes mágus elárulta a nemes elfek társadalmát, és átállt Arthashoz és az ő Scourge-éhez. Dar’Khan segítségével a Scourge gond nélkül áthaladt az ősi Rónaköveken, amelyek Quel’Thalas határait védték, majd Sylvanas és íjászai heves ellenállása dacára is eljutottak az Elfkapukig. Mikor az első Elfkapu elesett, Sylvanas rájött, hogy nem fogja tudni legyőzni Arthast, azonban továbbra is bízott abban, hogy időt tud nyerni a mágusok számára, hogy a város védelmét megerősítsék. Mivel nem volt tisztában Dar’Khan árulásának teljes méretével, ezért nem tudhatta, hogy a mágusok nem tudnak majd védőhálót vonni Ezüsthold köré, mivel Dar’Khan magához láncolta a Napkút (Sunwell) mágiáját.

Ettől függetlenül tovább harcolt, amivel az őrületbe kergette Arthas herceget. A férfi úgy képzelte, hogy egyszerűen seregével odamasírozik a Napkúthoz, ehelyett minden kis méter előrehaladásért keményen meg kellett küzdenie. Végül azonban Dar’Khan árulása és a Scourge végtelennek tűnő áradata túl soknak bizonyult Sylvanas számára. Párbajra hívta Arthast, ahol nem tudott szembeszállni a híres rúnapengével, a Frostmourne-nal, és végül az elátkozott pengével a mellkasában halt meg.

Akarata ellenére felélesztették

A halál azonban nem jelentette a véget Sylvanas sorsában. Arthas ugyanis nem ölte meg azonnal őt, és nem is állt szándékában hagyni, hogy az Íjász-parancsnok békében nyugodhasson. Mivel Sylvanas minden egyes centit nehézkessé tett Arthas számára attól a pillanattól kezdve, hogy a halállovag Quel’Thalas erdőibe belépett, ezért Arthas annyira dühös volt rá, hogy úgy döntött, súlyosan megbünteti őt ezért.

Arthas fogta Sylvanas testét, és azon keresztül a lelkét visszahozta a halál hálójából, bezárva saját korábbi énjének karikatúrájába: egy sikoltó lidérccé, banshee-vé változtatta. Sylvanas kísérteties formájában ragadt, miközben megszentségtelenített holttestét egy vagonba hajították, majd egy koporsóba zárták.

Életében Sylvanas ellenállása és kitartó szembenállása Arthas-szal népe számára menekülést jelentett a rendíthetetlen, szinte végtelennek tűnő Scourge-dzsel szemben. Halálában jóval nagyobb hatalmat kapott, mint a többi banshee, azonban arra volt kényszerítve, hogy Arthas akaratának engedelmeskedjen, ami egy további kegyetlenség volt a bukott herceg részéről. Őt ugyanis szórakoztatta, hogy az egykori Sylvanas banshee-ként kénytelen volt azt csinálni, amit parancsoltak neki.

Csakhogy ez nem tartott örökké.

A rikoltó szellem

Sylvanas ott volt, amikor Arthas megölte a nemes elfek uralkodóját, Napjáró Anasteriant (Anasterian Sunstrider) és tehetetlenül nézte azt végig. Amikor Arthas a Napkút segítségével feltámasztotta Kel’Thuzadot, Sylvanas ott volt. Amikor a Lich egy démonkapun keresztül Archimonde-dal beszélt, aki Dalaran pusztítását irányította, Sylvanas ott volt, sőt, még sikerült is felhúznia Arthast, amikor a férfi egy pillanatra elbizonytalanodott attól a lehetőségtől, hogy esetleg Jaina Proudmoore a városban tartózkodik. De Sylvanas képtelen volt ellenállni akaratának. Halálában teljesen a halállovag uralma alatt állt.

Idővel tábornoki rangra lépett, és mikor Arthas nyugatra ment Kalimdorba, követve az Azeroth-ra érkező Archimonde-ot, őt Lordaeronban hagyták. A rémurak (dreadlord) – Varimathras, Balnazzar és Detheroc – által irányított Scourge-et képtelen volt megtagadni. Amikor Arthas visszatért, és tájékoztatta a rémurakat a Légió vereségéről, valamint Archimonde haláláról, Sylvanas rájött, hogy most már a magát Királynak nevező Arthas alatt szolgál közvetlenül, miközben a férfi megpróbált minden életet kiirtani Lordaeronban mestere, a Lich King utasítására. Nem állt szándékában neki szolgálni, de Arthas nekromanta ereje, amely létrehozta őt, erre kényszerítette. Csakhogy ez az erő kezdett halványulni.

Ner’zhul Kil’jaeden akaratából uralkodott Lich Kingként, és a Légió vereségével a Lich King is apró bosszút állhatott azokon, akik létrehozták őt. De azzal, hogy a Frostmourne-t jeges börtönéből egy barlangba erőltette, ahol aztán Arthas rátalálhatott, megrongálta azt a mágiát, amely lelkét a Helm of Dominationben tartotta. Így Ner’zhul ereje fogyatkozóban volt, és vele együtt Arthas ereje is. Sylvanas lassan azt vette észre, hogy kezdi visszaszerezni az irányítást, és a hozzá hűséges bansheekkel együtt elkezdte megtervezni Arthas megbuktatását. Beleegyezett abba, hogy ennek érdekében szövetkezzen a rémurakkal, akik szintén Arthas halálát kívánták, de csak a saját feltételeivel.

Így, amikor a rémurak megtámadták a legyengült Arthast, Sylvanas banshee-jei voltak azok, akik „biztonságba” kimenekítették a halállovagot a jól megtervezett csapda szerint.

Éljen az Elhagyottak Királynője

Sylvanas kihasználta a Lich King fogyatkozó erejéből adódó lehetőséget arra, hogy visszaszerezze testét. Az Arthas által ráruházott hatalmával megszerezte azt, és újra húsvér lényként, habár halott húsú lényként tudott járni. Ahogy Arthas állandóan a lehetőséget leste, hogy kínozza és csúnyán kicsúfolja, most Sylvanason volt a sor, hogy viszonozza a szívességet egy különleges mérgezett nyílvessző képében, amely Lordaeron áruló herceget magatehetetlenné tette. Arthas haragos lett, és követelte tőle, hogy végezzen vele, Sylvanas azonban emlékeztette őt arra, amit a férfi mondott neki, amikor ő követelt tőle egy tiszta halált. A banshee-nek nem állt érdekében megadnia a halál békéjét. Helyette azt akarta, hogy szenvedjen.

Csakhogy Sylvanast félbeszakította Kel’Thuzad, aki elpusztította banshee-jeit és őt magát visszavonulásra késztette. Hamarosan Arthas elhagyta Lordaeront és igyekezett visszatérni Northrendre (Északszirt) a Lich Kinghez. Ez szokatlan pozícióba helyezte Sylvanast. Ugyanis a három rémúr, akikkel szövetkezett, akarták megszerezni a Lordaeron feletti uralmat, ugyanakkor a Scourge-öt már senki sem irányította. Az Arthas által élőholttá változtatott emberek lassan kezdtek felszabadulni a Lich King uralmából, és ezek az elhagyott lelkek öntudatra ébredtek és arra, hogy a létnek milyen horrorisztikus változata ejtette őket csapdába. Sylvanas nagyon jól meg tudta érteni őket. Amikor a Lich King uralta, neki se volt más választása, minthogy kövesse a veszélyes uralkodót, de most már maga dönthetett arról, hogy mit tegyen.

Az egykori Íjász-parancsnok stratégiai tudása minden porcikáját bevetette annak érdekében, hogy legyőzze a rémurakat. Banshee-jei segítségével élőholtakat toborzott, akiknek seregét ő maga vezette, sőt, Varimathrast még arra is rávette, hogy saját Nathrezim társai ellen forduljon. Még Garithos, az egykori Lordaeroni Szövetség utolsó parancsnoka is szövetkezett vele azért, hogy legyőzzék a rémurakat, mivel azt hitte, hogy profitálni fog az együttműködésből. És Sylvanasnak sikerült mindegyik rémúr hatalmát és bázisát, amelyet Arthas távozásával szerzett, elfoglalnia és megdöntenie. Varimathrasnak megparancsolta, hogy ölje meg Balnazzar (tudjuk, hogy ezt valójában nem tette meg a rémúr), ő maga Garithost ölte meg, és ezzel nem maradt senki, aki magának követelhette volna Lordaeront, amely így az ő élőholtjainak egyre növekvő népének otthonává vált.

Így lett Sylvanasból, egy maroknyi banshee egyszerű vezetőjéből valódi Banshee Királynő, a Lordaeron körüli terület megkérdőjelezhetetlen uralkodója. Sylvanas volt az, aki az Elhagyottak (Forsakens) nevet felvette, hogy megnevezze azokat az élőholtakat, akik visszaszerezték akaratukat, és az ő akaratából kapták meg ezt a földet otthonuknak. Ha úgy nézzük, Sylvanas visszatért a felelős vezető szerepébe, azonban jellemét átformálták azok a szörnyűségek, azok a kínzások, amik élőholt lényét érték. Most már az Elhagyottak támaszkodtak rá, és elhatározta, hogy megóvja őket és velük együtt saját magát is.

Folytatása következik

Forrás: Blizzardwatch Know your lore

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).

One thought on “Sylvanas Windrunner élete és halála

  • 2017-04-29 at 9:58 du.
    Permalink

    Sylvanas Windrunner,még mindig az a karakter aki miatt nekem a wow nem csak egy játék,hanem egy történet,egy teljesen más világ.Számomra a legjobban tisztelt Npc az egész játékban,neki van az egyik legjobban kidolgozott karaktere ,személyisége,múltja és jelenje…
    Köszönöm a fordítást.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

You have to agree to the comment policy.