A Gurubashi Polgárháború

1.500 évvel a Sötét Portál megnyitása előtt

A Keleti Királyságok (Eastern Kingdoms) déli végén a Gurubashi dzsungel trollok ínségben és viszontagságok között tengették életüket. Igazán soha nem tértek magukhoz a Hasadás (Sundering) okozta traumából. Több vadász- és gazdálkodó terület örökre elveszett, és az éhínség állandó kísérője volt a birodalomnak.

Fojtótövis-völgy (Stranglethorn Vale) Gurubashi trolljai kétségbeesetten akarták visszaállítani régi dicsőségüket, ezért végül az általuk imádott nagyerejű loa szellemekhez fordultak. Egy ilyen teremtmény válaszolt is hívásukra: Hakkar, a Léleknyúzó (Soulflayer), a Vér Loája. A rosszindulatú szellem megígérte a Gurubashiknak, hogy segít kiterjeszteni birodalmuk határait a Keleti Királyságok teljes déli felére. Cserébe hatalmas számú élő áldozatot követelt.

Azok a Gurubashik, akik hűséget fogadtak Hakkarnak, Hakkari néven lettek ismertek. Nagyszerű győzelmeket araktak a közeli gnoll falkák, murloc törzsek, és azok felett a trollok felett, akik szembeszálltak Hakkarral. Akiket foglyul ejtettek, hamarosan azt kívánták, bárcsak meghaltak volna a csatában; Hakkar testetlen szelleme éveken át lakmározott a fogvatartottak véréből. A Hakkarik irányítása alatt a Gurubashik mindent elértek, amiben reménykedtek, óriási földterületeket és a Déli Tengerek parthoz közeli szigeteit is meghódították.

A Zandalarik, akik távolról figyelték az eseményeket, kezdetben örültek annak, hogy a Gurubashik visszatértek a hódításokhoz és a hagyományos loa-imádathoz. De amikor világossá vált számukra, hogy Hakkar vérszomját soha nem lehet majd kielégíteni, tudták, hogy az ördögi isten nemcsak a troll népet fogja a pusztulásba vezetni, hanem az egész világot.

A Zandalarik összeszedték csapataikat, és elhajóztak a Keleti Királyságokhoz. Itt találkoztak azokkal a Gurubashi trollokkal, akik titokban tartották eltérő véleményüket a Hakkariak előtt. A Zandalarik és új szövetségeseik megtudták, hogy Hakkar legfanatikusabb papjainak egy csoportja, az Atal’ai, meg akarják próbálni élő alakban megidézni a loa szellemét. Ezzel egy szörnyű új oldalát ébresztenék fel hatalmának, és egy ilyen varázslat minden bizonnyal a troll nép végzetét okozná.

Az Atal’aiok tervétől elborzadva a Zandalari sereg megrohamozta a Gurubashi fővárost, Zul’Gurubot. Éjjel-nappal folytak a harcok a templomváros indákkal benőtt zigguratjai között. Végül Hakkar vérrel pecsételt oltáránál a Zandalarik legyőzték Hakkart és elvakult követőinek többségét.

A győzelem ellenére a Zandalarik és szövetségeseik egyetértettek abban, hogy éberen fogják figyelni Hakkar újbóli felbukkanásának jeleit. A loa ugyanis nem volt igazán halott – csupán szellemét száműzték a fizikai világból.

Fanatikus Atal’ai papjainak egy része szintén elmenekült a Zul’Gurubot körülvevő dzsungelben. Ezek a trollok végül Gyászmocsárban (Swamp of Sorrows) telepedtek le, a Gurubashik fővárosától északra. A vad mocsárvidék szívében titokban egy hatalmas templomot emeltek vérszomjas loájukat: Atal’Hakkar Templomát.

A templom mélyén az Atal’aiok folytatták Hakkar imádatát. Hátborzongató szertartásokat és ceremóniákat tartottak, azt ermélve, hogy újra a fizikai világra idézhetik a loát. A templomot körülvevő növény- és állatvilágot sötét mágia fertőzte meg. Ez keltette fel a Zöld Sárkányaspektus, Ysera figyelmét.

Miután rájött az Atal’aiok tervére, hogy meg akarják idézni Hakkart, Ysera a templomra és annak lakóira zúdította erejét. A Sárkányaspektus támadása megrázta a templom falait és romba döntötte annak talapzatát. Az óriási ziggurat süllyedni kezdett a föld alá. Ahogy a mocsaras láp elnyelte a templomot, a megrémült Atal’aiok abbahagyták szertartásaikat és szétszóródtak a mocsárvidéken.

Habár Ysera meghiúsította Hakkar visszatérését, tudta, hogy az Atal’aiok egy nap ismét megpróbálhatják megidézni a loát. Ezért arra utasította a hozzá hű zöld sárkányok egy csoportját, hogy felügyeljék a templomot és biztosítsák, hogy soha többé nem fog egy ilyen gonoszt erre a világra hozni.

FavoriteLoadingAdd hozzá kedvenceidhez

Gitta

Gitta vagyok, a WoWLore Fordítások blog írója és gazdája. 2008 óta játszok a WoW-val kisebb-nagyobb megszakításokkal (mostanában inkább nagyobbakkal). 2010 nyara óta fordítok lore témájú írásokat magyar nyelvre. 2011. januárjában indítottam el saját blogomat, a WoWLore Fordításokat, mely mára a legnagyobb magyar nyelvű lore-ral foglalkozó oldal. 2015-ben írásaim egy részéből gyűjteményt hoztam létre Azerothi Históriák néven, mely 2016. decemberében nyomtatott formában is megjelent (jelenleg csak elektronikusan elérhető).